Szegedi Népszava, 1945. október-december (1. évfolyam, 87-157. szám)

1945-10-02 / 87. szám

é­sfolya­m, 87. szak. Ara O­penoO Sieg&ef, 1945 október 2. kedd Minden erőnk megfeszítésével arra kell törekednünk, hogy a közellátási kérdéseket megoldjuk Vörös József főispán elfoglalta hivatalát és nyilatkozik a legsürgősebb tennivalókról Vörös József elvtársa, Szeged város új főispánja hétfőn reggel elfoglalta hivatalát a városházán. A Szegedi Népszava jelentése alapján a város lakossága nagy örömmel értesült a főispáni kinevezésről s hétfőn dél­előtt igen sokan keresték fel hivata­lában a munkásság és a közélet ve­zetői közül. A főispán vasárnap délután érke­zett haza Budapestről, ahol a belügy­miniszter előtt letette a hivatali es­küt és átvette a főispán­ kinevezés­ről szóló okmányt. A Szegedi Nép­szava munkatársa hivatalának átvé­tele alkalmából hosszú beszélgetést folytatott Vörös József főispánnal, ak nyilatkozatában a többi között a kö­­vetkezőket mondotta: — A magyar közéletet ebben a pillanatban két kérdés foglalkoztatja: a közellátás és a választások problémái, így főispáni működésem súlya is erre a két centrális problémára he­lyeződik. Szeged épp úgy, mint az egész or­szág súlyos közellátási gondokkal küzd . Zsinban erőnk megfenelésével arra kell törekednünk, hogy a tál köze­ledtével még jobban súlyosbodó kötellátási kérdéseket vállvetott munkával s harmonikus jószándék­­kal megoldjuk.­­ Tudom, hogy ezen a téren igen nagy nehézségekkel kell megküzdé­sem, azonban a demokrácia és az ország újjáépítésének érdekében vál­­lalnom kellett ezt a feladatot. Köz­vetlenül főispáni kinevezésem kézhez vétele után hosszabb tárgyalást foly­tattam a közellátási miniszterrel, aki a múlt hét nagy kül- és belpolitikai jelentőségű diplomáciai eseményei után határozottan optimista szemmel néz a jövőbe. Minden remény meg­van arra, hogy külpolitikai kapcsolataink fölvétele Kelet és Nyugat felé kedvező ha­­tástal lesz közellátási helyzetünk megjavítására. Magam első feladatomnak tekintem, hogy megteremtsem az összeköttetést ezen a téren a szomszédos törvény­hatóságok, mint közellátási területek kormánybiztosaival és hatósági vezető tényezőivel, hogy megtehessük az in­tézkedéseket a legfontosabb közellá­tási ügyekben. — Tárgyaltam a belügyminiszterrel i8, a választási előkészületekkel kapcso­­latban. A miniszter hangsúlyozta előttem, hogy a küszöbönálló válasz­tásokat a legnagyobb fegyelmezettség je­gyében, minden kitengéstől mente­sen, a demokratikus alapelvek kö­vetkezetét esemelák­ tartásával kell levezetni. Jövőnk alakulása szempontjából ezek­nek a választásoknak szinte kiszámít­­hatatlan jelentősége van. Ha ezek a választások méltók lesznek a demo­kráciához , azokon,mindvégig emelke­dett szellem vonul végig, ha a pártok között a választási küzdelem hevében nem lesznek zavart keltő súrlódások, kül­politikai szempontból ü­gy Kelet, mint Nyugat felé nyert ügyünk lesz. Mint a demokratikus magyar kormányhata­lom szegedi exponense, a választások levezetésénél minden pártpolitikai ér­dek fölé emelkedve ezeket a szempon­tokat fogom szem előtt tartani. — Főispáni működésem során nagy súlyt kívánok helyezni a közügyek intézésének tisztasá­gára, a közigazgatási ügyintézés egyszerűsítésére és elevenebbé té­telére s az adminisztrációból a bü­­rökratikus sallangok kiküszöbölé­­sére, a közéleti erkölcsök tisztasá­gára és megközelíthetetlenségére, mert csak ezeken az utakon jutha­tunk el a boldogabb, megtisztult de­mokratikus jellegű új Magyarország­hoz. Ehhez a munkámhoz kérem a város minden dolgozó rétegének meg­értő támogatását. Az „Öt Nagy“ konferenciát tart a Londonban tisztázatlan kérdések megoldására A magyar kérdés a legkönnyebben megoldhatók közé tar­tozik : „Magyarországon demokratikusabb a légkör, mint a többi keleteurópai országban** A külügyminiszterek értekezletének végső szakaszával kapcsolatban az angol rádió diplomáciai munkatársa közli, hogy a tanácskozások igen sok kérdésben zsákutcába jutottak, így pél­dául a balkáni kormányok elismerése tekintetében, ez azonban nem azt je­lenti, hogy a szövetségesek nem is jut­nak majd megegyezésre. A Daily Mail már közli is azt az értesülését, hogy Attlee, Truman, Sztálin, Csang-Kai- Sek és De Gaulle rövideset­ találkoz­nak ezeknek a kérdéseknek tisztázása céljából. Erre a találkozóra hamarosan sor kerül, mert a külügyminiszterek novemberben és decemberben ismét összeülnek. A Daily Telegraph szerint a kül­ügyminiszterek tanácsa a magyar kér­dést tartja a legkönnyebben megoldha­tónak, mert megállapítható, hogy a magyar kormány és a nemzetgyűlés nem áll egyetlen párt uralma alatt. Magyarországon demokratikusabb a légkör, mint a többi keleteurópai or­szágban. A Times megállapítja, hogy a brit kormány rövidesen követni fogja az amerikai lépést a diplomáciai kap­­csolatok felvétele tekintetében s jelen­leg csak bizonyos alkotmányos okok késleltetik a magyar kormány elismeré­sét.