Szegedi Uj Nemzedék, 1927. március (9. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-16 / 61. szám

Inged, 1927 március 16 szerda Ivisztits ptlldlbl­­ipUip. Előfizetési ára: In hónapra 3.50 P. fólián küldve 9,96 P. XLsalkalm. kedvezmény Egyes szám ára 10 fill. Vasár- és ünnepnap 16 fill. Sarkaztóaég és kiadóhivatal: Inged. Dugonich­ tér 7. szdm t­ELEFON: Szerkessletség: 12—84. Iiadóhivatal: 168. Ara 10 fillér. IX-ib évfolyam, 61. szám. I Fösserkesztő: 90 BAT OTULA ét. Pőmunkatársi PUSKÁS JENŐ, I Birou-SiSniiég uigtd llóklinik, I lUSi, I Uqvi lemxetl SiÜTetség, Tnrii.tdk Tttiég, InrnI iiegedl kn. ktTlI^I [iQll, r odatüBiékpemtari utmla SSIS Harc a magyar földért Írta: Radnóti István Küzködésekkel teli gazdasági éle­tünk p­oblémái sohasem ugyanazok. Mint ahogy az időjárásban is az eső és a napsütés váltakozva követik egymást, épen úgy a magyar földön való gazdálkodásban is hűl­­­t, hol­ott merülnek fel sürgős, megoldásra váró, égetően aktuális felada­tk. A termőföldnek sincs mindig szüksége termékenyítő permetező esőre, néha jobb, ha csak a melengető nap érinti a sárgásé gabonát. A mezőgazdaság természetadta fo­lyamatait követi a gazdasági küzde­lem. Volt idő, amikor az volt a so­kat hangoztatott jelszó: többet ter­melni ! A világégés viharos eszten­dőiben, mikor az exportálás lehető­ségeit mind a négy világtájon a lö­vészárkok és drótsövények embervért szomjazó halálsorompója vágta el, a többtermelés szüntelen való hangoz­tatásával akartuk gazdáinkat minden vonalon a nagyobb termések eléré­sére rábírni. A katonának kenyér kel­ett, a magyar föld amúgy is dús magtára volt a minden oldalról kö­rülzárt központi hatalmaknak. Az illetékesek, az érdekképviseletek tol­lal, szóval és példával, hihetetlen nagy propaganda erővel állottak neki, hogy a többtermelés gondolatát bele­­gyökereztessék a kis és nagy gaz­dák gondolat­os munkakörébe. Gaz­dasági tudósaink újabb és új­ab termelési módokon és eszközökön törték a fejüket, a nemesítő tele­pekről pedig a többet termő fajták gyors egymásután kerültek ki a szántóföldekre. Nagy összefogással egy cél érdekében dolgozott akkor mindenki: minél több kenyeret és élelmiszert kiszabni a harcolóknak s a dolgozó polgároknak. Ma teljesen megváltozott a gazda­ ,­sági front arculata. Ma nem a fegy­verrel harcolók táplálékáért terme­­­­lünk, ma a gabona és a többi fél- ö­r­ények maguk vívják élel-halál har­cukat a forrongó világpiacokon. Nin­csenek válaszfalak, drótakadályok és lövészárkok az országok szántóföldjei között, ma az egész földkerekség egy irtózatos, kiismerhetetlen és kiszá­míthatatlan nagy világharctér, hol a mezőgazdaság verejtékkel és mun­kával előteremtett árui harcolnak kétségbeesetten a legcsekélyebb ár­különbözetért is, a háborúból ki­mentett vagy ujjonnan teremtett em­beri és nemzeti értékek egymás ellen törő nagy kháoszában ma a több­­termelés helyébe a jobban való ér­tékesítés propagandája lépett. Mert­­ minek termeljünk többet, ha a ten­geren túli búza nagy konkurenciája mellett például az eladott gabona termelési költségeit nem tudja a magyar gazda az eladáskor megsze­rezni. Hol marad az intenzívebb ter­melés intenzívebb munkájának na­gyobb költsége, ha a pincékben évek hosszú sora alatt eladatlanul hevernek a teli boroshordók s a zöldfa­és gyümölcs elszállíttatlanul rothad el a nagy nyári melegben. A többtermelés jelszava után ma egy hatalmas felkiáltó jelet kell ten­nünk: Jól értikes Benti A békekötés utáni gazdasági évek szomorú vesz­teségei, a magyar terményeknek a világpiacokon és az export lehető­ségek kzörül szégyenszemre elvesztett csatái rá kell eszméltessenek mindenkit az értékesítés problémájának sürgős megoldására. A termény­értékesítés gyors és sikeres megszervezésének a gondolata át kell hassa ma