Szegedi Uj Nemzedék, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-03 / 27. szám

1925 február 4., szerda. SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK mikor a belvárosi plébánia­hivatal azt jelentette, hogy a tornyot nélkü­lözhetik. A mérnökség erre ilyen irányú javaslatot tett a tanácsnak, mely az üggyel tegnapi ülésén fog­lalkozott. A tanács bizonyos fájda­lommal tárgyalta a lebontás kérdését. Egyesek úgy vélték, hogy a tornyot egy ideig mégis csak meg kell hagyni, hiszen, mint mondották, olyan kedves látvány az öreg torony, kár volna lebontani. De e szentimentalizmust hamarosan eloszlatta az a józanabb meggondolás, hogy a torony lebon­tása most nemcsak olcsóbba kerül, hanem egyúttal munkaalkalmat is ad, így azután mégis az azonnali lebon­tás mellett döntöttek. Ebbe némi rezignációval belenyugodott Somogyi polgármester is, ki csak már a meg­hozott határozat után jelent meg a tanácsban. A polgármester különösen a lebontással kapcsolatban egy igen érdekes ötletet is felvetett. Elmondotta ugyanis, hogy szakkörök véleménye szerint a harangtartó gerendákból lehet a legkiválóbb hegedűket készí­teni. Ezeket a gerendákat ugyanis a hosszú idő alatt a folytonos harang­szó kitűnő rezonációjává tette, amely tulajdonságuk feldolgozásuk után is megmarad és az ilyen fákon kapva­­kapnak a hegedűkészítők. A polgár­­mester ép ezért azt ajánlotta, hogy a gerendák eladása alkalmával a mér­nökség lépjen érintkezésbe hangszer­gyárakkal. Az egyetemen senki sem tud az (Saját tudósítónktól.) A hétfői zöld­­ségvevő, megihletve néhány eltévedt nemzetgyűlési hangtól, tegnap szembe­tűnő cikket szentel a numerus clausus ügyének. Ez még nem volna baj. Utó­végre mindenkinek joga van vélemé­nyét nyilvánítani, még ha véletlenül hétfői zöldségrevü is valaki. A nyilvá­nosság, melynek kizárásával a kis ujságocska hetenkint egyszer egész heti keserűségét és örömét kiönti, sze­met huny ez írásművek felett. A baj ott kezdődik, hogy a kis revü mindig más nevében beszél és mások fejér­e szereti kenni eredetien önálló és rend­­kívüli gondolatait. „A szegedi egyetem egyöntetűen kéri a numerus clausus hatálytalanítását a megszállott területi hallgatókra nézve" — olvassuk, még­pedig bevalljuk — csodálkozással, bár megszoktuk a hétfői újság igazmondásait és jólinformált­­ságát. Á mulatunk csak fokozódott, amikor végigjártuk az egyetem illetékes fak­torait s mindenütt a következő egybe­hangzó és egy tendenciájú választ kap­tuk: — Csodálkozással értesülünk a do­logról, annál is inkább, mert tudomá­sunk szerint ilyen irányú állásfoglalás­ról még magánbeszélgetés során sem volt szó. Egyáltalában nem értjük, mi volt az alapja ennek a híradásnak. Az egyetem második félévére a beiratások már befejeződtek és az előadások az egész vonalon megkezdődtek. A való­színűség látszata sem szól amellett, hogy az egyetem épen most tervezett volna ilyen kezdeményező lépéseket. Az egyetem nevében csakis az egye­temi tanács hozhat határozatokat. Az egyetemi tanács tagjai pedig semmit sem tudnak erről az állítólagosan készülő határo­zatról. — Az egyetem illetékes köreiben arra vonatkozólag, hogy a numerus clausus a megszállott terület­ekre