­­Lehet, hogy brit oldalról felme­rülhet kifogás, de Anglia nem felejti el, hogy a nyugati demokráciát nem ültethetik át olyan idegen földbe, amely a legutóbbi években faji nyo­mokat viselt magán“ — írja a Times. Az egyetemnek a demokráciára kell nevelnie az ifjúságot Purjesz Béla rektor székfoglaló beszéde a szegedi egyetem megnyitó ünnepélyén Az új egyetemi tanév megnyitó ün­nepélyét vasárnap délelőtt 12 órakor tartották meg az egyetem aulájában. Előzőleg az összes felekezetek tem­plomaiban istentiszteletet tartottak. Az énekkar elénekelte a Himnuszt, utána a belépő rektor, dr. Riesz Fri­gyes professzor nyitotta meg a gyű­lést. Ismertette az elmúlt tanév ese­ményeit. Elmondta, hogy néhány hét­tel a tanév kezdete után jelent meg a kiürítési rendelet és a tanári kar, valamint a diákság legnagyobb része elhagyta a várost. Az egyetem átme­netileg Budapestre, majd Sopronba költözött, Sopronba azonban már csak kevesen mentek el, inkább a buda­pesti egyetem vendéghallgatójaként tanultak. Kojniss Ferenc, a Szálasi­­kormány «kultuszminiszterek nyers­­hangú leiratot intézett a prorektorhoz 194. december 8-án. A Szálasi-kormány durva stílusban felelősségre vonja és megfenyegeti, mert kritizálni merészelte az egye­temi hallgatók Németországba való kivitelét. A diákexport sikertelenségé­ért a prorektort teszi felelőssé, aki kritikájával a Szovjet érdekeit szol­gálta és így árulónak minősült. A múlt év november elején megin­dított tanév kezdeti nehézségeiről szá­molt be ezután. Kegyelettel emlék­szik meg az egyetem halottairól és bejelenti, nagyon sok diákról, tanár­ról, tisztviselőről még mindig nincs semmi hír. Sajnálattal jelenti be, hogy nem­csak Szent-Györgyi Albert távozott el Budapestre, hanem több más egyetemi tanár áthelyezéséről is szó van. Dr. Purjesz Béla tartotta meg ez­után rektori székfoglalóját. — Szent-Györgyi professzor volt az első — mondotta a többi közt —, aki eltért a szokástól és megnyitó­beszédében nem tudományos problé­mát fejtegetett, hanem az egyetem hivatásáról beszélt. Én követem ezt a szokást és az egyetem égető kérdé­seinek orvoslásáról kívánok szólni. Az egyetem a tudomány, a mesterek és a diákok egyetemének összessége. A tudomány egyetemének műveléséhez szükséges a megfelelő tudományos fel­szerelés, az anyagi feltételek biztosítása, valamint az autonómia, tehát a külső beavatkozástól való mentesség. A skan­dináv egyetemeken a mienknél de­mokratikusabb módon töltik be a megüresedett tanszékeket. Kívánatos a magántanári képesítések megnehezí­tése, az állandó egyetemi versenyvizs­gák létesítése az új kutatógeneráció ki­választásához és szükséges a környe­zettel való összeolvadás speciális kör­nyezetkutatóintézetek létesítése útján. A francia és orosz példákat hozza fel, mint követendőket. Beszél az esti munkásiskolák megalakulásáról, valamint kisebb közigazgatási pályákra képesítő tanfolyamokról. — A diákság számára Pasteur mondását idézi: «Akármilyen hivatást­­választanak is majd, a célt jó ma­gasra tűzzék maguk elé. Tegyék sa­játjukká a nagy emberek és a nagy dolgok kultuszát“. Kettős alapot kell azonban ehhez lerakni, az egyiket oktatással, erre szolgálnak az elő­adások, szemináriumok, gyakorlatok, stb. A másik kialakító tényező a ne­velés, különösen pedig a demokráciára való nevelés. Ez különböző utakon le­hetséges, minél gyorsabban jut el hozzá az ifjúság, annál hamarabb tud részt venni a romokban heverő ország újjáépítésében. A magyar föld szeretete, a felebarátok megbecsülése, az emberiesség, az élet mindennapi küzdelmei fölé emelkedés és a nemze­tek közti megbecsülés a legfontosabb programpontjai az ifjúság nerelésé­­nek. Az ifjúság tevékeny részt fog venni a diákjóléti intézmények vezetésében, az egyetem vagyonának megőrzésé­ben, bizottságokat alakítanak a tanár­elnökök vezetésével ezeknek a célok­nak megvalósítására és így az egye­temi ifjúság is részt vesz saját dolgai intézésében. Követendő példaként állítja elénk Purjesz professzor az angol egyetemi parlamenteket, ahol a tanárok és di­ákok együttesen, demokratikus szólás­szabadsággal gyakorolhatnak kritikát az alma mater felett és véleményt nyilvá­­níthatnak az orvoslásról. Új ideákat vehetnek fel, hogy az egyetem dicső­­ségét és hírnevét ezzel is öregbítsék.

Next