Szegedi Napló, 1922. február (45. évfolyam, 26-48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
Rabfurfang: Szökés a börtönből | A Csillagbörtönből a múlt év de-cemberében földmunkára adtak ki | rabokat Hódmezővásárhely környé-| kére. Az egyik fogoly, Gera Lajos, aki csalás miatt két évi büntetését | töltötte a börtönben, este a munka után megszökött. A csabai vasút- | vonal mentén kóborolt a decemberi hidegben, egy szál ruhában, a bőr- özön darócában. Útközben egy kutnál levetette és kimosta alsóruháit, amelyekkel az éjszakai órákban befért egy vasúti őrházba. A didergő rab, aki fáradtnak, meggyötörtnek is látszott, szánalmat keltett a vasutas előtt, akit ravaszul megtévesztett. Azt mondta, hogy hatévi rabság után most szabadult ki Oroszországból és nincs egyebe, mint az a durva ruha, amit a fogolytáborban húztak a testére, meg az ing az alsónadrággal, amit a kezében tart és el akar adni, hogy a messzi útra — mert sokáig tart még, amíg eléri a faluját — legyen egy kis pénze. Megrázó élményeket kezdett beszélni a „fogság“ idejéből, a vasutas élénk érdeklődéssel hallgatta, az őr egy cimborája azonban, aki részt vett a jelenetnél, gyanúsan vizsgálgatta az idegent. Nem szólt egy szót sem, csak óvatosan végignézte a tekintetével, hol alulról fölfelé, hol meg fölülről lefelé pislantgatva. A fogoly befejezte a színes előadást és hirtelen fordulattal az üzleti részhez érkezett. — Hét mit adna kend bátyám ezért a holmiért? — Majd megmondod öcsém az árát, ha akarod! — válaszolta a vasúti őr. — Ne adja ide a pénzt. Hatszáz korona az egész. — Az ing meg az a izé. — Ehun a’, fogja kend. Az őr kezébe veszi és vizsgálgatja a „fehérneműt.* Még vizes is. Átázott. — Az idő túl van! — adja meg a magyarázatot az idegen. A vizsgálódás eltart egy darabig. Folt nincs rajtuk, lyukat se látni. Kezdődik az alkudozás. A fogoly tartja az árat, nem enged. A vasutas elgondolja, hogy szükiben van az ilyen praktikus holmival és előkészíti a pénzt. Már le is akarja olvasni, amikor a cimborának megütődik valamin a szeme. Nem mondja meg mit látott, hanem furfangosan megkérdezi az idegent, mi a neve. — Gera Lajos, cserepessegéd — hangzik a válasz. — Géza ugye ? Hát akkor miféle betű ez itt? És az ujjával odamutat két kövér betűre. K az egyik, B a másik. A fogoly meghökken. Baj van. A két betű a börtön monogramja: Kerületi Börtön. Kínos pillanatok következnek, a vasúti őr komája farkasszemet néz Gerával. A cserepes azonban nem azért kapott két évet csalásért, hogy ki ne tudja vágni magát és szól ilyenképpen: — Hogy mit jelent a KB? Hát Kun Béla ! Mondtam, hogy Oroszországból gyűjtem. Ott most ilyen a szokás. A cimbora leeresztette a tekintetét, amely az imént még szikrákat vetett. Elhitte, hogy úgy van, amint a Gera mondja. Most azonban fölpattant a vasút őre: — De viselje ám a hóhér a Kun Béla . Atyáját! — Ejnye no, — csittitja a cserepes — hát nem az övé volt, én rajtam volt, csak az ő nevében. A vasutas a komára néz, az meg a plafondon járatja a szemét. Meg se mukkan. Az őr pár pillanatig habozik, aztán az idegen tenyerébe olvassa a hat darab százast- Az 5 SZEGEDI NAPLÓ : CsütörTök, 1922 február 2 Reggelre elfogták a csendőrök. Megvasalták és visszahozták a börtönbe. Tegnap ítélkezett fölötte a szegedi törvényszék mint egyes bíróság. Sikkasztás miatt került a vádlottak padjára, mert eladta a még jó éjszakai nyugodalmat kívánó kincstári holmit A bíróság hat hó és odébb 11. napi börtönre ítélte. Látógtás a belgyógyászati klinikán. Mialatt mi utcán, hivatalokban, közgyűlési és tanácstermekben, irodákban, korzón a lehető legnagyobb nyilvánosságban privát jelenünkért és jövőnkért vívunk ádáz könyökcsatákat, addig észre se vesszük, hogy egy új társadalmi réteg él és munkálkodik