Szegedi Népszava, 1946. január-március (2. évfolyam, 1-74. szám)

1946-01-01 / 1. szám

II.­­árfolyam, 1. szám, Ata 300 pengő Szeged, 1946 január 1. kedd SZECEDINE 9 DAVA A SXOC1A1.D£xMO££RATA PÁRT LAPJA Tildy Zoltán: a magyar nép élni akar és dolgozik, mert bízik jövendőjében A miniszterelnök hatalmas beszéde a szegedi fölsődnt Installáción „Rendkívül nehéz hat hónap van előttünk” — „Át fogjuk vezetni a nemzetet a nehéz hónapokon” — „Mindenütt élünk a vezetés hatalmával, ahol országrontó törekvéseket látunk” — „Az áldozatvállalásokat meg kell sokszo­rozni” — „Az államhatalom lehetetlenné teszi az országban a rekciós bujtogatást” — „Az ingyenélő munka­kerülőket meg fogjuk tanítani a munka becsületére” „Sem veszett volna el az ország, ha a népi erők egy szabad hazában felfuthat­tak volna a nemzet fórumára’’ Hétfőn reggel elutazott Szegedről Tildy Zoltán miniszterelnök és kísérete ünnepélyes külsőségek között folyt le vasárnap délben dr. P­á­­­f­y György be­iktatása a főispáni székbe. Vasárnap reg­gel megérkezett Tildy Zoltán minisz­terelnök is, aki a beiktató közgyűlésen nagy beszédben tárta fel az ország leg­aktuálisabb politikai, gazdasági és társa­dalmi problémáit. A miniszterelnök kísé­retében érkezett Vas Zoltán államtit­kár­ ,az clót rergelésben a t... templomban dr. Hamvas Endre Csa­nádi megyéspüspök ünnepi nagymisét pontifikáit. A misén dr. Balogh Ist­ván államtitkár kíséretében megjelent a miniszterelnök is, részt vett azon a város tanácsa Dénes Leó polgármesterrel és dr. Antalffy György h. polgármester­rel az élen, ott látták továbbá a katonai és polgári hatóságok képviselőit. A szent­mise után a miniszterelnök a főispáni hi­vatalban egyszerű villásreggelin vett részt, tárgyalt a szegedi politikai pártok veze­tőivel, majd néhány perccel fél 12 után megkezdődött a törvényhatósági bizottság rendkívüli díszközgyűlése. A közgyűlési termet zsúfolásig megtöltötték a törvény­­hatósági bizottság tagjai és a meghívott vendégek, akiknek első sorában a minisz­­terelnököst és az államtitkárokon kívül megjelent dr. Hamvas Endre megyés­­püspök, Chajtovits, Kartyenov és Kovalov orosz katonai parancsno­kok. A közgyűlést a Himnusz eléneklése után Dénes Leó polgármester nyitotta meg, aki köszöntötte a vendégeket, majd d­r. Antalffy György h. polgármester főjegyző ismertette a főispáni kinevezés­ről szóló miniszterelnöki leiratot. Dr. P­á­­­f­y György főispánt küldöttség hívta meg a közgyűlési terembe, ahol nagy él­jenzés fogadta. Dénes Leó rövid beszéddel köszöntötte a város u­­ffispánját. Visszapilincst vezett a múlt küzdelmes napjaira, amikor a legteljesebb harmóniába dolgoztak együtt. — A demokratikus kormány célja — mon­­dotta Dénes Leó — az ország újjáépítése. A múltban a főispán pártpolitikai szolgálatban működött, ma ennek a demtokratikus koalídis kormánynak céljait kell a megvalósulásból kö­­vetebb vinni, küzdenie kell a reakció ellen különösen Iti Szegeden, az ország egyik leg­­reakciósabb városában, biztosítania kell a köz­­ellátás megfelelő alakulását. Beszédét avval fejezte be a polgármester, hogy nehéz munkájához felajánlja a főispánnak a város őszinte támogatását. A főispán székfoglaló beszéde Ezután a városháza harangjának zúgása közben P­á­l­f­y György letette az esküt és megtartotta zaékfoglaló beszédét. Kijelentette, hogy működésének útját családi hagyományai