Szegedi Uj Nemzedék, 1925. május (7. évfolyam, 98-123. szám)

1925-05-01 / 98. szám

Szeged, 1925., május 1.,, Keresztény politikai napilap. Előfizetési árai ■or Mnapja : 30.000 R Igyes szám ára 1000 kor., vasár- és Ünnepnap 2000 . Szerkesstőség és kiadó­­hivatal: Iai9., Kisfirki-utca 10. sí. Telefon: 153. a. 1500 korona.­­Silamiréi Vll­ik évfolyam, 98. szám. Pfiszerkesstő ! DOBAT OTULA dr. k Biriss-Sziietsii szeiaN ntk­iBik, I N­ANSz, I Mint Neszet! Szlietsii isiTirAi- Szinittii klfitilos lipla. Megjelenik minden nap korán reggel. Postatakarékpénztári számla 880 A Trianon védő Haves gróf mosakodni próbált a Ház előtt A nemzetgyűlés csütörtöki ülését negyed egykor nyitotta meg Szcitov­­szky Béla elnök. Az ülés megnyitása után a szófiai bombamerénylet áldo­zatairól emlékezik meg kegyeletes szavakkal. Megemlíti, hogy a bolgár törvényhozás és közélet előkelő rep­rezentánsai fővárosunk meglátogatá­sára készülődtek és a régi rokon­­szenv vendéglátó örömével néztünk a látogatás elébe és épen ennek a látogatásnak megvalósítása küszöbén szárnyalt világgá a szófiai székes­­egyházban végbement merénylet, amely a maga ördögi kigondolásá­ban és végrehajtásában ép úgy, mint emberéletben tett pusztításában pá­ratlanul áll a politikai gyilkosságok történetében. Felhatalmazást kér arra, hogy a bolgár szobranje elnökletével résztvevő érzésünket táviratban kö­zölje (általános helyeslés). A nemzet­gyűlés a felhatalmazást egyhangúlag megadja. Az elnöki előterjesztések után Paky Endre, a választójogi bizottság előadója beterjeszti a bizottság je­lentését a választójogi törvényjavas­latról. Illés József pedig az igazság­ügyi és közjogi bizottság jelentését a főrendiházi javaslatról. Majd az elnök bejelenti, hogy Hoyos Miksa gróf napirend előtti felszólalásra kér engedélyt. A faj­védők az elnök ezen bejelentését nagy lármával feladják. Alig áll fel Hoyos Miksa gróf a baloldal, külö­nösen a fajvédők nagy lármát csap­nak és a közbeszólások egész özöne zúdul Hoyos felé. Lendvai a padot veri és magából kikelve kiáltja, ön még mer itt beszélni, üljön le. Zsirkay János: Mondjon le, men­jen vissza Spanyolországba, máso­dik Károlyi Mihály. Hoyos Miksa egy darabig türelme­sen hallgat, végül így kiáll: Engem nem lehet terrorizálni. Lendvay: Terrorizálta volna a kisántántot. Az elnök nagy nehezen helyre állítja a rendet, mire Hoyos Miksa gróf el­kezdi beszédét. — Tegnap érkeztem Rómából és arról értesültem, hogy a magyar sajtó egy része sajtóhadjáratot inté­zett ellenem azért a kijelentésemért, amelyet a nemzetközi parlamenti kereskedelmi konferencia ülésén Ba­ross János felszólalására tettem. Amint Hoyos Miksa Baross János nevét kiejti, a fajvédők oldalán él­­jenzik Borosst. Hoyos folytatja, nem kívánok foglalkozni ezekkel a lap­közleményekkel, mert ezek téves információn alapszanak. Kizárólag a száraz tényállást kívánom a nemzet­­gyűléssel közölni. Az interparlamentáris konferencia tárgysorozatán többek között a drá­gaság kérdése szerepel. Erről a kér­désről az egyik francia képviselő határozati javaslatát tárgyaltuk Bu­dapesten is és Baross János akkor azt a kívánságát fejezte ki, hogy szeretné ezt a kérdést Rómában a trianoni szerződéssel egybekapcsolni. Mindnyájan, aki ezen az ülésén részt vettünk, helyeseltük Baross szán­dékát, én pedig felkértem, hogy kellő formák között adja majd elő mondanivalóit. Baross egy ideig tényleg a gazda­sági kérdésekről szólt, azonban rö­videsen a trianoni szerződéssel fog­lalkozott olyan formában, hogy az nézetem szerint nem volt helyes. Erre nagy lárma kezdődött az ülé­sen és nekem az volt az érzésem, hogy abban a formában, ahogy a kérdés