Szegedi Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 75-97. szám)

1921-04-08 / 78. szám

Szeged, 1921 április 8., péntek Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . 480 — , Fél évre . . . 240.— „ Negyed évre . 120.— , Egy hónapra . 40 — , Egyes szám ára 2 kor. korona. Ill­ik évfolyam, 78. szám. Nem! Nem! Soha ! Hú­svéti látogatás Országszerte érthető feltűnést és nem cse­kély izgalmat okozott az a hír, hogy IV. Károly király húsvét vasárnapján váratlan, hirtelen meg­jelent a budai várban, fölkereste Horthy Miklós kormányzót, vele hosszabb megbeszélést folytatott, azután ismét elutazott a fővárosból. Ő Felségének ez a látogatása méltán okoz­hatott feltűnést rendkívülisége, titokzatossága és meglepetésszerűsége által, de arra, hogy ennek nyomán bármiféle izgalom keletkezzék, valóban nincs semmi ok. Maga az a körülmény, hogy a király meg­jelenése Magyarországban semmiképen előkészítve nem volt, hogy erről sem a magyar kormánynak, sem semmiféle magyar politikai tényezőnek előze­tes tudomása nem volt, azt bizonyítja, hogy ez a látogatás nem tekinthető politikai ténynek s ennek amint politikai célja nem lehetett, úgy politikai következményei sem lehetnek. Alkotmányos szempontból nem is szabad ennek a látogatásnak politikai jelentőséget tulaj­donítanunk. A magyar király, mint király politikai jelen­tőségű ténykedést csakis felelős tanácsadóinak ta­nácsára és azoknak alkotmányos fedezete mellett végezhet. Mikor azonban a koronás király, ha bár a trónról le nem mondott, uralkodó jogait tényleg nem gyakorolja, akkor nincsenek, nem is lehet­nek olyan tanácsadói, akik az ő tényeit alkotmá­nyos felelősségükkel fedeznék s ennélfogva ebben a helyzetben az ő tényeit csak a magánember cselekvésének kell tekintenünk, amelyekért a fele­lősséget csakis ő maga, a saját személyében vi­seli. Az ilyen magáncselekménynek pedig sem po­litikai jelentősége, sem politikai következménye nem lehet. Nem lehet tehát jogosan felelőssé tenni a mai magyar kormányt, vagy annak bármely tagját azért, hogy IV. Károly királynak kedve támadt Budára jönni, mert a mai magyar kormány nem IV. Károly király kormánya, nem a király alkot­mányos tanácsadója s nem is felelős a király fé­nyeiért. A magyar kormány a leghatározottabban ki­jelentette, hogy neki a király utazásáról tudomása nem volt s mi ezt a kijelentést készek vagyunk minden föntartás nélkül a legkomolyabban elhinni, mert meg vagyunk győződve arról, hogy kormá­nyunk, ha előzetesen tudott volna Ő Felségének erről a szándékáról, minden lehetőt elkövetett volna ennek az utazásnak a megakadályozására. Éppen most, mikor közállapotaink rendjének és nyugalmának helyreállításában bizonyos örven­detes haladás mutatkozik, mikor ellenséges szomszédainkkal felette kényes természetű tárgyalásokat folytatunk, amelyektől helyzetünknek jelentékeny javulását várjuk, ezt a folyamatot könnyen megzavarhatnák, azok a félreértések, azok a — ha mindjárt alaptalan — félremagya­rázások, amelyeket főleg ellenségeink fűzhetnének a királynak Magyarországban való megjelené­séhez. Politikailag tehát a mostani időpont a leg­­kevésbbé sem látszik alkalmasnak arra, hogy Ő Felsége Magyarországot meglátogassa, hiszen a látogatás, ha azt egészen magánjellegűnek tekint­jük is mi, alkalmat adhat olyan politikai magya­rázatokra, amelyek éppen a jelenlegi kormány politikai céljait veszélyeztetnék. Ezért nem­­ is lehet föltételezni a magyar kormányról, hogy Ő Felségének ehhez a látoga­tásához, ha előbb megkérdeztetett volna, hozzá­járult volna, nem is lehet föltételeznünk, hogy a magyar