Szegedi Uj Nemzedék, 1927. június (9. évfolyam, 123-144. szám)
1927-06-01 / 123. szám
Szeged, 1927 június 1., szerda. Keresztény politikai napilap Előfizetési ára: Egy hónapra . . 2'80 P Postán küldve. . 2‘96 P Közalkalm. kedvezmény: Egyes szám ára 10 fillér Vásár-és ünnepnap 16 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szeged, Dugonics-tér 7. sz. TELEFON: Szerkesztőség: 12—84. Kiadóhivatal: 1—53. /. Ara 10 miér IX-ik évfolyam, 123. szám. Főszerkesztő: Dr. DOBAY GYULA Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ. A Baross Szövetség szegedi fiókjának, a MANSz, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Turán Szövetség és a Turul szegedi kerületének hivatalos lapja. Postatakarékpénztáriszámla 8815. Politikai tótágas (pl.) Minden jóképű tótágasnak az a tulajdonsága, hogy a lába van felül, a feje meg a földön. Ezért senki ne haragudjék a glosszátorra, ha merő stílusérzékből időrendben visszafelé követi az eseményeket. Közéletünk politikai érzékenysége már négy nap óta áll tótágast, de irodalmilag oskolázott kisgazdáink szívós izomrendszeréből következtethetjük, hogy még sokszor négy napig fog így mozdulatlanul égnek meredni. De ha mégis megunnák a dolgot és az egyenes logika idő előtt talpra ugrana, hogy e bűbájos látvány emlékezetünkből egészen ki ne vesszen, készítsünk róla néhány pillanatfelvételt. * A kisgazdáknak Berky Gyula és Szabó Sándor vezetése alatt álló csoportja levelet írt Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszternek, hogy szerezze be sürgősen a Tótágas szövegét, mert a megbotránkozók a darabot egyáltalában nem ismerik, ők csak a Pesti Napló híre nyomán explodáltak. És egyáltalában most már juszt is kiváncsiak arra a tényállásra, amelynek alapján ők felháborodtak. íme, mintha megfiadzott volna a tótágas. Ez a kis fejebubján járó logikai csemete azt kéri, hogy pont a megtámadott kultuszminiszter szállítsa a megbotránkozóknak azt a nagyatádi Szabó Istvánt, aki nincs is benne a darabban. És ha netalántán kiderül, hogy Mészöly Gedeon nem, csak éppen a harcias kedvű kisgazdák látnak minden svihákban nagyatádi Szabó Istvánt, akkor vájjon ki veti panyókára a kegyeletgyalázás ódiumát? Csiklandós rébusz, amelyet a kultuszminiszternek kell megfejteni. * Aki szatírát ír, annak fölényesnek kell lennie. Társadalmi típusokat meglátni széles látókört feltételez. Mészöly Gedeon, aki megszeppenésében a Canossa-járással egyenértékű nyilvános bűnbánatot tanúsított, azt írja a kultuszminiszterhez intézett levelében : „Elismerem, hogy távol állván a napi politikától, hiányzott a kellő perspektívám ahhoz, hogy helyesen meg tudtam volna ítélni azt, milyen veszedelmes hatást kelt a politikumnak a színpadra való vitele“. Majd tovább így ír: „Önként ünnepélyesen bocsánatot kérek a Háznak minden olyan tagjától, kinek érzelmeit akaratom ellenére darabommal megsértettem“. Mészöly Gedeon mindenért vállalja a teljes egyéni felelősséget és mindenkinek elégtételt nyújt. A tótágas nem volna tótágas, ha ezzel az elégtétellel a harcos kisgazdák megelégednének. Berky Gyula és Szabó Sándor — a kultuszminisztert és a Ferenc József-tudományegyetemet, valamint annak rektorát, Csizmadia András a város ama illletékes tanácsnokát, akinek hivatalból kellene ellenőrizni a színház műsorát és a főispánt teszi felelőssé a darab színrehozataláért. Megindult tehát a bűnbakkeresés az egész vonalon; ez is érdekes pillanatfelvételekre ad alkalmat. Az egyetemi tanárok szegedi találkozója alkalmából kibocsátott meghívó, amelyet 149 egyetemi professzor írt