Szegedi Uj Nemzedék, 1921. július (3. évfolyam, 146-172. szám)
1921-07-24 / 166. szám
Szeged, 1921 julius 24., vasárnap. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: 480.- K Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 korona. Illik évfolyam, 166. szám. A mini Szerkesztésées és kiadóhivatal. Szeged, Kálika-utca 10. szán. Telefon 153. Főszerkesztő DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi új Nemzedék Lapvállalat Részv.Társ. Nem! Nem! Soha! Azt már nem! Lázasan dolgozik hónapok óta már az egész pénzügyi szervezet. Hegedűs szavaiból szinte kiérezzük, hogy a túlfűtött kazán már elérte a legnagyobb nyomást, kiérezzük az egész gépezetnek éjt nappallá tevő szüntelen zakatolását. Maga a főgépész meg-megtörli verejtékes homlokát, hogy aztán pihenő nélkül egy újabb munkának ragaszkodjék neki. A bonyolult szervezetnek apróbb kerekei már alig győzik a főkerék hatalmas lendületét. Hja, elő kell teremteni, ki kell bányászni minden áron, amire az országnak szüksége van. S bizony ahová a fúrót neki akasztják, reped ott még a kőszikla is s hatalmas darabok válnak le róla. A nyomást érzi a pénz, a kereskedővilág s a gazda, a főgépésszel versenyt izzad az iparos, azs exisztencia, a munkás s a tönkre sorvasztott, csenevésszé vált köztisztviselő. S ebben az agyonhajszoltságban az áldozatok, a nyomorúságok, az emberfeletti önmegtagadások, a sötét jövő bizonytalanságaink halmán megjelenik egy „értesítés“, hogy teljesen agyonbunkózzon bennünket. Szól pedig imigyen: „A Havas-ügynökség a magyar jóvátétel ügyére vonatkozólag parlamenti körökből azt az értesülést szerezte, hogy a legutóbbi időben antantkörökben élénken foglalkoztak azzal a kérdéssel, vajjon Magyarország tartozik-e jóvátételt fizetni vagy sem. Újabban egyre erősödik az a felfogás, hogy Magyarországtól szintén lehet jóvátételt követelni. Rámutatnak uganis arra, hogy Magyarország pénzügyi viszonyai rendezettebbek és kedvezőbbek, mint Lengyelországé, amely pedig az antant tagja s hogy a magyar pénzügyminiszter csak nemrégiben mutatott rá arra, hogy Magyarország export lehetőségei egyre fokozódnak. Pár nappal ezelőtt arról beszéltek, hogy Magyarországra jóvátétel fejében 35 milliárd aranykoronát vetnek ki. Ez a sir azonban korai, mert az összeg nagysága tekintetében még semmi megállapodás nincs. Ha egyáltalában megállapítják, hogy Magyarországnak tényleg kell fizetnie jóvátételt az antant részére, az összeg nagyságának kijelöléséről ebben az esetben is csak akkor lehet szó, ha a budapesti jóvátételi bizottság Magyarország gazdasági helyzetét megvizsgálta és megállapította, hogy meddig terjed az ország teljesítőképessége“. Szóval, magyarul ez annyit jelent, hogy csak jöjjünk rendbe egy kicsit, hozzuk meg a végső áldozatokat s ha együtt lesz az összeg, ha meg lesz a teljesítő képességünk, akkor hop, ráteszik a kezüket az összehalmozott vagyonra s mi újra kezdhetjük a „teljesítő képesség“-re való törekvést. Valóban azt kell kérdeznünk, vájjon miért szenvedünk befelé, ha kint olyan falánkan várják ezen belső fájdalmas gyötrődés gyümölcsét? Azért-e, hogy amíg menekültjeinknek, szegényeinknek vagonokat, sötét, egészségtelen odúkat, patkánylakta barakkokat juttatunk lakásul, addig számukra milliárdokat kuporgassunk össze, hogy e pénzen lucullusi palotákat, sallustiusi kerteket építsünk nekik? Azért-e, hogy amíg szánandó gyermekeink ezrei lábbeli, ruha nélkül fagyoskodnak télvíz idején sárban, hóban, amíg tisztviselőinkről, munkásainkról szégyenteljes rongyokban lóg a ruhának nevezett holmi, addig őket selyembe, bársonyba, bíborba öltöztessük, míg családanyáink beesett arcáról