Szegedi Népszava, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 145-220. szám)

1946-07-02 / 145. szám

II. évfol?am­, 145. szám. tm siECiEDi mmn ^ sxociAldemokrata i»Amt lapja Ara 50 billió pengő Szeged, 1946 junius 2. kedd A kultuszminiszter szavatolja az egyetem sértetlen fentartását A köztársasági elnök és a miniszterelnök látogatása Szegeden TILDY ZOLTÁN : Az új magyar világ csak a dolgozókat fogja megbecsülni NAGY FERENC­­ A múlt a mi számunkra a letűnt nap, a demokrácia pedig a kelő nap Ünnep után, a mai szürke dolgos hétköznapon már nem ünneprontás az, amit eddig nem mondhattunk el, most azonban el kell mondanunk. Néhány hét előtt kaptuk meg azt az értesítést, hogy Péter-Pál ünnepére vendége lesz Szegednek, Tildy Zol­tán köztársasági elnök és megje­lenik Nagy Ferenc miniszterelnök is. Azóta csak kerülő után érkezett hozzánk az a hír, hogy az ünnep­séget, a hagyományos kenyér ün­nepét egyedül és kizárólag a Kis­gazdapárt szegedi szervezete ren­dezi. A rendezőség a többi demo­kratikus pártokat nem értesítette a programról és a munkáspártok lap­jait sem vonta be az ilyenkor szo­kásos és szükséges sajtópropagan­­dába. Három nappal a köztársasági elnök érkezte előtt Szeged főispánja a Szociáldemokrata Párt, Kommu­nista Párt, Parasztpárt és Polgári Demokrata Párt néhány vezető tag­ját személy szerint meghívta az ün­nepségre, maguk a pártok meghí­­vást nem kapak. Mindezt pedig azért mondottuk el, mert megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a magyar köztársaság pártokon felül álló elnökének sze­mélyét — nyilvánvalóan annak bele­egyezése nélkül — a Kisgazdapárt szegedi szervezete egyedül a maga számára sajátította ki és így azt pártpropaganda szolgálatába állí­­totta. Ennek az eléggé el nem ítél­hető eljárásnak volt azután az a következménye, hogy a köztársasági elnököt ünnepélyes bevonulásánál az útvonalon csupán kirendelt isko­lai ifjúság várta, a munkásság pe­dig távol maradt. De magán a Széchenyi­ téren rendezett ünnepen sem jelenhetett meg és nem jelent meg Szeged város dolgozóinak zárt rendje és a hallgató közönség java­része a vidéki földműves küldött­ségekből állott. Bizonyos, hogy­­ a földműves társadalom kedves és színes képe örömet szerzett az ál­lamfőnek, kétségtelen, hogy Szeged igazi és teljes fotográfiáját akkor láthatta volna meg a köztársaság elnöke, ha a demokráciáért oly sokat áldozott és áldozó munkástömegek is megjelenhettek volna színe előtt. És még egyet. A kenyér ünnepe nemcsak a falusi népé, de ugyan­annyira a városi dolgozóké. A bá­nyák, gyárak, műhelyek munkásai­nak önfeláldozó munkája nélkül el­képzelhetetlen, értéktelen és meddő volna az arató minden kaszavágása. Ebből a kenyérből minden magyar dolgozónak egyenlő jussa van és annak ünnepe a szegedi gyári, üzemi, ipari munkásnak is ünnepe. Ebből az ünnepből zárta ki Szeged népének ezt a fenntartó rétegét a Kisgazdapárt szegedi szervezetének különös gesztusa. Hogy mennyire igazunk van eb­ben, azt voltaképpen maga a köz­­társasági elnök állapította meg ün­nepi beszédében, mikor általában a dolgozókról beszélt és kijelentette, hogy az új magyar világ meg fogja becsülni azokat, akik felépítésén dolgoznak, akár a földeken, akár a műhelyekben, bányák mélyén vagy a szellem munkaterületein. Kár, hogy a Kisgazdapárt helybeli szervezete nem ennek a beszédnek szellemé­ben rendezte meg Szeged hagyo­mányos kenyér­ünnepét. Néhány perccel fél 10 után a Szé­­chenyi-téri díszemelvény előtt fel­­ hangzott a kürtjei, amely jelezte Tildy­­ Zoltán köztársasági elnök érkezését. Az elnök a Himnusz hangjai mellett ellépett a katonai és rendőrdíszszá­­zad sorfala előtt, majd elfoglalta he­lyét a díszemelvényen, ahol ekkor már ott voltak Nagy Ferenc miniszter­­elnök vezetésével Szegedre érkezett miniszterek, államtitkárok, politiku­sok, polgári és katonai vezető sze­mélyiségek. A közönség lelkes ünnepléssel fo­gadta Tildy Zoltán köztársasági el­nököt. Feldíszített szekér hozta az új búzából sütött első kenyeret. A sze­kér megállóit az elnök emelvénye előtt, majd Hamvas Endre megyés­püspök megszentelte az új kenyeret, azután Tildy elnök megszegte a szép cipót és maga ízlelte meg elsőnek a magyar föld új kenyerét. Az elnök ezután ismét elfoglalta helyét a dísz­emelvényen, majd Török Ferenc megnyitotta az aratóünnepséget és felkérte az