Szegedi Napló, 1913. június (36. évfolyam, 131-157. szám)
1913-06-03 / 132. szám
132. sz. Szeged, kedd SZEGEDI NAPKÓ 1913. junius 3. 6. Az ily paprikavizsgálatok csak a Szegeden államosítandó vegyvizsgáló intézetnél és a Kalocsán mihamarább csak paprikavizsgálatra szervezendő intézetnél legyenek végeztethetők, ahová az ország bármely részében vett paprikaminták beküldendők legyenek. 7. A paprikaminőségek megítélése, valamint annak vizsgálata, hogy a paprikaminták megfelelnek-e forgalombahozatali jelzésüknek, bizassék a budapesti és szegedi kereskedelmi és iparkamarák mellett szervezendő paprikaminősítő szakbizottságokra. 8. A földmivelésügyi m. kir. miniszter úr őnagy méltósága arra is felkérendő, hogy e szakbizottságokra vonatkozó szervezeti szabályzat kidolgozásánál hallgassa meg az előzetesen érdekelt két kamarának a véleményét. 9. Végül felkéretik a miniszter úr, hogy a maga hatáskörében tegyen meg minden lehetőt az osztrák-magyar paprikavám felemelése, a külkereskedelmi szerződésekben a külföldi paprikavámok leszállítása a vámhatáron életbeléptetendő határvizsgálat, végül a tervbe vett új élelmiszertörvény s a codex alimentarius mielőbbi megszerkesztése érdekében. A vita során, különösen erős és beható kritikával illették a felszólalók azt a körülményt, hogy a szegedi és a spanyol paprika, nemkülönben az első és másodrendű paprika közötti különbség tisztán vegyelemzési után nem mindig állapítható meg, s mégis előírás szerint való paprikafaj megjelölésre vannak kötelezve a forgalombahozatallal foglalkozók. Nem egységes a paprika olajtartalmának meghatározása sem, mely egyébként a termés eredménye s a kikészítési eljárás útján is erősen van befolyásolva. Külföldön éppen tájékozatlanok e tekintetben a hivatalos körök, s ebből mérhetetlen sok bonyodalom és kár következik. Általánosan jutott ezért kifejezésre a szabályok revíziójára vonatkozó kívánság, s az, hogy az üzleti élelmesség szabad elhatározásának hagyják ki, milyen elnevezést ad paprikájának. Fontos kívánalom gyanánt említették főként a magyar paprika termelésének fokozása érdekében is az érdekeltek, hogy a spanyol paprika vámja jelentékenyen emeltessék, mely egyébként más országokra nézve is fontos érdek, mivel húsneműek konzerválására csak a magyar paprika alkalmas, tehát a világpiacra kerülő magyar paprika mennyigének a termelés rentábilissá tételével való fokozásához nagy érdek fűződik. Az e tekintetben széles mederbe terelődött vita anyagát Steinecker Ferenc földművelésügyi miniszteri kiküldött és Perjéssy László kamarai titkár összegezték. Előbbi készséges támogatását ígérte, hogy a felhangzott kívánalmak lehetőleg figyelembe vétetnek. A rendkívül sikerült értekezlet Szarvady Lajos köszönő szavaival zárult, aki a minisztériumok s a képviselt hatóságok iránt rótta le az érdekeltség részéről megnyilatkozó köszönetet. A tanácskozás után a kamara társasebédet adott aminisztériumok és hatóságok képviselőinek tiszteletére, melyen körülbelül ötvenen vettek részt. Felköszöntőket Szarvady Lajos elnök,Vágó József budapesti kamarai titkár, Steinecker Ferenc miniszteri titkár, Csonka Ferenc, Pick Jenő és Rózsa Mihály mondottak. Jelenvotak: A földmivelésügyi minisztérium képviseletében Steinecker Ferenc miniszteri titkár, Károly Rezső dr. berendelt gazdasági akadémiai igazgató. A kereskedelemügyi minisztérium képviseletében Fábry István dr. miniszteri segédtitkár. A budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás képviseletében Dégen Árpád dr. egyetemi magántanár, a budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás igazgatója. A m. kir. kereskedelmi múzeum képviseletében Sasvári Ármin m. kir. kereskedelmi múzeumi aligazgató. Az országos m. kir. kémiai intézet és központi vegykisérleti állomás képviseletében Székely Salamon kir. fővegyész, Eszterhay Kálmán kir. vegyész. Budapest főváros képviseletében Rözsényi Iván, a fővárosi élelmiszervizsgáló intézet igazgatója. Szeged szab. kir. város képviseletében Lázár György dr. polgármester. