Szegedi Uj Nemzedék, 1924. március (6. évfolyam, 52-75. szám)

1924-03-23 / 70. szám

Szeged, 1924 március 23., vasárnap. Keresztény politikai napilap. ÜM fizetési ára helyben és vidéken: hónapra , 10.000 K Negyedévre, . 30 DO0 K Egyes szám ára 600 kor. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : A hárfa-utca 10. si Telefon: 153. /, Ára 600 korona. Vl-ik évfolyam, 70. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. A Baross-Szöretart az aga Bl­­lffiiának, a MANSz, a Magyar Nanzeti Szifetség is a TariB* SzigetsÉg hivatalos lapja. Megjelenik minden nap korán reggel. Hol ünnepeltek ők? (­ M.) Az a bizonyos sajtó, mely­nek olyan nagy része volt az októberi forradalom előidézésében, egy idő óta célszerűnek találja Kossuth és Petőfi nevét sűrűn emlegetni, sőt maholnap elszörnyedve azt fogjuk látni, hol éppen úgy kisajátítja magának a két nagy magyar emlékét, mint tették azt Ady Endrével Veigelsberg Hugóék. Aki azonban csak pillanatra is nyugodt vizsgálódással mérlegeli az eseménye­ket és nem téveszteti meg magát a minden meggyőződés nélkül írott betű­­halmaz tartalmától, könnyen rájön arra, hogy ez éppen úgy taktika a túlsó ol­dal részéről, mint például a világ­demokrácia, vagy a világszabadság emlegetése, amely mögött voltaképpen titokzatos és szívós munkával éleszt­getett faji célok, faji törekvések lappan­­ganak. Taktikai ellenlökés ez a túlsó oldal részéről a magyar nemzetnek arra a föleszmélésére, midőn a nemzeti rene­szánsz első esztendejében az egész ma­gyar nemzet undorodva rúgta el ma­gától a szőrös kezet, amely egyszer már vörös színűre mázolta ezt a csonka országot. Most ismét a nemzeti zászlót lobog­tatja, melyet egyszer már sárbatapo­­sott és csúnyán meggyalázott és már ismét Petőfi és Kossuth nevének emle­getésétől visszhangzik az ország, akik­nek gondolat és eszme világához ne­kik tulajdonképpen semmi közük, mert míg a két titán a háromszinű zászló­nak, a magyarságuknak lettek mártír­jai, a mi liberálisaink a trikolort az ország és nemzet gyászleplének szánták. Március idusán ünnepelt az egész ország. Minden magyarnak feldobbant a szíve ezen a napon, s ünnepi han­gulatban emlékezett a Petőfi márciu­sára. A templomokban hangzott a zsolozsma és a Himnusz, iskolás gyer­mekek kipirult arccal büszkélkedtek a a nemzetiszinü kokárdával, amely keb­lüket díszítette, s a legöregebb magyar IS elzarándokolt Kossuth apánk szob­rához, hogy magyar emberhez illően lerójják a hála és kegyelet adóját a lurini szentnek, a magyar szabadság apostolának. Ezen a napon gondolat­ban, érzésben egy volt a magyar, egy­másra talált a szenvedő testvér, s az ünnep és áhitat hangulatában emlé­keztek a magyar szabadságharc dicső­séges napjaira. Nos és hol ünnepeltek, s hogy ünne­peltek ők? Erre a kérdésre nagyon könnyű vá­laszt adni: sehol. Nekik március idusa nem ünnep. Az ünneplő felvonulások­ban, menetekben, az ünnepségeken, az ünnepi istentiszteleteken nem vet­tek részt. S midőn a Kossuth szobor körül könnyes szemmel s megillető­­dött lélekkel énekelték a szenvedő magyarok a nemzet imáját, ők feltett kalappal tüntettek a Himnusz ellen. De mégis ünnepeltek valahol. A bű­nös és lethargikus Budapest utcáit ma egy hete ezrekre menő tömegek járták be az internacionálét énekelve, miköz­ben a magyar nemzet hóhérait: Kun Bélát, Kunfit és Bokányit éljenezték. A mi szabadság ünnepünkön meg­gyalázták ismét a mi három színünket, s azt a napot, amelyet mi Petőfi és Kossuth szellemének szentelünk, ők arra használták, hogy a nemzet ádáz el­lenségeinek küldjenek biztató üzenetet. Látjátok keresztény testvéreim et az ő taktikájuk. Amidőn mi áldozunk ők bacchanáliákat járnak, amidőn éhe­zünk és rongyoskodunk, ők pezsgőben fürödnek és dorbézolnak, amidőn mi siratjuk elszakított testvéreinket, ők ellenségeinkkel cimborálnak, amidőn mi kesergünk pénzünk romlásán, ők lelkiismeretlenül rabolják a nemzet ér­tékeit, amidőn mi Petőfire és Kossuthra emlékezünk, ők és az általuk vezetett tömeg Kun Bélát, a nemzet hóhérát emlegetik. S midőn észreveszik, hogy ti is figyeltek rájuk, nem sajnálják a tőlünk elszivattyúzott pénzt és papírt és rengeteget handa-bandázva