Szegedi Népszava, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 145-220. szám)

1946-07-02 / 145. szám

ftev^etetK ^t^Ucáhial ? — A dacos gyermek — Gyurka fiam építőköveivel villamost ját­szott. Tele van az egész szoba padlója szétszórt játékkövekkel. Végül azonban megunta ezt is és szeretne már egy kissé a folyosóra kimenni. Igen ám, de a mama nem engedi, mert először el kell raknia a szétszórt játékot. A gyermeknek azonban semmi kedve sincs az elrakáshoz, mert már futna, sza­ladna a folyosó felé. — Mi lesz, rakod, vagy nem rakod ? — hangzik az anyai vezényszó, amelynek pa­rancsoló hangja a gyermek szívéig hatol és még inkább ellentállásra készteti. A gyermek mozdulatlanul áll, szája már sírásra görbül, de mégsem engedelmes­kedik. — Látod, — szól be hozzám feleségem a másik szobába — a te nevelésed ! Most mit csináljak vele, most adjál tanácsot. Hagyjam büntetlenül ezt a dacosságot, vagy erőszakkal kényszerítsem engedel­mességre. Mégsem akarok úgy eljárni, mint a szomszédasszony, aki ilyenkor két pofont ken le gyermekének, hogy ezzel engedelmességre tanítsa. Adjál tanácsot, ütni nem akarok és mégis meg kell kö­vetelnem, hogy gyermekem engedelmes­kedjék. Belátom, hogy az anyának igaza van, azon­ban mégis ő a bűnös. Nem kellett volna parancsolni és a szigorú parancsokkal a gyereket még jobban ellentállásra inge­relni. Máskép kell a dologhoz fogni. Ki­megyek a gyerekhez és azt mondom: — No Gyurka, lássuk ki tud gyorsab­ban több követ berakni. Én már kezdem, egy-kettő... A kis Gyurka már ott térdel mellettem és buzgón rakja játékköveit a szekrénybe. Két perc múlva már minden rendben van és a gyermek már ott játszik a folyosón. Délben Gyurka már nem akar több le­vest enni. Anyja azt mondja muszáj, kü­lönben mást nem kap és a gyermek da­­cosságában­ inkább lemond az ebédről. Megint nekem kell közbelépnem. — A gond Gyurka, mit gondolsz, hány kanál leves még az, ami a tányérodon van? — Öt — feleli Gyurka. — Én azt hiszem. — folyta­tm a be­szélgetést —, hogy tit. Számoljuk csak­ meg. A kis Gyurka már vígan kanalazza a levest és számolja egy-kettő, egészen tizenkettőig, mert a leves még tizenkét kanál volt. A probléma tehát megoldást nyert. Ebéd után elmagyarázom a feleségem­nek, hogy nem kell a gyermeknek az aka­ratát megtörni, mert a dacosság a gyer­meki természetben rejlik és ha ezt erő­szakkal megtörjük, akkor akaratnélküli szolgákat, bábokat nevelünk, gerinces em­berek helyett. Megmagyarázom az asszony­nak, hogy máskor a játék elrakásánál min­dig segítsen a gyermeknek és magyarázza meg, ha ketten csinálják, akkor csak fél olyan nehéz munka az és sokkal gyorsab­ban lesz az kész. Ezzel a gyermek meg­tanulja a társas munka értékét és így fon­tos nevelésben részesül. Egyáltalában néhány barátságos, nevető alakkal elmondott vidám szó sokkal töb­bet ér szigorú arccal elmondott parancs­nál, vagy fenyegetésnél. A gyermek szí­­vecskéjében mindig hálás azoknak, akik segítségére sietnek ilyen nehéz pillanatok­ban, mert a gyermeknek ez nehéz és fon­tos pillanata és fenyegetés és parancs he­lyett jóságos szavakkal közelednek feléje. Ezt jegyezze jól meg minden szülő ma­gának ! Zsiga bácsi. Nyílt levél Független KisgazdajkÍrt elnökséginek Szeged. /­ Szegedi