alá, az összejövetel céljául a baráti kapcsolatok megteremtését és kimélyítését jelöli meg. A meghívóhoz csatolt hivatalos program 10. pontja pedig jelenti, hogy este 8 órakor díszelőadás lesz a Városi Színházban. Színre kerül Mészöly Gedeon szegedi egyetemi professzor Tótágas című szatirikus bohózata. A baráti kapcsolatok kimélyítése azzal kezdődött, hogy Tóth Károly dr az egyetem rektora Mészöly Gedeon kollegáját hírlapi nyilatkozatban egyenesen kiszolgáltatta a támadóknak s maga is a legélesebb bírálói közé állott. Kedves epizódja az is a tótágasafférnak, hogy az egyetem rektora alibit igyekszik igazolni a hivatalos műsorösszeállításban való közreműködésből. „Sajnálatos — mondja Tóth Károly direktor, — hogy a darab az egyetemi tanárok ittléte alatt került előadásra.“ Ejnye, ejnye. Hát ha történetesen sikere lett volna a díszelőadásnak, az ünneprendezés sikere vájjon kit illetett volna? Egy okos dongó szállott a Tótágas-komédia ekhós szekerének rúdjára, elhitetvén önmagával és némely hiszékenyekkel, hogy most már ő húzza, a szekeret: a színház rendezője. Ő — úgymond — a darab előadása előtt aggályát fejezte ki a darab politikai tendenciája miatt. Szép. De miért kellett az előzetes aggodalomról utólag értesülnünk, amikor színházunknak annyi az igazgatója, hogy csinos kis lampionos menet is kitellene belőlük? Úgy látszik Thalia szegedi tanyáján mindenki tótágast áll — csak darabot nem bírálsenki. Megható látványosság a szélsőbaloldali sajtó tojástánca is. A modern irodalom diktátorainak ez a fertálya csak bukfencet akart vetni, de lendületének fele útján a saját elmélete is tótágassá merevedett. Azt kürtölték mindig odaátról, hogy az irodalmat nem szabad politikai szemüvegen keresztül bírálni. Helyes a bőgés oroszlán — mondjuk reá Shakespeare után. A víz se mossa le róluk, hogy onnan, egészen baloldalról előre megfontolt szándékkal rendezték meg ezt a politikai cécót, csak éppen olyan jóhiszemű kisgazdára volt szükségük, aki nem látta a darabot. Hát hogy is állunk ezzel az irodalmi szabadsággal? Kicsoda itt a felbujtó? Berky Gyula, aki a politikai kardokat köszörüli, vagy a fővárosi tudósító, aki beugratta, mert ilyen kavarodásban rendesen jól fogynak az újságok? Arra is el vagyunk készülve, hogy amikor a kázus már kövérre dagadt, felvonulnak az irodalmi szabadsághősök és elfuvolázzák méla sirámaikat a politika beavatkozásáról az irodalom berkeibe. Még tiltakozni is fognak az ellen, ami alapjában véve jól esett nekik. Ha jól szemügyre vesszük, ez a tótágas nem is tótágas, hanem színesen pompázó délibáb, amely a politikai kötözködés témahiányából emelkedett a horizont fölébe. A kisgazdapárt kebelében észlelhető, különböző feszültségű rétegek sugártörése ez, álmos párák tündérjátéka. Mert a kérdés lényege mégiscsak az, hogy a felháborodók egyetlenegyike sem látta Mészöly Gedeon darabját, de mindenki látta nagyatádi Szabó Istvánt. Tóth Károly dr, a szegedi egyetem rektora a felsőház csütörtöki ülésén nyilatkozik aészöly-ügyről — A Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, május 31. A m. kir. Ferenc József Tudományegyetem tanácsa kedden délelőtt tartott rendkívüli ülésén tárgyalta Mészöly Gedeon dr egyetemi nyilvános rendes tanárnak az egyetem tanácsához intézett következő beadványát: „ A „Tótágas“ című darabom előadatása ügyében sürgős vizsgálatot kérek magam ellen“. Ezen az alapon az egyetem tanácsa Mészöly Gedeon professzor ellen a vizsgálatot elrendelte. Megállapította egyben az egyetemi tanács azt, hogy az egyetemi tanárok szegedi baráti