Szegedi Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-01 / 98. szám

Szeged, 1921 május 1., vasárnap. Óteresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . Fél évre , . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám ára 2.or. Ára 2 korona. III-ik évfolyam, 98. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szeged, Kálvária utca 10. szám. Telefon 153. Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat Részv.-Társ. Nem! Nem! Soha! Május 1. Alig van ember, aki a május elsejét a boldogság és az öröm bizonyos érzésével ne köszöntené. A természet megújhódó pompája, az újra éledő élet hozsannája ott rügyezik minden faágon és minden zöldelő fűszálon s az ég kéksége, a levegő enyhesége, a madarak pajzán röppenése mindmegannyi biztató intés, hogy mi is, mi, istenképmására teremtett emberek, siessünk levetni magunkról a fáradt gondokat, földhöz kötöttségünk sok ezernyi baját és próbáljunk háláiért tekintettel az ég felé fordulni és megköszönni a tavaszt, az újraéledést, a megújhódást, a feltámadást. Úgy kellene, hogy ez a nap a hála és az öröm napja legyen. A hátáé, mely az élet szépséges csodáiért e napra leteszi a munkás szerszámot, hogy csupán a szépséges tavasz szemlélésében merüljön el, mint jótékony fürdőben az enyhülést kereső. Úgy kellene, hogy ez a nap az örömé legyen, melyen minden társadalmi osztály testvéri szeretettel tárná fel szívének bajait és panaszait, keresve a módokat, melyben sebeit megfüröszthetné a megértés vizében, ahol az együttérző részvét balzsamot csepegtethetne a sajgó fájdalomra. Úgy kellene, hogy ez a nap a gyermekeink napja is legyen, amikor vége-hosszatlan sorokban vonulnának id a zöldbe a gyűlölködést nem ismerő, az ujjongó kicsinyeink, hogy megtanulják szeretni a természet igazi szépségeit s meg tudják, milyen sok áldást jelentenek az emberi életnek az erdők oxigént lehelő fái és virágai. Sajnos, mindez nem így van. Sajnos, a május 1-e nem az öröm ünnepe. De a munkáé sem, mint ahogy azt a nemzetközi munkásság fennen hirdeti. Nem is azért ünnepük meg a május első napját, merthogy a munkát akarnák megünnepelni. A nemzetköziek célja a gyűlölet és az osztályharag volt s ennek a feneketlen gyűlölködésnek csak a fegyvere ez a nap. Igen, fegyvere, mondjuk sújtó kalapácsa, mely ádáz gyűlölködéssel kiáltja oda e napon a többi osztályok felé: „Látjátok e, a mi hatalmas táborunkat? Látjátok-e a munkásság hadsorait, melyek most csak azért vonulnak fel utcákon, térségeken, hogy hadseregszemlét tartson önönmaga felett . . . így történt, hogy a május 1-je nem lehet az emberiség ünnepnapja, mert kardcsörtetés, hadüzenés az a munkásság részéről a fennálló társadalmi rend ellen. S mindaddig mig így lesz, nem is lesz és nem is lehet az emberiség egyetemes ünnepnapjává. De a munka ünnepévé sem lehet, mert akkor egyetemesnek és általánosnak kellene lennie s nem szabadna, hogy hajtó ereje a gyűlölet és az osztályharc legyen. Akinek sikerülne az osztálygyűlöletet felfüggesztenie — ha mindjárt csak egy napra is — az szerzi meg az alkotó és építő munkának az első igaz ünnepnapját. Mert amíg csak az osztály-gyűlölet hevíti a munkásság keblét és tömöríti sorakozásra tömegeit, addig a május 1-je csak vörös posztó, melylyel a munkásság, mint a vérszomjas picador, csak ingerli a többi osztályt ,llesve az alkalmat, mikor döfheti pikáját az ingerelt testébe. Harcnak lehet ez harc, játéknak lehet ez játék, de ünnepnek semmi esetre sem az. Mert az ünnepek nem a Lassale-ok, sem a Marx-ok gyűlöletéből fakadnak. Az ünnepek csak az ártatlan betlehemi kisdedek születéséből és a megfeszített Krisztus önfeláldozó szeretetéből és életfeláldozásából fakadhatnak. Hogy a május 1-je az emberiség ünnepéve