Al­dáncs Munkás Dalegylet ezu­tán mond köszönetet a Kisgazdapárt t. elnökségének és rendező bizottságának azért a kitüntető figyelmességéért, hogy köztár­sasági elnökünknek júl­ius 26-án este 10 órakor adandó szerenádra egyesületünket is meghívta. Csurtán azt tartjuk furcsáne­k, hogy a 28-án este 0 órára hírlapil­g hirde­tett dalos találkozóra aznap fél 7 órakor kézbesik­ a m­eghívót. Ha figyelembe ve­sszük, hogy — tudomá­sunk szerint — a válogatott dalegyesületek már néhány héte­l ezelőtt meg voltak híva ■és készültek a szegedi kenyér­ünnepre és a szerenádra, így egyesületünk késői meg­­hívásában mm nehéz tendenciát látni. Közel négy évtizedes mailünk után ildom­talannak tartottuk az ajánlkozást, de nem akartunk hivatlan vendégként sem szere­pelni. Törköly Ferenc — Lengyel János­­ elnök..­litkár. SZEGEDI NÉPSZAVA Szeged, 1946 június 29. Lagúnát tüntetett el és tízezer lábnyi tűzoszlopot szült az amerikai kísérleti atombomba A robbanás lökéseit Európa is érezni fogja Az Egyesült Államok kormánya szom­baton adta ki az első részletes jelentést az atombomba halálos hatásáról és a Gamma sugarak utólag fellépő veszedel­méről. A háborúban, mint ismeretes, ab­ban a két japán városban, amelyre az amerikai repülők atombombát dobtak, mintegy 105 ezren haltak meg, nem egy­szeri, hanem többszöri halállal. Az atombomba a légnyomás, a halálos égési sebek és a rádióaktivitás útján éri el halálos hatását. Vasárnap a Bikini-szi­getek lagúnáin újabb rendkívüli érdekes kísérleteket végeztek az atombomba erejé­nek kivizsgálása céljából. Az első bomba ledobása után két perccel hatalm­as rob­banás következett b­e és a célpontul szol­gáló lagúna eltűnt a hatalmas füstfeth­ő alatt, amely több mint 50 ezer láb magasra tört fel. A robbanás után hatalmas villám cikázott át az égen, majd több kisebb robbanás után az elsőnél háromszorta erősebb detonáció hallatszott. Az óriási lángokból félelmetes tűzoszlop tört elő és több mint tízezer lábnyi magasan áttörte a felhőréteget. A légnyomás megrongálta a megfigyelő szupererőd rádiókészülékét, amelyen a tudósításokat továbbadták. Este 10 óra után 5 perccel felrobbantották a második atombombát is. Félórán belül el­­csöndesült a laguna. A Bikinitől 200 mér­földre lévő Kasjaleinben hatalmas felhőt láttak, légnyomást éreztek és hallották a robbanást is, de emberéletben nem esett kár. Hawaiban egyetlen földrengésjelző készülék sem jelezte a robbanást. Shaw, a híres földrengéskutató tudós kijelentése szerint a robbanás egyes lökéseit valószí­nűleg Európa is meg foja érezni. A kísérletek második részében rádióval irányított, fényképezőgépekkel ellátott, le­génység nélküli repülőgépeket indítottak útnak, amelyek átszelték a hatalmas füst­­felhőt és felbecsülhetetlen értékű felvéte­leket készítettek a robbanások hatásairól. A gépek sértetlenül tértek vissza támasz­pontjukra. San franciscói jelentés szerint a bombák ledobását nem kísérte szökőár és semilyen természeti tünemény. A rádió­­aktív felhő nem okozott kárt a hajók sze­mélyzetében és a környező szigeteken. A különleges védőruhával és rádióakti­­vitás-elhárító felszereléssel ellátott kutató­osztagok alig három órával az atombom­­bák robbanása után befutottak a lagúnába és megküldötték az