Szegedi Uj Nemzedék, 1924. március (6. évfolyam, 52-75. szám)

1924-03-16 / 64. szám

A szabadság ünnepe Szegeden (Saját tudósítónktól.) Fehér már­ciusban, bánatosan hulló hóvirágos miliőben ünnepelte Szeged a szabad­ság idusának beköszöntését. A kikelet, amely a történelmi időkben a szabad­ság boldogságát hozta meg, az idén késik, sokkal, de sokkal elmaradt. Mintha a természet is érezné a mai idők keservét. Nehezen éled, noha a zsendülés feltartózhatlanul utat kíván magának. Az emberek csodálkozó sze­mekkel nézik a fehér márciusi világot. Olyan ez a világ, amilyen még soha nem volt széles ez emlékezetben. Itt tényleg csodák hatalmát várják az em­berek, azt a természet fölötti csodát, ami szétrobbantja a boruló ég sötét kárpitját és széttöri azokat a mester­séges erőket, mik leláncolva tartják a ma élő embereket. Mert olyan ez a mai magyar élet, mint a dicsőséges 48 előtt. Nincs se levegő, se szabadság, se életkedv, se napsugár semmi, csak élet, baromi végzet, fatális elkeseredés, könny, bánat, fájdalom. Rab élet, rab, holnaptalan magyar élet. Itt tényleg el kell jönni a szabadság idusának, an­nak az időnek, midőn a magyar hori­zonttól elkotródnak a vészes fellegek és áldó napsugár csókolja a rózsát, elsimítja a ráncokat, kifényesíti a fá­tyolos szemeket és lelopja a fájó köny­­nyeket. Az eljövendő új magyar sza­badság hitét élesztette a nagy magyar város keresztény társadalma, munkás, polgár, tisztviselő, iparos egyaránt. A márciusi szabadság ünnepe ha­gyományosan az ünnepi szent misével kezdődött, melyet a rókusi templom­ban Breisach Béla kanonok celebrált A misén résztvett az egész hivatalos Szeged. A mise után zászlók alatt indult el a véget nem érő fegyelmezett tömeg, a Klauzál-téri Kossuth szobor elé. A sorok élén a vasutas zenekar, utána a MÁV műhely, az üzletvezetőség, a posta, az egyetemi ifjúság, majd a különböző közintézmények és polgári körök és alakulatok. Fehér hóesésben énekelte el a da­lárda Fichtner Sándor dirigálása mel­lett a Himnuszt, majd Klenovits György érces szavai viharozták el a „Talpra magyart“. Az egyetemi ifjúság nevé­ben Szabó Lajos tolmácsolta az egye­temi ifjúság emlékezését, majd Dobó Endre egyetemi hallgató szavalta el nagy hatással Kuntz Henrik ev. lel­kész alkalmi költeményét. Az ünnepi beszédet Hunyadi Vass Gergely dr. mondotta el. A márciusi események méltatása után kiemelte a szabadságharc eredményeit, melyeket Petőfi és Kossuth vezérlete alatt a nemzet kivívott. A nemzeti függetlenség és a magyar szabadság az a két alapgondolat, melyeket a nemzet már ezer esztendő óta ápolt, de ezek csak 1848 ban valósultak meg. Ha most sírnunk is kell Trianon miatt, ez a kettős gondolat adjon erőt ne­künk továbbra is, amíg ismét kivívjuk Nagymagyarország függetlenségét és minden magyar szabadságát. A nagy hatású beszéd után a Szózat eléneklésével ért véget az emlékezetes ünnepség. A Városi Árvaház növendékei a Turán Háziipari Szövetség szegedi fiók­jával karöltve tartottak hazafias ünne­pet, mely alkalommal Klement Antalné, Makay Zádor és Krämer Tamás dr. méltatták a nap jelentőségét, míg az árvaházi növendékek hazafias költe­ményeket és énekszámokat adtak elő. * Este a színházban díszelőadás volt március 15-nek emlékezetére. A „Cigány­báró*-t mutatták be az énekes személy­zet teljes felléptével. Séta a koszén Ha reklámot akarnék csapni cikkem­nek, alcímet is adnék a fenti dinhez ilyesformán: „avagy illemtan a mellény­­zetben“ és ha gonoszmája volnék ezt imám