lehessen, ahhoz szükséges volna, hogy a munkásság legalább is e napra elfeledje tajtékozó osztálygyűlöletét. Mily jó volna megpróbálni! Talán csak az első lépés volna nehéz! És utána jönne a többi májusi nap! A dicső, a szép, a szerető és megértésben összeforradó tavasz, mely az egész magyar társadalom éltető és kalásziejtő nyarának is zálága volna! Ez volna az igazi Május 1-je . .. A Jézus-társaság uj otthonában A Jézus társaság uj otthont kapott! Uj otthont! Micsoda varázsos szó ez, mennyi kedves gondolatot, mennyi jóleső érzést foglal magában. Otthon után ered a bolyongó vándor és otthonába vágyik a tavaly júniusban Szegedre menekült Jézus-társaság is. A társaság ideiglenesen a Madách utcai szent Gellért konviktusban húzódott meg. Ez az épület rendház céljaira mindjárt kezdetben alkalmatlannak bizonyult, de a társaság szerény anyagi helyzete nem engedett változtatást. E kedvezőten állapot is megváltozik immár! A Jézus-társaság sok utánjárás, tervezgetés, de légióként Várhelyi József prépost fejedelmi ajándéka folytán a rendház céljaira megszerezte a jelenleg Várhelyi prépost és Peidl tanár közös tulajdonát képező Kálvária-utca 1 szám alatti emeletes palotát. A társaság Kálvária-utcai rendházában az Érdre áthelyezett novitiatus helyébe a bölcseleti kar talál majd otthont. S mi hisszük, hogy a Jézus társasági atyák új rendházából röviden friss impulzusok egész raja fog kiindulni, melyek a keresztény világnézetet és a tiszta erkölcs újjászületését fogják jelenteni az egyre hevesebb álarcos támadások és destruktív törekvések között. A napokban fölkerestük Bus Jakab pátert a szegedi Jézus társaság főnökét, akinek 60 éves születésnapját éppen most ünnepli meg a kersztény megújhodásnak örvendő Szeged társadalma. A rektor barátságos kedvességgel fogadja a Szegedi Uj Nemzedéket — láthatólag örvend hogy a sajtó érdeklődik a szerzet munkássága és helyzete iránt. Kérdésünkre a társaság uj otthonáról a következő dolgokat közli: — A társaság jelenlegi rendháza már kezdettől fogva szűknek bizonyult, úgy hogy uj rendház megszerzését határoztuk el. Alkudozni kezdtünk több ajánlattevővel, de törekvéseink a társaság szűkös anyagi viszonyai következtében hajótörést szenvedtek. E közben mentőangyalként jött Várhelyi prépost és Peidl tanár nagylelkű ajánlata mellyel lehetővé tették a tulajdonukban lévő Kálvária utca 1 szám alatti épület megvételét. Az épületre már a katholikus egyházközség is alkudozni kezdett, de a tulajdonosok nekünk nyújtották az elsőséget. A szerződés megkötésénél szíves előzékenységre találtunk minden vonalon. Várhelyi prépost a társaság, javára az épület árából az őt megillető részről nagylelkűen lemondott. A prépost ez ajándékával lehetővé tette, hogy a társulat új otthonát mielőbb elfoglalhassa. Az épület különben egymillió 200 ezer koronába került, de az épület új átalakítása még igen sok pénzt fog felemészteni. Szükségünk lesz házi kápolnára, s kongregációs teremre, melyek jelenleg nem állnak rendelkezésünkre. A társaság a jövőben, éppen úgy mint a múltban a hitvédelmi képzést életerős intézményekkel fogja biztosítani. A hitvédelmi előadásokat állandósítjuk mellyel kapcsolatban megerősítjük a már működő urak kongregációját. Tervbe van véve szent egylet alakítása, amely kiterjedne nemcsak a kongre- ganisták ma még meglehetős szűk körű hallgatóságára, hanem felkarolná a társadalom szélesebb rétegeit is és bevinné oda is a kereszténység újraértékelésének gondolatát, ahonnan az eddig száműzve volt. Megerősítjüka hölgyek kongregációját is. Ma a színpadon és a könyvekben pellengérre állítják mindazt, amit a vallás a nőiesség magasztos fogalmává arratott, így beláthatatlan tere nyílik tevékenységünknek. Mi hozzá is