Szegedi Napló, 1921. november (44. évfolyam, 495-499, 450-494. szám)

1921-11-26 / 487. szám

il" I . > í ! ‘i'i I Ara 2 korona. Pályaudvaron 2*50 korona. •nOr][ZETÉSI AS: Igjsi tm 780.— w 380.— ■«ry*d » 18a— Szombat, 1921 november 26 « XLIV. ávf. 487. szám ■gy h6i» 60.—SZEGEDI NAPLÓ Megjelenik reggel és délben. Szerkesztés kiadóhIT. Dugonics-tér 12. sz. Telefon: szerk. 30­4. kladdhiv. 91. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP Még vannak az egységes Szombaton ismerteti Bethlen István gróf miniszterelnök új programját a kisgazdapártban. Közölte ezt már nagyatádi Szabó Istvánnal egy csütörtökön lefolyt megbeszélésen, amiről ugyan Nagyatádi a laptudó­­sítóknak nem beszélt részletesen, de annál szkeptikusabban. Szerinte már abba sem szívesen egyezik a kisgazdapárt, hogy a nevét meg­változtassák, hát még ha program­jának gyökeres átalaMtását kíván­nák. Ennek ellenére, ma úgy áll a válság ügye, hogy kibontakozásra csak a kisgazdapárttal való meg­egyezés vezethet, olyanformán, hogy azok, akik a többségi kormányzó­pártban részt akarnak venni a pár­tokból, a kisgazdákhoz csatlakoz­nak Ez azonban nem olyan egy­­szerű, mint a kisgazdapárti oldalon gondolják s bizonyos, hogy részük­ről is engedményekre volna szük­ség, amelyekre — legalább egy­előre — még nem határozták el magukat. Most sincs kizárva, hogy Bethlen terve a legutolsó pillanat­ban meghiúsul s és ezért várják érdeklődéssel a szombati kisgazda­­párti értekezletet. A budapesti Uj hennedek a mi­­niszterelnök programját három pont­­ban ismerteti. Megelőzi azonban ezeket az a főkövetelmény, hogy mindazoknak, akik az új kormánypártba belépni kívánnak, kimondottan az 1921. 47. t. c. alapjára kell helyezkedniök, vagyis el kell ismerniük IV. Károly del­oitzálását. A három pont az idézett lap szerint a következő: 1. A választójogi törvény meg­alkotása, a közgazdasági reform és a felsőház reformja, egyéb közjogi javaslatok. 2. A pénzügyi javaslatok, amelyek főkép arra vonatkoznak, hogyan lehet az állampénztár helyzetét rendezni. Ezért fontos a vagyon­­váltság befejezése, a hátralevő pénz­ügyi reformtörvények megalkotása. A kiviteli iletékek kérdésének sza­bályozása és a kereskedelmi szer­ződések kötése olyan exportpolitiká­nak a folytatása, amelyek alkalma­sak arra, hogy valutánkat stabili­zálja. 3. Az elkészült szociális és ipari javaslatok, tehát munkásbiztosítás, ipari törvény re­vízió s a többi tető alá hozása. Ez az ártatlan program egész bizonyosan semmi nehézséget sem okozna a pártok részéről, ha a miniszterelnöknek egyéb kívánságai nem volnának, de bizonyosan van­nak, ha még nem kerültek is nyil­vánosságra. Ugyancsak az idézett lap szerint Bethlen egységes pártját legmele­­gebben a kisgazdapárt üdvözli A nehézségek párt útjában. Magyar Hírlap ellenben úgy tudja, hogy Nagyatádi merev állásfoglalása következtében a miniszterelnök egész terve fölbomlással fenyeget. Apponyi fölszólal Andrássyék ügyében. Budapestről jelentik : Apponyi Albert grófnál több ellenzéki kép­viselő bevonásával tanácskozások folytak, amelyek arra i­rányultak, hogy a mentelmi ügyeknek a nem­zetgyűlés által való mielőbbi letár­­gyalását szorgalmazzák. A