első konkrét rádióje­lentéseiket a bom­bakísérletről. Beszámoltak róla, hogy a célterület vize és a legtöbb célhajó veszedelmesen rádióaktív tulajdon­ságot vett fel. Mihelyt a halálos Gamma­­sugarak kellőképen szétoszlottak, megér­keztek a tudósok, technikusok és katonai szakértők, hogy megfigyeléseket végezze­nek a negyedik atombomba robbanása he­lyén. Torrestal, amerikai haditengerészeti miniszter szintén részt vett az atombomba­­kisérletek megfigyelésein, majd felkérte a külföldi megfigyelőket, hogy ne nézzék úgy a kisérleteket, mintha ezek amerikai rész­ről támadó éllel irányulnának a világ többi nemzete ellen. Itt rádió Páris, Békeffi László beszél Páris, június 30. Békeffi László Svájcból kába áll. Három és félévi szenvedés és be­megérkezett a francia fővárosba. A párisi rádión keresztül üdvözölte szülőhazáját, különösen pedig Budapest közönségét. Békeffi bejelentette, hogy néhány hónap múlva visszatér Budapestre és újból min­tegség nem múlt el nyomtalanul és azt akarom, hogy nem fél emberként, hanem teljes emberként lássanak viszont az én drága Budapestemen. Demokrácia és önkormányzat írta át. Czibula Antal A múltban és a közelmúltban gyarló volt a mi községi politikánk. Abban me­rült ki, hogy a város vezetői mindig párt­fogókat kerestek, akiknek segítségével elő­nyöket lehetne szerezni, intézményeket lé­tesíteni. A magunk erejéből kevésre vál­lalkoztunk, a többet az összeköttetéseink révén akartuk elérni. Mennyi csalód­ás érte és kiábrándulás hangolta le a város ve­zetőit, hogy gróf Tisza Lajos halála után nem tudott többé minisz­ter-képviselőt szerezni. Temesvárnak, Pozsonynak volt. Szegednek nem akadt. A huszonötéves ellenforradalmi korszakban volt idő, ami­kor egyszerre két képviselője is akadt a kegyelmes urakból. A várost ugyan ezek nem vitték előre, de legalább megvolt a reménye annak, hogy a pártfogók a virág­­zás korát varázsolják elő. Perikies korát Perikies nélkül. Hiszen lépegetett egyet-egyet előre a város. A nagy pártfogó a Fogadalmi­templom környékét széppé varázsolta. De még igy is felemás volt a mi városunk. Pompázó volt a városi mag, de a falusi környezet sivárságai azért megmaradtak. Az uj idők szele elfujta a régi eszmé­nyeket s velük együtt a régi városfejlesz­tési módszereket. Tudjuk, hogy Szeged csak önerejéből lehet naggyá s lakosainak vállvetett munkájával. De tudjuk azt is, hogy Szegednek, mint az ország ezidő­­szerint még mindig második városának helye és szerepe van az újjárendezésben. Mielőtt tehát a város községi politiká­járól szólnánk, arról kell beszélnünk, hogy milyen legyen a szerepe a mi városunk­­nak az új közigazgatásban. Mindig előszeretettel hangoztatták ná­lunk az ország alkotmányát. Igaz, ezer éve vagyunk itt a Duna-Tisza völgyében , az is igaz, hogy ezer év alatt mindig volt alkotmányunk Néha — több száz éven keresztül — csak papíron volt meg, de mégis megvolt. Néha gyökeres válto­zások történtek az alkotmányon, annyira, hogy az előző tökéletesen más volt, mint a helyébe lépő, így a rendi alkotmány tö­kéletesen más volt, mint a népképviseleti alapon nyugvó polgári alkotmány. Ettől megint lényegesen elüt a harm­adik ma­gyar köztársaság alkotmánya, mely péld­ául nem ismeri az alkotmány sáncaiból kire­kesztett