Szegedi Napló, 1922. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-28 / 23. szám

Ara 3 korona. Pályaudvaron 3.50 koroia. Szombat, 1922 Január 28 « ILV. évf. 28. szám 8 SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI ES IRODALMI NAPILAP BE FIZEtÉSI ÁR: Ejrérz éTV 960 -tól 480 — Egx hara 240 ~ Megjelenik reggel. Szerkesztés kiadóhiv. Dugonics-tér 12. sz. Telefon: szerk. 340, kiadóhiv. 94. Mi lesz holnap?: ipartörvény reviziója. — A nemzetgyűlés megkezdte a javaslat tárgyalását. — A nemzetgyűlés pénteki ülésén is megkezdték az ipartörvény revízió- fának tárgyalását. Kleblsberg Ernó gróf belügyminiszter beterjesztette a választójogi törvényjavaslatot, amely- nek előzetes tárgyalására húsztagú bizottságot küld ki a nemzetgyűlés. A belügyminiszter benyújtotta to-vábbá „közérdekű munkák teljesítéséről“ szóló javaslatot, amelyet lapunk más helyén ismertetünk s benyújtott még egy kisebb javaslatot, amely Szent István községnek, illetőleg egy részének Baja városhoz való csatolásáról szól. Az indemnitási javaslatot a Ház harmadszori olvasásban is elfogadta. Franklin-Társulatra és a Zsolnai majolika-gyárra, amelyeknek vezetői nem szakképzett iparosok. A tanoncoktatásról szóló szakaszt a legnagyobb elismeréssel üdvözli. A javaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Szünet után megállapítják a szombati ülés napirendjét. Szombaton megválasztják a választójogi bizottság 20 tagját, folytatják az ipartörvény revíziójának tárgyalását, tárgyalják a munkáspénztári javaslatot és határozatot hoznak Pálfy Dániel indítványa fölött, hogy az ipartörvény tárgyalása alatt az üléseket 1 órával meghosszabbítsák. Az ipartörvény revíziójáról két interpelláció szóló javaslatot Frohwirth Mátyás előadó ismertette. A javaslat az 1884. XIV. évi törvény módosítása. Az előadó a törvényjavaslat fontosságát úgy jellemzi, hogy az az iparosok földbirtokreformja. Történeti alapon ismerteti az iparostársadalom fejlődését. Az utóbbi 30 év közuitiparának haladásában nagy érdeme van, úgymond, Szterényi József bárónak és Hegyeshalmy Lajosnak. A javaslat három részből áll. Az első rész az iparkérdés általános fejlődésével foglalkozik, a második a tanoncneveléssel, a harmadik a büntető és egyéb rendelkezéseket tartalmazza. A tanoncok neveltetéséről szóló szakasz a mai viszonyokhoz mérten van kiépítve. A törvényjavaslat módot nyújt arra, hogy a kézműiparosság terén érvényesüljenek azok is, akik eddig távol maradtak, nemkülönben az intelligencia számára is alkalmat ad arra, hogy köréből számosabban az ipar terére lépjenek. A törvényjavaslatban kifejezésre jut az is, hogy az egyes ipartestületek ne csak mint hivatalos szervek működjenek, hanem a kézműipar fejlesztésébe mint csakugyan élő szervek illesztessenek be. Abban a reményben, hogy ez a javaslat az iparfejlesztés terén nagy eredményeket fog előidézni, kéri a javaslat elfogadását az általános tárgyalás alapjául. Az első felszólaló Drózdy Győző. Helytetesíti, hogy a javaslatot a tizenkettedik órában terjesztették be. A tárgyalásra hosszabb idő kellett volna, hogy újabb 30 esztendőre megnyugtassuk a magyar iparosságot. Szívesebben látta volna, ha a kormány a revízió helyett önálló ipartörvénnyel lépett volna a Ház elé. Ezután rámutat arra, hogy az ipar fejlesztése érdeke a földmivelésnek is. A 40. szakasznál nem tartja helyesnek, hogy a manikűrt és kozmetikát ipar elnevezéssel illessék. Ez sérti az iparosok önérzetét. Hibáztatja, hogy az egyes üzemeknél az engedély megadását képesítéshez kötik. Hivatkozik a következett ezután. Az egyikben