elnököt beszédének el­mondására, van bevetve és erre a földműves büszke lehet. A magyar föld népére nagy feladat vár, hogy az új kenye­ret vonakodás nélkül, szeretettel és megértéssel ajánlja fel a társadalom minden dolgozó rétegének, és végezze azt a kötelességét, amelyet a beszol­gáltatás ró rá. Az új kenyérrel együtt meg­jelenik az új pénz is. Augusztus elsejére megszűnik az a szörnyű bizonytalanság, amelyben eddig a társadalom minden rétege élt. Itt lesz augusztus elsején a tár­sadalom minden dolgozó tagja szá­mára az új pénz, amelyre már ter­eket építhet és amellyel fogjuk ki­fizetni a magyar föld népének is azt, amit a beszolgáltatásban felajánl. Ezután a magyar kormánydelegá­ció utazásáról számolt be a minisz­terelnök, elöljáróban elmondva azt, hogy a győztes nagyhatalmak közül a legközvetlenebb kapcsolatunk a Szovjetunióval van, mert kizárólag a Szovjetunió hadserege űzte ki Ma­gyarországról a német és magyar fasisztákat. Természetes,­ hogy az első útnak a Szovjetunió fővárosába kellett vezetni. Az Egyesült Álla­mokban tett látogatásról szólva ezt mondotta a miniszterelnök: — Elmondottuk tárgyalásaink so­rán azt, hogy szégyene lenne Euró­pának, ha fennmaradhatna továbbra is az az állapot, hogy Európa kellős közepében 650 ezer Csehszlovákiában élő magyar az örökös rette­gés és az örökös félelemnek az állapotában él. Tildy Zoltán beszéde Viharos lelkesedés közben lépett a mikrofon elé Tildy Zoltán. Beszé­de elején kijelentette, hogy ez a fel­vonulás bizonyságtétel elsősorban a munka és a munkás megbecsülése mellett. A városi ember gondja is kint volt a földművesekkel együtt a földeken, ipari üzemekben, bányák mélyén lesték a munka eredményét. Majd így folytatta beszédét: — Most eljöttetek hálás szívvel, az első kenyérre ráhullott az áldás, a megszentelő kegyelem. Testvéreim ! Ezt a hitét őrizzétek meg a magyar népnek és az egész magyarságnak. Erre a hitre mondhatatlanul szükség van súlyos, nehéz történelmi meg­próbáltatásaink idején. De hadd lássam ebben a de­monstrációban a ti bizony­ságtételeteket a magyar köz­társaság és a magyar de­mokrácia mellett. Ha a dolgozó embereké ez az or­szág, az új magyar világ meg fogja becsülni azokat, akik dolgoznak fel­építésén kinn a földeken, napsütés alatt, a műhelyekben, vagy a bányák mélyén, vagy a szellem munkaterü­letein. Meg­ fogja becsülni a dolgo­zókat, és csak a dolgozókat fogja megbecsülni, mert olyan országot akarunk, amelyben a munkának s a munkásnak egyformán megvan a tisztessége, a becsülete, a bére és a jutalma. A kenyéreket, akik kerülik a munkát, vagy könnyen akarnak élni, ezeket ki akarjuk rekeszteni a kenyér áldásából. Ezután a béke mellett tett hitval­lást a köztársasági elnök: — Békét akarunk teremteni, új és szabad világot, melybe a régi, letűnt, bűnös világ semmiféle sötét szelleme mégegyszer visszajönni ne tudjon. Beszédét így fejezte be:­­ — Minden dolgozó fia ennek a hazának, legyen hitetek abban, hogy meg van a mi biztos jövendőnk, csak dolgozni kell érte, lemondani kell tudni érte még egy rövid ideig, áldozatot kell vállalni érte, építünk országot, amely a tiétek lesz, boldog, szabad és független Magyarországot! 650 ezer magyar él Cseh­szlovákiában örökös rettegésben... A köztársasági elnök beszédét lel­kes taps és ünneplés követte és en­nek elülte után Nagy Ferenc minisz­terelnök lépett a mikrofonhoz. Be­széde elején elmondotta, hogy a múlt esztendőben csak fele termett a nor­mális 17 millió mázsa gabonának. Idén a magyar föld 93 százaléka Aranykészletünk A továbbiakban elmondotta a mi­niszterelnök, hogy milyen sötét, de igaz képet festett az Egyesült Álla­mok illetékesei előtt az összeomlott magyar gazdasági életről, a nácik rablásáról, az elhurcolt aranykész­letről. — Az Egyesült Államok kormánya — mondotta a miniszterelnök­­— nemcsak szóban, de írásban is közölte velünk, hogy a Magyar Nemzeti Bank egész aranykészletét minden megkötés nélkül azonnal visszaadja. Közölte velünk azt is, hogy 1945 január 20-ika után elhurcolt és elv­ben már magyar tulajdonnak elis­mert magyar értékek átadására nézve azonnal utasítást ad a megszálló ha­tóságoknak, míg az 1944 október 15-ike után elhurcolt értékek visz­­szaadására nézve pedig siet minél előbb kedvező kormánydöntést hozni. Közölte velünk az Egyesült Államok kormánya azt is, hogy tárgyalásokat

Next