második alcímül: „Apuleiusz tükre“. Persze ezen utóbbi esetben egy irodalmi történetünkben előforduló ne­vezetes „pamflett“ címet plagizálnék. Maradok fenti cím mellett, azt hiszem így is lépre csalok némelyeket, hogy elolvassák soraimat. Azon kezdem, hogy városunk jövendő polgáraira és családanyáira, akik még most is a dendi-ficsur és bakfisliba korszakban élnek, ráfér egy kis figyel­meztetés azon irányban, hogy szüksé­ges bizonyos h­urka-picurka illemtudás a korzón. Persze nem bocsájtkozhatom Kalocsa Róza illemtana módjára hosszas diszkussziókba, csak cum­ grano salis, szemernyit adok be, tán így jobban be­veszik az igéket. Csak a főbb kajla­­ságokra térek ki, amik szemet szúrnak, az apróbbakra nézve spongya és el­nézés. Elsőbben is a dzsenesz-doréhoz beszélek. Drága barátaira! Nem szük­séges a járó élők fülébe fütyürészni a Linát és egyéb cerkovitzet, no meg a te drága szép apacslegényt, meg a többi kabaré- orfeum! slágereket, azután dalolni se muszáj rezgőbaritonon, vagy gor­­donkabugású basszuson és eunuc­s­­hangokon, hiszen ha füttyművészi al­lűrjei vannak, lépjen fel valahol orfeum­ban, zenés­ kávéházban, zengerájban, tarka-színpadon, vagy ha intimebb tár­saság előtt óhajtja produkálni ebbeli kívánságait, lépjen fel egy-egy liba­­combos, sonkás diósos haju, tokájer boros zsuron, páros szerdán, vagy páratlan csütörtökön. Ha meg szerel­­­­mes saját hangjába, melyről azt hiszi, hogy versenyez Környei, Székelyhídi, Koller, Rózsa énektudásával és zeng­­zetes hangjával, folyamodjék Ben Akibá­­hoz, pardon Ben Blumenthalhoz az opera-operett színházi nagyiparoshoz, ez talán szerződteti menten hősszerel­­mes, bonvivánt, vagy lírai tenor szerepre, esetleg operettbuffénak. Higyyék meg igen tisztelt utcai pacsir­ták, füttyösök és dalárok, mi sétálók elengedjük önöknek az önöktől ingyenbe nyújtott pokoli élvezetet. A második észrevétel megest csak az ifjúságnak szól, tartozzék ez akár a szabadpályán működők, akár az egyetemi polgárság, akár a filiszterek, akár a hadfiak kaszt­jába. A kereskedők uraim nem azért világítják ki pazarul kirakataikat, hogy önök oda beálljanak, hogy ott standot foglaljanak. Az a kirakat — meg­magyarázom a gyöngébbek kedvéért — azért töltetik meg minden széppel, jóval és drágasággal, hogy csalétkül szolgáljon a duzzadtabb bugyellárissal sétáló papák és mamáknak, no meg a fényesen pompázni szerető uracsok és hölgyek részére. Hát miért állják el önök az a vzlágot? Lélektanilag két eset lehetséges. Első, hogy tüntessenek az árak csimborasszói ellen, a második, hogy a közönség vásárlási kedvét el­vegyék és így nemzetgazdasági szem­pontból végezzenek hazafiús munkát, eként szoktatva a pénzbőségben levőket a takarékosságra. Van egy harmadik vélemény is, de én ezt nem fogadom el. Leírni leírom, mert sokan velem szemben ezt az egyet tartják elfogadható oknak. Azt mondják, azt beszélik, azt suttogják, hogy önök azért állanak a Segesváry-drogéria, a Szent István Társulat, Fischer József, Ottovay, Boda, Linoleum és a Domán Mihály cég fényözönös kirakataiba, hogy díszelegjenek, hogy láttassanak, hogy a hiúságuk vásári portékájaként tüntessék fel magukat. Ezt én nem hiszem, nem akarom elhinni. De ha mégis igaz volna, úgy kérve­ kérjük mi sétálok, hogy tegyék át az úgynevezett szájtátófrontokat a kocsiút szélére. Ott állni nem előkelő dolog, hanem amint egy szellemes urinő ajkáról hallottam: „rémesen undorító kölyök-kirakatok.