sápadtan is le a százláncú sötét gond, amig ők kora hajnaltól a késő éjfélig házi terheiktől súlyos vállaikkal még a kenyérkeresés őrlő hajszolásában is szivettépő látványul görnyedeznek, addig az ő puccos dámáiknak és cifra fzajláiknak tündéries szórakozó helyeiken ne legyen más gondjuk, mint a toalett és a manikűr? Amíg tisztviselőinknek egy a mai körülmények között csak szánalmas mosolyra érdemes fizetést adunk, addig őnekik gyűjtsük lakásra a vagyont. Hát nem okosabb-e akkor az osztrák szomszéd, akitől nemcsak hogy nem követelnek semmit, hanem még ők örülnek, ha békén hagyja őket a szíves és soha meg nem téríthető kölcsönök irányában. De ez az osztrák szomszéd befelé fizet, mint a köles. Az az elve, minek adjam oda másnak, amire nekem jobban szükségem van s fütyül a „teljesítő képességre.“ Vagy nem okosabb a másik szomszéd, a lengyel, az „antant tagja“, aki ha százszor is az antant tagja, de fülig van adósságban nála, mégsem sokat törődik vele, hogy ezt az adósságot, ezt az igazi, tényleges adósságot hogyan és miből törlessze, aki valószínűleg abból az elvből kifolyólag, minek a Visztulába vizet hordani fittyet hány a teljesítőképességre. Mi szívesen rendbe jövünk, áldozunk. Akinek van, ad, akinek nincs, tűr, szenved a jobb jövő reményében. De csakis ezért. De nem azért, hogy úgy járjunk, mint a gyöngykagyló, amelyik fájdalommal, szenvedéssel alakítja ki a drága gyöngyöt, hogy idegen kezek elorozzák tőle. Mi szívesen küzködünk annyi bajjal, hogy terhükre ne legyünk, de hogy evvel szemben a lét, a megélhetés utolsó lehetőségét is elvegyék tőlünk, nem tűrhetjük. Azt már nem is. Persián Ádám ellen hazaárulás elmén Indítottak eljárást Persián Ádám kihallgatása során az eredetinél súlyosabb gyamokok merültek föl ellene. Persián ellen hazaárulás elmén folyik az eljárás. Ugyancsak Rejöd Alpár dr. ellen, a kisantant részére való kémkedés miatt indítottak eljárást. Mindkét ügy statáriális eljárás alá tartozik. Ehetetlen kenyér Kukacos liszt a tisztviselők beszerzési csoportjában. Eredménytelen próbasütés A köztisztviselők kenyere kétségen kívül a legkeserűbb, értve ezalatt a szónak nemcsak célzatos, hanem valódi értelmét is. A szegedi köztisztviselők többször panaszkodtak, hogy a beszerzési csoportban vásárolt kenyérliszt teljesen élvezhetetlen. Kenyérnek dagasztva ragadós tömeggé válik, mely megüli a gyomrot s égést okoz benne. A jobb minőségű liszttel való keverés semmit sem is használ, a kenyér éppen úgy élvezhetetlen, mint keverés nélkül. A panaszok dokumentálásakop a napokban egy köztisztviselő felvitt a vegyvizsgáló hivatalba egy ilyen kenyeret. A darabokból az első látásra is meg lehet győződni, hogy emberi táplálkozásra teljesen alkalmatlan. Nem tudjuk, most milyen kenyeret kapnak a rabok, annyi azonban bizonyos, hogy a békebeli rabkenyérrel egy napon említeni sem lehet a közalkalmazottak sokaktól irigyelt kenyerét. A minden oldalról érkező panaszoknak engedve, melyek hivatalos formában is a torony alá érkeztek, a főorvos és a vegyvizsga állomás megvizsgálták a beszerzési csoport lisztjét és a belőle sütött kenyeret. A vegyvizsgáló állomás jelentése szerint a liszt kukacos, a szitálás által a táperő majdnem teljesen ki van vonva belőle. A lisztből elrendelt hatósági próbasütés szintúgy eredménytelen. A kenyér tésztája nagyon nehéz, gyurmos, nyers darabok vannak benne, mivel átsütni, még ha bármilyen kevés mennyiség is, teljesen lehetetlen, mivel a haja olyan keménnyé sül, amit emberi fog nem képes elrágni. A színe olyan, mint a föld, íze egyébként nem kellemetlen, de a táplálkozásra mégsem alkalmas, mert a gyomor nem képes