Szegedi Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 3-25. szám)

1925-01-04 / 3. szám

Szeged, 1925., január 4., vasi Keresztény politikai napilap Előfizetési éra: Egy nonapra , 30.000 R Egyes(ára ára 1500 kor., vasár- és ünnepnap 2000 R Szerkesziőiség és kiadóhivatal: Kilkna-Btcs )0. S2. Telefon: 153. Ára 2000 korona. Főszerkesitő: DOBATITULA dr. A Blisss-Szifetsig szegeii nullásak, I MANSz, a Magyar Nemzeti Szivetség és a Tirál- Szirezsig kifsiales inja. Megjelenik s minden nap troráp reggel. Postatakarékpénztári számla 8815 V, /1 Gazdasági erődrendszert! s. (L M.) Senki sem tagadhatja, hogy az elmúlt öt esztendő úgynevezett ,keresztény, nemzeti“ fellángolásának, de főleg ez alatt a cégér alatt produkált országkormányzásnak ne lettek volna meg a maga súlyos hibái, amelyek részben az atavizmus örök törvénye szerint voltak sajátaink, részben pedig tőlünk idegen, külső hatóerők céltudatos sulykolása folytán kerültünk bele. Hogy ezekről a hibákról ma kötelességszerűen beszélnünk kell, a legszomorúbb eredménye az elmúlt öt esztendőnek. Ám ha élni akarunk s ha a népek nagy családjában el akarjuk foglalni a bennünket joggal megillető helyet, ha nem akarjuk megérni, hogy a magyar nemzet rövid egynéhány évtized alatt a teljes gazdasági megsemmisülésbe jusson, ezeket a hibákat föl kell tárnunk s olyan gazdasági organizációt kell teremtenünk, amely, ha hosszú évek alatt is, de visszaadja gazdasági súlyát és jelentőségét a nemzetnek s amely kizárólag magyar vagyonnal táplálkozva egészségesebb helyzetet teremt és lecsapolja a mostani elkeseredés és kiábrándulás fenyegető indulatait. javára kell jzinnik az e aiatt 11 esztendőnek, hogy a nemzetet fokozatosabb öntudatra serkentette s felkeltenie érdeklődését olyan problémák iránt, melyek az élet szempontjából nagy horderejűek ugyan, de amelyeket a zavartalan emésztés és a jóravaró restség miatt eddig nem akart észrevenni. Ez utóbbiban talán nem is annyira a nemzet a hibás, hanem azok, akik a fórumra tolakodva kormányozni próbáltak egy megtépett és elalélt népet. Az első egy-két év jelszavakban élte ki magát. Azt hittük, a sült galamb önként, saját jószántából fog majd a szánkba repülni és míg a parlamentben és parlamenten kívül léptük, martuk egymást, nagy görögtüzes ünnepségeket rendeztünk, elfelejtettük megcsinálni a legfontosabbat, elfelejtettük kiépíteni a keresztény magyarság gazdasági erődrendszerét, elfelejtettünk választani teljesen a nemzet érdekeinek megfelelő parlamentet, elfelejtettük minden pozícióba a magunk emberét belehelyezni akkor, amikor még lehetett volna. Azok a keresztény gazdasági intézmények, amelyek ma megvannak és teljesítik kötelességüket, csak igen kis erecskéi az ország vérkeringésének s egy hatalmas megmozdulás esetén nem lehetnének elégséges hinterlandjai annak a döntő harcnak, melyet a keresztény politikának minden vonalon való érvényesülésért fogunk majd megvívni. Az első két-három esztendőben míg a jelszavak tartották fogva a lelkeket, megelégedtünk azzal, ha valaki politikai és életfelfogásában vallotta magát intranzigens kereszténynek. S ebben a kellemes érzésben ringatózva az internacionális banktőke olyan offenzívát kezdett ellenünk, melynek lendületes rohama letarolta gazdasági mezőinket, kegyetlenül végigkorbácsolt a pénzünkön s teljes defenzívára kényszerítette a magyarságot, s különösen legértékesebb, legműveltebb részét: a keresztény középosztályt. Akkori kormányunk meg sem kísérelte az ellenállást s mint a legutóbbi szégyenteljes paktum nyilatkozat is bizonyítja, olyan elemekkel lépett fegyverszünetre, amelyek legelsősorban felelősek az ország elpusztításáért. Az internacionális banktőke rohama mindjárt az első intrádára 25 szociáldemokrata képviselőt küldött a parlamentbe s a maga erejét azóta is megmutatta a győri, a debreceni és a miskolci választásokon. Azonban nemcsak politikai téren helyezte el a maga harcos embereit, de ott látjuk mindenütt keze nyomát, ahol gazdasági értékekről csak beszélni lehet. Miatta ma szuverenitásunk csak a papíron