“ Ha önök, különösen vasárnap estén­ként, a járó­kelő korzócsillagokat, a­ Nusit,­­fifit, Bimbit,­isit, Micit, Tusit, Ricit, Prutyit, Babcit, Cuncit akarják végigélvezni éhes szemeikkel, máshon­nan spektálják, diszkrétebbül ! Mert így úgy néznek ki, mint a kupecek a tehén­vásárlásbeli felhajtáskor. Aztán ked­ves arszlánok és szeladonok és hó­dítók, nem vették észre, hogy a szín­házban a nézőpublikum ül a sötét­ben, míg Báj virág Lilla, Pintyőke, Sári, Duskebli Dóra, meg többi szín­padi csillag pompázik a rivalda, szu­­fita, kulisza mennyezet lámpáinak fény­sugáréban. Tehát élesebbek a kon­túrok, többet látnak, ha önök a söté­­tebb helyekről nézik a hölgyikék le- és felvonulását. Aztán, nem tetszettek észrevenni, hogy néha gyengéd figyel­meztetésül a bévül bosszankodó keres­kedők el-eloltják a lámpát csak azért, hogy önök aztán a távozás himes mezejére lépjenek és esetleg a konkur­­rens cég a világját annektálják. A keres­kedők nem önöknek világítanak s nem azért fizetik a drága hektowattokat, hogy önök legyenek a spektákulum tárgyai. Most már illő, hogy a már említett Nusi, Tifi, Bimbi, lei, Mici, Tusi, R­oi, Prutyi, Babci és Cunci, meg a többi fiatal bájvirágot vegyem elő. Ára egyelőre elég volt a csipkedés­ből, de legyenek nyugton, önökre is rákerül a sor. Majd a jövő vasárnap tetszik tudni ! Ezt előre beharangozom egy kis önzésből, hogy nagyobb legyen az eladott lappéldányok száma is. Ma a hasznost egyesítjük a kellemessel, ez az én jeligém. A viszontlátásig. SZEGEDI UJ nemzedék 1924 március 16., vasárnap. Öt évre ítélték a rendőrség csalóját (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék Wild tanácsa tegnap dél­előtt 11 órakor hirdette ki az ítéletet Molnár Géza rendőr-számtiszt ügyé­ben. Molnár mint ismeretes 130 rend­beli okirathamisítás, hivatali sikkasz­tás, csalás vétségével volt vádolva. A terhére rótt bűncselekmények kö­zül Balázs Sándor dr. kir. ügyész 5 rendbeli esetben elejtette a vádat, mivel azok bizonyítva nem voltak. Tegnap délelőtt Márton József dr. ügyvéd tartotta meg hatalmas véd­­beszédjét, melyben teljes felmentést kért védence részére. A felmentés iránti kérelmét Márton dr. azzal in­dokolta, hogy Molnár terhére rótt bűncselekmények, tulajdonképen pol­gári jellegűek s igy azok nem is tartoznak a büntető törvényszék elé. Molnár ártatlannak mondta magát és felmentést kért. A bíróság hosz­­szas tanácskozás után meghozta az ítéletet, melynek értelmében bűnös­nek mondta ki Molnárt és a 91. szakasz alkalmazásával 5 évi fegy­­ház­büntetést szabott ki. Az ítéletet mindkét részről megfelebbezték. Liberális arcképcsarnok Nagy idők, kis emberek — Kik képviselik nemzetünket ? — A vörös szegfűk illata — A liberális ellenzék múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény Vanczák János, a kommün vég­rehajtója. 1870 ben született Buda­pesten, foglalkozásra nézve végzett lakatossegéd. Jelenleg a Népszava felelős szerkesztője. Igazgatósági tagja volt a Munkásbiztosítónak. Több íz­ben meggyűlt a baja a közhatósá­­­­gokkal, különösen sajtó útján elkö­vetett izgatások miatt, de egy izben­­ orgazdaság vádját is emelték ellene. ■ Tagja volt a proletárdiktatúra 80-as végrehajtó-bizottságának. 1919-ben rendőri felügyelet alatt állott. Szeder Ferenc, a kubikos. 1881- ben született Szentesen. Volt gazda­sági cseléd, pásztor és béres. Négy elemijével megszerezte az általános műveltséget. 1898-ban részt vett a földmunkás mozgalomban. Húsz éves korában kubikos lett. 1910 ben tit­kára a miskolci szociáldemokrata pártnak. Egy ideig munkáspénztári tisztviselő és szakszervezeti lapokat szerkeszt. 