Szegedi Napló, 1921. november (44. évfolyam, 495-499, 450-494. szám)
1921-11-01 / 495. szám
Ara 2 korona. Pályaudvaron 2*50 korona. •LOfBertSI AB: ■gra ém 720.— WI >. 360.» 180.— Kedd, 1921 november 1 • XLII. att 495. szám han 60.—SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP Megjelenik reggel és délben. Szerkesztés kiadóhir. Dugonics-tér 12. sz. Telefon; szerk. 403. kiaddhir. 94. A omlandtiság kertjeiben. A vigílián írunk róluk, a némákról és elpihentekről, akik a végtelenség tulaó birodalmában immár birtokosai a titkok legnagyobbikának. Szikkadt aziveinkben az élet keserű émelygésével végigjártuk a múlandóság kertjeit. A kerteket, ahol fejfaerdők rengetegében csönd és a békesség van, ahol a szelíd őszi napsugár csókjai úgy melengetik az idetévedtek arcát, mint a mélységes részvét igazi simogatása, a részvété, amelyet csak néha érez a halandó ember, talán évenként egyszer, ilyenkor, a halottak napján. az A város, amely él és tusakodik horizont alatt, ide csak véletlenül küldi el a lármát és a zajt, a gyárak torkának fekete szuhuettje is úgy rajzolódik az égre, mint óriási síremlék, a palotatetők és a tornyok is úgy tűnnek ide, mint a sírbotok, amelyekben fehér halottak lelkei kísértenek. Ha sokáig sétálgat az ember a kertekben, megdöbben a szíve, hogy itt nincsen halál és pusztulás, dús élet árad itt a kövér rögökből. Sötét tuják, orgonabokrok borulnak együvé, az élet piros színével rikoltoz a sűrűségből a csipkebogyó, nehéz virágillat leng tova az örökzöld lombok között és megcsúfol mindent, ami pusztulás és halál. A fű vastag és tömött erdője mint csodálatos selyemszőnyeg borít be mindent, vidám temetőcsigák utaznak a korhadt keresztek kitárt karjain és óriási őszi pókok fonnak csodahálót az ágak közé. A múlandóság kertjeiben temetkezni jár az élet és az emlékezés keserűsége szokta fojtogatni az évente egyszer idetévedőket. Fonnyadt koszorúk és pislogó gyertyák kerülnek a sírokra, egy napra megbomlik a béke és a csöndesség, egy napig bevonul ide is a dísztelen és kényszeredett élet. Szerencse még, hogy nem ártunk vele az elköltözötteknek, akik bizony furcsa dolgokat suttognának nekünk, a sírokra leborulóknak arról az országról, amely nem e világból való. A magyar-amerikai béke. A Chicago Tribune washingtoni jelentése szerint a német-amerikai béke ratifkálásáról szóló okmánynak kicserélése még a jövő héten megtörténik. Amerika németországi konzulai működésüket még a nagykövet kinevezése előtt megkezdik. A jövő héten cserélik ki a Magyarországgal és Ausztriával kötött béke ratifkálásáról szóló okiratokat is. Megenyhült a háborús konfliktus veszedelme. Csak Károly és nem a dinasztia. A Magyar Hirlap írja: Azok a tárgyalások, amelyek arra irányultak, hogy IV. Károly király saját személyére vonatkozólag lemondjon a magyar trónról, holtpontra jutottak. A tárgyalások fonala mégsem szakadt meg teljesen. Csernoch János heregprímás ugyan félbeszakította a tárgyalásokat, de azért a király önkéntes lemondására vonatkozólag esetleg újabb lépések fognak még történni. Csak a király személyéről van szó és nem a dinasztiáról, amint azt a kisantánt követeli. A helyzet tisztázása a trónkérdésben tulajdonképen a pártok kezében van. Ha sikerül olyan közös megegyezésre jutni, amely úgy az alkotmányosságnak, mint az ország érdekeinek megfelel, akkor a bajok nagy része kiküszöböltnek lesz tekinthető. Halottak napja éjszakáján... A királyi párt az eddigi diszpozíciók szerint kedden éjjel Dunaföldváron fogják behajózni a Cleoworm nevű angol monitorra. A király átadása tulajdonképen még Tihanyban fog megtörténni és onnan a francia, angol és olasz ezredesekből álló misszió, amely ez idő szerint is a környezetében van, fogja Dunaföldvárra kisérni és ott a hajóra szállásolni. A magyar kormány kikötötte hogy a királyt méltóságának megfelelő elbánásban fogják részesíteni. Csernoch után Apponyi a királynál. A 8 Órai Újság úgy értesül, hogy Apponyi Albert gróf és Széchenyi Miklós gróf ma a kormány engedélyével a királyhoz utaztak Tihanyba. A velencei egyezmény végleges. Páris, október 30. (Havas.) A nagykövetek tanácsa értesítette Magyarország és Ausztria párisi követeit, hogy a tanács hozzájárult a velencei egyezményhez. A szerb nemzetgyűlés, Belgrád, október 31. (MTI) A nemzetgyűlés tegnapi ülésén majdnem valamennyi képviselő részt vett. A karzatokat teljesen megtöltötték. A közönség feszülten várta