Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-05-04 / 36. szám
államkormány ilyen modorú föllépése és eljárása a lehető legszabadabb elvű, — a felekezetek jogérzését nem — sértő és igazságos lenne, s mindenesetre a siker legbiztosabb zálogát nyújtaná. A IV-ik fejezet — mint múltkori czikkünkben említik — az állam részéről a nem állami nyilvános középtanodáknak nyújtott segélyről, a segélyezés módjáról és feltételeiről szól. Ez a fejezet a III-ik fejezetnek hasonmása. Alig hisszük ugyanis, hogy a felekezeti iskolák, ha még oly gyenge lábon állanának is, az államsegélyt a.javaslat feltételei szerint elfogadnák, akkor is felettébb sok nehézséggel járna a t.-javaslat értelmébeni segélyezés : két külön hatóságtól választott és függő tanársereg vajmi bajosan férne egy akolban ! Ellenben hány meg hány intézet fogadná készséggel az államsegélyt s a meglévő tőkék mily jól használtathatnának föl, ha az államkormány itt is ekként, szólana a magát fentartani alig képes nem állami középtanodákhoz : „Nincs erőtök? Jól van én segélyezlek, s segélyemet használjátok tanítási czélokra tetszéstek szerint — magam részére csakis annyit követelvén a törvény értelmében, hogy a ti növendékeitek is delegált bizottság előtt vizsgázzanak. S ha látom, hogy növendékeitek a törvényben kijelölt képzettségnek megfelelnek, tovább is segélyezlek ; megvonom azonban segélyem azonnal, mihelyett növendékeitek képzettségen törvény kívánta mértéket nem üti meg.“ —X. Hadigyakorlatok az angol iskolákban. (Folytatás és vége.) A hadigyakorlatolmak, mint az elemi oktatás kiegészítő részének hasznosságáról számos szakférfiú tekintélyes és csaknem egyhangú nézete fekszik előttünk. Ezek a legkedvezőbb értelemben nyilatkoznak nem csak az ország véderejét, hanem a kézművi és termelő erőt érdeklőig is. Newcastleben a népnevelési bizottság több tekintélyes mérnököt és iparost szólított föl ez irányban való nyilatkozatra. Az első fölhívott egyén, Whitworth József, azt válaszolta a bizottmánynak, hogy 5—800 munkást foglalkoztat. Kérdés: „Felnőttek?“ Felelet: „Nagyrészben.“ — Kérdés: „Saját tapasztalása után mit gondol, tenne-e jó hatást a nagy gyárakra annak, ha a hadi oktatást az elemi oktatásba behoznák?,, — Felelet : „Nagy gyárakban, a milyen a miénk is, gyakran sok embernek kell egyszerre és együttesen működni. Ha ez hozzáértés és egyértelműség nélkül történik, sok erő pazarlótol el, s gyakran balesetek is keletkeznek.“ — Kérdés: „Mennyire becsüli ön egy fiatal ember értékét, kinek iskolai nevelésébe a tengerészi és hadigyakorlatok is be voltak foglalva ?“ — Felelet: „Két annyira, mint az olyanét, a kinél nem ez az eset. E gyakorlatok rendhez és tisztasághoz szoktatják a gyereket ; ez alatt azonban nem annyira a személyes tisztaságot értem mint a tisztaságot azon tárgyak és eszközök körül, a melyekkel dolga van. Az ilyen örömmel hallgat a parancsra és rendeletre, míg a másik tunya és renyhe.“ Kérdés: „Hát, akik ilyen iskolai gyakorlaton keresztül mentek, valóban jobb munkások ?“ Felelet : „Mi mindig tengerészt keresünk arra, hogy vagy terhek emelésére, vagy továbbmozdításánál a munkásokra felügyeljenek, mert az ismeri a kötelek és emelőcsigák használatát , hasonló előnyöket, nyújt egy katonailag iskolázott munkás is.“ E bizottmány hasonló értelmű feleleteket kapott Fairbaku Vilmostól, aki 1000 munkást foglalkoztat, a hozzá intézett kérdések kevés különböznek az előbbiektől. E hadigyakorlatokat, eltekintve attól, hogy e gyermekek egész gyönyörűséggel teszik, rendkívül hasznosnak tarja bárminemű későbbi polgári foglalkozásra nézve. Ugyancsak Fairbaira is érintvén azt, hogy e gyakorlatok sok balesetnek vehetnék elejét, e kérdést intézték hozzá: „tudja-e, hogy Angila és Wales gyáraiban (főleg ahol gőzerővel dolgoznak) évenként — átlagosan véve — 5800 ember pusztul el vigyázatlanság miatt?“ — Felelet: „Nem tudtam, hogy ily roppant nagy azok száma, hanem a mi manchesteri kerületünkben évenként valami 120 ember esik áldozatul kazánrobbanásoknak.“ A bizottmány kérdéseire Eawlisons Róbert, mérnök és a krimiai háborúban az egészségügyi egylet tagja, azt felelte, hogy két iskolázott munkás többet emel és viszi ezt könnyebben és biztosabban teszi, mint négy iskolázatlan , miért a hadigyakorlatokhoz is hozzá kellene csatolni. Ha ez eleinte történik az iskolákban, a gyerekek későbbi éveikben sem felejtik el. A bizottmány előtt szintúgy megjelent mérnök, Sykes György úgy nyilatkozott, hogy ő minden ily módon tanított munkásnak hetenkint 2—3 shillinggel (egy shilling — 50 kr) adna több fizetést. S midőn e kérdést intézték hozzá: „Ha fiát ilyen iskolába küldené, örömest fizetne-e külön a hadioktatásért?