megemészteni. Dr. Wolff Ferenc főorvos a kukacos lisztről a következőket mondotta: — A botrányos állapotról tudomásom van. A szükséges intézkedéseket már meg is tettem. hogy a liszt és kenyér a közfogyasztás elől elvonassék. A kenyérről az a véleményem, hogy ehetetlen. Az árvizsgáló bizottság a köztisztviselők panaszát teljes mértékben magáévá tette. A bizottság remélhetőleg fog megoldást találni, hogy a köztisztviselőknek a fizetésük egy részekép kiszolgáltatott hatósági liszt olyan legyen, amelyből élvezhető kenyeret lehet sütni a közhivatalnokok szegényesen terített asztalára. „A vasutasoknak csak a ruhája nem katonai“ Látogatás a rókusi vasúti műhelyben A sműhelymunkások keresztény nemzeti alapon állnak — Az előírtnál 20 százalékkal többet produkálnak — Havonként 350—400 kocsi kerül ki a műhelyből — Mibe kerül egy mozdony kijavítása — Mikor lesznek ismét párnás ülések. A Szeged-Rókus állomáson keresztül utazóknak fájdalmas látvány ötlik a szemébe: behorpadt kazánú és ledőlt kéményű mozdonyok, törött tengelyű teherkocsik, vedlett külsejű első- és másodosztályú személykocsik, melyeknek üvegtelen ablakán keresztül látszanak a felszaggatott, megtépázott ülések. Szomorú látvány, mely a forradalmi leszerelést, a bolsevizmus, az oláh megszállás borzalmait és a kirabolt Magyarország minden nyomorát juttatja az ember eszébe. De ez a lehangoló érzés csak az állomáson átfutó vonatok utasait fogja el. Aki belép a vasúti műhely hatalmas telepére és megtekinti az ott zajló életet, az nem leverten, hanem bizakodó érzésekkel távozik onnan. A sürgő-forgó szorgalmas munkások, a gépek kattogása, a műhelyekből kihallatszó kalapácsütések zaja, a visszatért rendről beszélnek és a telepen pezsgő élet arról tesz tanúságot, hogy a sok rokkant mozdony és rokkant vasúti kocsi hamarosan ismét beszáguldhatja az országot és friss életet áraszthat a magyar kereskedelem meglassult vérkeringésébe. * A Szegedi Új Nemzedék munkatársa a napokban felkereste Schmidt Ferenc máv. felügyelőt, a rókusi vasúti műhely főnökét, hogy tájékozódást nyerjen tőle a műhelyben folyó életről és munkálatokról, valamint az ezekkel összefüggő egyéb kérdésekről, melyek a közönséget érdeklik. A vasúti műhely európai műveltségű főnöke munkatársunkat dolgozószobájában fogadta, melynek egyszerűsége hű tükre e puritán gondolkozásu és ízig-vérig keresztény érzelmű tisztviselőnek. Legelőször a műhely munkásainak politikai gondolkozása és érzelmei felől, érdeklődtünk. A tanácsköztársaság idejében ugyanis a bolsevista eszmék itt is megzavarták a lelkek egyensúlyát és a szegedi rókusi vasúti műhely igazi kommunista tűzfészek hírében állott. — A szegedi rókusi vasúti műhely munkásai között — mondotta a főnök — teljes hangulatváltozás ment végbe. A bolsevizmus idején a négyszáz munkás közül mintegy 25—30 munkás tévelyedett csak meg, de ezek egy részét már eltávolítottuk, más részét pedig jóindulatú és türelmes bánásmóddal kiábrándítottuk és nemzeti alapra tereltük. Végtelen örömmel mondhatom, hogy a munkások teljesen kijózanodtak a szociáldemokrata tévtanokból és teljesen megváltoztak. A műhely egész személyzete a helyzet magaslatán áll, teljesen a haza szolgálatába állítja minden erejét, családjának és munkájának él. Jelszavuk, hogy a vasutasoknak csak a ruhája nem katonai, ami azt jelenti, hogy munkájukat katonai fegyelmezettséggel végzik. Hogy mennyire keresztény érzelműek, azt az is mutatja, hogy kezdeményezésükre vezetésem alatt részt vesznek minden hazafias és vallásos körmenetben. Érzelmeikre és gondolkozásmódjukra nézve azonban az a legjellemzőbb, ho a saját elhatározásukból, ha a szükség úgy kívánja.