Szegedi Napló, 1911. november (34. évfolyam, 260-285. szám)
1911-11-18 / 275. szám
Szeged, szonbat, 1911. november 18. Egyes szám ára 10 fillér. ndV. attlyai D. 215. szám. SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁR: igéna évre . . 28 kor. | Negyedévre 7 kor. 1 fill. Félévre ... 14 kor. | Egy hóra . 2 kor. 40 filL. KIADÓTULAJDONOS: ESTO-EL XIUA.JOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: TELEFON DUGONICS-TÉR 12. (Szegedi Naplóháza.) 94. November 18. Szeged, november 17. Holnap megint november 18-at mutat a kalendárium s ez a dátum a gondolatok és emlékek sorü zaját bolygatja meg a lelkekben. Az emlékezet laterna magikája tarka barka mozi-drámát pergetne előttünk. Csillagos novemberi éjszaka. Fényárban úszó parlament. Óriási tömeg feketélik az utcán. Bent az ülésteremben zugmorog a szenvedély. Fent az emelvényen mozdulatlanul ül az elnök, mint valami hindu bálványisten. Lent a völgyben indulatos gesztussal beszél a miniszterelnök, mint valami őrjöngő fakk. Tíz perc szünet . . . Tisza beszél . . . „legyen vége a komédiának ! ‘ . . . zsebkendő . . . tumultus ... a képviselők kitódulnak . . . Kossuth Ferenc szól . . . nagy eskü jelenet: „megboszuljuk a gaztettet!“ . . . pezsgős vacsora, mámoros zószlok . . . teljes sötétség,■ a mozilámpa kilobbant. A magyar politikai élet emlékei közt a november 18. olyan fekete kőoszlop, mely mellett a jövő históriájának meg kell állni, hogy olvasson róla. Alkalmasint nem azt fogja leolvasni róla, amit mi, akik láttuk, hogy faragták ezt az oszlopot s hogy verték le a magyar politika talajába. Az ő szeme előtt a horizont tágasabb lesz s az ő lelkére más képet fognak vetíteni az arányok. Az utódok tisztábban látnak, mint a kortársak : ezt az oszlopot még feketébbnek fogják látni, mint mi. A mi szemünket még elhomályosítja a szégyen és harag, de ez nem ok arra, hogy most, mikor a magyar politikai élet folyama tele van örvényekkel és forgókkal, vissza ne tekintsünk oda, ahol ez a folyam olyan éleset kanyarodott. Sőt a helyzetek hasonlósága kötelességgé teszi ezt a visszapillantást, már csak a hasznos tanulságokért is. Mi volt ez a november 18., amit az ősrómai fekete nap gyanánt jegyzett volna föl a kalendáriumába? Egyike azoknak az erőpróbáknak az osztrák császárság és a magyar nemzet közt, amikből minden évszázadban feljegyez egyet kettőt a mi történelmünk. Ezen a napon a sokszor meglapuló, de soha meg nem békülő ellenség elérkezettnek vélte az időt, hogy az ország függetlenségét óvó törvényeket tagjával, egyszerre, hirtelen levágja. A kísérlet megtörtént s az osztrák császárság magyarországi kirendeltjei diadalmasan néztek szét az országházában, ahol az alkotmány összeesett a halálosnak szánt ütés alatt. Pezsgős torát is ellakták mindjárt, mert azt hitték, már tetem. A kábultság első perceiben az ország is azt hitte, de tán még folyt is a halotti tor pezsgője, mikor már éledezett a hit, hogy a magyar alkotmányt nem lehet letaglózni, hanem mint a mesék hőse, megerősödve lép ki szétrágott koporsójából. S november 18-át csakhamar követte december 13 s utána január 26. A téli égzengés, földindulás elkápráztatta az országot s mire magához tért, a koporsó üres volt, a magyar alkotmány feltámadt s széttaposta a fejét megölőinek : Perczelnek és Tiszának. Azaz hogy se Perczel, se Tisza nem volt megölője az alkotmánynak. Ez a megtiszteltetés nagy volna nekik, ők csak eszközök voltak a bécsi kézben, se nem elsők, se nem utolsók az alkotmányrombolásban. A bécsi kéz mindig talált eszközöket, fog is találni, ma sincs díjukkal. S a bécsi kézben most se hiányzott a szándék, hogy ezt a november 18-at is fekete nappá tegye, s csak a bátorság hiányzott hozzá. A fekete oszlop tanulságát ő is megértette s nem mert lecsapni. Jobb alkalomra vár s addig tokjába dugta a taglót, Tisza Istvánt. Ám nincs