Szegedi Napló, 1911. július (34. évfolyam, 156-181. szám)
1911-07-30 / 181. szám
Külföldön. Bécsbm a forróság ma is tropikus volt a közel 60 paprintás történt. Egyáltalán az utóbbi napokban az önkentes mentők átlag 70—80 ezerben vonultak ki. Ma is sokan fúltak a vizbe, mert az uszodák zsúfolva vannak hi a nép a szabad Danában fürdik. A vízbefúlási esetek legnagyobb része abból támad, hogy a fürdőzök a vízben napszúrást kapnak. Bákujhelyen a Duna csatornában egy iskolásfiú jut a vízbe, a Freudenauban, közel a versenytérhez a Dunaágban egy munkás, a régi Dunaágban Fioridsdorfnál egy kovács fujt a vízbe és csak ennek az egynek holttestét sikerült kifogni. A Gansehauselnél, ahol rétdes körülmények közt 6000 munkás szokott fürdeni, most 10—12.000 fürdik naponta. A községi iskolák fürdőjében 3000, egy másik községi uszodában átlag 4000, az Angattenbidnál lévő uszodában harmadfélezer, a Zsófihídnál lévő községi főidőben 2000 és a II. kerületi szabadfürdőben 5000 ember fürdik naponta. Innsbudban a hőség folyton fokozódik. Tegnap és ma oly nagy volt a hőség, hogy a glecserek olvadnak. Flics falu környékén a villám beütött egy fáta, mely alatt hat leány ült. Egy leány meghalt, többen pedig megsebesültek. Egy másik villám hatvan birkát ölt meg. Hamburgban tegnap nagy vihar volt, mely mindenütt nagy károkat okozott. A telefonvezeték megrongálódott. Berlinben rendkívüli nagy a hőség. Árnyékban 45 fog Celsinát mutat a hőmérő Németország minden részéből sok szerencsétlenséget jelentenek. Számos helyen emberéletet is követelt a hőség. Viharok vannak mindenfelé, de ezek csak anyagi károkat okoznak, a hőséget nem csökkentik. A hajózás a folyók alacsony vízárlása folytán nagy károkat szenved. Számos helyen vízhiány van, úgy hogy Halle és Erfurt városokban sok esetben elzárták a vízvezetéket. A 111-ik gyalogezred legénysége között több mint szác katona lett a hőség folytán rosszul. Egy katona mellett a villám lesújtott. A katona megbémült. Münchenben a hetek óta tartó hőség még nem enyhült. Ma is két halálos napszúrás volt. Drezdában tegnap este zivatar keletkezett és zuhogott az eső. A villám több helyütt lecsapott. Párisban a nagy hőség következtében a Szajnában és a többi folyóban nagyon megromlott a víz, úgy hogy a folyók tele vannak ezerkesszítő apróbetűs magyarázó írása, hogy annak az alapján a tanuló diák ezeket az írói dolgozatokat milyen irodalmi szempontból mérlegelje. Igy Herman Ottó igen tisztelt bátyámnál el van mondva, hogy az író közvetlen tapasztalatból írta le az észleleteit, amiket nagyszerű világításban mutat be az olvasónak, míg az én közleményemhez az ls magyarázat van fűzve, hogy" az író meg nem történt dolgokat ad elő úgy, mintha lapok csakugyan megtörténtek volna. Az a novella pedig, amit az olvasókönyv közöl, tényleg megtörtént dolog, őszi időben vándorfecskék repültek lefelé a Balkánon át , a mi táborunk barakjának tetején éjjeli pihenésre megszálltak. Éjszaka aztán Montenegró felől, a Dormitor csucsiairól hóvihar ereszkedett alá: a fecskék fele megfagyott, a csak elgémteredett felét pedig azután a keble melegén élesztgette ébredésre a jószivű katonalegénység. Ez csakugyan egy valóság. De hát mit mondjak a fiamnak, amikor az olvasókönyvben, nyomtatásban