Csernus Mihály kéri a földmivelési minisztert, hogy a drágaság miatt az állam vásároljon közvetítők kizárásával közfogyasztásra sertéseket. Az interpellációt kiadják művelési miniszternek, a föld(Bottlik József alelnök itt bejelenti, hogy a külügyminiszter szombaton válaszol Sándor Pálnak a bécsi gobelinek ügyében és Lingauer Albinnak az osztrákok által letar- s tóztatott magyar állampolgárok dolgában.) Szünet után Rutkafalvay Miklós interpellációjában azt kérdi, van-e tudomása a külügyminiszternek Benes cseh miniszterelnök legújabb kijelentéséről, amely szerint a ruthén földnek, vagyis az Erdős Kárpátoknak a cseh köztársasághoz való csatolása kérdésében egyedül a cseh köztársaság illetékes és a köztársaság határozatán változtatni nem lehet. Ezzel szemben, úgymond, mindaddig, amíg a ruthén népnek nem adatik meg az Eutonómia, a terület Magyarországhoz tartozik. Vagy adjanak módot arra, hogy a ruthén föld népének akarata a hovatartozás iránt szabadon megnyilvánulhasson. Ha Benes kétségbe- vonja a ruthénség álláspontját, hívja össze a tartományi gyűlést, módja van arra is, hogy népszavazást rendeljen el. Kéri a külügyminisztert, tegye lehetővé, hogy a ruthén nép minél előbb szabadon megnyilatkozhasson. Az interpellációt kiadták a külügyminiszternek. Ülés vége negyed 5 órakor. , hányszor, de hányszor villan föl ez a kínos kérdés, mint foszforeszkáló szemek Peer Gynt borzalmas éjszakájában, hányszor faggatjuk önmagunkat kötelességek között, sóhajtós megpihenésekben, haldokló estékben, gondfelhős harcokban, lihegő törtetésben, nyugtalan,,siket éjszakában: mi lesz holnap? Álmaink, terveink, törekvéseink elfonynyadnak a mában belefulladnak a bizonytalanság sűrűségébe, mint ködbe fúródó fénysugarak, minden homályos és bizonytalan, mintha sűrű, sárga tájfunba járnánk. A holnap sohase ragyogott biztos, józan megvilágításban, de mindig volt valami kemény, állandó keret, melyen belül szabadon bimbóztak és burjánoztak vágyak, hivések és akarások. A megkezdett egyenest tovább lehet húzni, az elindult parabolát tovább lehetett rajzolni a holnap fövényére, pályánk útját irányíthattuk, mert előre láttuk és tudtuk következő lépésünket. Voltak eltolódások, csalódások, váratlan változások, de mindig a biztos határokon belül végzetes zökkenések vagy zuhanások nélkül. Comte „savoir pour prévoir“ jeligéje volt az irányítónk és a logika, a valószínűség, számítás, a racionalizmus fegyvereivel sokszor mélyen behatoltunk a holnap homályosságába. Azóta azonban sok szeszélyes, bizonytalan tényezővel szaporodott meg holnap-számításunk: valuta, forradalmak, vörös-rém, fehér rém, békeszerződés, államcsőd, gazdasági konferenciák, pénzügyi káosz, háborús veszedelem, politikai egyensúlytalanság. Ennyi bizonytalan és ismeretlen értékű tényezővel nem lehet egyenletet fölállítani. Pedig sokszor olyan jól esne a halnapba pillantani. Gyerekek játszadoznak napfényben és gondtalanságban. Várjon mi lesz velünk ? Szerelmesek bújnak össze szerelmes mámorban. Milyen lesz majd fészeklakásuk? Villogó szeműek, rajongó hitűek, hódítani vágyók indulnak el a holnapba tollal, ecsettel, muzsikával és tehetséggel, de ki tudja milyen lesz a ttjük és az érkezésük ? Sokszor így szólunk. Unokáink szebb korban fognak élni, mint mi.“ Vájjon őszinte optimizmus-e ez, avagy csak felületes ideges önmegnyugtatás ? A múltkor Heine egyik történelmi essay-jében ezeket a sorokat találtam: „Ich sage es bestimmt, unsere Nachkommen werden schöner und glücklicher sein als wir.