Szegedi Napló, 1911. november (34. évfolyam, 260-285. szám)

1911-11-01 / 260. szám

Szeged, szerda, 1911. november 1. Egyes szám ára 10 filér. IIV. tvfalvam. 260. szám. SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁR: B^sz évre . . 28 kor. I Neg edévre 7 kor. — 1111. . . 14 kor. I Egy hóra . 2 kor. 40 1111. Pól­TT» KIADÓTULAJDONOS, E­­IST .3-3­3 X­. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TELEFON DUGONICS-TÉR 12. (Szegedi Napló­háza.) 94. Megvett seregek. Szeged, október 31. Azt mondja az öreg biblia: sze­ressétek egymást és sokasodjatok. Európa népei nem valami, túlságo­san szeretik egymást, mégis soka­sodnak s kevés már nekik az a föld, ami itthon van a kontinensen. Any­­nyira sokasodtak, hogy már nem férnek el rajta. A kivándorlók emigrá­ciója egyre tart és ma már szinte rendes folyamata a népelhelyezke­désnek. Akik már a vén Európá­­ban nem férnek el, mennek tovább más hazát keresni. Néha nem is hazát, csak megélhetést. Van hely, ahol elférnek. Hiszen a földgömb területének egy negyedrésze még ma is néptelen. A tengerparti gyarmatosító álla­mok politikája oda terjed, hogy az emigráns, ha kivándorol is, ne le­gyen hontalanja a hazájának. Csak a hon földje változzon a talpa alatt, de azért csak a honban maradjon s nemzetének továbbra is tagja le­gyen. Ezért veszik meg a gyarma­tokat más világrészekben, ahol nép­tömegük fölöslegét elhelyezhetik a nélkül, hogy az emigrálás nemzeti veszteségnek volna nevezhető. A fiatal olasz királyság is ezért keres magának gyarmatokat Afri­kában, hogy minden vércsapolás nélkül elhelyezhesse ott a kivándor­lóit Már évtizedek óta tapogatódzik és nyújtogatja ki az állami szerve­zet csápjait a diplomácia útján. De hát nem könnyű dolog ez ma már. Régente a tengerjáró nemzetek ke­vesebb bajjal boldogulhattak a gyar­matok megszerzésénél, mert csak csekély ellenállásra találtak. Ma azonban már az olasznak, ha gyar­matot,akar szerezni, verekedni kell érte. Évek előtt Afrika keleti part­jain kísérletezett. Az abessziniai sze­­recsencsászár földjéből akart elra­gadni egy darabot. A szerecsencsá­­szár védekezett, esdekelt és könyör­­gött, hogy vele ezt ne tegyék, népe földjét ne rabolják. Emlékezetes, hogy még a pápához is levelet írt, amiben arra kérte, intézkedne, hogy reá, az ő keresztény birodalmára ne eresztesse rá a kereszt jelében az olasz hadakat Róma püspöke azon­ban nem tehetett ez irányban sem­mit sem, az olasz hadak Eritreában partra szálltak. Amire az elkesere­dett szerecsencsászár az ő félmezte­len harcosaival úgy szétverte őket, hogy nyomuk sem maradt ott, el­lenben a sok vérbe és pénzbe ke­rült kaland megmaradt elmefuttatás tárgyául jól nevelt vezérkari stilis­­ták számára. De hát az idő múlik, a vereséget elfeledték, a diplomácia csápjai me­gint mozogni kezdtek. Föltűnt a tá­voli reménység ködében Tripolisz. Ami nem ment a keleti Afrikában, talán sikerülni fog most az északin. A töröké, hát el kell venni tőle. Rómában a papiroson mindent szé­pen kiszámítottak, az új honfogla­lásra négyszázmillió órát elő is irá­nyoztak. Megindultak a hadakkal a büszke tengeri páncéloshajók, váro­sokat bombáztak, embereket ölettek és akasztattak . Italia Unita — a szociáldemokratákat kivéve - öröm­mámorban úszott, mert meghátrál­tak a törökök. De azután megint csak előjöttek­­ a törökök. A lenézett „beteg ember“ csapatai. Akiknek csak kukorica­­málé, hagyma, meg datolyaszilva van a