kormány, ha előbb értesült vona róla, azt meg nem gátolta volna. A fölött hiába törjük a fejünket, hogy mi volt ennek a királyi látogatásnak a célja. Ezt ta­lán csak Károly király maga tudná megmondani, vagy talán még ő maga sem. Az ő személye szempontjából annyira ért­hetetlen ennek a látogatásának a­ célja, hogy aka­ratlanul is arra a gondolatra kell jutnunk, vájjon nem más — előttünk ismeretlen — tényezők be­folyása alatt cselekedett-e ebben az esetben a király. Nagyon közel fekvő az a fölfogás, hogy olyanok tanácsolták neki ezt az utazást, akik nem jó akarói neki és nem jó akaróink nekünk. Arra számítottak, hogy a király megjelenése Magyar­­országban meg fogja bontani itt a belső békét és rendet, zavargást, fölfordulást fog előidézni, ellen­téteket fog támasztani emberek és pártok között, szembe fogja állítani a kormányzót és a királyt, szakadást fog előidézni a nemzeti hadseregben és alkalmat, vagy ürügyet fog szolgáltatni ellenséges szomszédainknak, hogy fegyveresen megtámadják és újra kirabolják Csonka-Magyarországot. Jusson eszünkbe, hogy alig néhány hét előtt olvastuk azokat a hivatalos nyilatkozatokat, ame­lyekben a kis­antant politikusai kijelentették, hogy Károly királynak visszatérését Magyarországba ők casus bellinek tekintenék. Alig hogy ezt kimond­ták. .Íme megjelenik Magyarországban a király, mintha meg­rendelték volna, hogy legyen ürügyük, jogcímük Magyarország fegyveres megtámadására. Akár­kik voltak azok, akik ezt tervezték, s akik erre számítottak, csalódtak számításaikban A király eljött ugyan Magyarországba, de látogatásának sem politikai jellege, sem politikai következménye nem volt. Nem támadt zavar és felfordulás — amit ellenségeink szerették volna, Magyarország kormányzója és Magyarország ko­ronás királya nem törtek egymás ellen, mint ezt Prágában és Párisban remélték,­­ hanem köl­csönös tisztelettel és bizalommal megbeszélték az ország helyzetét s mikor a kormányzó felvilágo­sította a királyt, hogy az ország érdeke most szükségessé teszi azt, hogy ő az országot mielőbb hagyja el, a király sietve távozott s magával vitte azt a megnyugtató tudatot, hogy ez az ország nagy betegségéből a gyógyulás, az egészséges fejlődés útjára jutott. Ennek folyamatát pedig ő legkevésbbé akarhatja megzavarni. Igenis a gyógyulás és megerősödés útjára eljutottunk, de annak mégis csak az elején va­gyunk. Ahhoz pedig, hogy Szent István trónja ismét betöltessék, még nagyot kell haladnunk ezen az úton. A mai megcsonkított, megnyomorított Ma­gyarország nem méltó alapzat és nem elégséges támasz Szent István dicső trónja számára. A királyi szék betöltésére a magyar nem­zetnek csak akkor lesz szabad gondolnia, amikor­­Szent István birodalmának régi határait vissza­szerezte, vagy amikor a politikai helyzet alkalmas lesz arra, hogy a tőlünk elszakított területek visszaszerzésének dicsősége új fényt adjon szent koronánknak. A Sznch­enyi-m­ozaian bemutatásra Leff a ravasz halott bohózat. A 7 n P­­­TI AA cím­ű misztikus dráma, melynek keretében a keleti országokban divó Ol.L U i i U m ópiumszivó barlangok minden kéje és gyönyöre tárul elénk. Azonkívül Csak felnőtteknek, negyed 7 és 8 órakor. Telefon 16-33. A délszlávok és a magyar király kérdés A Le Journal írja 2-iki számában , Belgrád­­ban minisztertanácsot tartottak a katonai vezetők részvételével és a következő határozatot hozták : 1. A Habsburgoknak a magyar trónra való visz­­szatérését Délszlávia háborús oknak tekinti. 