“ — ezt válaszolta: „Egy shilling helyett, a mennyi a rendes heti tandíj magánoskolákban, örömest adnék kettőt.“ Bezárólag megemlítünk még egy katonai tekintélyt. Sir Hedd Ferencz azt mondja: Nincs lény — legyen az két- vagy négylábú —amely valami igazán ügyest, valami remeket hozhatna, létre, valameddig le nem szokott arról, amit akaratosságnak nevezünk: mit ér a tehén, ha nem engedi magát megfejelni ; mit a ló, ha nem tűri a nyerget ! Ez egyszerű vezényszavak: „Jobbra nézz ! balra nézz ! indulj ! állj ! nyugodj ! stb. bűvös hatást gyakorolnak a gyerekekre. E szavak szelídekké teszik, nem vadakká; nem szül bennök ez ivódó , hanem békés szellemet, megtanítják a pontos engedelmességre, s jótékonyan készítik elő bármely későbbi hivatásra. Ha a katonai és más czélszerű gyakorlatok rendszerét a magán- és nyilvános iskolákba befogadják, az ekként nem gyakorolt ifjút, mint egy tanulatlan lovat, csaknem mindenütt hasznavehetetlennek fogják tekinteni. Mindezek után merőben fölösleges lenne, saját reflexióinkat még hosszabban fűznünk a fennebbiekhez. Az államokra háromolható hasznot mindenki elképzelheti magának , ezáltal ugyanis a szolgálati idő az állandó hadseregben felették megrövidülne, s a kézműves tevékenység minden terén jelentékenyen emelkednék az arra való ügyesség. S e kettő együtt épen nem megvetendő csekélység mert ha Chadwick e terve általánosan érvényre jutna, az az európai államok nemzeti vagyonosságának oly hatalmas növekedését lenne képes előidézni, hogy azt nem tíz és száz millióval, hanem csak ezer milliókkal fejezhetnék ki. Ugan. Folytatás a mellékleten. — 144 „Három őszinte szó.“ A fent kitett czim alatt egy névtelen kis röpirat, jelent meg az országgyűlés húsvéti szünete folytán s a belföldi politika e szélcsöndje alatt meglehetős feltűnést okozott a napi sajtó terén. A gondosan elburkolt szerző kivoltát ( — még a nyomtatás helyét jelölő belső czimlap is el van távolitva a hozzánk küldött példányról —) nem kutatjuk, de az összbenyomás után, melyet reánk ez erőteljes, bár kissé darabos, stylal itt füzetecscsetén, bátran merjük állítani, hogy egy a gyakorlati politika terétől messze álló s elvont elmélkedésre hajló, de érzékeny, mondhatni mérges kedély lappang a sisakrostély alatt. Szerző a kibékülés nagy munkájával teljesen meg van elégedve, s e munkáért gr. Andrássynak fényes elismeréssel adózik, de azontúl, illetőleg azon innen, de semmivel megelégedve nincs. Kormányunk roppant mulasztásokat követ el, parliamentünk nem egyéb, mint gyáva, — korszellemünk végkép eltévelyedett — s mindez azért, mert sem új választási törvény hozva, sem a megyerendezés keresztül vive nincs a lefolyt új időnek három éve alatt; és pedig a census fölemelése s a régi megye megsemmisítése volna szerző szivbeli óhaja, ellenesetben a világnak megoszlattatása következik be. Az, ami a törvényhozás terén ezeknek nélküle történt: az igazságszolgáltatás megindított reformja, a népnevelési, vallási törvény, az iparviszonyok rendezése, „sulylyal sem bíró mulatság,“ „népnevelési gyügyögés,“ „elrontott papír,“ „szörnyszülött“ sat. Tagadhatóan, hogy a követ választási és a megyerendezési törvény fontos, igen fontos életű, de nézetünk szerint nem halálkérdés, legalább nem olyan, mely nélkül rögtön meg kellene, hogy semmisüljön teljes államéletünk. A következés legalább azt mutatta, hogy a kibékülés, szerző által is elismert, művét, hiányos választási törvényünk alapján összeállított parliamentünk is végre tudta hajtani s egy két megye — igaz csömöri étes — politizálása, sőt diplomatizálása daczára is hazánk még végkép meg nem bukott. Szerzőnknek bizonyosan keserű, s elismerjük: undorító tapasztalatai, lehettek a lélek-vásáros követ választások s a lehetetlen szóáramlatu ügyetlenkedő megyei élet terén; finom, hazafias aggódó érzülete lehet torkig van azon üzelmekkel, melyek a vidéken, a követválasztások devernyáin és a megyei Simonin mesterkedéseiben napirenden vannak , s ezek miatt meggyűlölte, talán megutálta ez elernyedt sebeket, s most, honfiúi gyógyító vágyában, — tizek eltávolításából remél minden üdvöt, minden áldást, a haza fölvirulását, megújhodását, — minden egyéb csak „mulatozás,“ „gyügyögés,“ „elrontott papír,“ „szörnyszülött“ sat. A gyakorlati s nem elmélkedő politikus, a praktikus élet s nem érzelmeskedés embere azonban bármily kiáltó egyes hiányokat lásson is a közélet egyik- másik ágában: nem engedi magát oly egyoldalú következtetésre ragadni, hogy ez egyetlen változtatás universális Morrison pirulája lennie valamennyi bajnak, hanem lehető legtöbb oldalról indítja meg ez acitot, hogy az eredmény minél közelebb hozassák.