tanács­kozások eredményeképen teljesen beavatott forrásból kapjuk az infor­mációt, hogy Apponyi Albert gróf e kérdésben a Házban fölszólal, azt fogja követelni, hogy a letar­tóztatott képviselők épen úgy, mint­­ a mentelmi bizottságban, a nem­­zetgyűlés színe előtt is megjelen­hessenek és ezzel lehetőséget nyer­jenek arra, hogy előterjesztésüket személyesen tehessék meg. Apponyi felszólalását politikai körökben nagy érdeklődés előzi meg. A kép szerint a kereszténypárt végleges állásfoglalása a szombati értekezleten dől el. Bizonyos, hogy 15 legitimista ellenzékbe megy. A M—g. azt írja, hogy a keresz­ténypárt nem hajlandó föláldozni a pártot és programját. Csináljon, mondják, Bethlen kisgazdakormányt, ők támogatják mindenben, ami az ország érdekét szolgálja, így a jog­rend helyreállításában, a drágaság letörésében, a megélhetés biztosí­tásában. A kisgazdapártban teljesen ki­alakulatlan a helyzet. Nagyatádi átadja helyét Mayernek, ő maga tárcanélküli miniszter marad. Egyházi kifogás az ujságírók estélye ellen. Kaptuk az alábbi sorokat: Tekintetes szerkesztő úr! Mindig szép és magasztos dolog volt a szegények gyámolítása, a résztvevő irgalom gyakorlása. Igen nagy örö­mömre szolgál, hogy az újságírók nemes testülete nemcsak szóval és tollal akarja hirdetni a felebaráti szeretet gyakorlását, hanem a tet­tek mezejére lépve fényes ünnep­séggel szándékozik az irgalom nagy művét előbbre vinni. E felett érzett örömömre azonban némi árnyat vet az a körülmény, hogy „A Szegedi Ujságírók Egyesülete“ min­den­esetre inkább csak véletlenül, mint szándékosan táncmulatsággal egybekötött szórakozó estélyét épen egyházilag tiltott időre, advent első napjaira tette. Ezen körülmény, ha figyelembe nem vétele szándékos volna, mélyen sértené Szeged kato­likus társadalmának vallási érzé­kenységét, annál is inkább, mivel az egyház által tiltott időben ren­dezendő e nyilvános mulatság elő­készítésében és a közönség figyel­mének fölkeltésében az újságírók és napilapok azon tábora is részt vesz, mely programjába vette, hogy semmiben sem tűri a keresztény gondolat és világnézet sérelmét. Teljes szívemből óhajtanám az újságírói gárda eme nemes törek­véseit tehetségemhez képest támo­gatni, az időpont azonban, amelyre a tervezett estély ki van tűzve, arra késztet, hogy a legnagyobb sajnálattal bár, de lelkipásztori köte­lességemhez képest Szeged város katolikus közönségét fölszólítsam, hogy egyházunk törvényeit szem előtt tartva, tartsák magukat távol. Meg vagyok győződve, hogy ezen kellemetlen kötelesség teljesí­tése alól föl fog engemet menteni az ujságírói gárda megértő belátása, az estély elhalasztása ál­tal, hiszen szent hitem, hogy leg­távolabb áll tőlük a keresztény társadalom világnézetének semmibe vétele. Ha a tervbe vett estély az egyház által ne­m tiltott időre halasztatik, én és híveim leszünk annak leg­buzgóbb támogatói. Szeged, 1921 évi november hó 23-án. Kiváló tisztelettel: Várhelyi József pápai prelátus. A szegedi ujságírók egyesülete közel két hete hirdeti december 3 iki mulatságát, a prelátus úr fi­gyelmeztetőjét pedig csak két nap előtt kaptuk meg, szóval olyan előrehaladott stádiumban, amikor a