pri­­vilégiumszerűen hatálytalaníttassék, — tudomásunk szerint — semmiféle konkrét terv vagy indítvány nem me­rült fel. Az a híradás tehát, mely az egyetem „egyöntetű állásfoglalásáról" szólt a numerus clausus részbeni fel­függesztése érdekében, minden alapot nélkülöz. Ilyen irányú felterjesztés eddig még előzetes megbeszélés tárgyát sem képezte. Megállapíthatjuk tehát hogy a hétfői zöldségrevü valóban rendkívüli módon felelt meg a fejlett technika követel­ményeinek. Kívánatosnak tartanánk azonban, ha a numerus clausus a hétfői zöldségrevü egyrendbeli heti zöldségtermesztésében is megfelelő mértékben alkalmazást nyerne. A Pick-féle szalámigyár és a munkások bérharca A munkásság szerint szerződésszegést követett el a gyár (Saját tudósítónktól.) A lehetetlen gazdasági helyzet következtében nehéz helyzetbe kerültek a szalámi gyárak és az év három hónapjára redukált munka­időt kénytelenek megrövidíteni és en­nek következtében az ország egyik legnagyobb szalámi­gyára, a Pick féle gyár 14 munkást rövid uton elbocsájtott. Pickék ugyanis, állítólag szalámi­­különlegesség gyártására, nyolc olasz munkást alkalmaztak, akik, mivel szeré­nyebb igényűek, mint a szegediek, 8500 korona órabért élveznek, míg a többi munkások 10500 koronáért dol­goznak. Mivel a gyárnak a magyar munkásokkal kötött három havi szer­ződése most letelt, a szerződés elle­nére 14 munkást elbocsájtott az ola­szok helyett, akik továbbra is meg­maradtak az alacsonyabb órabér mellett. A Pick-gyár ezen cselekedete nagy felháborodást keltett a munkásság köré­ben, mert föltehető, hogy a többi szalámi gyárak is mozgalmat indítanak a munkabérek leszállítására. Tegnap felkerestük Pick Jenő igaz­gatót, aki a következőket mondotta: — A Hétfői Rendkívüli Újság feb­ruár 3-iki száma „A Pick-szalámigyár leszállítja a munkások fizetését" cím alatt egy cikket közöl, amely nem he­lyesen ismerteti az eseményeket. Tudvalevő dolog, hogy a szalámi­­iparnak helyzete évtizedek óta nem volt olyan válságos, mint az idén és így a magyar gyárvállalatok kevesebbet­­ dolgoznak, egyes gyárak pedig az üze­met teljesen beszüntették. Dacára a rossz viszonyoknak, ter­mészetes, hogy cégem a munkásokkal kötött szerződéseket állja és a szerző­dés tartamára (három hónapra) meg­fizette a szerződéses 10500 koronás alapbéreket. A háromhavi idő letelté­vel azonban a munka csökkent és így a munkásság egy részét elküldeni va­gyok kénytelen. Beszólítottam a mun­kások vezetőit, közöltem ezen elhatáro­zásomat és felkértem őket arra, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok kö­zött nem tartanák-e helyesebbnek, ha az olasz munkásokat küldeném el és a magyarokat tovább foglalkoztatnám. Ennek természetszerű előfeltétele azon­ban az lenne, hogy a szegedi munká­sok olyan munkabérek mellett dolgoz­zanak, mint az olaszok. Az olasz mun­kások havi munkabére 500 líra és tel­jes ellátás. Sajnos a munkásságnál megértő sza­vaim meghallgatásra nem találtak és így az olasz munkások közül azokat, akik tovább akartak dolgozni, meg­tartottam és a helybeliek közül küld­tem el tizennégyet, de nem nyolcvanat, mint a „Héllő Rendkivüli" írja. —A munkásság nem akarja megérteni, hogy az exportáló