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány, Szalay József rendőrbiró. Kalocsa község képviseletében Aibeker Károly dr. községi orvos. A kecskeméti vegyvizsgáló állomás képviseletében Bíró Gusztáv vegyész. A szegedi vegyvizsgáló állomás képviseletében Csonka Ferenc vegyész. A szegedi gazdasági egyesület képviseletében Bokor Pál. A budapesti kereskedelmi és iparkamara képviseletében Vágó József másodtitkár. Az aradi kereskedelmi és iparkamara képviseletében Zima Tibor Az OMKE képviseletében Szarvady Lajos kamarai elnök, Weiner Miksa kamarai alelnök, Perjéssy László kamarai titkár, Szabó Gyula kamarai másodiktkár, Vékes Bertalan kamarai jegyző, Rósa Izsó dr., Csányi János, Gál Kálmán, Szivessy Lehel dr., Pálfy Dániel, Kiss Ferenc erdöfőtanácsos, Fülöp Zsigmond dr. ügyvéd, Palócz László, Lichtenegger Gyula, Rósa Mihály, Csányi Károly, Bozsó János ipartestületi titkár, Vass Károly, Solti Pál, Dsera Benő (Budapest), Schwartz B. Henrik, Bokor Adolf, Kiss Arnold, Pick Jenő, Rósa Ernő, Reitzer Lipót, Rohr Jakab, Pataky János, Welsz Mihály, Nyáry György felső kereskedelmi iskolai igazgató, Gross Dávid (Budapest), Kotányi János (Bécs), Grossmann József (Kalocsa), Bokor János, Bartók Vilmos, Balogh Zsigmond, Merkler Lajos, Fleischl Dezső (Csóka), Vermes Zsigmond, Bitó Márk, Kiss Béla, Danner János, Grosz Dániel, Szántó Mihály, Berger Henrik, Karbiner Péter, Vadász Sándor, Färber Jakab, Jaroch Vilmos, Fried Dezső, Lobi Miksa, Bokor Lajos, Czeizler Jakab, Csonka Gergely, Dobóczki Imre, Szécsi István, felhőkre, vannak érzések és érzemények, melylyek nem bennünk, de fölöttünk állanak. S erőtlen ahhoz minden akarat és semmis ahhoz minden oly törekvés, mely mássá akar tenni egy oly érzeményt, melyet nálunk hatalmasabb, fölöttünk álló erők bocsájtottak ránk. Nincs most itten szó arról, hogy boldog vagy boldogtalan-e az érzés, mely bennünk felfakad, a lényegét lelkünk e titokzatos változásának megérteni, vagy megmérni mérlegelő hideg ésszel úgy sem lehet. Nem mi vagyunk az igazi erősek, hanem azok a rejtélyes érzések azok, amelyekről nem tudjuk, hogy honnan jönnek elő, de egyszerre csak úrrá lesznek rajtunk. — Hogy rajtad úrrá lett, azt látom, de hogy esett meg rajtad, szegény fiú? — Egyszerű a dolog, felséges úr, én az utcán mentem s ő szembejött velem. Járása, alakja, fejtartása és szeme egyaránt hirdette már messziről nekem, hogy ő más, mint a többi. Oh gondolj, felség, egy liliomvirágra s gondolj hozzá gyémánt szemeket. Gondolj sötét fekete hullámokat, melyek simulva takarnak el egy finom homlokot. Most képzelj hozzá finom, csengő muzsikát, mely csilingelve szól, mintha minden hangja átvibrálna lelkeden. Az öröm és félelem csodás vegyüléke száll meg, ha rágondolsz e csodálatos nőre, mely, látod, még engem, a cinikust is magával ragad. — De hol van ő, s merre van hazája? — kérdezte a felséges úr. — Egy rejtett várban tanyázik ő, melyre feljutni nehéz lépcsőfokokon fáradságos küzdelem. De mi e küzdelem ahhoz képest, mely akkor vár rád, ha arra vágyol, hogy megnyerjed őt. Esküszöm neked, nincs dal, mely fel nem hangzott már ajkamról, nincs mondat, szó, vagy ige, melyet elrebegve el nem mondtam volna