látunk, hittel és bizalommal, a többi rész, a siker, az eredmény az Isten kezében van. Még tovább is beszélt volna a tudós rektor, de szólította a kötelesség. Búcsúztunk —Távoztunkban, lelkünket egy óhaj töltötte be. — Vajha e sok nemes érzés és jó szándék termékeny talajra lelne a szegedi homokon. A volt diákokig találkozója a városi főgimnázium ünnepén Öt nap választja el a város közönségét ama országos kulturesemény számba menő naptól, melyen a hegyesrendi városi főgimnázium 200 éves fordulóját ünnepli. Külsőségekben fényes, a város kulturéletében pedig örökre emlékezetes lesz e nap, melynek jelentősége bár túlhaladja a város határait, mégis legfőkép azoknak lesz ünnepük, akik nemcsak a szegedi piaristák vezetése alatt végezték középiskolai tanulmányaikat, hanem az iskolából kikerülve, itt maradtak továbbra is a városban és évről-évre tanúi voltak annak az áldásos működésnek, melyet a kegyestanító-rend, a szerzeteseket jellemző szerénységgel kifejtett. Nincs ember a városban, aki valamiképpen hasznát ne látta volna a tudós szegedi piaristák hangyaszorgalmú működésének. A művelődés hajszálvékony erein át a város minden fiában ott csörgedezik valami ama tanításokból, mellyel Kalazauti Szt. József utódai nemzedékről-nemzedékre szárnyra bocsátották a városi főgimnáziumban nevelt diákokat. És a 200 éves évforduló ünnepén megilletődve gondolnak vissza a volt diákok tanuló éveikre. Azt, hogy hányan vannak,bajos volna mégszámolni. A vaskos évvégi értesítők, minden évben csaknem nyolcszáz tanulóról számolnak be, akik az országban szétszéledve árasztották tovább a magyar művelődést. Legfölebb talán azokat lehetne összeszámolni, akik már régen túl vannak az emberélet demarkációs vonalán és deresedő, vagy őszbeborult fejjel emlékeznek vissza diákköri éveikre. A jubiláris ünnepen a volt diákok lelkében buzognak fel a legszebb és legmelegebb érzelmek. Előttük kettős jelentősége van e napnak, mert ők nemcsak a városi főgimnázium 200 éves évfordulóját ünneplik, hanem alkalom lesz ez arra is, hogy nagyrabecsülésükről, szeretetükről és hálájukról tanúságot tegyenek. És ez a szándék el is tölti mindazokat, kik a városi gimnázium diákjai voltak. Az ünnep minél emlékezetesebbé és fényesebbé avatásán ők buzgolkodnak leginkább. A május 5-iki ünnepen pedig együttesen vesz részt a volt diákok tábora a főgimnázium dísztermében, ahol reggel 8 órakor gyülekeznek. Visszatekintés lesz ez a találkozó a letűnt küzdemes, de mégis boldog időkre, hogy visszatekintve, biztató reményekkel teljenek el a Csonka-Magyarországra váró nagy feladatok diadalmas elvégzésére. A német események Berlinből jelentik. A francia politikai körök véleménye szerint, dacára, hogy Amerika kérte a megszállás elhalasztását, a franciák a színes csapatokkal végre fogják hajtani május 1-én a megszállást. Egy francia diplomata kijelentette, hogy az utolsó pillanatban talán még lesz mód a Ruhrvidék megszállásának megelőzésére, ha Németország fenntartás nélkül elfogadja a párisi határozatot. Most azonban már Németországnak meszszemenő garanciákat kellene adni, pld. a franciák a vasutak zálogetadását követelik tőle. Páris: Charles Schwab Európából visszatérve Newyork állami kereskedelmi kamarájában beszédet mondott: Lehetséges-e, hogy mi, szövetségesek, miután megnyertük a háborút és a világ helyzetét kezünkben tartjuk, most megengedjük a németeknek, hogy a maguk lázas munkájával, melyben felülmúlják Európa többi részét, megnyerjék a békét ? Németország ma az acéltonnáját húsz dollárral olcsóbban tudja Angliába szállítani, mint amennyibe magában Angliában kerül az előállítása. Ma utoljára aXa-Xa *'i?!LVilaE''’"Széchenyi-M02llian Előadások 3, V25, ‘A7 és 8 órakor. Telefon 16—33.