siker veszélyeztetése nélkül már­ késő az elhalasztás, mert ezrekre mennek az előzetes költségeink. Mi karácsonyi segélyakciót tervezünk, örültünk, hogy biztosíthattuk a Tisza kapós helyiségeit, aki pedig jöve­delmet szeret elérni, tudhatja, mit­­ jelent a hónapban harmadika. Az adventi idővel annál kevésbé akartuk Szeged katolikus társadal­mának érzékenységét sérteni, mert mulatott a város máskor is advent­ben, sőt ép az idén, utánunk egy nappal, rendez táncmulatságot a délvidéki egyetemi ifjúság s adventbe esik a sokat emlegetett Barbara­­estély is. Kissé megütve érezzük hát magunkat, hogy épen a mi mu­latságunk szúr szemet, annak is a tánc­része, amelyre pedig a leg­kisebb súlyt helyeztük. A világért sem akarunk vallásos érzületében bárkit háborgatni, a magam személyében vagyok leg­alább olyan jó katolikus, mint azok, akik csak ajkukon hordozzák a vallást, de nem szivükben, akik az irgalmasság cselekedeteit önérdekeik szolgálatába állítják, de irgalmat­lanok másokhoz. Az én vallásos meggyőződésem nem konjunktúra s ha elviselné a lelkem szemérmetes­­sége a számlák prezentálását, gya­korlati sok példáját tudnám adni, mi mindent prédáltam el csak azért, mert nagyobb volt bennem az emberszeretet a változásokra való képességnél. Az én vallásom meg­tisztult, lehiggadt és eljuttatott odáig, hol szeressem haragosaimat, ellenségeimet is. Abban élek, hogy nem rosszak az emberek, csak gyengék és betegek s nem szabad őket komolyabban venni, mint amennyit megérdemelnek. Engedelmes ezért a hosszadal­masságért, de elnöke vagyok a szegedi ujságírók epesületének, sokban felelős a rendkívüli missziót teljesíteni hivatott estélyünkért, — néhány figyelmeztető szót akartam ebből az alkalomból intézni azok­hoz, akik szesztől, vagy mitől, de gondolattól, emberszeretettől semmi esetre sem mámorosan engem is lezsidóznak újságíró mivoltáráért, pedig három mondat váltása ere­jéig sem ismernek. Várhelyi József prelátus ur Öméltóságának megmondtam szóban, közlöm írásban is, hogy soha olyan duhaj életet nem élt Szeged, mint mostanában. Nagy kedvem volna a résztvevők teljes névsorával föl­jegyezni mindazon helyeket, ahol advent heteiben reggelig tartó tán­cok folynak és sok tízezer koronás kártyadifferenciál támadnak olyan uraknak, akikről azt sem tudom biztosan, hogy telik e a fizetésük­ből egy havi ebéd­kosztra ? A val­lásos érzületen keveset változtat, hogy nyilvánosak-e ezek a mulat­ságok, vagy dugott bálák. Eszem ágában sincs, hogy hitvi­tát kezdjek, egyházi tudósokkal hogyan merném fölmérni az én gyönge tudásomat! De a hitem az enyém s azt sugallja néhány évti­zedes életen­, amiből mindig csak adtam az emberiségnek, de nem kértem cserébe semmit, hogy Ad­vent nem gyász. Aki fizikai fájdal­mat érzek emberi pnoszságokon, sóvárgó hittel és bizalommal vá­rom megszületését Krisztusnak. Mert jó néhányszor kell még meg­érkeznie, hogy az ő tanításait kö­vessék, ne a farizeusokét. Aki is­mer, tudja, hogy bolond fejjel min­dig azt mondom, amit gondolok; nem vagyok brávó, hogy mosolygó „Vénus“ cipők egyenrangúak a leghíresebb Svájcl vagy német Satt: „V­é­n­u­s“ cipőüzlet Mülön Telefon IS-lSa t 'I ' e­n i'Wff '

Next