nem­csak a küzködő kis és nagy gazda­embereket, hanem az egész nemzeti közvéleményt. Ez nem osztályérdek, ez­­sem egy társadalmi szabálynak önző kenyérkérdése, ez egy letiport, de fölemelkedő és fejlődni akaró ország lét vagy nem lét kérdése. Mert a koldusbot ijesztő réme ott kóvályog ma millió és millió, a ma­gyar ezer éves rögöt munkáló ma­Szeged, március 15. A tavaszi szellő elhozta tegnap 1848 március 15 ének évfordulóját. Hetvenkilenc esztendő pergett le azóta és az ország történetében korsza­kos változások történtek, de annak a nagy napnak emléke ma is vál­tozatlan erővel felkesíti még a ma­gyar szíveket. A márciusi ifjsk fák­­lyalobogásos tettereje, különösen buzdító példa ma, mikor a meg- C­ Onkitott országot kapzri ellensé­gek veszik körül, akik a függetlenné lett magyarság minden élet megmoz­­dulását szere­nék megbénítani. A trianoni rabság ad új külön jelentő­séget a márciusi szabadság ünnep­nek. A magyarság a csonka határo­kon belül és kívül ma is a márciusi ifjak izzó lelkesedésétől várja a sza­badságot és a nemzeti feltámadást, ünnepi mise a fogadalmi templomban Szeged város polgárság­a nagy naphoz méltó ünnepélyességgel em­lékezett meg a magyar szabadság hajnal hasadásának évfordulójáról. A városháza tornyán, a középülete­ken és a legtöbb magánházon a nemzeti zászló hirdette a nap jelen­­teségét. Délelőtt 10 órakor a foga­dalmi templomban ünnepélyes szent­mise volt, melyet Várhelyi József prelátus celebrált fényes segédlettel. Mise alatt a belvárosi egyházi ének­kar König Péter orgonakisérete és Csernák Elemér karnagy vezénylete mellett Demény Szent Erzsébet mi­séjét adta elő. A misén részt vettek a hadsereg, az állami és városi hi­vatalok vezetői, az összes notabili­­tások, továbbá az összes társadalmi egyesületek és körök képviselői. Az ünnepi menet Mise végeztével a templomi közön­ség a Somogyi- és Kárász-utcán át ünnepélyes menetben, a gyalogjárókat ellepő közönség sorfalai között a Kossu­th-szobor elé vonult, ahol a rendőri kordon mögött ekkor már több ezer főnyi közönség várakozott. A menet elején az egyetemi ifjúság bajtársi egyesületei vonultak fel. Utánuk a menet élén a város nota­­bilitásai következtek. Ot voltak: Kószó István dr nyit, belügyi állam­titkár, a hadsereg tisztikara, Aigner Károly dr főispán, Somosi Szilvesz­gyár gazda háza felett. Amerika, Canada a kivándorlási megszorítások ellenére is irtózatos erővel csábít. És ha az elhagyott falusi, tanyai kis házak valamikor boldog otthont adó falai szétporladnak, hiába lesz itt hangos jelszó: nemzeti összefogás, többtermelés, kultúrfölény stb., mert hiányozni fog az a hatalmas nem­zeti energia­tömeg, mely a jelszava­kat ha megvalósításuk által reális készpénzre tudná váltani. örülni kell annak, hogy ma már végre-valahára az állam, a miniszté­rium és az érdekképviseletek is rá­eszméltek a föld termése: e legna­ter ds polgármester, Gaál Endre dr városi tanácsnok, Buócz Béla dr rendőrfőtanácsos, stb. Résztvettek továbbá a ménésben vitéz Fegyveres Sándor tábornok vezetésével a vité­zek, Tóth Imre dr vezetésével a Katolikus Kör, azután a Katolikus Nővédő Egyesület, a MANSz, a Szent Vince Egyesület, az Ébredők Egyesületének tagjai és zászlók alatt az összes társadalmi körök és egye­sületek. A menetben résztvett a Máv. rókusi műhelyének zenekara is, mely útközben magyar dalokat adott elő. A Kossuth­ Sieber «1611 Néhány perccel 11 óra után mikor a menet elhelyezkedett a Kossuth­­szobor körül a Klauzál-téren, meg­kezdődött az ünnepség. Estőnek König Péter vezényletével a dalárdák a Himnuszt énekelték el. Majd Föl­dényi László színművész szavalta el újszerű felfogásban és viharos tet­szés mellett a Talpra magyart. Ezu­tn Vass Béla úr lépett az emelvényre, aki az egyetemi ifjúság nevében mondott beszédet. Szavait