beállíttatott, nem teszünk szolgálatot az országnak, tekintettel arra is, hogy mi az olasz nemzet szívesen látott vendégei voltunk, nem lehetett felesleges incidenst előidézni és a tárgyalás menetét megzavarni, amire különben sem volt szükség. Felmentem az elnöki emelvényre és ott a következő kijelentést tettem: A Baross János által előadottak Ba­ross privát, egyéni véleményét ké­pezik. Azért egyéni véleményét, mert nem a bizottság által tárgyalt dolog­hoz szólt hozzá, hanem saját felfo­gását terjesztette elő, ami a bizott­ság határozatában nem volt benne. A másik dolog, amit kijelentettem, hogy mint a magyar delegáció ve­zetője egyénileg azzal a formával, amelyben mondókáját előadta, nem értek egyet. Ezeket mondottam és erre esküt is merek tenni. Mikor visszajött az emelvényről Baross János helyeslését fejezte ki eljárásom felett, felhívhatom tanúként Dinich Ödönt és még több képviselőtársa­mat, akik mellettem állak. Ezután Dinich Ödön szólal fel személyes megtámadtatás címén. Ezután rátér annak a jelenetnek ismertetésére, amelyről Hoyos tett említést, az elnök azonban figyel­mezteti, hogy nincs joga személyes megtámadtatáson kívül másról be­szélni. Majd felszólítja Kiss Meny­hértet, várjon mondta-e azt, hogy jelentkeznek a hamis tanuk. Kiss Menyhért kijelenti, hogy előbb azt mondta, hogy jelentkeznek a tanuk és később, amikor Dinich újra felemelte a kezét, akkor azt mondta: A kis hamis. (Nagy zaj és derültség a kormánypárton.) Az elnök közben a gyorsírói jegy­zetek alapján megállapítja, hogy Dinich tényleg nem használta a neki tulajdonított kifejezést, majd napi­rendi javaslatot tesz. Eszerint a nemzetgyűlés legköze­lebbi ülését kedden délelőtt 10-kor tartja, amelynek napirendjén a zár­számadások megvizsgálására kikül­dött bizottság jelentése és a men­telmi ügyek szerepelnek. Az ülés 1 órakor véget ért. Párisban is betiltották a május­­­i gyűléseket Páris, április 30. A kormány az izgalmas politikai légkörre való te­kintettel elhatározta, hogy május 1-re minden gyűlést és nyilvános tünte­tést betilt. Néhány lap közli azt a hírt is, hogy a belügyminisztérium a május 5-iki hagyományos Jean d’Arc körmenetet is beszándékozik tiltani, a belügyminisztériumban azonban megcáfolták ezen hírt és kijelentették, hogy ezen ügyben még nem történt döntés. Hindenburg elfogadta a választást Berlin, április 30. Hindenburg Pál vezértábornagy a birodalmi válasz­tás vezetőjéhez április 29-én kelt levelében kijelentette, hogy kész a választást elfogadni. Marx volt biro­dalmi kancellár levelet intézett Hin­­denburghoz, amelyben azt írja, hogy az igazi demokrácia szellemében mindenkinek, aki a demokrácia hí­vének vallja magát, csatlakoznia kell a nép alkotmányos többségének a döntéséhez. A Times foglalkozva Luther birodalmi kancellár beszédé­vel, megállapítja, hogy Németország részéről nyilván csillapítani akarják a nyugtalankodó külföldet. Hinden­burg megválasztása érthető és a német külpolitika hirtelen változása nem is valószínű. A kancellár beszéde Párisban is kedvező hatást ért el, mert általános felfogás szerint annak megszövegezésében Hindenburg be­folyása már érvényesült és hangja megnyugtató és békés. Magdeburg­­ban a Stashelm nevű Hindenburg páni frontszervezet fáklyás menetet rendezett Hindenburg tiszteletére. Az ellentüntetést rögtönző Reichsben­­nerekkel összeütközésre került a sor. Utóbbiak közül négyen súlyosan megsebesültek. Bulgária sorozásra kért engedélyt Bukarest, április 30. A nagyköveti értekezlet határozata ideiglenesen megengedte a bolgár hadsereg létszá­mának felemelését. Ama tiltakozások következtében, melyek főleg Jugosz­lávia és Görögország részéről