Szegedi Napló, 1913. június (36. évfolyam, 131-157. szám)

1913-06-03 / 132. szám

132. sz. Szeged, kedd SZEGEDI NAPK­Ó 1913. junius 3. 6. Az ily paprikavizsgálatok csak a Szege­den államosítandó vegyvizsgáló intézetnél és a Kalocsán mihamarább csak paprikavizsgálat­ra szervezendő intézetnél legyenek végeztet­­hetők, ahová az ország bármely részében vett paprikaminták beküldendők legyenek. 7. A paprikaminőségek megítélése, valamint annak vizsgálata, hogy a paprikaminták meg­­felelnek-e forgalombahozatali jelzésüknek, bi­­zassék a budapesti és szegedi kereskedelmi és iparkamarák mellett szervezendő paprikaminő­­sítő szakbizottságokra. 8. A földmivelésügyi m. kir. miniszter úr őnagy méltósága arra is felkérendő, hogy e szakbizottságokra vonatkozó szervezeti szabály­zat kidolgozásánál hallgassa meg az előzetesen érdekelt két kamarának a véleményét. 9. Végül felkéretik a miniszter úr, hogy a maga hatáskörében tegyen meg minden lehetőt az osztrák-magyar paprikavám felemelése, a külkereskedelmi szerződésekben a külföldi pap­rikavámok leszállítása a vámhatáron életbe­léptetendő határvizsgálat, végül a tervbe vett új élelmiszertörvény s a codex alimentarius mielőbbi megszerkesztése érdekében. A vita során, különösen erős és beható kriti­kával illették a felszólalók azt a körülményt, hogy a szegedi és a spanyol paprika, nemkü­lönben az első és másodrendű paprika közötti különbség tisztán vegyelemzési után nem min­dig állapítható meg, s mégis előírás szerint való paprikafaj megjelölésre vannak kötelezve a forgalombahozatallal foglalkozók. Nem egy­­séges a paprika olajtartalmának meghatározása sem, mely egyébként a termés eredménye s a kikészítési eljárás útján is erősen van befolyá­solva. Külföldön éppen tájékozatlanok e te­kintetben a hivatalos körök, s ebből mérhetet­len sok bonyodalom és kár következik. Álta­lánosan jutott ezért kifejezésre a szabályok revíziójára vonatkozó kívánság, s az, hogy az üzleti élelmesség szabad elhatáro­zásának hagyják­ ki, milyen elnevezést ad paprikájának. Fontos kívánalom gyanánt említették főként a magyar paprika termelésének fokozása ér­dekében is az érdekeltek, hogy a spanyol pap­rika vámja jelentékenyen emeltessék, mely egyébként más országokra nézve is fontos ér­dek, mivel húsneműek konzerválására csak a magyar paprika alkalmas, tehát a világpiacra kerülő magyar paprika mennyigének a ter­melés rentábilissá tételével való fokozásához nagy érdek fűződik. Az e tekintetben széles mederbe terelődött vita anyagát Steinecker Ferenc földművelésügyi miniszteri kiküldött és Perjéssy László kamarai titkár összegezték. Előbbi készséges támogatását ígérte, hogy a felhangzott kívánalmak lehetőleg figyelembe vétetnek. A rendkívül sikerült értekezlet Szarvady Lajos köszönő szavaival zárult, aki a minisz­tériumok s a képviselt hatóságok iránt rótta le az érdekeltség részéről megnyilatkozó kö­­szönetet. A tanácskozás után a kamara társas­­ebédet adott a­­minisztériumok é­s hatóságok kép­viselőinek tiszteletére, melyen körülbelül öt­­venen vettek részt. Felköszöntőket Szarvady Lajos elnök,­­Vágó József budapesti kamarai titkár, Steinecker Ferenc miniszteri titkár, Csonka Ferenc, Pick Jenő és Rózsa Mihály mondottak. Jelenvotak: A földmivelésügyi minisztérium kép­viseletében Steinecker Ferenc miniszteri titkár, Ká­roly Rezső dr. berendelt gazdasági akadémiai igaz­gató. A kereskedelemügyi minisztérium képviseleté­ben Fábry István dr. miniszteri segédtitkár. A buda­pesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás képviseletében Dégen Árpád dr. egyetemi magántanár, a budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás igazgatója. A m. kir. kereskedelmi múzeum képviseletében Sasvári Ármin m. kir. kereskedelmi múzeumi aligazgató. Az országos m. kir. kémiai intézet és központi vegykisérleti állo­más képviseletében Székely Salamon kir. fővegyész, Eszterhay Kálmán kir. vegyész. Budapest főváros kép­viseletében Rözsényi Iván, a fővárosi élelmiszervizs­gáló intézet igazgatója. Szeged szab. kir. város képvi­seletében Lázár György dr. polgármester. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány, Szalay József rendőrbiró. Kalocsa község képviseletében Aibeker Károly dr. köz­ségi orvos. A kecskeméti vegyvizsgáló állomás képvi­seletében Bíró Gusztáv vegyész. A szegedi vegyvizs­gáló állomás képviseletében Csonka Ferenc vegyész. A szegedi gazdasági egyesület képviseletében Bokor Pál. A budapesti kereskedelmi és iparkamara képvise­letében Vágó József másodtitkár. Az aradi kereske­delmi és iparkamara képviseletében Zima Tibor Az OMKE­ képviseletében Szarvady Lajos kamarai elnök, Weiner Miksa kamarai alelnök, Perjéssy László kama­rai titkár, Szabó Gyula kamarai másodiktkár, Vékes Bertalan kamarai jegyző, Rósa Izsó dr., Csányi János, Gál Kálmán, Szivessy Lehel dr., Pálfy Dániel, Kiss Ferenc erdöfőtanácsos, Fülöp Zsigmond dr. ügyvéd, Palócz László, Lichtenegger Gyula, Rósa Mihály, Csá­nyi Károly, Bozsó János ipartestületi titkár, Vass Ká­roly, Solti Pál, Dsera Benő (Budapest), Schwartz B. Henrik, Bokor Adolf, Kiss Arnold, Pick Jenő, Rósa Ernő, Reitzer Lipót, Rohr Jakab, Pataky János, Welsz Mihály, Nyáry György felső kereskedelmi iskolai igaz­gató, Gross Dávid (Budapest), Kotányi János (Bécs), Grossmann József (Kalocsa), Bokor János, Bartók Vil­mos, Balogh Zsigmond, Merkler Lajos, Fleischl Dezső (Csóka), Vermes Zsigmond, Bitó Márk, Kiss Béla, Dan­ner János, Grosz Dániel, Szántó Mihály, Berger Hen­rik, Karbiner Péter, Vadász Sándor, Färber Jakab, Ja­­roch Vilmos, Fried Dezső, Lobi Miksa, Bokor Lajos, Czeizler Jakab, Csonka Gergely, Dobóczki Imre, Szécsi István, felhőkre, vannak érzések és érzemények, mely­­lyek nem bennünk, de fölöttünk állanak. S erőtlen ahhoz minden akarat és semmis ah­hoz minden oly törekvés, mely mássá akar tenni egy oly érzeményt, melyet nálunk ha­talmasabb, fölöttünk álló erők bocsájtottak ránk. Nincs most itten szó arról, hogy bol­dog vagy boldogtalan-e az érzés, mely ben­nünk felfakad, a lényegét lelkünk e titok­­­zatos változásának megérteni, vagy megmérni mérlegelő hideg ésszel úgy sem lehet. Nem mi vagyunk az igazi erősek, hanem azok a rejtélyes érzések azok, amelyekről nem tud­juk, hogy honnan jönnek elő, de egyszerre csak úrrá lesznek rajtunk. — Hogy rajtad úrrá lett,­ azt látom, de hogy esett meg rajtad, szegény fiú? — Egyszerű a dolog, felséges úr, én az utcán mentem s ő szembejött velem. Járá­sa, alakja, fejtartása és szeme egyaránt hir­dette már messziről nekem, hogy ő más, mint a többi. Oh gondolj, felség, egy liliomvirág­ra s gondolj hozzá gyémánt szemeket. Gon­dolj sötét fekete hullámokat, melyek simulva takarnak el egy finom homlokot. Most kép­zelj hozzá finom, csengő muzsikát, mely csi­lingelve szól, mintha minden hangja átvib­rálna lelkeden. Az öröm és félelem csodás vegyüléke száll meg, ha rágondolsz e cso­dálatos nőre, mely, látod, még engem, a ci­nikust is magával ragad. — De hol van ő, s merre van hazája? — kérdezte a felséges úr. — Egy rejtett várban tanyázik ő, melyre feljutni nehéz lépcsőfokokon fáradságos küz­delem. De mi e küzdelem ahhoz képest, mely akkor vár rád, ha arra vágyol, hogy meg­nyerjed őt. Esküszöm neked, nincs dal, mely fel nem hangzott már ajkamról, nincs mondat, szó, vagy ige, melyet elrebegve el nem mondtam