Szegedi Napló, 1911. augusztus (34. évfolyam, 182-207. szám)
1911-08-20 / 198. szám
198. sz. Szeged, vasárnap SZEGEDI NAPLÓ, 1911. augusztus 20. Pártvezérek a katonai javaslatokról. Mont, mikor a képvisselőházban hetek óta technikai obs-strukció folyik a horribilis pénzés víradó terheivel fenyegető védőerőjavaslatok ellen, a Pesti Hirlap hoszabb cikksrozatban adatokkal, s szárnításokkal és tényekkel argumentált ezek ellen a javaslatok ellen, amelyekkelszemben az ellenzék pártjai egyelőre csak név-szerinti sízavazásokkal operálnak. Cikksorozatának befejeztével több vezérpolitikus nézetét kérte ki a cikkekben, foglaltakra nézve. A Pesti Hirlap szívességéből e rendkívül érdekes nyilatkozatokat a Pesti Hirkappal egyidejűlega következőkben ismertetjük: Khuen Héderváry: A magyar nemzet potitkai nyugalmának, az ország közgazdasági fejlődésének, s a parlament munkaképe's£égének éppen olyan nagy szüksége van e kérdések megoldásáig, akárcsak' a hadsseregnek az újonclétszám fölemelésére. '— Abban, hogy a magyar törvényhozás korábban tárgyalja a védőerőjavaslatokat az osztrák Reichssratnál, nem hátrányt, hanem előnyt látok Magyarországra. Mert hiszen ilyen módon a magyar törvényhozás prejudikálhat az osztrák parlament átol hozandó védőerőtörvénynek is. Hangsúlyozom, hogy olyan módosítások elől, melyek Magyarországnak s magának a védőerőtörvénynek is javára válnának s amelyekegyáltalán keresztülvihetők, természetszerűleg nem is zárkózom el. — Megvallom őszintén, nem helyeslem azt, ha magyar képviselők, vagy újságírók felpanaszolják a véradó nagyságát s azt, hogy több •Újoncot akarunk adni a közös hadseregnek. Hiszen valóssággal nemzeti érdek az, hogy minél több magyar ember vonuljon be a közös hadseregbe, annál erősebb lesz abban az magyar elem, ■— A véradó quótájának kulcsát, hogy tudniillik az újonckontingens Ausztria és Magyarország között mindenkor a legutolsó népszámlálásban kimutatott jogi népesség után állapíttassék meg, most kifogásolják. Bátor vargyok megjegyezni, hogy ezt a quóta-kulcsot nem én csináltam, ez benne van a régi védőerőtörvényben ,s eddig kormánypárt és ellenek egyaránt ezt tartották a leghelyesebb, s legigazságosabbszétosztás módnak. Az eddigi népszámlálási adatok azt bizonyították, hogy helyes volt a kulcs. S nekem minden esetre meg kell várnom az 1910-iki népszámlálás hiteles statisztikáját. A védőerőjavaslatok tagadhatatlanul új terheket rónak ránk, de az eszközök megvannak folyton fokozódó teljesítőképeségünkben. Kossuth Ferenc: — Nagy érdekkel olastam a Pesti Hírlap cikksorozatát és alig van része, amellyel egyet ne értenék. Föltétlenül helyeslem azt, hogy különös súlyt vet a lap a tervezett védőerő-reformmal járó óriási anyagi terhekre, úgy, hogy ekkora terheknek elvállalhatása még akkor is kérdéses volna, ha a nemzeti kivánságok a megnövekedett teherviselésért kárpótlásul adatnának. j£n részemről azonban a fő Sulyt mégis a nemzeti Szempontra helyezem. — Pártom álláspontja a védőerő-reform ellen irányul ,s tudtommal a párt fentartja azt a hagyományos felfogást, hogy is szigorúan ellenőrünbár, de nem gátolja meg a rendes törvényhozási alkotásokat, amiről a mostani kormánynak másfél éves élete is tamiskodik, minthogy ez idő alatt pártom nemcsak hogy nem hátráltatta bizonyos közhiátyú, reális törvények meghozását, hanem egyeseket meg is szavazott. . . Ami a választójogot illeti, nemcsak' a pártomnak, hanem a koalíció idejében az’egész nemzetnek, 'sőt még a koronának is' az volt a felfogása, hogy a választójog reformja előzze meg a védőerő-reformot, annál is inkább, mert a legjobb esetben is, —^^abban az esetben t. fc, ha, a ikí)roTia iSstaI nemzet közt valódi együttérzés megteremthető lettt volna, úgy, hogy a védőerő-reformban a magyar államiságnak joga megnyilatkozhattak volna, — még ebben az esetben is óriási vér- és pénzáldozat-növekedési elvállalásáról lévén szó, a legelemibb igazság azt követelte volna, hogy már ehez egy sokkalszélesebb alapon fölépült képviselőház bízólhason hozzá és hozhassa meg erre nézve határozatát. Justh Gyula: — Én nemcsak abban, hogy a honvédséget kell erősebbé "(Szervezni és ezt ily módon kifejleszteni magyar hadsereggé, hanem abban is egyetértek, hogy a védőerő-reform felett dönteni nem ennek az országgyűlésnek feladata, hanem a népparlamenté. — Az én pártállásom nyilvánvaló. Ha a népparlamentben részt fogok venni, akkor én később leemelte róla a tekintetét, a munkavezető őrmester, egy hegyesbajuszú, mérges profesz-alak lépkedett erre, aki előtt nem igen ajánlatos beszélgetni — hallgatott. Ezalatt rendezte gondolatait. — Hallod ... — kezdte azután megint — ugye Pistának hívnak? — Annak. — Hová való vagy te? — A nádasdi pusztára. — Én is pusztai ember vagyok. — Dehogy. Melyik pusztára. — A nagykátai uradalomban. — A B betűs szeme megmozdult, mintha a másiknak az arcáról vagy a kezéről akarná fölismerni a foglalkozását. Az ujjai finomak voltak és fehérek, ebből megállapította, hogy nem cselédsorba való a társa. Egy darabig gondolkozott, azután félvállról mondta: — Nem jártam azon a tájon soha.