van meg. Legfontosabb belügyeinkbe beleavatkozik és sokszor vitatja jogát a magyar államnak attól, hogy közönséges bűnösöket megbüntethessen. E legutóbbiért kizárólag a mai kormányzati rendszer felelős, amely egyetlen esetben sem emelt vétót a bankoligarchia túlkapásai ellen és sohasem fájt neki a nemzet önérzetének arculverése, mintahogy teljes közönnyel nézte azt is, hogy az ezeresztendős apostoli korona viselőjét törvény és jog ellenére ellenségeinknek kiszolítáltassa és megaláztatásba kergesse. A bankoligarchia tehát 2-3 év alatt megszerzett magának minden olyan pozíciót, amelyre tovább vagyonosodása szempontjából szüksége van s melyeknek segítségével minden nehezebb erőfeszítés nélkül meg tudja fojtani az eddigi keresztény gazdasági alakulatokat. E folytonos offenzivával szemben csak úgy védekezhetünk, ha minden vonalon a megfelelő embert, a megfelelő tudást, a megfelelő energiát, a megfelelő tehetséget, a megfelelő közgazdászt, a megfelelő pénzembert, a megfelelő újságírót, a megfelelő könnyű és nehéz sajtóütegeket és ami a legfőbb, a helyzet követelte anyagi és erkölcsi áldozatkészséget vonultatjuk szembe az ellenfél harci törekvéseivel. Az a harc, amelyet ma ezzel az ellenséggel folytatunk, a mi részünkről ha nem is teljesen meddő, legalább guerillaszerű. Ideigóráig okozunk talán nekik kisebbnagyobb kellemetlenséget, de az egységes, nehéz és könnyű tüzérséggel támogatott csatárláncot se megingatni, se áttörni nem tudjuk. Addig, amíg mi is egységes és tömött hadsorokban az összes gazdasági erőforrásaink segítségével, de főleg az idegen banktőke iránt való legteljesebb passzivitással nem állunk föl ellenük, nem lehet győzelemre kilátásunk. Ennek a harcnak minden magyar ember energiájára szüksége van. Akik nemtörődömséggel veszik az egészet, azok nem jelentenek erőt a csapatban, gyengítik a magyarság ellenállását és csökkentik offenzív erejét. Hiszen a hivatalos kormányzat segítségére nem sokat számíthatunk, a keresztény társadalom minden egyes tagjának teljes öntudattal kell betölteni helyét, hová magyar katonai kötelessége állította. Ez a felszabadulási harc nemcsak gazdasági téren, nemcsak az életben, hanem a politikában is éppen úgy, mint a művészet minden ágában: az irodalomban, a festészetben, a szobrászatban, a zenében, az újságirodalomban stb., stb. meg fog indulni erőteljesebben a mainál s hova jut a támadás akkor s egyáltalán elérjük-e céljainkat, ha nem áll mögöttünk olyan gazdasági erődrendszer, amely mindvégig ellátja munícióval vállalkozásainkat? Prohászka Ottokár, a magyarság lángoló lelkű főpapja mondotta a gyulai katolikus nagygyűlésén, hogy a mai európai kultúra beteg. Vérbajos. S mi hozzátesszük, hogy beteg Európában mindenféle élet. Nekünk az életet tehát a kultúránkkal együtt meg kell tisztítani a vérbaj bacillusaitól, ki kell harcolni minden vonalon a keresztény etika érvényesülését, ezt azonban csak a kereszténység anyagi megerősödésével érhetjük el. Mindennapi életünk irányításában kétségtelenül a pénz az egyik legnagyobb hatalom, hiszen azt kell látnunk minden nap, hogy akié a pénz, az parancsol és az erőszakolja akaratát, erkölcsi felfogását mindenkire, aki fölött rendelkezhetik. Nekünk tehát azt kell akarnunk, hogy saját magunk fölött mi rendelkezhessünk keresztény és nemzeti akaratunkkal és életfelfogásunkkal. I › ^ ífUí • • . V: 19.*■ Vll-ik évfolyam, 3. szám. Helyrehozhatatlanok az ellentétek a kisantantban Prága, január 3. Egy lap a kisantant bomladozásáról hosszabb cikket közölt. A bomladozás első tünete a lap szerint az, hogy Románia elfordult Csehországtól és Franciaországtól, amidőn a besszarábiai kérdésben nem tudott velük megegyezni és Franciaország a szovjet kormányt elismerte. Románia most Angliától akar kölcsönt felvenni, az angolok pedig a kölcsön feltételéül a balkáni anti-bolsevista blokk megalakítását állították fel, ezért a volt kisantant tagjainak útjai teljesen különvállnak és Csehország magára marad. Ez őszinte beismerés nyilvánvalóan sugalmazásra látott napvilágott. A parlamenti