jelölték ki számára. Főispási működésének célja viszont a régi, boldog és megelégedett Szeged visszavarázsolása ide a Tisza partjára­­ a szociális fejlődésnek eljutni arra a fokára, amikor a pincelakásokat és a külteleki nyo­­mortanyákat már hitből sem ismeri senki. Ezekhez a­­ célokhoz vezető utat azonban előbb hideg fejlet­­t érés kén­t meg kell tiszítani a romoktól. Stíkiismerete és meggyőződése egési erejével hive a kormány politikájának, difisz­­tóban van azzal, hogy bármilyen impozáns is a győz­elem­, amit a Kisgazdapárt a választáso­­kon elért, a többi demokratikus pártokkal való szoros elvűtt­ nökö­­dés, a jogok és ezzel a felelősség megosztása nélkül ez a győzelem meddő és értéktelen maradna. A főispán­ székben nem pártpolitikus lesz s legfőbb törekvése, hogy megvalósíthassa a tökéletes együttműködést az összes demokra­tikus pártokból alakított törvényhatósági bi­zottsággal, amelynek kebelén belül csak egyet­len politika, a várospolitika érvényesülhet. — Én Szegeden a kormány képviselője va­­gyok — folytatta a főispán —, de itt a mi­­niszterelnök úr előtt kijelentem, hogy Buda­pesten viszont Szeged érdekeit igyekszem kép­viselni. A továbbiakban arról beszélt a főispán, hogy a tisztriselőktől megköveleli a belátást, a megértést és a türelmet, de ugyaneit kéri a közhivatalokban megforduló közönségtől is­ A korrupciót, bárhol is üsse fel a fejét, kíméletlenül kiirtja. A közel­látási ügyek intézésében érvényt fog szerezni a kormány intenciói­­nak és biztosítani fogja a meglevő kevésnek igazságos elosztását, amennyire az emberileg lehetséges. Kérte a gazdatársadalmat, adjon jó szívvel és önként a város dolgozóinak mindent, amit csak tud a szegedi föld termékeiből, hogy ők is kapjanak az olcsó kenyérért olcsó ruhát, cipót, regle, cs­ikevasat- kitereste azt a meg­­győző­dését, hogy a kormány a dolgozók sor­­sának megjavításában nem áll meg az eddigi intézkedéseknél, ennek a törekvésnek támoga­­tásában, az országépítés nemes­ versenyében Szeged nem fog lemaradni a többi magyar város mögött. — A másik életbevágó kérdés — mondotta a főispán — a rend és a nyugalom, ami nél­kül nincs és nem is lehet sem újjáépítés, sem konszolidáció. Bármibe is ketüljön, minden rendelkezésemre álló eszközzel megóvom a rendet, nyugalmat, az élet- és vagyonbizton­­ságot. Ezután a hadifoglyokról és a háború áldoza­tairól emlékezett meg, köszönetet mondott Chailovits és Kartyenov a beszédeseknek azért a megértő és jóindulatú támogatásért- amit a várossal szemben tanun­lanak s boldogabb uj, csizladi kívánásával fejelte be székfoglaló be­­szédét, élünk, ahol országrontó törekvéseket látunk. Beszéde további részében arról be­szélt a miniszterelnök, hogy bár az ország helyzete sötét és nehéz, a fiatal magyar demokrácia már eddig is igen komoly, szép és nagy eredmé­nyeket ért el. Helyzetünk ma összeha­­s­onlíthatatlanul jobb min­t más orszá­­goké, amelyek pedig jobb sorsban él­tek. Fiatal demokráciánk különböző intézményeit szeretik sokszor kegyet­len bírálattal illetni. De gondolják meg, mennyi szenvedés zúdulhatott volna, még erre az országra, ha ezek az intézményeit nem szilárdítoták volna meg a magyar állam roskadozó épüle­tét, amikor az ország minden eresz­tékében meglazult. Ez biztosította a világszerte kedvezően fogadott válasz­tások megtartását, a nemzetközi elis­­mertetést, ami már most