— Mi vagy te odahaza? — Számadó voltam valameddig, aztán fogtam egy darabka földet. — Most is megvan? — Meg. — És hát ki kezeli? — A feleségem, az öccsével. — Úgy ... Jól van az. Megint elhallgattak, fűzték a vesszőket, mintha ebből kellene az egész életükön át megélni. Az őszi nap eközben alkonyodni kezdett, a padozatról a vasrács árnyéka eltűnt és a szobában lassanként homályba ereszkedett a délutáni világosság, így szótlanul, egymásra ügyet se vetve dolgoztak körülbelül a kivonulásra szóló csöngetésig. Mielőtt azonban belekongott volna odakünn a verőóra a fülledt udvar száraz levegőjébe, benn a sötétedő munkateremben egyre jobban érzett a távozásra való nekikészülődés. Mint várótermekben, ha két perc múlva mutatja az óra az indulás idejét. Elfojtott sóhajok hallatszottak a vesszők közül és a karok is bágyadtan, kelletlenül mozogtak a térdek fölött. A B betűs rab, mintha tartogatta volna magában a szorongó kérdést, úgy félvállról dobta oda, köszönés helyett, a társának: ■— Te urféle volnál, ugye? — Az is vagyok, — felelt önérzettel az A betűs. — Mi volt a mesterséged ? —■ Ispán voltam. — Úgy . . . Gondoltam. Másnap újra egymás mellé kerültek. István köszönt, de csak úgy foghegyről. Az ur iránt való régi, tradicionális tisztelet legyőzte benne a szándékot, mely arra ösztökélte, hogy most az „úr“ alázkodjon meg előtte. Az emelje előbb a darócsapkához az ujjait nem. Mert így van ez rendjén. A „zuwaksz“ tanulja megtisztelni az öreg csontot, különösen azt, akinek B betű fityeg a mellén. Mert van zsiványbecsüket is, eladta lelke, vagy mi a manó! . . . Köszönt, de nem szólt hozzá. Az A betűs végre elunta a várost, ő kezdett beszélni: — Hogy aludtál, Pista? — Jó . . . Mint a bunda. — Én nagyon rosszul aludtam. Egész éjjel az ágy szélén ültem és könnyeztem. — Megint? — Megint. Bolondság. — Igaz ... De ott ült mellettem az a komisz asszony is, aztán nem hagyott aludni egy percig sem. — Mért nem lökted el? Az A betűs nagyot sóhajtott, gondolta, ez se tudja még, hogy mi az, ha az ember ágya szélére ül egy asszony s ott vigyorog rá hajnali pitymallásig. — Te, Pista, miért ülsz te most három esztendeig? — kérdezte ideges nyugtalansággal. i — Miért ? mordult rá a betyáros tekintetű, I szép parasztember — Hát az asszonyért. i — Úgy ! . . . Nézd . . . Hát te is asszonyért ! ülsz ? I — Azér’ én ... És ha úgy hozná a sorsa, még a bitófa alá is elmennék miatta. — Rettenetes ember vagy te, Pista ... Bitófa alá ? . . . Hát a kis ujjam tűzbe tartanám-e még egyszer az életembe a világ valamennyi asszonyáért! . . . Tagadólag és még idegesebben rázta hozzá a fejét. — Én pedig megcsókolnám az asszonyomért akár Ball Miska kezét is — adta rá a tromfot divajkodva a B betűs. — Osztán ugye mit csinált, te veled az a komisz asszony, — kerekedett most meg már ő fülül a kérdéssel. ■— Megbolonditott. — Meg? — Addig kérte a pénzt, addig kunyeráltan igyekezni fogok,hogy a magam pártállását juttatsam ott ,a katonai kérdésekben is érvényre. De a katonai kérdések előtérbe tolásáról szó sem lehet addig, mig az általános, titkos választói jog kijincs meg. És ez az egyetlen kibontakozási mód is. Függetlenségi pártügyek. A szatymazi gyűlés. — Károlyi József gróf üdvözlése. Kelencn Béla Szatymazaa. A szegedi II. kerületi függetlenségi Kossuthpárt a holnapi szatymazi búcsú alkalmábal déli tizenkét órakor a katonai javaslatokkal szemben való állásfoglalás céljából népgyűlést tart Szatymazon. A népgyűlésen Kekmin Béla dr. országgyűlési képviselő mond politikai beszédet. Ismertetni fogja a mai politikai helyzetet és a függetlenségi párt álláspontját. A horgosz függetlenségiek. Károlyi József grófot képviselőházi beszédéből eredt párbaja alkalmából a horgos függetlenségi kör az alábbi tátraiban üdvözölte : Károlyi József gróf országgyűlési képviselő úrnak Budapest Parlamenti igazmondásáért önfeláldozással vívott hazafias küzdelméért méltóságodat a horgosi függetlenségi kör nevében hazafias tisztelettel üdvözli: Fass Imre, alelnök. A lelkes táviratra az alábbi köszönő távirat érkezett: Vasa Imre úrnak, függetlenségi kör alelnöke Horgos. Igaz meggyőződésből beszélni és azért síkra szállni közéleti tevékenységemben legnagyobb örömöm. Üdvözletért fogadja és tolmácsolja hálás köszöneteimet Károlyi József.