már, de a rácsos ablak, mely alatt ő lakik, fel nem nyilik soha. Nérának hivják e csodanőt, felséges ur, s amig van dalom, vagy csak rövid sorú énekem, feléje szórom mindvalamennyit, bár látod, tudom, hiábavaló minden igyekezetem. — Mondd, te felmentél a nehéz lépcsőn ablakához? — felséges ur. — És hogyan jöttél le onnan, azt mondd el nekem. — Nem jöttem én, de úgy zuhantam onnan alá. —• De hát akkor mi maradt meg számodra ebből a nagy rajongásból? — Az a huszonöt bot, amit tőled kaptam, felséges úr, meg még valami. — Nos, hadd haljam, mi? — Egy keserű édes fájdalom, mely olthatatlan szomjjal gyötör engemet, mialatt mint egy frissen metszett sebe, úgy él szívembe vésve arca reliefje. — Bolond vagy te fickó! — Oh, felség, ne becsüld le az én fájdalmamat. Nagy, hatalmas érzés az, melyet csak ritka ember ér el, mikor betölti lelkét egy csodás érzemény, mely arra űzi szüntelenül égő fájdalommal, hogy elfeledve és feladva mindent, dalolva menjen egy édes, egy isteni nő után. — Jól van, — szólt a felség, — szabad vagy, menj, amerre akarsz. És menj kincstáromba is és ha kell, válassz magadnak gyöngyöt, zafírt, rabszolga gyémántot és smaragdkövet, s vidd azt el mind szent áldozatként az előtted oly édes, oly magasztos ráesős ablakhoz. Arany öveket, ezüst pártákat és selyemruhákat is vihetsz és minden gazdagságot, ami csak királyi kincstáramból telik. Próbáld meg igy érni el a boldogságot. — Oh, felség, leborulok nagy szived előtt s köszönöm is kegyességedet, de nagyon nagyon félreismered Nérát, ha azt hiszed, hogy van kincs, a mivel én őt meghódíthatom. — Fiam, hisz én segíteni akartam rajtad. — Ha segíteni akarsz rajtam, felség, akkor tudod mit adj nekem, — ihletet, ihletet, hogy el tudjam dalolni azt a dalt, mely felnyitja számomra Néra rácsos ablakát. — Ebben nem segíthetek, fiam, — szólt a király — ezt magadnak kell megtalálnod. Vedd hát lantodat s menj utadra, s keresd és találd meg a dalt, mely üdvöt ad neked s boldogságot nyújt sóvárgó telkednek. S a dalnok lantjával útra kelt, dal-dal után szakadt fel szomorú lelkéből, egyik szebb volt, mint a másik, úgy, hogy ezer és ezer lélek gyönyörködve hallgatta a vergődő dalnok mesteri énekét, de a rengeteg dalfüzér tömegéből mindörökre hiányzott egy, az üdvöt hozó, az igazi Várpalota. Interpelláció a birtokvásárlás ügyében. A kormány, hogy legalább hívei előtt tisztázza magát a várpalotai birtokvásárlás miatt ért vádak alól, ma, a képviselőház ülésén meginterpelláltatta magát Telegdi József képviselővel és az interpellációra azonnal válaszolt is Hazai Samu báró honvédelmi miniszter ,és Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter. Amilyen gyenge és barátságos volt a megrendelt interpelláció, olyan gyengék és barátiak voltak az arra adott válaszok is. Visszautasításokra terjedtek csak ki és sajtópörök beígérésére. Az interpelláció valamennyire izgatta a munkapárti honatyákat, mert majdnem teljes számban, kétszázan jelentek meg a mai ülésen. Mélán hallgattak az interpelláció alatt, a miniszterek válaszát pedig helyesléssel vették tudomásul s ezzel a munkapárt részéről a várpalotai ügyet egyelőre a lovagiasság szabályai szerint elintézettnek tekintették. Az interpelláció előtt meghallgattak néhány elnöki jelentést és Balogh Jenő igazságügyminiszter előterjesztett törvényjavaslatait. Részletes tudósításunk itt következik: Tisza István gróf csak tizenegy óra felé nyitotta meg az ülést. Bejelentette a Háznak, hogy több ellenzéki képviselőnek a Házból való kizárása a mai nappal megszűnt. Jelentette továbbá, hogy Kovács Gyula lemondott gyomai mandátumáról.