“ Szinte elmisolyodunk a szavak azonosságán és ügyetlen valótlanságán. Mennyivel szebb és boldogabb volt a cukrászdás, zenélőórás biedermaier. A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága pénteken Rassay Károly távollétében tárgyalta Rassaynak a párbajozók büntetéséről szóló indít ▼anyát. A bizottság az indítványt általánosságban nem tárgyalta, hanem egyszerűen elvetette. A tagok bizonyára ép olyan szimpatikus intézménynek tartják a párbajt, mint maga az igazságügyminiszter. II Az OMKE irányítja a szövetkezetek elleni küzdelmet. A Szegedi Kereskedők Szövetsége tudvalevőleg elhatározta, hogy országos akciót indít a beszerzési szövetkezetek ellen, amelyek súlyos kárára vannak a legitim kerskedelemnek és az ipari érdekeknek is. A szegedi kereskedők állásfoglalását magáévá tette az OMKB, amely a jövő csütörtökön értekezletet tart az országos akció előkészítése ügyében. Az értekezleten Szegedről Kertész Béla dr és Landesberg Jenő dr vesznek részt. ! Kik hosszabbították meg a kurzus életét? — Vázsonyi beszéde. — A lipótvárosi demokrata kör tegnap este ünnepélyes tagavató vacsorát rendezett, amelyen a demokrata politika kiválóságai igen érdekes beszédeket mondtak el. Benedek János kifejtette, hogy a világháború és a forradalmak után újabb sebeket ejtettek, gyűlöletet szítottak. Addig nem lehet közszabadságról beszélni, amíg megvan a magyar „kikötő“, a zalaegerszegi internáló tábor. Az országnak ma nagyobb szüksége van az ép zsidókra, mint a numerus clausus nyomorékjaira, — mondta Benedek. Ugron Gábor rámutatott beszédében arra, hogy szenvedéseinknek és megnyomorításunknak nem a külső ellenség, hanem saját magunk vagyunk az okai. Befelé erőszakos politikát alkalmazunk saját polgárainkkal szemben, ugyanakkor gyávák, megalázóak vagyunk kifelé. Vázsonyi Vilmos lelkes ováció közben emelkedett szólásra. Egyszer már — mondta — tömörültek a függetlenségiek, demokraták és alkotmánypártiak, hogy meggátolják a forradalom kitörését, de már késő volt. Két nappal a forradalom előtt a legellentétesebb álláspontok képviselői találkoztak Vázsonyi lakásán. Feszülten várták a bécsi híreket, hogy áttérhetnek e rázkódtatás nélkül a demokráciára. Az ő ideálja a Clémenceau-féle erős kormány volt a választójog legszélesebb kiterjesztésével, ezt azonban a képviselőház többsége nem akarta megvalósítani. Amikor Fiume elfoglalásának híre a parlamentbe érkezett, pártközi értekezletet tartottak, amelyen Wekerle kijelentette, hogy neki is a legáltalánosabb, még az írás és olvasáshoz sem kötött választójog kell. Ehez még Tisza is hozzájárult. Magyarországon választójogról többé szó ne legyen, mert hiszen a választójog a legprimitívebb dolog és Európában rajtunk kívül már sehol sem tárgyalnak róla. A négy elemi követelése a hamis listákat jelenti. — A miniszterelnök — folytatta Vázsonyi — a zsidókkal ki akar ugyan békülni, de a keresztény jelzőt a pártok még mindig nem akarják eldobni, tehát a kérdést úgy akarják megoldani, hogy a régi munkapártot, amely máris igen közel áll a kurzushoz, akarják föltámasztani. Hogy a kurzus ilyen sokáig tart, annak három oka van. Az első Hegedűs Lóránt, a második nagyatádi Szabó István, a harmadik egy csoport, a leskelődő bölcseké, akiknek föl kellett volna emelni szavukat a kurzus kezdetén, hogy quo vadis? és ehelyett elvonultak a politika porondjáról És most ezek a pihenők jönnek, hogy most ők béküljenek és a mi harcaink alapján a békeokmány okát ők írják alá, learatva annak a két és félévi nehéz harcnak az eredményeit, amelyet mi vívtunk meg. Vázsonyi rendkívüli hatást keltő beszéde után Drózdy, Baracs és még mások szólaltak föl.