közöttünk fölöttünk a lehető legnagyobb csödben, elvonulva, a közjón, a közjövőn olyan eredményekkel gazdagítva az emberiség életét, amelyeknek hatása nem rögtöni és nem közvetlen gyakorlati. Nagy lárma volt miattuk az, ahogy bevonultak: nem ők verték, a csöndben dolgozók, a tudományos gondolat a halk szónak hallgatag csöndjében születik és tudósaink Itt Szegeden a szokottnál is visszavonultabb életet élnek. A felsőipariskola épületében helyezkedett el az egyetem belgyógyászati intézete, amelynek Jancsó Miklós dr nyilvános rendes tanár az igazgatója, aki napokig ki sem mozdul az épületből, nem érintkezik senkivel sem, kivéve, hogy ha néha délutánonkint konsultációra hívják. Mikor elmondjuk kívánságunkat, hogy a belgyógyászati intézetet szeretnék egy kialakulási fázisában megismerni, készséggel adja meg az engedelmet és Tokaji Lajos dr gyakornokra bízza a nagy feladatot — egy laikus tájékoztatását. A belgyógyászati klinika az épület első emeletét foglalja el. Az épület keleti (városfelőli) szárnyában van a nagy, az épület szélességét átfogó tanterem, kétoldalról világítva, ahol Jancsó professzort a múlt félévben 103 orvostanhallgató hallgatta, a második szemeszterre pedig 120 iratkozott be hozzá. Egy teremből és két kis szobából áll a laboratórium, melynek bútorzata főleg asztalokból telik ki. „Még sok minden nem jött meg“ jegyzi meg Tokaji dr és megmutogatja a már meglévő nevezetességeket. Az úgynevezett „Thermostap* egy mély rézszekrény a falra szerelve a baktériumnak kedvező életfeltételeit adja meg mesterségesen, egyenletesen tartott kő alakjában. — Lesz vagy három, majd ha minden megjön az országos anyagraktártól, Budapestről. Mikroszkóp máris van három. — Mostanában jöttek meg a röntgencsövek. Röntgenkészülék közös a sebészeti klinikával. De egyébként igazi tudományos munka egyelőre nem folyik, mert a megfelelő tudományos eszközök még hiányzanak. Maga a klinika négy nagy kórteremből, ugyanannyi különszobából áll. Két kórterem a nők, kettő a férfi betegek részére. Ma 30—32 beteget tudnak ellátni, tényleges szám 28. Ha ágynemű lesz elég, 64 beteg részére lesz hely , az ágyak készen állnak, a budapesti Révész utcai hadikórházból kerültek ki. A betegek ide az épület nyugati szárnyán a ezoterénben levő rendelőhelyiségből kerülnek föl, ha fölvételre a klinika szempontjából is alkalmasak. A rendelés még 8 óra előtt megtörténik, fölvétel esetén a beteg a szomszéd helyiségben megfürdetve kórházi ruhába átöltöztetve kerül a kórterembe. Megjegyzendő, bejáróbetegekben is nagy a forgalom : december-január hónapokban mintegy 500 ambuláns beteget kezeltek. A klinika orvosi kara még nem teljes, többek közt klinikai gyakornokokban van még hiány. Jancsó Miklós dr nyilvános rendes tanár az igazgatója, az ő teljhatalmú helyettese Purjesz Béla dr egyetemi magántanár, van két tanársegéd, három gyakornok orvosdoktor, két ápolónő. Mikor kilépek az utcára, szemet szúr a klinika előtt álló parasztkocsi, meglátszik sáros kerekein, hogy messziről jöttek vele. Arra a kérdésre, hogy mi baja az „öregnek“ az „anyjuk“ azt feleli, „valami belső baja van“. Honnan jöttek? Balástyáról! íme, már Tömörkény tanyai emberei is tudnak a klinikákról! Február 4-én a Kassban rendezendő művészestén bemutatásra kerül. lord Spleen Színpadi szkeccs. Szereplők: Lord Spleen .... D’Arrigo Kornél A betörő...................Virág Jenő Jegyek fi Kass-szálló nagyszemtani FUTAROSI aurVÉaZBIDV. február 4-én és 5-én, szombaton vasárnap és Magaziner Magyar Erzsi a Városi színház primadonnája. Virágh Jenő a Royal-orfeum v. tagja. D’Arrigo Rorél Király-színház énekes bonvivantja. Bercely Magda a Blaha Lujza-színház tagja. Fellépnek: Gárdonyi Vilma a Renaisance-színház tagja. Sziklay Béla a Colosseum