tarisznyájukban és mégis ve­rik az olaszt, pedig Rómában ez egészen másként volt kitervezve a papiroson. Mintha csak ezek a sze­gény és elhagyatott török katonák a mi szomorúan folyó védőerővi­tánkban akarnák megmutatni, hogy mit ér egy rongyos bár, de nemzeti hadsereg, amelyet szent tüzek lel­kesítenek. Verik az olaszt és a pom­pásan felszerelt európai csapatok hátrálnak a mezítlábasok elől. Ró­mában most már főnek a fejek és szomorúságok uralkodnak, bármi­ként hordozzák is a nápolyi halá­szok az utcákon szent jelvényeiket. Sok vér elfolyt, sok derék fiatal élet elpusztult és oda van már a Egy arckép. Ki­ssinyke kép bár: mégis egy világ. Tavaszi édes álmokkal tele. De jött a tél, a nyár az elmaradt, S az édes álmok eltűntek vele. Kicsinyke kép: csak egy csokor virág. Letűnt reményeim határjele. Nincsen már vágyam, nincsen álmom Siratlak téged, lelkem szebb fele. Siratlak téjed, s hívlak vissza Elröppent édes, szép világom; Éledj !­még egyszer, illatozzál Elfonnyadt rózsám, szép virágom. Legyek még boldog, csak egy percre, Mikiet veletek voltam valaha. Nem fog hullni többé a könnyem: Megy­ek veled, halálnak angyala. Ortutay litván. Mikor a mamát ümettük... — Elmeséli a kis lánya. — Irta: SZ. SZIORTHY VILMOS. Az egész házban csak minálunk, meg Ilon­­káéknál vannak gyerekek, de a Laci nem szá­mit, mert ő már gimnáziumba jár és nem sze­ret velünk játszani. Legtöbbnyire így csak szűkebb körben maradunk: Én, Ilonka, Zsó­fi és Zoli. Ilonkáék két fiúja is ritkán jön kö­zénk, mert mindig olvas. Én nem tudom, mit tesz az olvasni és miért jó azt csinálni, mikor játszani jobb. A folyosó a miénk és ott vagyunk mindig. Ilonka kihozza a főzőedényét és az olyan, hogy tüzet is lehet benne gyújtani. Zoli sonkát kért a papa boltjában a segédektől és csoko­ládét is hoz és mi akkor főzünk neki. Ilonka mindig­ azt mondja, hogy elveszi utá­­naik a Zolit, mert övé lesz a bolt és akkor mindig csokoládét ehetik és ott ülhet a kaszt­­szában, ahol fizetnek és kiválogatja mindig az arany krajcárokat. És ez nagyon jól van így, mert van üveg­golyónk is, amivel nyerni lehet sok más üveggolyót. A gangon csináltunk a kövek közé lyukakat és aki abba belegurítja a másikét is, az a nyertes. Az apa nagyon haragszik ezért, mert a gangon már sok lyuk van és Fekete bácsi, aki hegyes sarkat visel, a múlt­kor beleakadt egybe és majd elesett. Mi ott voltunk és nagyon nevettünk és kértük, hogy lépjen bele még egyszer, de ő bement a papá­hoz és akkor minket szidtak. Édes mama azt is mondta, ha még egy lyukat csinálunk a gangba, meg fog verni. Ami, azt hiszem, Ilon­kánál ügy is történt, mert mikor később át­jött a főzőedényért, vörös volt a két szeme. Ő ugyan azt mondta, hogy füst van a szobá­ban, de ez nem se igaz, mert a papa, aki itten nálunk a szsár, a múltkor vett nekik is új kályhát. Én igazán nem tudom, hogy miért vesz apa másoknak kályhát! Nagyon féltem, hogy én is kikapok, azért este sokáig imádkoztam, mert valahányszor baj van itthon, mindig imádkozás előtt, vagy az után kerül rám a sor. Apa ezalatt vége. költözköd­ik figyelmébe! Legnagyobb választék mindennemű terem­­én futószőnyegek, tüll, csipke és szövet­függönyök, teríték, paplanok, vas- és rézbutorok stb. Közvetlen beho- Pgp^Sa 88 Smyma tatalu eredeti­­ szőnyeg, butorszövet és ágynemű gyárosoknál. Szeged, Kárász­­utca 10. — Hitelképeseknek kedvező fizetési feltételek" mellett. Iiapaok mill­frAma is oldal"

Next