tűi­legek fogalmát. Gyökeresen újít, már alapel­vében különbözik minden eddigi alkotmánytól. Még nem fejeződött be az alkotmányo­zás munkája, meg hátra van a közigazga­tás újjászervezése, mely a helyi önkor­mányzatok életét szabályozza. Az új közigazgatás nem lehet központo­sított, annak szétoszlottnak (decentrali­­záltnak) kell lennie. Ma mident az ország fővárosában intéz­­nek. Ide futnak össze a közművelődés, a közegészségügy, a közoktatásügy szálai. Itt a kereskedelem és ipar gócpontja. Itt tömörülnek a gyárak, vállalatok. Minden összehalmozva itt van, a vizeken pedig szegényes az élet és kisaránya. Egy váro­sunk van, igaz, hogy világviszonylatban is egyike a világ legszebb városának. Élet csak itt van, ami a vidéken van, az pang és szomorkodik. Ezt idézte elő a közpon­tosítás. Minden intézkedés a fővárosban történik. Még az iparigazolványokat is itt osztják az ország iparosainak. A városok már csak a szegénységi bizonyítványt állít­ják ki a szegények számára. (Egyebet sem adnak nekik, csak ezt.) Ez a közigazgatás ártalmas és káros, időt és erőt fecsérelő. A közigazgatást mindenütt közel kell vinni a néphez, csak így beszélhetünk népi közigazgatásról. Ossza fel a törvényhozás az állam terü­letét hét közigazgatási kerületre. Szeged, Kecskemét, Miskolc, Debrecen, Győr, Sop­ron, Pécs kerületi székhelyek legyenek. Ezeken a székhelyeken állítsák fel a kerü­leti tanácsot élén a főispánnal. Négy me­gye alkosson egy kerületet. A miniszter kezében maradjon a törvény-előkészítés, a rendelet­alkotás, a felügyelet. Minden mást intézzenek a kerületi székhelyeken. A kerületi beosztást előzze meg a me­gyék új területi felosztása. Lehetőleg egyenlő nagyságú és egyenlő népességű megyékre osszák fel az ország területet. Ma a megyék területe elképesztően arány­talan felosztású. Pest megye területe va­lamivel több mint 13.000 négyzetkilométer, valóságos kis tartomány. Mint törpék so­rakoznak melléje Esztergom, Győr, Ko­­márvár, Csanád m­egyék 1000—2000 négy­ zetkilométeres területeikkel. Jó volt ez a megyebeosztás az úri Magyarországnak. A kismegyében az úri családok kiskirályok voltak és dölyfösködtek. Minden megye puha, párnázott fészke volt és otthona a rendi szellemnek és előítéleteknek. Hogy a kisértetjárás idején a hazajáró lelkek otthonukra ne találjanak, dúljuk szét azo­kat. Szeged legyen az ittmaradt bácskai területekből és pest megyei déli részekből megszervezett új megye székhelye. Ezzel a kétféle közigazgatási rendezés­sel sokat nyer az ország. Közelebb vinnénk a néphez a közigazgatást. Lesznek nagy városaink, erős kisugárzói m­űveltségnek, gazdasági erősödésnek. Gócpontok az or­szág minden részén, erőtadó központjai a nagy magyar vidéknek. Önkormányzatot kérünk városainknak és községeinknek. Legteljesebb önkormány­zatot legnagyobb városainknak. Nevezzük az utóbbiakat szabadvárosoknak, amelyek­nek ügyeibe csak akkor avatkozhassék bele a kormányhatalom, ha visszaélnek az önkormányzati joggal. Egyébként teljeskörű szabályalkotási joguk legyen, mely állami jóváhagyást is nélkülözhet, ha szabályren­deleteik rendelkezései nem ütköznek tör­vénybe. Népuralom (demokrácia) és önkormány­zat azonos fogalmak. Ha más szóval jelöl­jük is ezeket, egyet jelentenek, jelentik