1920-ban izgatás büntette miatt körözték. Vádat emeltek ellene ; a magyarországi famunkások ingó­s vagyonának jogtalan eltulajdonítása miatt is. Ekkor bizonyította be, hogy nem áll a magántulajdon alapján. Sütő József, a kommunista pal­lér. 1881-ben született Budapesten. Jelenleg róm. kat., nős és négy ele­mit végzett, kőmives mester. A kom­mün alatt tagja volt a 8- as végre­hajtó bizottságnak. Érdemei elisme­réséül őt is beválasztották a szociál­demokrata párt vezetőségébe. Szabó Imre, az excellenciás úr. 1887-ben született Szeghalmon. Iz­raelita, asztalos, a Népszava kiadója. Elemi iskolát végzett s ezért a Mun­­kásbiztositó igazgatósági tagja lett. A Peidl-kormányban munkaügyi és népjóléti miniszter volt. A kommün alatt kifejtett munkásságának elisme­réséül a szociáldemokrata párt veze­tőségébe választották be. Farkas István, a cipészmester. Született 1869-ben Tihanyban. Jelen­leg róm. kat., nős, a szociáldemok­rata párt titkára. Részt vett az 1890 i munkásmozgalomban. Nagyvárad te­rületéről örök időkre kitiltották. 1913- ban 17 napi fogházra ítélték. Élén­ken részt vett a kommünben. Tagja volt a szovjetparlamentnek. 1915 ben hamis tanúzás és hamis vád miatt el­járás folyt ellene. Peyer Károly és a gyilkosság kísérlete. 1881-ben született Város­lödön, jelenleg róm. kat., nős. Négy középiskolát végzett és géplakatos. Volt munkáspénztári tisztviselő. A kommünben élénk szerepet vitt és tagja volt a szovjetparlamentnek. Ér­demeinek elismeréséül a Peidl-kor­mány belügyminisztere lett. Többször összeütközött a fennálló törvényekkel és a budapesti főkapitányságon gyil­­kosság kísérlete, hatóság elleni erő­szak és izgatás címén eljárás folyt ellene. Ő szöktette meg Kun Bélát és társait. Bűnpártolás miatt eljárás alatt áll. atuaammmmmmmmmmmmmammmmmmmmaammam Javul a frank London, március 15. A lapok általánosan foglalkoznak a frank ár­folyamának további javulásával. Mint ismeretes, a londoni piacon ma egy angol fontért már csak 90 frankot adtak. A lapok ezt a javulást a Francia Bank számára Londonból és Newyorkból nyújtandó kölcsön kilátásának tulajdonítják. Londonban hír szerint 4 millió font sterling kölcsön nyújtására jött létre meg­­­állapodás négy vezető bankkal. nyolcan vannak letartóztatásban Budapestről jelentik. Gampel István a belügyi nyomozóosztály detektívje ellen lefolytatott vesztegetési ügyben a rendőrség Gampel vallomása alapján a nyomozást másokra is kiterjesztette és megállapította, hogy Petkovics Béla 42 éves rendőrfelügyelő, Malenk­a Miklós 40 éves magánhivatalnok, Csipkéssy Albert 40 éves segédhivatali igazgató, Sipos Dezső 48 éves detektív, Róth Miklós 28 éves ékszerészügynök, Mayer Andor 31 éves ékszerész, Weiss Miklós 38 éves ékszerész, Nap Jenő 29 éves magánhivatalnok állandóan valutát és értéket csempésztek ki a határon. A nyomozás megállapította azt, hogy Weiss volt az, aki a csempész­társaságot szervezte és a belügyi nyomozóosztály tagjaival összeköttetés­ben állt. Weiss Miklós beismerésben van; beismerte, hogy 140, 180 és 200 milliós tételekben követték el a csempészést. Nagyobb tételeket tagadott, holott a vizsgálat során kiderült, hogy sokkal nagyobb értékeket is csempésztek ki Bécsbe. A rendőrség a megnevezett 8 egyént, -­­ akik valamennyien be­ismerésben vannak — letatóztatta és tovább folytatja a vizsgálatot.­­ Női szalmakalapokat modellek után alakít Ruzicska Iskola­ utca 81. 458

Next