Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-09-14 / 74. szám
II-ik évfolyam. 74. szám. Maros-Vásárhelyit. Szerda, September 14. 1870. SZÉKELT HÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. & KIARQ-MIVATák. : « Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: LTELEKI-KÖNYVTÁR. Hirdetési ar : Három hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért először 7 kr., másodszor 0 kr., harmadszor 5 kr. és minden beiktatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza GO-ik sz., és J. Hausenstein és Vogler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.) Ж (és Megjelenik e lap , minden szerdán és szombaton reggel NAGY FÉLÍVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR Előfizetési fölhívás „SZÉKELY HÍRLAP“ politikai s vegyes tartalmú közlöny 1870. évi október-decemberi folyamára. Hivatkozva lapunk eddig követett, határozott irányára, melyre előfizetőink közvéleménye, a folyton fokozódó figyelem és érdekeltség által helyeslését adta, reménynyel tesszük meg előfizetési fölhívásunkat, ez év utolsó negyedére. Intézkedésünket, melylyel sikerült. előfizetőinket a háború esélyeiről pontosan és gyorsan értesíteni, továbbra is fentartjuk. Alaptalan hírekkel, ha kedvezők lennének, sem kívánjuk izgatni a kedélyeket. A valót, ha szomorú lenne sem dugjuk zsebre. Minden napra nem ígérhetünk, nem ígérünk sürgönyöket, de igen minden arra érdemes alkalommal. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt o. é. Fél ., 2 ., 1j Negyed „ I „ „ „ Az előfizetési pénzek akár a Wittich József ez inni könyvkereskedésbe, akár főtanodai nyomdász Kareh Sándorhoz utasitandók. Az előfizetés legkényelmesebben és jutányosabban postai utalványnyal történhetik. A „Székely Hírlap“ szerkesztősége. A szláv egység eszménye és a magyar népelem. .. Érintsük ez alkalommal a magyar nemzetiség megerősbülésének harmadik eszközét s kellékét is s ez az alkotmányos párt., s tudás észszerű mérséklése. A hol szabadság s ennek biztosítására szolgáló alkotmány áll fen, hol a miniszteri állástól kezdve le az utolsó bíró vagy jegyzőig minden közvetlen vagy közvetve népakarat nyilatkozmánya, ott a pártalakulás elkerülhetlen, de sőt szükséges is. Szabad nemzetek és a pártoskodás közben adják annak legfényesbb bizonyságát, hogy a szabadságra megértek s érdemesek, mert vele észszeretn élni is tudnak. De kérdés, mikor jótékony, észszerinti s hazai viszonyokra üdvös, a pártokra oszlás? Csak akkor, ha tisztán az elvek s az azok által teremtett politikai meggyőződés terén marad meg, s a szenvedélyt, mely az ész szabad ítéletét vakká s rabbá teszi, magától távol tartja. Szégyenpit futja el arczom, ha magyar embert hallok könnyedén palczát törni egy vérü, de ellenvéleményü polgártársának legszentebbje t. i. polgári becsülete fölött, midőn az ellenvéleményüség alapját mindenféle aljas indokoknak tulajdonítja előbb, hogy sem az igazi alapra az ész meggyőződésére térne át, midőn az ellenvélemény tisztelete csak papiron marad s a gyakorlati élet azt nem ismeri. Ez nem a higgadt s ennélfogva hazaboldogitó pártoskodás, hanem a felizgatott szenvedély nyilatkozmánya. Hát meg van e ott a vélemény kinyilatkoztatásának szabadsága, hol félnie kell az ellenvéleménynek, miszerint polgári becsülete megsemmisíttetik, mihelyt meggyőződését szabadon s férfiasan kinyilatkoztatja ? A pártalakításnak nem szabad czéllá aljasulni, hanem a hazaboldogítás nemes eszközének kell megmaradnia, ez pedig csak akkor lesz, ha nem arra használtadig föl, hogy a