a Magyar Hiszekrgggyel kezdette. Ez­zel az imával köszönti — mondotta — a szabadság hetvenkilencedik év­­fordulóját és ezzel köszönti a ma­gyar anyákat, a magyar honfiakat és honleányokat, mert a magyar kezek újra bilincsekbe vannak verve és minden ami szép volt, drága volt nekünk, az elveszett. Szólott ezu­tán a márciusi ifjúságról, amely kivívta a sajtószabadságot és meg­­említette, hogy a mai sajtónak egy része suhancoknak nevezi az egyetemi ifjúságot. Pedig a mai egyetemi ifjúság a magyar múlt­ból van idetépve és azt teszi most, amit 48-ban megtanult: küzd. Ez a küzdelem nem a liberalizmusért, nem az internacionalizmusért folyik, hanem a nacionalizmusért. A magyar ifjúság küzdeni fog ezért a nemzetért, ezért a nacionalizmusért és az olyan testvériségért, mely nem széthúzást szít, nem konkolyt hint, hanem minden magyar embernek összefogását akarja. A magyar zászló az marad az ifjúság kezében, ami volt ezer éven át. Beszéde végén Vasa Bála úr elhelyezte a Kossuth­­szobor talapzatán a szegedi egye­temi ifjúság koszorúját,­gyobb bőségben megmaradt nemzeti erőforrásunk értékesítésének meg­szervezésére. Csak ne lanyhuljon el az irányítás, a támogatás, ne merül­jön ki az egyedül a meddő, paragrafu­sokba cirkalmazott törvények és ren­­deletek holt gyártásában, hanem a gyakorlati élet által követelt villám­gyors cselekvés útján vessük rá ma­gunkat régi piacainkra , terményeink bel- és külföldi eladásának kereske­delmi szellemű megszervezésével jut­tassuk hozzá minél hamarabb a magyar gazdát a maga jól megérde­melt, becsületes és tisztességes jöve­delméhez.­­ Ezután Csornák Elemér vezetésé­vel a dalárdák a Magyar Hiszek­egyet énekelték el, majd Páli Sán­dor a SzEPHE elnöke szavalt el nagy hatással egy alkalmi költe­ményt. Utána Söreghy Mátyás dr mon­dott mélyenjáró és gondolatokban gazdag ünnepi beszédet. Vázolta a márciusi napok történetét, Petőfi és Kossuth Lajos szerepét, akik a nem­zet prófétái voltak. A negyvennyol­cas idők minden napja mélységes, nagy eseményekkel van tele, de a legfontosabb mégis március 15-ike. Ekkor tudta meg az ország fővá­rosa és az egész nemzet, hogy az évszázados elnyomatás korhadt falai omladoznak. Március 15 az a gyűjtő­lencse, melyen át felénk sugárzik 1848 minden fényessége. És most, mikor e meglépett ország koldus magyarjai összegyűltünk e nap meg­ünneplésére, akkor tudjuk raindnyá­­jon, hogy bűnösök vagyunk a ránk­szakadt nagy katasztrófa előidézésé­ben. De érezzük azt is, hogy a mostani helyzet nem maradhat így. Össze kell fognunk, ki kell tarta­nunk a keresztény nemzeti eszme mellett és akkor a mi hosszú éjsza­kánk, a mi nemzeti nagypéntekünk után el fog következni a nemzeti feltámadás. Ez örömünnepe lesz azoknak, kik a nemzet kálváriajárá­sát végigszenvedték, de gyászünnepe azoknak, kik a magyarság nagy­böjtje idején farsangoltak, mulatoz­tak és azoknak, kik fejünk felett haifásokként hatalmaskodtak. A ma­gyar feltámadás reményében helyezi el a város közönségének koszorúját. A lelkes tapssal és éljenzéssel fo­gadott ünnepi szónoklat után a da­lárdák Csom­ák karnagy vezényleté­vel elénekelték a Szózatot, mire az ünnepség véget ért és a közönség rendben széjjel oszlott. A VI. ksrOlaki lügiallan­■Agi pirtkorban A VI. kerületi függetlenségi és 48-as Kossuth-partkör hétfőn este a Csiszár-féle vendéglőben tartotta meg márciusi ünnepségét. Résztvet­tek az ünnepi vacsorán Aigner Ká­roly dr főispánnal együtt a város összes előkelőségei. Az ünnepi be­szédet Hunyadi Vass Gergely drtar- Zászlódíszben ünnepelte Szeged városa Március Idusát Sok ezer főnyi közönség vett részt a Klauzál-téri ünnepségen . Is társadalmi egyesületekben és körökben kedden folytatták a márciusi nagy napokra való emlékezést A Szegedi Uj Nemzedék munkatársától .

Next