Szegedi Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-08 / 103. szám

SAJTÓJÁBAN ÉL ÉS HAL KERESZ­TÉNY MAGYARORSZÁG, ezért szeressük, tá­mogassuk, érezzük át micsoda nehézségekkel, anyagi, erkölcsi és szellemi akadályokkal kell a keresztény sajtónak megküzdenie. Legyünk elnézők vele szemben, ne feledjük el, hogy a mi mulasz­tásunk az összkereszténység mulasztása, ha ezek a kezdő lépések csak most történnek meg és nem történtek meg már harminc évvel ezelőtt, amikor az ellenség már régen talpon volt, ne feledjük el, hogy a mi mulasztásunk, hogyha kevés a keresz­tény újságíró és azok is — megint nem a ma­gunk boájából — mindezideig a liberális sajtó berkeiben nőttek, fel és ha még oly keresztény lelkületűek is voltak, akaratukon kívül rájuk tapadt nem kevés a liberalizmus futóhomokjából. A ke­resztény zsurnalisztákban olyan hihetetlen erős keresztény és magyar akarás van, hogy nincsen miért kétségbeesni. Becsüljük meg a keresztény újságírókat. Azt mondom: Testvérek csak kitartás! Tartsuk szem előtt a nagy célt, amely még messze van, ne kérdezzetek mást, csak a lelkiismereteteket és a józan eszeteket és aztán bátran, ingadozás nélkül előre. P. Bangha­­zeti szempontból előbb elbírálják és a szövetség kebelébe csak a teljes megbízhatóság megállapí­tása után veszik fel. A szövetség, melynek köz­pontja Budapesten van, a vidéken fiókokat létesített. A szegedi fiók, mely a mai ünnepet rendezi, ünnepélyes keretek közt a múlt év szeptemberé­ben alakult meg, mely alkalommal egyhangú bi­zalommal Czigler Arnoldot választották meg el­nökké, aki a szövetség tovább­fejlesztése és ki­építése körül már eddig is igen nagy érdemeket szerzett. A szegedi fiók, a vidéken lévő többi fiókokhoz hasonlóan három csoportra oszlik. 1. Kereskedelmi csoport (elnök Bruckner Ede vas­­kereskedő), 2. Ipari csoport (elnök Mihály cipész), 3. Mezőgazdasággal és rokonszakmával foglalkozók csoportja (elnök Gárgyán Imre bor­kereskedő. A szegedi fióknak eddig 450—500 tagja van, kik közül legtöbben mintegy három­százan az ipari és kereskedelmi csoportnak tagjai, míg a többiek a mezőgazdasági csoportban foglalnak helyet. Ezen kívül van mindenféle foglalkozásból nagyszámú kültag, kiknek száma folyton gya­rapodik. A szövetség céljához híven arra törekszik, hogy a kereskedelmi pályát megkedveltesse a ke­resztény fiatalsággal. E célból keresztény ügynö­köket nevel, hogy a kereskedelem köz­vetítése külföldön és , megszállott területeken keresztény ügynökök kezében kerüljön. Erre nemcsak a kereskedelem tisztessége érdeké­ben van szükség, de szükséges ez azért is, mert csak így remélhető, hogy megszűnnek azok a mesék, melyet a magyarországi fehér terrorok főleg a zsidó ügynökök terjesztenek. A szövetség fontosságát talán felesleges is hangsúlyoznunk. Régen érzett hiányt pótol a szö­vetség, melynek agilis tagjai fáradhatatlanul dol­goznak azon, hogy a kereskedelmi és az ipari vezetés keresztény kezekbe kerüljön. Az egyesület ügyeinek lebonyolításán Czigler Arnold elnök mellett Vidacs Aladár főtitkár is buzgólkodik, aki az egyesület „Ipar és Kereskedelem“ c. hetilapját is szerkeszti. A piarista ünnep is Szeged városa A piaristák 200 éves jubiláris ünnepsége lezárult, mély nyomokat hagyva minden konkurá­­ért lelkesedést érző emberben. A helyi sajtó a kultúrünnep nagy fontosságához méltóan ünnepi módon emlékezett meg a derék szegedi piarista­tanárokról, akik többet tettek ennek a városnak az elmagyarosodásáért és kultúrájának emelése terén mint bárki más. Sajnálatos, hogy a fővárosi sajtó, bár gyor­san és pontosan­ értesült az ünnep eseményeiről, nem szentelt kellő súlyt e nagy kulturális ünnep jelentőségének, pedig amikor a külföld felé igaz­ságunk hangoztatásánál a győztes kis nemzetekkel szemben legerősebb fegyverünk kulturális fölé­nyünk, akkor egy kétszázéves kultúrévfordulót jobban ki kellett volna a fővárosi sajtónak is domborítania, hogy az eseménynek a hite az or­szág határain túl is kijusson. Ennek egyik oka az, hogy a főváros a maga rideg önzésében nem lát túl Budapest határain túl és a vidékkel nem sokat törődik, hacsak nem valami szenzációs sikkasztásról, vagy a pesti ide­geket