ennek az ellenkezője van benne? Hát mit mondhattam egyebet, mint hogy mondtam: — Ez fiam, Így igaz, ahogy írva van. De, ha mégis a magyar nyelvből éppen erről a dologról felelnél, hát csak mondd úgy, ahogy fal könyvbe van írva — nehogy szekundát kapjál érte. — Az ember a testi szülötte kedvéért igy kénytelen megtagadni az irodalmi szülötteit, haltetemekkel. Hogy a halmérgezéseknek elejét vegyék, a haltetemeket hatóságilag kifogják a vizbe és elássák. Jénában a katonai uszodában ma egy közlegény napszúrást kapott és elmerült. Két másik katona segítségére ment a fuldoklónak, aki őket is magával rántotta a mélységbe és mind a három katona a vizbefult. Védekezés a hőség ellen. Az emberek nagy része nem is tudja miként védekezzék a hőséggel szemben. Ami a lakásokat illeti, a legfontosabb az, hogy a gondosan elzárt ablakok elé vászonleendőket akaszszanak, amelyek fölfogják és nem engedik át a meleget. A szobában faágakat kell elhelyezni és vízzel locsolni, vagy jéggel telt edényeket kell az asztalra tenni, mert ezek a szoba melegét jó részben elvonják. A ruházatot is úgy kell megválasztani, hogy a hőségsugarakat lehetőleg ne engedje át. Az alsóruhák is jelentékenyen emelik a test hőmérsékletét. Kitűnő szer a hőség ellen az is, ha fekete szemüveget hordunk. A napsugarak ereje tudniillik nemcsak a szemidegekre hat zavarólag, hanem az egész idegrendszert irritálja, úgy, hogy a sötét védőüveg használata az egész testet megkíméli a hőségtől. Vigyázni kell arra is, hogy hideg vizet vagy egyáltalában más folyadékot ne igyák az ember egyszerre nagy mennyiségben, ellenben naponként sokszor és keveset kell inni. Különösen ajánlatos a hideg tea, mert ez a szívműködésre jótékony hatással van. Akinek sokat kell az utcán járnia, az járjon mindig az árnyékos oldalon, aki pedig a napon dolgozik, annak igen ajánlatos, ha nedves kendőt tesz a kalapja alá. Hőguta következtében most sokan vizbefultak, Hőgutát csak az kaphat, aki felhevülve forró testtel megy a hús vízbe s elmulasztja elsősorban a fejét lehűteni. A test hirtelen lehűtése által a vér az ember fejébe tódul s igy könnyen beállhat a hőguta. Akit hőguta ér, az elveszíti eszméletét, a viz alá bukik s ha nincs aki gyorsan megmentse, a vízbe fullad. Éppen ezért, amikor az ember a vízbe lép, ne mulaszsza el nyomban a fejét is lehűteni. A hőgutánál sokkal veszedelmesebb és feltétlenül halálos a fürdés közben beálló szívszélhüdés. A felhevült test felületén levő véredények ugyanis a hirtelen lehűléstől annyira összehúzódnak, hogy teljesen megzavarják a szív működését s szívszélhüdés okozói lesznek. Éppen ezért téves az a hit, hogy az ember akkor, ha hirtelen ugrik a vízbe, nem érheti baj. A legtanácsosabb a viz partján állva alaposan megmosakodni s ily módon lehűteni a testet, hogy aztán bátran léphessünk a vízbe. Rendkívül veszélyes dolog zivataros időben fürödni. A viz ugyanis kitünően vezeti a villamos áramot s igy nagyon könnyen megesik, hogy a vízbe csapódó villámcsapás megöli a vízben fürdő embert. Szerencsére mindenki fel tudja ismerni a közelgő zivatart s igy még idejekorán, mielőtt villámlana, ki lehet menekülni a vízből. Ezek a vizbefutás amaz okai, amelyek ellen védekezni lehet. .1 : 181. BZ. Szeged, vasárnap