a kormány nyilatkozatát a magyarországi eseményekről. Triskovics miniszterelnök-helyettes a következő kormánynyilatkozatot tette: — öt esztendős háború után népünk békére vágyik. Kellemetlen csalódás ért bennünket áprilisban, amikor Károly király első ízben tért vissza Magyarországba. Akkor szövetségeseinkkel egyetértve meghiúsítottuk Károly király puccskísérletét. Ma Károly király újból megpróbálta, hogy a magyar trónt elfoglalja. Mi is, a cseh köztársaság is, tekintettel népeink izgalmára, kénytelenek voltunk azonnal megtenni a diplomáciai lépéseket, amelyekben Románia is csatlakozott hozzánk. Elégedetten állapítom meg, hogy akciónk megnyerte a nagyantánt hozzájárulását. Megegyeztünk abban, hogy Károly király magyarországi tartózkodását casus bellinek tekintjük. Románia is erre az álláspontra helyezkedett, sőt Olaszország is kijelentene, hogy ennek a megállapodásnak értelmében fogja befolyását érvényesiteni. Akciónk eddigi eredménye, hogy Károly királyt el kell távolítani Magyarország területéről és ki kell szolgáltatni a nagyantántnak, sem Ez azonban nekünk nem elég, a cseh köztársaság ezt el nem fogadja, amíg azok a hivatalos körök, amelyek utolsó percig Magyarország törvényes uralkodójának tekintik Károly királyt, továbbra is uralmon maradnak. Ha meggondoljuk, hogy a mi célunk a végleges tartós béke, akkor kormányunknak hogy szövetségeseivel kötelessége, egyetértve kivívja az állandó béke szükséges biztosítékait megpróbáljuk ezt a kérdést békésen megoldani. Ha azonban szükségessé válnék, hogy nemcsak a magunk, hanem egész Európa békéje érdekében a legvégsőbb eszközökhöz nyúljunk, attól sem fogunk visszariadni. Ezután az egyes pártok képviselői szólaltak föl, akik egyhangúlag helyeselték a kormány magatartását. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Prága— Belgrád—Bukarest, Prága, október 31. A Cseh Sajtóiroda jelenti: Benes drnak az ántant képviselőivel pénteken folytatott értekezlete után szombaton és vasárnap folytatták Prága és Páris között a diplomáciai tárgyalásokat, Prága, Belgrád és Bukarest közt is állandó érintkezés állott fönn. Vasárnap Budapesten újra megjelentek a kisantánt képviselői a miniszterelnöknél és a kisantánt legutóbbi párisi, londoni és római lépéséről tájékoztatták. Egyébként a nagyantántnak és a kisantántnak az álláspontja jelentékenyen közeledett egymáshoz, a diplomáciai tárgyalásokat folytatják. Szombaton délelőtt kormányuk utasítása értelmében a kisantánt diplomáciai képviselői Páriában, Londonban és Rómában jegyzéket nyújtottak át, amelyben kifejtik a kisantánt kormányainak álláspontját. A kisantánt kívánságai. Az Est írja: Megenyhült a háborús konfliktus veszedelme. A jugoszláv kormány nyilatkozata bejelenti, hogy a kisantánt megpróbálkozik a békés megoldással. A nagykövetek konferenciája ma tárgyalja a kisantant kívánságait. Cseh-Szlovákia belülről nézve, Bécs, október 31. (MTI.) Értesülésünk szerint az egész csehországi Eger-vidék valósággal lángokban áll. A német lakosság mindenütt lázong a mozgósítás miatt. A Felvidéken úgy a német, magyar lakosság, valamint a tót lakosság is a legnagyobb mértékben el van keseredve. A hatóságok nap- nap után tartóztatják le a városokban az embereket. Az elkeseredettség egyre fokozódik. Páris, október 31. (MTI.) Az Excelsior prágai munkatársa azt írja lapjának, hogy Prágában a lakosság hangulata tele van villamossággal. A mozgósított emberek körében nagyobb a feszültség, mint a telkesültség. Pozsony, október 31. A Cseh a Sajtó Iroda jelenti: 1920 júliusban Felvidék egyes kerületeiben ostromállapotot hirdettek ki, amelyet azóta sem vontak vissza. Most újra kihirdették a statáriumot és azt kiterjesztették az egész Felvidékre. ma és minden estes FARKAS SANYI zenekara játszik Trónok és koronák, amelyek gazdát cserélnek. Egy elsárgult ujságlap került a kezünkbe. A Pester Lloyd 1917. évi áprilisi száma, amely az első orosz forradalom alkalmából érdekes, bár vázlatos, szemlét tart a trónfosztások, lemondások és forradalmak fölött. A hosszú fölsorolások rövid tükrét adjuk itt az alábbiakban: A XIX. század a leggazdagabb lemondásokban. 1802-ben sardiniai Károly Emánuel mondott le koronájáról fia, I. Viktor Emánuel javára. Nem sokkal ezután Spanyolországban a lemondások egész színjátéka játszódott le. Az 1808-iki márciusi forradalom megdöntötte a hatalmas Godon uralmát és IV. Károly királynak is koronájába ke