benne kétség, hogy megint el fog jönni a merénylet ideje s abban sincs kétség, hogy attól a nemzetnek semmi félni valója nincs. A magyar nemzetet nem az ütésektől kell félteni, hanem a cirógatásoktól. SZENTENDREIEK PANASZA. Szentendre küldöttsége kereste föl ma délben a képviselőházban Héderváry Károly gróf miniszterelnököt. A küldöttség nevében Kada Mihály szentszéki ülnök arra kérte a miniszterelnököt mint belügyminisztert, hogy a város által készített választási jegyzéket semmisítse meg, mert a hátralékosokat kihagyták a listából. Azonfelül kéri a város adminisztrációjának, nevezetesen vagyoni kezelésének sürgős ellenőrzését és végül annak a maradi szellemnekelküszöbölését, amely megakadályozta eddig a kedvező fekvésű városnak fejlődését. A miniszterelnök megígérte a küldöttségnek, hogy a kérését meg fogja vizsgálni és azon lesz, hogy ez a kérdés méltányos megodást nyerjen. lapunk mai váma 12 oldal. ORSZÁGGYÜLÉS. A képviselőház ülése. A képviselőház gyors ütemben végül a költségvetés részletes tárgyalását is. Ma, a részletes vita második napján, valamennyi kisebb tárca költségvetését megszavazták s vita is csupán a közös költségek tételénél és a horvát tételeknél volt. A függetlenségi párt szónokai már élesen támadták Tomasics bánt, a miniszterelnök azonban újra védelmére kelt. Návay Lajos elnök 11 órakor nyitotta meg azülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítették. Az elnök bemutatta a belügyminiszter átiratát, melyben jelenti, hogy Csemer Istvánnak a községi közmunkák tárgyában beterjesztett interpellációját válaszadás végett a kereskedelmi miniszternek adta át. Bemutatja Miskolc első kerületében megválasztott Szentpályi István mandátumát, melyet a haminc nap fenntartásával igazolnak. Bemutatja egyúttal Szentpályi István levelét, melyben kijelenti, hogy ez időszerint összeférhetetlen. Tudomásul szolgál. Bemutatta az állami tisztviselők kérvényét a drágaság és családi pótlékok tárgyában. Jelentette továbbá, hogy a betegeskedő Lukács László helyett a költségvetés tárgyalása alatt a házszabályok 211. szakasza értelmében Teleszky János államtitkár fog felvilágosítással szolgálni. A Ház ezután a napirend szerint áttért a költségvetés részletes tárgyalásaia. Következett a közös ügyes kiadások és bevételek tétele. Bakonyi Samu a közös költségvetéshez szólva, kifejtette, hogy a függetlenségi és 48- as párt jelenleg nem az önálló nemzeti hadsereg megteremtéséért küzd, hanem, csak az 1867. XII. törvénycikk teljesítéséért. Mert ez a törvénycikk nem egységes hadseregről szól, mint ezt Hazai Samu honvédelmi miniszter kevés közjogi tudással állította, hanem a magyar hadseregről, amely a közös hadsereg kiegészítő része. Majd részletesen foglalkozott a honvédelmi miniszter fejtegetéseivel s kijelentette, hogy mindaz, amit Hazai a magyar hadsereg múltjáról mondott, nagyon rossz fényt vet arra a jövőre, melyet a hadvezetőség a védőerő-reformban akar megalapoznii. Majd kifogásolta, hogy a budgetbe olyan tételek vannak felvéve, melyeket a delegációk még meg sem szavaztak. A tételt el nem fogadta, hanem határozati javaslatot terjesztett be, hogy a Ház csak annyiban fogadja el a közösügyi költségvetéseket, amennyiben azokat a delegációk megszavazzák, a védőerőre követelt több kiadásokat pedig csak akkor folyósítja, ha a védőerő-reform törvényerőre emelkedett Gedeon Aladár Kossuth-párti pártja nevében kijelenti, hogy a tételt nem fogadja el, hanem csatlakozik Bakonyi Samu határozati javslatához. Héderváry Károly gróf hozzájárul Bakonyi határozati javaslatához. Gedeon Aladár kritikájával szemközt rámutat arra, hogy e pillanatban éppen a nagykövetek között többségben vannak a magyarok. Arra a kifogásra, hogy a hadseregben nem érvényesül eléggé a magyar elem, azt feleli, hogy a magyar elemet a hadseregbe való tömeges belépéstől fegna