volna már, de a rácsos ablak, mely alatt ő lakik, fel nem nyilik soha. Nérának hivják e csodanőt, felséges ur, s amig van dalom, vagy csak rövid sorú énekem, felé­je szórom mindvalamennyit, bár látod, tu­dom, hiábavaló minden igyekezetem. — Mondd, te felmentél a nehéz lépcsőn ablakához? — felséges ur. — És hogyan jöttél le onnan, azt mondd el nekem. — Nem jöttem én, de úgy zuhantam on­nan alá. —• De hát akkor mi maradt meg szá­modra ebből a nagy rajongásból? — Az a huszonöt bot, amit tőled kap­tam, felséges úr, meg még valami. — Nos, hadd haljam, mi? — Egy keserű­ édes fájdalom, mely oltha­­tatlan szomjjal gyötör engemet, mialatt mint egy frissen metszett sebe, úgy él szívembe vésve arca reliefje. — Bolond vagy te fickó! — Oh, felség, ne becsüld le az én fájdal­mamat. Nagy, hatalmas érzés az, melyet csak ritka ember ér el, mikor betölti lelkét egy csodás érzemény, mely arra űzi szüntelenül égő fájdalommal, hogy elfeledve és feladva mindent, dalolva menjen egy édes, egy isteni nő után. — Jól van, — szólt a felség, — szabad vagy, menj, amerre akarsz. És menj kincs­táromba is és ha kell, válassz magadnak gyöngyöt, zafírt, rabszolga gyémántot és sma­ragdkövet, s vidd azt el mind szent áldozat­ként az előtted oly édes, oly magasztos rá­­esős ablakhoz. Arany öveket, ezüst pártákat és selyemruhákat is vihetsz és minden gazdag­ságot, ami csak királyi kincstáramból telik. Próbáld meg igy érni el a boldogságot. — Oh, felség, leborulok nagy szived előtt s köszönöm is kegyességedet, de nagyon nagyon félreismered Nérát, ha azt hiszed, hogy van kincs, a mivel én őt meghódít­hatom. — Fiam, hisz én segíteni akartam rajtad. — Ha segíteni akarsz rajtam, felség, akkor tudod mit adj nekem, — ihletet, ihletet, hogy el tudjam dalolni azt a dalt, mely felnyitja számomra Néra rácsos ablakát. — Ebben nem segíthetek, fiam, — szólt a király — ezt magadnak kell megtalálnod. Vedd hát lantodat s menj utadra, s keresd és találd meg a dalt, mely üdvöt ad neked s boldogságot nyújt sóvárgó telkednek. S­ a dalnok lantjával útra kelt, dal-dal után szakadt fel szomorú lelkéből, egyik szebb volt, mint a másik, úgy, hogy ezer és ezer lélek gyö­nyörködve hallgatta a vergődő dalnok mesteri énekét, de a rengeteg dalfüzér tömegéből mindörökre hiányzott egy,­­ az üdvöt hozó, az igazi­ Várpalota. Interpelláció a birtokvásárlás ügyében. A kormány, hogy legalább hívei előtt tisz­tázza magát a várpalotai birtokvásárlás mi­att ért vádak alól, ma, a képviselőház ülésén meginterpelláltatta ma­gát Telegdi József képviselővel és az interpellációra azonnal vá­laszolt is Hazai Samu báró honvédelmi mi­niszter ,és Serényi Béla gróf földmivelés­ügyi miniszter. Amilyen gyenge és barátsá­gos volt a megrendelt interpelláció, olyan gyengék és barátiak voltak az arra adott vá­laszok is. Visszautasításokra terjedtek csak ki és sajtópörök beígérésére. Az interpelláció valamennyire izgatta a munkapárti honatyákat, mert majdnem teljes számban, kétszázan je­lentek meg a mai ülésen. Mélán hallgattak az interpelláció alatt, a miniszterek válaszát pe­dig helyesléssel vették tudomásul s ezzel a munkapárt részéről a várpalotai ügyet egy­előre a lovagiasság szabályai szerint elintézett­­nek tekintették. Az interpelláció előtt meg­hallgattak néhány elnöki jelentést és B­a­l­o­g­h Jenő igazságügyminiszter előterjesztett tör­vényjavaslatait. Részletes tudósításunk itt kö­vetkezik: Tisza István gróf csak tizenegy óra felé nyitotta meg az ülést. Bejelentette a Háznak, hogy több ellenzéki képviselőnek a Házból va­ló kizárása a mai nappal megszűnt. Jelentette továbbá, hogy Kovács Gyula lemondott gyo­mai mandátumáról.

Next