igazgatója. Fülöp Sándor a Blaha Lujza-színház táncos komikusa. A Royal Orfeum táncattrakciója: JULIETTO et GiNA 2646 mondain táncospár. Minden előadáson 3 egyfelvonásos színdarab lesz bemutatva a tréfákon, magánszámokon, duetteken és táncszámokon kivüli. Shimml és a legújabb táncok bemutatásai Minden előadáson teljesen más műsor ! Az esti előadások után tánc. Károlyi muzsikál! Előadások: szombaton este 9 órakor, vasárnap délután 5 és este 9 órakor. Helyárak az esti előadásokra 60—120 K-ig, a délutáni előadásra 30—60 koronáig. Jegyek Pető Ernő dohánytőzsdéjében kaphatók. A föld demokratizálása. — Pénzjavítási eszközök. — Irta: Gál Hikea. Minden háború az érdekelt államok pénzügyeit hátrányosan befolyásolja, megzavarja. A hadianyag és a katonai tömeg nagy összeget emésztenek, amelynek pótlása érdekében az államok nem tartják magukat szigorúan azon rendelkezésekhez, amelyek a pénz normális forgalmát és normális pótlását szabályozzák, ami a forgalomba kerülő pénz vásárló erejének csökkentésére vezető egyik ok; a másik a hadat viselő államok produktivitásának csökkenésében keresendő. Miután ugyanis mindent a háború sikeres befejezése érdekében, annak szolgálatába állítanak egyrészt, miután épp a háborús állapot másrészt az, amely a hirtelen meggazdagodásra a legjobb alkalom, ennek vágya fogja el az embereket. És miután ez rendszerint kevés testi, vagy szellemi erőkifejtése és inkább az összeköttetéseknek ügyes és az eszközökben való válogatás nélküli felhajszolása és kihasználása által érhető el, az emberek lassacskán a munkától, vagy mondjuk az intenzív munkától és így a produktivitástól el-elszoknak és inkább a könnyű szerzésre vetik magukat. De még ez sem minden. A most említett kevés munkát megkövetelte ügyesség egyben a könnyű kereset lehetőségeit is megadja; sokan könnyen keresnek, ami viszont a könnyelmű életmódhoz vezet. Mindezek összevéve a könnyebb, majd könnyelműbb beszerzést, tehát az egyik oldalon a drágaságot, a másik oldalon pedig a többi emberben azt a vágyat élesztgetik, szintén kevesebb munkával lehetőleg ugyanannyit, vagy még több bért, vagy fizetést kapni, mint korábban a többletmunkával. Mindezeket a jelenségeket, amelylyekről az elmúlt háborúk tanulságaival kapcsolatosan olvastunk, most közvetlenül megfigyelhettük és nagyon jól emlékszünk a háború kitörése utáni első, második évére, amikor az intenzívebb, a háború előtti munkateljesítmény után kiáltott minden józan gondolkodó ember. Ahelyett azonban, hogy a munkateljesítmény fokozódott volna, a fent előadott okok és okozatok mint mélyebbre hatottak, illetve hatoltak. Így a drágaságot mind jobban fokozták és ahelyett, hogy a háború befejeztével erélyesen foganatba vett rendszabályokkal iparkodtak volna a munkateljesítmény fokozása által a régi állapothoz visszatérni, óriási dekadencia állott be. Bekövetkezett a munkástömegek — bár csak átmeneti — hegemóniája, mely az amúgy is kis mértékre redukált produkciót még jobban leszorította, sőt az úgynevezett munkanélküli segély iránti követelés felállításával és kisordírozásával, a munkanélküliséget egy csapásra jó kereseti ággá patentírozta. Attól a pillanattól fogva, hogy a munkanélküliség is kereseti, mégpedig elég jó kereseti forrássá vált, a produkció majdnem megszűnt, az ingyenes ellátás pedig ijesztően növekedett és végül kellett, hogy a bolsevizmus kitörésében — mint az ingyen vagyonhoz való jutás legegyszerűbb és további lépés — végződjék. A mezőgazdasági termelés fokozása az ipari munka fentvázolt rákszerű fejlődésével karöltve haladt. Egyrészt a drágaság felszerölése a pénz elértéktelenedését vonta maga után, amelynek felhalmozása a mezőgazdát már nem csábította, főleg nem akkor, amikor már minden adóságától megszabadult, más-