ipar, mint a szalámi­ipar képtelen versenyezni az olcsóbb húsból dolgozó és olcsóbb munka­bérekkel dolgozó külföldi vállalatokkal és inkább a munkanélküliséget vá­lasztja, mint a világ­piacon kialakult munkabéreket. Ez a nagyon is egyoldalú informá­ció nem elégített ki bennünket és fel­kerestük az elbocsájtott munkásokat is, akik felháborodottan tárgyalták a zsidó nagytőke újabb rohamát, egyéb­ként is gyarló existenciájuk ellen. — Megszegték a szerződést — kia­bálták a munkások. — Szerződés szerint, ha az üzem működik, a gyárnak nincs joga el­­bocsájtani munkásait vagy azok egy csoportját — mondotta egy higgadtabb munkás — ha pedig a gyártás három hónapon túl terjed, a szerződés is ér­vényben marad. A három hónap most letelt és a szerződés ellenére akarták a munkabéreket leszállítani és szerződés ellenére bocsájtották el azt a 14 munkást. — Kérem szépen az is humbug, hogy az olaszok olcsóbban dolgoznak. Egy hónapra 500 lírát kapnak és tel­jes ellátást. A gyár pedig a lehető leg­minimálisabb összeget számította az el­látásért és igy jött ki az állítólagos 8500 koronás órabér. — Mi nem dolgozunk olcsóbban ! Mit adunk enni a gyerekeinknek? — kiabálták össze-vissza. * A gyár, Pick igazgató szerint külön­ben is anyaghiány miatt leáll, beszün­teti a munkáit és akkor nem 14, ha­nem 80 munkás marad kenyér nélkül. Más helyről nyert információnk szerint a Cinner-szalámigyár újra felveszi a munkát még ezen a héten és ilyen körülmények között biztosra vehető, hogy a Pick-gyár sem szünteti be a munkát. A horgosi szerb pénzügyőr gyilkosa a vádlottak padján. Az elmúlt évi november hó végén Martonosi József horgosi gazdasági alkalmazott házánál nagy lakodalom volt, melyen részvett Martonosi József öccse, János is, aki már magyar terü­leten lakott. A lakodalom végeztével a vendéglátó Martonosi elkísérte öccsét a jelenlegi magyar határig, ahol azonban egy szerb pénzügyőr feltartóztatta őket. Hosszabb szóvál­tás után tettlegességre került köztük a sor, melynek során a két magyar a szerb fináncot leszúrta és a ho­mokos talajban elásta. A cselekmény­­ elkövetése után Martonosiék átmene­kültek a határon és jelentkeztek a magyar hatóságoknál. A megfelelő eljárás lefolytatása után Martonosiék a szegedi ügyészség fogházába ke­rültek, ahonnan azonban Martonosi Jánost csakhamar szabadlábra he­lyezték, mivel bizonyítást nyert, hogy bátyja szúrta le a szerb pénzügyőrt. Az emberöléssel vádolt Martonosi József bűnügye folyó hó 6-án kerül letárgyalásra a kir. törvényszék fild­­tanácsa előtt. Martonosit Márton József dr. védi. A tárgyalás érdekesnek ígérkezik. Belvárosi Mozi. Telefon : irodai 2—58., pénztári 5—82. Február 4., 5 én, szerdán, csütörtökön Humorszanatorium! Két órai szakadatlan kacagás! Zigeto balban. A vigjátékok vigjátéka 7. f. Azonkívül: Bimbula, s gazember. Pazar komédia 3. felv. Ezt megelőzi. Intim Pista Amerikában. Azonkivül egy 8 felv. „Dick“-ban reszk. Előadások kezdete 5, 7. 