írnak a nemzet nagyjairól, hogy eltereljék a figyelmet saját perfid­iájukról, sőt ők vádolnak meg becsületesen dolgozó keresztény magyar embereket ü­nnep­rontással, mint ez legutóbb Szegeden is történt. Ne higgjetek ennek a bárány kön­tösnek, amelyben egy hatezeresztendős, eddig még semmi szépet és jót nem produkált veszett farkas dühöng. A múlt vasárnap megm­utatta foga fehé­rét, amellyel széttépi a nemzetet, ha mégegyszer gyávák és ügyetlenek le­szünk. Ne felejtsétek a múlt március 15-ikét, s vonjátok le annak minden tanulságát. A népszövetségi delegáció befejezte tanácskozásait Sir Strakosch delegátus nyilatkozata Budapest, március 22. Péntek éjjel a Hungária-szállóban döntő tanács­kozás volt, mely hajnali 3 órakor ért véget. A tanácskozáson a magyar kor­mány és a népszövetségi delegátusok között végleges megállapodás jött létre és a delegátusok nagy része már el is utazott Budapestről. Szombaton d. e. Sir Henrik Strakosch, mielőtt a bizottság tagjai vonatra ültek volna, fogadta a sajtó képviselőit, kik­nek a következő információt adta: — A népszövetségi delegáció ki­küldöttei befejezték azt a munkát, amellyel meg voltak bízva és meg­állapodás létesült a magyar kormánnyal azon reformtervezetre vonatkozólag, amelyről az a meggyőződésem, hogy az ország pénzügyi és gazdasági újjá­építéséhez szükségesek. A bizottság gondos megfontolás tárgyává tette a magyar kormánynak a rekonstrukciós törvényre és a költségvetésre vonat­kozó javaslatai, valamint a jegybank törvényei és alapszabályai terveze­tét, nemkülönben azon intézkedéseket, amelyeket a legközelebbi jövőbe életbe kell léptetni, hogy a rekonstrukciós tervezet végrehajtható legyen. A költségvetési tervezet fél­éves költségvetésekből áll és 1926 június 30-val végződik, amely időpontban a költségvetés egyensúlyának helyre kell állni. Ezen költségvetés részletesen gondos­kodik a kiadások fokozatos csökken­téséről, valamint az állami bevételek emeléséről. Ezen program végrehajtása szigorú takarékosságot tételez fel és nemcsak a központi kormányzat és az állami üzemek költségvetésében, hanem a megyei, városi és községi hatóságok költségvetéseiben is. Ez a program szigorú admi­nisztratív reformokat kíván, beleértve a fölös számú tiszt­viselők létszámának az alapos csökkentését is. Ezen intézkedések különösen fonto­sak abból a szempontból, hogy lehe­tővé tegyék, hogy a jelenlegi meg nem felelő fo­kon levő fizetések a viszonyok­hoz mért fokra emeltessenek és emiatt a megadóztatás se legyen olyan nagy, hogy az adóterhek emelései akadályul szolgáljanak. A parlament, amidőn megszavazza az újjáépítési törvényt kell, hogy meg­adja a kormánynak azt a felhatalma­zást, amellyel keresztül vihesse az újjáépítés tervét a már felvett jegyző­könyvekkel összhangban. Az új jegybank felállítása lehetet­lenné fogja tenni, hogy a jövőben fe­dezetlenül bocsássanak ki bankjegyeket. Ha az ország bízik a jövőjében és el van tökélve meghozni a hazafias áldozatokat, ki van zárva, hogy az általános gazdasági és pénzügyi élet újból magához ne térjen. Már mondottuk, hogy az új bank felállítása lehetetlenné fogja tenni az inflációt. Mindezek folytán be fog következni a pénz értékének az állandósága és stabilizációja. Hogy ezt a tervet meg lehessen állapítani, nemzetközi koope­rációra volt szükség. Ennek a keresz­tülviteléhez szükséges a nép összes rétegeinek az együttműködése. Ki lesz a főbiztos? Harding már csaknem egészen biz­tosan nem vállalkozik a pénzügyi fő­biztosságra, helyette most Deionot az amerikai Foederal Reserve bank volt alelnökét emlegetik. Ezt a kombinációt illetékes helyen nem tartják lehetetlen­nek, mert az amerikai bankárok a leg­utóbbi időben nem egyszer adták tanú­­jelét Magyarország iránt való érdeklő­désüknek és valószínű, hogy az ő közbenjárásukra történik meg, hogy a Népszövetség amerikait akar Magyar­­országba küldeni. Téves h­írek kerültek forgalomb­a az Árvizsgáló Bizottságról Megszigorítják az (Saját tudósítónktól) Nemrégiben került nyilvánosságra az a hír, hogy a háborús időkből fennmaradt Ár-­­ vizsgáló Bizottság, ez a lassan kint teljesen elkorhadt intézmény végle­gesen