összejövetele előkészítésében és rendezésében az egyetemi tanácsnak és így az egyetemnek hivatalosan semmi szerepe nem volt. A „Tótágas“ ügyében egyébként Tóth Károly dr, a szegedi egyetemi ezidei rektora és felsőházi képviselője, a felsőház csütörtöki ülésére a Ház elnökétől napirend előtti felszólalásra kért engedélyt. A magyar-olasz barátság a magyar nemzet érdekeit szolgálja A szociáldemokraták egyre hevesebben támadják az olasz orientációt fél Budapest, május 31. A képviselőház keddi ülését fél 11 órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Az appropriációs vita első szónoka a szociáldemokrata Györki Imre volt, aki először a választások alatt tapasztalt hatósági attrocitásokról szólott, példának idézvén a zalaegerszegi és kecskeméti választásokat. Szólott az elterjedt panamákról is, szervilizmus és korrupció uralkodik az egész országban — mondja ő. Végül is az esküdt bíróság felállítását sürgette, s Várnainak fogta pártját, akiről Bethlen miniszterelnök állapította meg, hogy ereiben egy csepp magyar vér sincs. A magyar külpolitika útja Györki felszólalása után Bogya János párhuzamot von a mai bolsevista állapotokkal. A magyar kormány megtalálta az utat arra, hogy Magyarországot a népek és nemzetek között elismert faktorrá tegye. Ellenségeinknek az volt a célja és az a célja ma is, hogy Magyarországot diplomáciailag tegyék tönkre és zárják el a külföldtől. A kormány a hitelét adta vissza az országnak azzal, hogy saját tekintélyét elismertette a külfölddel. Ha a világsajtót figyelemmel kísérjük, örömmel állapíthatjuk meg, hogy Magyarország hitele sokkal magasabb nívón áll, azon államoknál, amelyek a háború után tőlünk mindent elraboltak. Ez egyedül a kormány külpolitikájának köszönhető. Egy nemzet magában véve nem jelent annyi erőt, hogy kellő szövetségi politika nélkül biztosítani tudná céljának megvalósítását. Kétségtelen, hog a kormány kezdettől fogva tiszban volt azzal, hogy nekünk olyan állam felé kell orientálódni, amelynek azonosak a diplomáciai érdekei a mieinkkel. Olaszországhoz kellett közeledni, ahhoz az országhoz, amelyet régi kötelékek fűztek Angliához is. Olaszország és Anglia nem nézheti közönnyel Középeurópa mai helyzetét és nekünk náluk kell diplomáciai támaszt keresni. Olaszországnak és Angliának be kell látnia azt, hogy itt a Kárpátok között egy nagy gondolat él, amely összefogta ezer éven át a különböző ajkú népeket. Meg van győződve arról, hogy a magyar-olasz barátsági szerződés első etapja egy szorosabb politikai összefogásnak. A világ közvéleménye állapította meg, hogy a magyar-olasz szerződésben nagy erők érvényesültek, amely a jövő fejlődést biztosítja. Az angol-orosz diplomáciai szakításból az egész világnak és Magyarországnak is le kell vonni a következtetéseket. Számolni kell azzal, hogy Anglia létre fogja hozni Európában az antibolsevista frontot, amelynek első feladata az orosz bolsevizmus megtörése lesz. Annak a politikai akciónak, amely Anglia részéről kétségtelenül megindult, Magyarország is élvezni fogja gyümölcseit. Ezért volt helyes, hogy a kormányelnök az olasz orientációba belekapcsolódott. Az olasz fasizmussal való szövetségünket kül- és belpolitikai okokból, diplomáciai és általános emberi szempontból is örömmel látja. Malasits Géza a külpolitikai orientációkat illetőleg épp az ellentétes állásponton van mint Bogya János, tehát helyteleníti az olasz—magyar szerződést. Majd komoly és eredményes szociálpolitikát sürget. Kruger Aladár megcáfolta Malasitsnak azt az állítását, hogy a magyar—olasz szerződésnek bár-