polgárt polgártól elidegenítse, az egyik családot a másik előtt gyűlöltté tegye, s igy társalmi boldogságunkat teljesen földúlja, hanem ha az önzetlen hazaszeretet testvériesen kapcsolja egybe az ellenkező meggyőződésüeket, közösen, higgadtan ellenvéleményt tűrve vitatják meg a kérdéseket s ha ennek daczára is ellenkezik meggyőződésük, ám lépjenek a szavazatládához, kísértsék meg, melyik meggyőződés uralma jogosultabb. Azok azonban, kik a pártalkotást, mint a tösvény a kincsgyűjtést czélnak tekintik, azok kezében az emberek meggyőződése csak tárgy, melyet minél nagyobb halomra gyűjteni, egyedüli föladatuknak képzelik, ezek rendesen türelmetlenek is, munkásságuknak gyümölcsét, bár éretlen és savanyú legyen is az, minél előbb akarják szemlélni, ez okból nem a hideg ész biztos eredményű hangján közelednek polgártársuk meggyőződése szentélyéhez, hanem a szenvedély s izgatás gyorsan ható hangján, gyűlöletet ébresztenek az ellenvéleménynek személye ellen, miáltal czélják: elzárni az utat, miszerint— elvük sajnálatra méltó eszköze— ellenkező meggyőződésű polgártársával csak szóba is ereszkedhessek. Íme ez utóbbi állapot az átkos kinövése a pártoskodásnak, melyet megakadályozni mindenkinek hazafias kötelessége, törekedjünk az előbbi pontban kijelölt határok között meggyőződésünket csoportosítni, akkor áldás leend a véleménykülönbözésben, s az elfogulatlan nem leend kitéve azon közmondás bekövetkeztételi félelemnek, mely szerint, két fél veszekvő versenye mellett idővel egy harmadik (t. i. a panszlavismus) nevezhessen ii Saáry Ferenc/. III Lriozlf élő. A napokban, nem ispioni hajlamból, de puszta véletlenségből a következő párbeszédnek voltunk tanúi, mely szóról szóra egy városi baloldali mutató(!) és egy falusi polgártárs közt folyt le: — Hogy éltek barátom ott a bika alatt? — Csak megélünk, amig lesz miből. — Hát a politikai hangulat milyen nálatok, van-e köztetek sok pecsovics? — Akad édes barátom, mert az e fajta bogarakat nem lehet, mint a poloskát, persiai porral kiirtani. — Már mi kedvezőbb helyzetben vagyunk. Fáradozásomnak sikerült oda vinni a dolgot, mikép elmondhatom , hogy mi itt a városon jól állunk, ha nem a székben barátom, ott nagyon rosz a szellem. (Ez az egész passus orr hangon volt tartva, mert ennek a mi m a t a t ó ò ŕ n ° i előadása, a magasabb emotióknál, orrhangba szokott átmenni.) És már mi a rejtek ajtó megött nem tudtuk magunkat a következő reflexiótól megtartóztatni . A mi mutatónk igazat állított, midőn azt mondta: jól állunk. Valami a városunkban az intelligentia — majdnem kivétel nélkül — iparos polgártársainknak meg az a része, mely értelmi és vagyoni állásával súlyt tud fektetni a latba, a jobboldal meggyőződésén lesz : bizton elmondhatjuk, hogy jól állunk. Hanem abban nem volt igaza, midőn a székben uralkodó szellemet rosznak jellemezte. Az a szellem melyet a „Zászló“ csábító lengése nem tudott a józanság utjából kitéríteni, melyet a „Lámpás“ mérgezett sugarai nem tudnak megvesztegetni — ez a szellem — mondjuk — nem lehet épen oly rész. * * * Legújabb hírek szerint, a folyamatban levő harcrok rettenthetlen oroszlána, Mac-Mahon sebeiben meghalt. Az újkor e nagy jellemű robilesét a miveit Europa részvéte kiséri sírjába. Félelmet nem ismerő hősiességének azon igazság hatalma előtt kellett meghajolnia, melynek nyelvünk a következő példabeszédben ad kifejezést: „sok lúd disznót győz.“ Mely példabeszédet részünkről, a dicső hős emlékére, ezután így fogunk használni , s ak disznó oroszlánt győz. * * *