SZEGEDI NAPLÓ, 1911. Julius 30. Anekdoták Petőfiről. Horváthné Szendrey Julia mesélte el ezt egy női barátjának, az meg egy bizalmas pillanatban a saját urának. Mikor már Szendrey Julia kezét adta Petőfinek, az utolsó föltétele az volt, hogy Petőfi ne káromkodjék. Mert a poéta, mint aféle tüzes, indulatos ember, úgy elördögadtázta néha a teremtésit a világnak, hogy a franciául nevelt és zongora mellett finomodott Julia ki-kirémült minden poézisból s aggódva gondolt arra, hogy ezeket az ebadtázásokat egész életén át kell hallania. És ez volt az egyik oka, hogy Julia szívesen beleegyezett az esküvő eltolásába. Megfogadtatta Petőfivel, hogy ezen idő alatt leszokik az ördögadtázásról. Elérkezik az esküvő napja. Viszi őket a négylovas hintó Koltó felé. Az eső esik. Az út zökkenőit a kerékvágásban csordogáló víz befolyja. Egy ilyen zökkenőben Misztót falu táján eltörik a kocsikerék. Petőfi persze irtóztatóan felördögadtázik. Hová menjenek, mit csináljanak? Még szerencse, hogy a közelben egy útszéli csárda van. Mig a kocsis beköti a lovakat s a falu kovácsához nyargal, a fiatal pár belép az ivóba. Hát az ivó csak olyan nagy otromba földes szoba, mint ma is mindenütt. A sarokban söntés , a szoba egyik felében x lábu nagy asztal s annak külső felén egy ugyanilyen lábú széles lóca. Az ivóban nincs senki. El lehet gondolni, hogy Petőfi már az után beleszédült abba a mennyei mámorba, amely az ifjú párokat azonnal megszállja, mihelyt az esküvő után magukra maradnak és hát mindenkit meg lehet róni, csak azt nem, akinek gondolatunkban mindent megengedünk. Hiába no, poéta volt, tüzes volt és a szobában nem volt senki, csak a nagy széles lóca. Azonban a szalonlevegőben nőtt asszonyka, talán az ördögadtázástól is bántott idegességgel teljes erejéből tiltakozott. És nem is sikertelenül. Petőfi egy nagy harapást kapott az arcára s az ajtón belépő korcsmáros igen zavartnak találhatta a fekete attilás fiatalembert. Petőfi ennek a harapásnak a nyomát holtáig hordta az arcán, de persze nem mondta meg senkinek, hogy honnan származott. Érdekes, hogy ez a nő mennyire marokra szedte már az alatt a rövid idő alatt is, ameddig együtt élték a költő szilajságát. Jókai beszélte s vétek volna feledésnek engedni ezt a jellemző kis esetet. Együtt ültek a közös lakásuk ebédlőjében, az asztalnál: Petöflék, ö, meg vendégképen Orlai. Orlai beszél valamit s egyszer csak azt mondja: — Hát amint jövünk, egye meg a fene, ez meg ez történik hirtelen. Petöfiné leteszi a kanalát, felszökik az asztaltól és bemegy abba a szobába, amelyik a három közül az övék volt. A három férfi bámulva néz össze, hogy mi történt ? Vállat vonnak. Nem értik. Petőfi felugrik és az aszszony után siet. Néhány perc múlva mogorva arccal tér vissza. — Hát mi az Sándor? — Ej, — feleli Petőfi, — micsoda illetlenség is az, hölgyek jelenlétében fenézni. Nem vagyunk korcsmában ! Orlai nagyot nyel. Egy percnyi úgynnevezett kínos csönd. Aztán Jókai szólal meg: — Hát te, Sándor, nem azt írtad-e, hogy „Táncolok mint veszett fene!“ — Az más, — felelte bosszúsan Petőfi. — Nem hölgyeknek Írtam és nem hölgyeknek szavalom. Orlai ettől a naptól kezdve sohase látogatta meg többé Petőfiéket. Gárdonyi Géza. I VAS Moz.. fJA fIVASS