bekövetkezett, amikor még békét t­em kötöttünk. Min­den remény megvan azonban arra, hogy május 1-ig ez is megtörténik. — A moszkvai döntés a mi szá­munkra is óriási jelentőségű politi­­kai eredmény és a békekötés nyo­mán lezárhatjuk majd a fegyver­­s­eneli korszakot is és Hagyeror­­szág a béke állapotáben folytat­hatja az ország újjáépítését. (Le­é­kés éljenzés és taps.) De nemcsak politikailag vagynak emelkedőben. Bármennyire is szegé­nyek maradtunk, bármennyire elpusz­­tította az országot a háború vihara és a német fosztogatás, tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy országunk gaz­daságilag is a felemelkedés útján jár. A magyar gazdasági élet valamennyi területén azt látjuk, hogy ez a nép nem adta meg magát, élni akar és dolgozik, mert bízik jövendőjében. (Hosszu­ éljenzés és taps.) A történelmi útvesztés ! — De nagyon kell vigyáznunk az útra és az eszközökre. Ebben a nép­­ben a múltban is volt életerő, ha azonban az utat mégegyszer eltévesztjük, nem tudom lesz-e még lehetőség a ma­gyar nép számára. Az elmúlt háború után is talpraállt ez ország, de még egy tört­énalmi ettévesztés is végleg elveszünk. A jövendő he­­lyes útjának megválasztásánál a múlt tanúságaiból le kell vonnunk a következtetéseket. Országot aka­runk építeni, de végre egyszer Tild­y Zoltán miniszterelnök beszéde A székfoglaló után általános figye­lem közepette emelkedett siótásra Tildy I­ván miniszterelnök. Beszéde elején ki­fej­tette, hogy ma az ország­­nak lényegében csak egyetlen problémája van: megélni mindaddig, amíg ránk­­köszönt a valóságos szabadulás órája gazdasági nyomorúságunkból és még m­egmaradt politikai bájainkból. Mert az ország helyzete kimondhatatlanul súlyos. — Rendkívül nehéz hat hónap vani­ előttünk Ezen a hat hónapon ke­resztül kell verekednünk megunt­ot, de ezalatt a hat hónap alatt min­­denkittek meg kell tanulnia azt, hogy az áldozatvállalás alól nincs kivétel és nemcsak a k­ormányzat erejével és rendelkezéseivel, de társadalmi kényszerrel is meg kell valósítani az egyenlőség elvét a közellátásban éppenúgy, mint egyéb területen . Mert ha valaki úgy gondolkozik ma — folytatta felemelt hangon a miniszterelnök —, hogy mindent meg­tartok magamnak, ami hevesem van és aki nem hajlandó semmit felál­­dozni azok számára, akiknek semmi­jük nincs, ki vegye tudomaásul, hogy aki mindent meg akar tartani, az min­dent el fog veszteni. (Nagy taps.) — Nekünk továbbmenő kemény in­­tézkedéseket kell még hozni a kö­zeljövőben, hogy biztosítsuk min­den körülmények között az átme­netet ezen a hat hónapon. Ezeknek az intézkedéseknek során semmiféle egyéni érdekre nem leszünk tekintettel, bárki részéről is jelent­­kellék az. Lesznek intézkedések, amelyek sok ember számára érthe­tetlenek lesznek és amelyek sok em­bertől, még olyanoktól is meg fog­nak vonni valamit, akiknek kérésük van. De az áldozatokat meg kell sok­­szorosni ezalatt a hat hónap alatt. Az uj aratásig, az uj kenyérig ki kell tartanunk. — A megértés emberi szavával fordulok mindenkihez, a földművelő­­gazdákhoz, a gyárak képviselőihez és tulajdonosaihoz, üzemi biz­otságaihoz, pénzügyi életünk és intézményeink vezetőihez.. Megértést kérünk, ha azonban hiányzik az a megértés, ak­kor a kormányt a történelmi felelős­ség megfelelő intéz­kedésekre köte­lezi. A vezetés a mi kezünkben van s mi a vezetés bizalmával mindenütt !

Next