tör­téntek, az angol és francia kormány bukaresti, belgrádi és athéni képvi­selői útján barátságos lépést tett abban az irányban, hogy Romániát, Jugoszláviát és Görögországot rá­bírja ne ellenezzék e határozat ér­vényesítését. A nagyhatalmak kimu­tatták, hogy a bolgár hadsereg idő­leges növelését elkerülhetetlen kö­rülménynek tekintik, még­pedig ál­talános európai érdekből, hogy így véget lehessen vetni a bulgáriai anarchiának. A román kormány a nagyhatalmak intervencióját jóindu­lattal fogadta, mert teljesen egyezik a román kormánynak az első pilla­nattól kezdve elfoglalt magatartásá­val. Felfogása szerint a bolgár had­erő ideiglenes növelése sokkal ki­sebb veszedelmet jelent, mintha Bulgáriában tovább tartanak az anarchikus állapotok. Az athéni és belgrádi kormány ál­lásfoglalása még nem ismeretes, azt hiszik azonban, hogy eleget fognak tenni a nagyhatalmak ajánlatának és csak arra fognak szorítkozni, hogy a létszámemelés időtartamát szigo­rúan tartsák be és hogy a határidő leteltével ismét lépjenek életbe a ne­­uilly-i szerződés határozmányai azok­kal a rendelkezésekkel együtt, amelyek a katonai ellenőrzésre vonatkoznak. A bolgár kormánynak nem sikerült a nagyköveti konferencián engedé­lyezett újabb tízezer főnyi katonát összetoborozni. A felhívás nem járt eredménnyel. A bolgár kormány most sorozás útján akarja a hadsereg lét­számát emelni, de ehhez a nagykö­veti tanács újabb hozzájárulása szük­séges. Szegeden csak szegedieknek szabad munkaalkalmat adni (Saját tudósítónktól.) A munka­­nélküliség réme napról-napra ijesz­tőbb méreteket ölt. Ez már a város külső képén is észrevehető. A Szé­­chenyi-téren és a Hatósági Munka­közvetítő Hivatal környékén reggel­től a déli órákig szinte ezrével ödön­­genek a munkanélküliek, férfiak és nők, akik talán már hónapok óta csak egyet lesnek, egyet várnak: munkaalkalmat. Fájdalmas és szív­­bemarkoló látvány a munkanélküliek szomorú tömege, amint feketén hul­lámzik a városban. Láttukra meg­döbben az ember és okokat keres. De annak, aki ezt a gyötrően ma­gyar specialitást nem akarja egyéni célokra kihasználni, egyetlen okra kell visszavezetnie a munkanélküli­ség legfőbb okát. A letett fegyverek, a trianoni béke, ez orozta el a ma­gyar munkások százezrei elől a munkaalkalmat. A gondolkozni tudó ember, ki az izgatás megtévesztő eszközeit el tudja hárítani magától, csak ebben látja a nyomasztó mun­kanélküliség forrását. A szegedi munkanélküliek nevében tegnap délelőtt egy 16 tagú küldött­ség kereste fel Somogyi polgármes­tert. Szónokuk előadta, hogy a mun­kanélküliek tudomása szerint a sze­gedi közmunkáknál igen sok vidéki lakos is van alkalmazásban. Ez nyilvánvalóan igazságtalan eljárás — mondotta. Arra kérik tehát a város hatóságát, hogy a városi közmunkák­nál kizárólag szegedi embereket al­kalmazzanak, mert ez is enyhíteni fog a munkanélküliségen. A polgármester válaszában kijelen­tette, hogy erről csak most szerzett először tudomást. Intézkedni fog azonban, hogy a jövő hét elejétől kezdve már minden nem szegedi munkást elbocsássanak, kivéve az egyes szakmunkásokat, pl. kőfaragó­kat, amilyeneket Szegeden nem le­het találni. Ezt a kijelentést a mun­kanélküli munkások megnyugvással vették tudomásul. A munkások ké­relme teljesen jogos is, csak az a baj, hogy a városi közmunkáknál nem olyan nagy számmal vannak nem szegedi illetőségű munkások. Láng Mihály a hatósági munkaköz­vetítő hivatal főnöke a polgármester kérdésére elmondotta, hogy a foga­dalmi templomnál összesen 130 munkás dolgozik és ezek közül csak 9 férfi, 11 leány és 2 fiú nem sze­gedi. Lehetséges azonban, — mon­dotta — hogy egyéb helyeken is vannak vidékiek.

Next