2. A belgrádi, újvidéki és zágrábi három hadtestet azonnal részlegesen mozgósítják. Abban az eset­ben, ha egy Habsburg elfoglalná Magyarország trónját, a délszláv kormány megtorlásul a kö­vetkező intézkedéseket tenné: 1. Pécs vidékét végérvényesen Délszláviához csatolná. 2. Sze­ged városát m­egszállanák a délszláv csa­patok. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Szeged, Kálvária­ utca 10. szám. Telefon 153. Felelős szerkesztő Z Sjl­ó K­AY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.­Társ. Elnapolták a nemzetgyűlést A földmivelés­ és az igazságügyi miniszter lemondott. A nemzetgyűlés mai ülését 10 óra 40 perc­kor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy Teleki Pál miniszterelnök úr kér szót. Teleki Pál gr. miniszterelnök : Tisztelt Nem­zetgyűlés! Tekintettel arra, hogy az események következtében egyes miniszter uraknak a helyzete úgy a pártokkal szemben, mint saját felfogásuk tekintetében az együttműködést, amely eddig a kormányban vált nem teszik többé olyan biztossá, ennek következtében én a mai napon a kormányzó úrnak a kormány állására vonatkozólag előterjesz­tést kívánok tenni. Arra kérem a Nemzetgyűlést, hogy a kor­mányzó úr döntéséig napolja el a Házat. Ereky Károly felszólalása után, aki azt vitatta, hogy az elnapolásra csak a kormány lemondása esetén volna szükség, a nemzetgyűlés óriási több­sége elfogadta a miniszterelnök indítványát. Ezzel az ülés véget ért. Ülés után a kisgazdapárt lel­kesen tapsolta nagyatádi Szabó István föld­­mivelési minisztert, ki még az ülés előtt beadta lemondását. A nemzetgyűlés befejezése után a kisgazda­­párt értekezletén Tomcsányi igazságügyminiszter is bejelentette lemondását. IV. Károly proklamációja a magyar nemzeth­ez Gróf Teleki Pál miniszterelnök a király elutazása alkalmával a következő nyilatkozatot adta ki: Őfelsége IV. Károly király Szombathelyről való távozásakor felkért, hogy avégből, hogy jö­vetelének és távozásának indító okai az ország előtt világosak legyenek, a hozzám intézett követ­kező kijelentéseket hozzam nyilvánosságra. Ennek a kívánságnak azzal teszek eleget, amidőn a nekem írásban átadott kijelentés szószerinti szö­vegét közzéteszem. A király kijelentése a következő: — Visszatértem Magyarország áldott föld­jére, mert távol szeretett hazámtól, melyhez felold­­hatlan szent eskü és vérem szava köt, minden perc szenvedés rám nézve. Visszatértem, mert ezentúl meg vagyok győződve, hogy ez a súlyo­san megpróbált ország csakis törvényes koronás királya vezetése alatt tudja visszaszerezni teljes belső nyugalmát és azt a törvényes rendet, amely előfeltétele hazánk újból felvirágozásának. Azok a gyászos emlékű események, amelyek 1918-ban és 1919-ben játszódtak le, éppúgy for­dultak az ország alkotmánya és törvényei, mint a koronás király ellen. De a magyar nép alkotmány­­hűsége és józansága nem hagyja magát sokáig félrevezetni és most megnyugvással látom, hogy Magyarország a megújhodás útján van. Az elemi erővel ránk zúdult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a prag­­matica szankciónak a feloszthatlan és elválaszt­­hatlan birtoklásra vonatkozó része és helyreállott Magyarország teljes állam függetlensége, amelyet gondosan megőrizni nekem is egyik főtörekvésem. Ezzel a nemzet élete és újhodása új alapot nyert, szívem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy a megújhodás e munkájában sorsüldözött nemzetemmel együtt vállvetve közreműködhessek. Egy nyugodt, belsőleg konszolidált erős füg­getlen Magyarország oly közös európai érdek, a békének oly fontos biztosítéka, hogy nem hihetem, hogy külállamok törekvéseimet, melyek csakis a konszolidációt, a békés rend és tartós nyugalom

Next