csiklandozó szörnyű rablógyilkosságról van szó, a másik pedig a lapok szűk terjedelme. SZEGEDI ÚJ NEMMZEDÉK Az a nézetünk azonban, hogy magának Szeged városának is több szeretettel és több kö­rültekintéssel kellett volna ez ünnep alkalmából kötelességszerű háláját kifejezésre juttatnia. Kisebb jelentőségű országos eseményeknél is zászlódíszbe borul a város, a piaristák ünnepén az utolsó pillanatban magánembereknek kellett nógatni a hatóságot, hogy a városházára a zász­lót felhúzhassa és a háztulajdonosokat a cserkész­fiúk kérték fel hasonlóan. A Szegeden túl is tudják, hogy a legkiválóbb piarista Dugonics András volt, némelyek talán azt is tudják, hogy az ő szobra a legjobb sze­gedi szobor. Nem lehetett volna a gyönyörű szép tavaszi­ napot felhasználni és a nagynevű piarista szobránál ég felé tartott kézzel mondani el a Ma­gyar Hiszekegyet ? . . . Szeretjük hangoztatni, hogy Magyarország a Balkán koronája és hogy Szeged a Balkán felé kisugárzó magyar kultúra gyapomtja. Így kellene annak lennie, de mi a kultúra szegedi fókuszában mélyen elpirultunk, amikor a piaristák nagy ünne­pén a legnagyobb magyar piaristát körülvevő egykor szép sétányt valódi balkáni köntösben láttuk. Nem tudjuk kinek a mulasztása volt, de úgy éreztük, hogy e napra a Dugonics-téri sétánynak is ragyognia kellett volna a külső csínytől és a Dugonics András szobrának talpazatára is juttat­hatott volna legalább egyetlen virágszálat a ke­gyelés. Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. A költségvetési vitához elsőnek andaházi Kasnya Béla szólalt fel, aki ugyan nem szólt a költségvetéshez, hanem bizonyára „utasításra“ a botbüntetésről, numerus claususról és az inter­nálásról szavalt, meglehetős közöny mellett. Az új képviselő szűz beszéde, a destrukció jegyében indult és a keresztény táborra teljesen hatástalan maradt. Utána Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­­miniszter benyújtotta a bírói oklevél képesítő ha­tályának kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Vass József kultuszminiszter benyújtotta a pozsonyi és kolozsvári tudományegyetem ideigle­­nes elhelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Mind­kettőt sürgősen fogják tárgyalni. Gaál Gaszton szólalt fel a költségvetés vitájához. A külpolitikai kérdések között a királykér­désben kellett volna a kormánynak határozott irány­ban állást foglalnia. Ő nem fogadja el azt az állás­pontot, hogy amikor a szabad királyválasz­tás elvi alapjára helyezkedik, forradalmár legyen. Álláspontját törvényes úton akarja megoldani. Akik a fennálló törvényes rend megkerülésével államcsint akarnak elkövetni, azok nem nevezhe­tők legitimistáknak. Különben is a békeszerződés a dinasztiát megfosztotta a tróntól. Ezt a béke­­szerződést törvénybe iktattuk. Csodálkozik, hogy amikor minden összedől, egyesek a közjogi jog­folytonosság szent tanából kiindulva mondják, hogy a pragmatika sanctió és az uralkodásra vo­natkozó összes törvények érvényben vannak. A királykérdést bolygatnunk nem szabad. A pénz­ügyminisztert örömmel üdvözli. A költségvetést elfogadja. Elnök ezután napirendi indítványt tesz, mely szerint a Ház legközelebbi ülését hétfőn tartja és annak napirendjén a költségvetés vitájának foly­tatása szerepel. Ezután Kálmán István terjesztette elő inter­pellációját a gödöllői uradalom gazdálkodása tár­gyában. Nagyatádi Szabó István földművelési minisz­ter megnyugtató szavai után a Ház a választ tudomásul vette. Az ülés vége egynegyed 3 órakor. A sajtó nagygyűlés fővárosi vendégei. A mai sajtó nagygyűlésre a fővárosi társadalmi élet je­lesei közül Szegedre érkeznek: dr. Wolff Károly nemzetgyűlési képviselő a keresztény községi párt elnöke, Krüger Aladár dr. a budapesti Új Nemzedék szerkesztője, Bieber Gyula közigazgatási bíró az Orsz. Átvizsgáló Bizottság elnöke, Végh Kálmán min. tanácsos, Bana László min. tanácsos és Ranzel Aladár a Baross­ Szövetség elnöke. A tiltakozó nép­­gyűlésen a pesti vendégeken kívül beszélni fognak a szegedi társadalom­­nevében még Korom Mihály és Kopasz Antal. 1921 május 8 . vasárnap. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen! Szabadkőműves fortély Aki ismeri a szabadkőművesség szereplésé­ről az eddigi nyilvánosságra jutott adatokat, jegy­zőkönyveket, indítványaikat, építészeti rajzaikat és összes munkájukat, amely különösen 1890 óta halad erősen destruktív irányban, az tisztán látja ama machinációkat is, amelyek az utolsó napok­ban Szegeden lefolytak, csak hogy a mai keresz­tény sajtógyűlés látogatottságát, a keresztény tö­megek hangjának és akaratának megnyilvánulását szétforgácsolják. A folyó hó 8-ára hirdetett dest­ruktív sajtó elleni szervezkedő gyűlésről a szegedi szabadkőművesség azt remélte, hogy a gyűlés megtartására a belügyminisztertől az engedély nem fog megérkezni. De az engedély a gyűlés megtartására mégis megérkezett és evvel párhuza­mosan a testvérek támadó állásba helyezkedtek. Mostan látjuk csak tisztán a szabadkőművesség rafinált és veszélyes mivoltát, mikor a keresztény sajtógyűlésre özönlő tömeget, tehát 95 százalékot, akárcsak a régi választásoknál, még a falu előtt, az országúton csípi el, hogy a másik vendéglőbe dirigálja .... ott jön a pörkölt, az ingyen sör és ez adja meg a voksot az ellenjelölt kép­viselőnek. Keresztény felebarátaim. Miután most már mindannyian tisztában vagyunk, hogy a forradal­mak lerongyolódást, szegénységet, nyomort, terü­leti megcsonkítást, ifjú véreinknek már az iskolába való megmételyezését kinek köszönhetjük, nyíltan és férfiasan színt kell vallanunk. Megjelenésünkkel dokumentálnunk kell, hogy tántoríthatatlanul ki­tartunk és követeljük, hogy az ország területe a belső és titkos ellenségtől is megtisztíttassék. A szabadkőművesség mindaddig, amíg nyíl­tan és merészen elő nem mert lépni, szóval Károlyi-éráig, minden munkáját titokban folytatta. Kérdjük, milyen gyalázatos munka lehet az, azait csak titokban lehet folytatni. Ők erre természete­sen belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabá­lyaikra hivatkoznak. De hiszen a belügyminisz­ternek bemutatott alapszabályokban a pacifizmus a destrukció, a collektivizmus, atheizmus, kom­munizmus s a jó egynéhány gyanús „izmus“ nem szerepelhetett, mert még a liberalizmus fénykorában sem tűrtek volna meg oly titkos egyesületet, amely Istent és a hazát félredobva, a hazátlanok uralmát akarta a Duna-Tisza közén megalapítani. Noha a múltak tanulságait leszűrve, a belügyminiszter a magyarországi szabadkőműves páholyok működését beszüntette, de szócsöveik, lapjaik, hangjuk még él, igen, itt él közöttünk, hogy tovább mételyezze a keresztény társadalmat és hogy nemzeti konszolidálódásunknak lépten­­nyomon gáncsot vetve, meghiúsítsa a keresztény magyarság talpraállását. Minden ereje, minden fegyvere a pénz lévén, ezzel éri el, hogy az áru­sító bódéknál az ő lapjaik címét hangosabban kiáltják, mint a mieinket, szóval röviden, az élet minden megnyilvánulásában, itt is az erősen szer­vezett zsidó tőkével állunk szemben. A mi fron­tunk azonban a keresztény dolgozók frontja, becsületes munkástömegek frontja, akik kötelessé­güket békében és háborúban is egyaránt teljesí­­tették, kik Istent és hazát ismernek és ezek a keresztény dolgozó munkástömegek többé a fegy­vert kezükből kicsavarni nem engedhetik. Egyszer már kicsavarta kezükből a fegyvert a háború gyászos befejezése. Akik akkor ezt tették, most ugyanazok csinálják ismét gyalázatos munkájukat, mikor ma, a destruktív lapok elleni gyűlés napján két-három helyen is, ugyanazon a napon, ugyanazon időpontban Szeged város ipa­rossága és munkássága által ünnepélyt rendeztetnek, csakhogy a keresztény társadalom szemére hályo­got vessenek. Filantropia álarcát magukra véve rokkant napot rendeznek, csakhogy az elszántságnak, az élni akarásnak a becsület és a hazaszeretet elleni bűnösök felismerésében a tömeg egységes megmozdulását, az egységes front kialakulását áttörjék, összeroppantsák. Magyar munkások, magyar keresztény iparosok és ti szegény, viharvert ma­gyar tisztviselők, most van itt az ideje, hogy ezer éves hazánknak legveszélyesebb és legelszántabb ellensége ellen frontba álljatok és hogy egységes akarattal, egy emberként kiáltsátok Budapest felé a ti igazságtokat. Visszhangozzék az ország ez igazságtól, mert e hang részére nincsen dema.­

Next