megszűnik, illetőleg eddigi hatáskörétől is megfosztva, csupán mint árellenőrző intézmény fog mű­ködni. Ezzel a valósággal egyező ténnyel, kapcsolatban azután, az a hír kezdett elterjedni, hogy az így megtépázott intézményre már semmi szükség nincs, mert hiszen az árak ellenőrzését a rendőrség is elvégez­heti. Sőt azt is beszélték, hogy az Árvizsgáló Bizottság teljesen feloszlik. Most a belügyminiszter egy ren­deletet bocsátott ki, mely megcáfolja az Árvizsgáló Bizottság végleges megszűnését. A rendelet ugyanis elő­­írja, hogy a városokban az állam­árak ellenőrzését rendőrség megbízott közegei, minden alkalommal kötelesek a piacokat vé­gig­járni, az árakról kimutatást ké­szíteni és azt még aznap az Ár­vizsgáló Bizottság elnökének átadni. A bemutatott árakat azután az Ár­vizsgáló Bizottság megvizsgálja és ha azt indokolatlanul magasnak ta­lálja, akkor jelentést tesz az uzsora­­bíróságnak. Ha pedig a rendőrség közege azt találja, hogy a mestersé­gesen megzavart piaci helyzet kivé­telesen ármegállapítást tesz szüksé­gessé, akkor a törvényhatósági Ár­vizsgáló Bizottság erre nézve felter­jesztést intéz az OKAB-hoz. A rendelet lényege tehát az, hogy az Árvizsgáló Bizottság a jövőben árakat csakugyan nem állapít meg, de a rendőrséggel karöltve még szi­gorúbban ellenőrzi az árak alakulását. A politika hírei Sem Korányi, sem Bud? A szaná­lási program és a tisztviselői illet­mények a minisztertanácsban Korányi Frigyes báró párisi követ szombaton délben Walkóval együtt megjelent Bethlen István gróf minisz­terelnöknél és több, mint két órán át tartó tanácskozáson keresztül beszá­molt a Népszövetség márciusi ülései­ről a miniszterelnöknek. Ami Korányi pénzügyminiszterségét illeti — úgy értesülünk, — hogy ezen kérdésben döntés még nem történt. Előreláthatóan a pénzügyminiszteri ál­lás betöltése akkor lesz aktuális, ha a pénzügyi kérdés többé-kevésbé tisz­tázva lesz. Illetékes helyen kijelentet­ték, hogy úgy Korányi, mint Bud kom­­binációra hozatala a pénzügyminisz­teri tárcát illetőleg csak feltevés és nem pozitívum. A péntek esti minisztertanácson a miniszterelnök ismertette a kormány tagjaival a szanálási program végleges tervezetét. Elhatározta a miniszter­­tanács, hogy az ezzel kapcsolatos tör­vényjavaslatot a Ház egyik legköze­lebbi, lehetőleg a szerdai ülésén be­terjeszti, ezenkívül a minisztertanács csak a tisztviselők fizetésjavításával foglalkozott. Megállapították a jövő havi fizetés mértékét. A pénzügyminisztériumban készül­nek a kölcsönnel kapcsolatos törvény­­javaslatok. A kölcsön­ügy sürgőssége most már parancsolólag írja elő azt, hogy a magyar törvényhozás még már­cius 31-e előtt elintézze azon javasla­tokat, amelyekre a kormánynak a köl­csön további lebonyolítására nézve szüksége van. Kereskedelmi tárgyalások Jugoszláviával Budapest, március 22. Magyarország és az SHS állam közötti függőkérdé­sek már hosszabb ideje megkezdett rendezése érdekében a mai napon köz­vetlen tárgyalások indultak meg a két állam kormánya között. A tárgyalások elsősorban a kereskedelmi forgalom és az állategészségi ügyek szabályozására vonatkoznak. Értekezlet a leszerelés megkezdésére Washington, március 22. A kép­­viselőház tegnap egyhangúan elfoga­dott egy törvényjavaslatot, amely fel­hatalmazza az elnököt, hogy tegyen kezdeményező lépéseket egy leszere­lési értekezlet összehívására. Az ér­tekezletre Nagybrittániát, Franciaor­szágot, Belgiumot és Olaszországot hívták meg. A perzsa köztársasági mozgalom Teherán, március 22. A köztársa­ság ellenes tüntetők behatoltak a kamarába, letépték a zászlókat és a köztársasági párti szónok ellen for­dultak. Az ország több részéből je­lentések érkeztek, amely szerint a lakosság követeli a köztársaság ki­mondását. Törökország lesz az új kalifa székhelye Kalkutta, márc. 22. Az értekezlet, amely a kalifa-kérdés megbeszélé­sére ült össze, határozatot fogadott el, amely a kalifa székhelyéül Török­országot jelölte meg, mivel Török­országnak van a legerősebb muzul­mán kormánya. Kairói jelentés szerint az egyiptomi közvélemény visszautasította Huszein király kalifaságát és inkább Abdul Medzsid kalifaságát kívánja.

Next