béke meghiúsulésának a passzivisták az okai A költségvvetési vita 3—4 hétig tart Budapest, január 3. A passzivitás ügyében mára újabb igen érdekes fordulat történt. Az ellenzék mérsékeltebb száma szívesen ragadta volna meg a házelnöknek, mint pártok felett álló fórumnak kezdeményezését, hogy a meddő és nagyon népszerűtlen passzivitásból valahogyan kilábaljon. Egy csoport állt össze magában a demokratikus ellenzéki szövetségben és nyíltan mozgalmat indítottak a passzivitás feladására. A pártközi értekezletről egyébként az egységes pártban az a felfogás alakult ki, hogy az esetre, ha nem jár is eredménnyel, honorálják Apponyi Albert grófnak azt a kívánságát, hogy a többségnek kell a békülést kezdeményezni és ennek meghiúsulásával a felelősség teljesen az ellenzékre hárul. Temesvári Imre a költségvetés főelőadója a következőket mondotta: — Ha a pénzügyi bizottság január 7-iki ülésén megkezdik a költségvetés tárgyalását, akkor véleményem szerint minimum egy hétre van szükség a tárgyalás befejezéséhez, január 13— 14-re tárgyalhatjuk le a költségvetést általánosságban és tárcánként is. Tudomásom szerint január 13-án nem lesz ülés, 14-én pedig több kisebb javaslatot fognak tárgyalni. A pénzügyminiszter azt a kívánságát fejezte ki, hogy délelőtt és délután ne tartson a bizottság ülést, mert így intenzív munkával mielőbb átmegyünk az egész anyagon. Mi a magunk részéről készségesen vállalkoztunk is erre, a plenáris tárgyalást az új házszabályok értelmében 8 órás üléseken folytatják le. Az ellenzék távolmaradása esetén úgy látszik mégsem kerül sor a kloür alkalmazására, legalább 3—4 hét lesz mégis szükséges a büdzsévita befejezéséhez. ,^Az igazságügyminiszter programja ^ Pesthy Pál igazságügyi miniszter a következőkben vázolta ez évi munkaprogramját: — Munkaprogramomat csak vázlatosan ismertethetem, mert egyenlőre még nincsenek kidolgozva teljesen azok a tervek, amelyeket az idén meg szeretnék valósítani. Programom első pontja, hogy azokat a javaslatokat, amelyek már a ház első ülésszaka alatt is szerepeltek, most ismét benyújtom és letárgyaltatom, így tehát elsősorban a büntető novellát fogják benyújtani, amely az első javaslattal teljesen azonos lesz. A legfontosabb intézkedés a dologház felállítása,amelyre nélkülözhetetlen szükség van. A felsőházi reformról szóló törvényjavaslat a miniszterelnök úr előtt fekszik. Tudomásom szerint a miniszterelnök úr változtatni fog a Tomcsányi-féle javaslaton, de hogy mikor kerül a javaslat a Ház elé, még nem lehet tudni. Ami bizonyos, hogy ezt a javaslatot a miniszterelnök terjeszti be. Jelenleg más törvények előkészítésével nem foglalkozom. Egyik fővárosi lap egy cikket közölt, amely szerint január 3-án a pénzügyminisztériumban Bod János pénzügyminiszter elnöklete alatt ankétot tartottak, melynek tárgya a londoni Ethelburga Sindicate Ltd által, a magyar mezőgazdasági célokra nyújtandó kölcsön. Illetékes helyről kijelentik, hogy a pénzügyminisztériumban ilyen tárgyalást nem tartottak, mert a pénzügyminiszter a mezőgazdasági hírek kérdésében teljesen a londoni, erre illetékes tényezők álláspontja szerint jár el. Csonka Abaúj megye székhelye, Miskolcról jelentik: A trianoni békeszerződés alapján a csehek közel 10 millió korona összeggel fogják kárpótolni a csonka Abauj vármegyét. Ezen összegből építenék fel csonka Abauj új székházának épületét. Csonka Abaujben most két párt küzd: az egyik azt akarja, hogy Szikszón maradjon a központ, a másik párt azonban Forróencset óhajtja. A vármegye vezetősége Forróencs mellett foglal állást. A tárgyalások a legközelebbi napokban megindulnak és előreláthatóan májusban be is fejeződnek, nhogy júniusban megkezdhetik az új megyei székház építését. Apró Jókai szobrok a pozsonyi Mária Terézia szobor roncsaiból. A csehek vandalizmusának áldozatul esett pozsonyi Mária Terézia szobor romjai még mindig egy sirkőraktárban kallódnak. A pozsonyi magyarság most elhatározta, hogy a szobor romjaiból sok apró Jókai szobrot fog faragtatni és azokat a centennárium alkalmával forgalomba hozza.