egyúttal a szabadságot is, mert ez másutt fel nem lelhető, csak ott, ahol az emberek maguk határoznak a maguk sorsa felett. Az elmúlt szomorú korszakban ezekről a fogalmakról csak beszéltek, de mindig háttérbe szorították. Beszélni is csak azért beszéltek róluk, mert ezzel leplezték és kendőzték igazi arculatukat. Nem kérünk abból a demokráciából, amelyben túltengett az egyéni akarat és az ettől fűtött állami mindenhatóság. A város apró-cseprő dol­gait mind miniszteri jogkörbe utalták. Az utcák kövezéséhez nem lehetett addig hozzáfogni, míg a legfelsőbb jóváhagyás azt nem engedélyezte. Ez a demokrácia és önkormányzat megcsúfolása volt. A város a jövőben kizárólag csak a mienk legyen, mert minden ügyes-bajos dolgát csak mi tudjuk megfelelően intézni. Az olvasó szava Hogyan szolgálja a villamos­vasút a közönség érdekeit ? Tisztelt Szerkesztősdi­! Kérem szóvátenni a villamos vas­­tnak azt az elitéletidő el­­járá­sát. K­ofty kocsijaiban a kalauzoknak naponta csak öt darab kedvezményes jefry­­füzetet ad ki és igy­ bátran állitom­, hogy az u­tasok kilencvenöt százaléka erősen hát­rány­t szenved. Tizenhárom kocsi közlekedik a társaság három vonalán. A tizenhárom kalauz tehát 15 darab füzetjegyet kap egész napra, ami pillanatok alatt elfogya és reg­gel 7 órakor füzetjegy­ már nincs. Ila a villamos társaság a füzetjeggy­el valóban a dolgozók érdekeit akarja szolgálni, tes­sék a kalauzokat megfelelő mennyiség­ö fü­­zetjeggyel felsz­erelni. .az egy kocsira kiadott öt darab füzetjegy igy csak fikció! 'l'isztek­vel (aláírás.) ♦♦♦ Szakszervezeti hírek Az Orvosi Szakszervezet felhívja tagjait, hogy adót csak adójegyben vagy adóbé­lyegben fizethetnek. A tagdíjat pedig min­dig V.7 adópengő napi árfolyamán lehet fizetni a délutáni hivatalos órák alatt. Adót délelőtt is lehet fizetni 9 —11-ig. Könyvkötőmunkások Szabad Szakszerve­zete július 3-án délután fél 5 órai kezdet­tel havi taggyűlést tart a Hétvezér­ utcai székházban. Az Egészségügyi Alkalmazottak Szakszer­vezete jtdi­.is .­-án, szerdán délután 6 őrsikor Vízelőségi, üzemi bizottsági és bizalmi egy­üt­tes gy­ülést tart a Dózsa (tv.­utca !). sz. alatti orv­osi­­szakszervezetben. Ericsiti tag­jait, hogy a hátralévő tagdíjakat h­aladék­­talanil reiülezzék, mert ellenkező esetben­ a szakszervezet lekni őket tagjai sorából. Pénz­tár minden szerdán és szombaton délután 2­ 5 óráig. A­­Mérnökök és Technikusok Szaksz­erve­­zetének vezetősége kéri a tagdíjjal hátralék­ban lévő tagjait, hogy július 1,5-ig hátra­lékos tagdíjakat befizetni szíveskedjenek, mi­vel a központi vezetőség határozata értel­­­mében a 3 hónapii tagdíjjal elmaradt tago­­kat tagjai sorából törli. A Magánalkalmazottak Szabad Szakszer­­­vezete értesít­i tagjait, hogy tagjai érdekében a jelenlegi nehéz helyzetre való tekintettel a dé­­lött hivatalos órát b­evezeti. Ezen a héten Julius 3-tól, szerdától ke­zdve délelött 10—12 óra között is rendelkezésre áll a titkár­ság kartársaink ré­zére. felkéri la.e.­­jait, hogy tagsági könyvecskéikkel együtt adatgyüjtés, valamint ellenőrzés céljából lit­­kárságu­nkat minél hamarább keres­sék fel. A­ titkárság délelőt 10—12, valamint délután 3­­0 között tartja hivatalos óráit a szak­szervezeti székházban.

Next