9 órakor Mikor a leányból asszony lesz...! Szombaton éjjel fél 11 órakor a Belvárosiban. Csak felnőtteknek! Egy megzavart nászéjszaka­ Szombaton éjjel fél 11 órakor a Belvárosiban. Csak felnőtteknek! h­írek iij Istsnbos, ktsiak igj kitábis, ihsek Isteai irSli Igusigbu, Sin­sk Magyarország hitimidiiiban. Ima. n­aptár: 1925 február 4., szerda. Rém. kat. Korz. Andrá­s. Prot. Ráhel. Időjárás. Száraz idő, a szelek gyen­gülésével és éjjeli fagyokkal. Somogyi könyvtár: Nyitva délelőtt 10—­ ig, délután 4—7 óráig. Múzeum: Nyitva délelőtt 10- 1 óráig, délután 4—7 óráig. Egyetemi könyvtár: Nyitva délelőtt 8—1-ig, délután 3—8 óráig. Napsugár: Nyitva délelőtt 8—1, dél­után 3—8 óráig. (A Központi Egy­etem mögött.) I Belvárosi Mozi: Szerda és csütörtök . Zigottó bajban. Azonkívül: Bimbula a gazember. Intim Pista Amerikában. Korzó Mozi: Nincs előadás. Szerkesztőségi órák naponta délelött Vill—Val óráig. A nyomdai és az éjjeli szerkesztőségi telefonszám 17—19. A tanács elrendelte a Tömörkény­­szobor alapzatának elkészítését Emlí­tettük már, hogy Hann János szegedi ven­déglős Papp József szegedi szobrászmű­vésznél megrendelte Tömörkény István szobrát, melyet a művész már el is ké­szített. A tanács tegnapi ülésén hozzájá­rult Hann János ajánlatához és egyúttal megbízta a mérnökséget, hogy intézkedjék a szobor talapzatának elkészítéséről. Az ÉME szegedi csoportja 1925. évi február hó 8 án, vasárnap délután 4 óra kezdettel a Keresztény­ Otthon­­ban (Kálvin tér 6.) műsoros kultur­­délutánt rendez. A kultur­délután mű­sorát szombati és vasárnap­ számunk­ban közöljük. Tóth László sakkmester Szegeden. Tóth László sakkmester, a Magyar Sakk­­­világ szerkesztője, a hastingsi sakk­verseny 3. csoportjának második helye­zettje hétfőn átutazóban volt Szegeden és barátai unszolására este a Kass­­sakkzem­ében 12 táblán szimultán játé­kot játszott. A mester fáradtan vette fel a küzdelmet és 3 partit elvesztett Csurgay Kálmán, Szántai Kiss János 5 és Liebmann Pál ellen. A mester előző­­ napon Makón játszott, ahol élénk sakk­­i élet van. Csodálkozását fejezte ki Tóth­­ mester, hogy Szegeden nincsen Sakk­­i kör, amikor vannak erős játékosok és amikor sok kisebb városban kultivál­­ják a sakkozást. Ez irányú biztatása valószínűleg nem fog eredménytelen maradni és rövidesen Szegeden is meg fog alakulni a sakkozók és sakkkedvelők egyesülete. Angliai tartózkodásáról úgy nyilatkozott Tóth mester, hogy a has­tingsi verseny első csoportjának nagy diját Maróczy vitte el, aki fényes for­mában játszott. Maróczy mester angol körökben a legnagyobb tiszteletnek és tekintélynek örvend. Neve mellől a hungarian jelzőt soha el nem engedi és minden magyar versenyzőnek őszinte I és odaadó pártfogója. Az ő segítségü- I nek is köszöni Tóth mester, hogy az I angolok ismét meghívták és a magyar gazdasági állapotokra való tekintettel költségeit is viselik. A magyar tehet­ségek így szereznek elismerést, dicső­séget és jóindulatot külföldön a magyar- I­ság ügyének. Meghívó. Felkérjük a szegedi keresztény magyar egyesületek vezetőit, hogy a DMKE nagytermében folyó hó 8 án (vasárnap) délelőtt 11 órakor tartandó rendkívüli ér­tekezleten megjelenni szíveskedjenek. El­nökség. A Szent Imre­ Egyesület társelnökét, Lázár Ferenc dr.-t a MEFHOSz VI. orszá­gos kongresszusa szeniorrá választotta meg és neki erről szóló oklevelet adott. X Világhírű Schroll-wilffont vegyen Sólénál Jön! ÉDESANYÁM.

Next