Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-02-05 / 11. szám

Il-ik évfolyam. 11. szám. Maros - Vásárhelyit. Szombat, február 5. 1870. SZÉKELTHÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. mB©­M.VAVAK :­­ Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS NAGY­ KÖZ ELEJE. C. Hirdetési ár : Három hasábos garmood sorért, vagy annak helyéért először 7 kr., másodszor 6 kr., harmadszor 5 kr. és minden beiktatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó­ hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza CO-ik кг., és J. Hausenstein és Vogler Bécsben (Wollzeile 9-dik sz.) ^ Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton reggel NAGY FÉLÍVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR , Negyedévre ...........................................1 frt.. .. a félévre.....................................................2 Pest, febr. I. (D. L.) A képviselőház még mindig a közlekedési minisztérium költségvetésé­­nek tárgyalásában foglalatoskodik. E tár­gyalások nem felelnek meg ugyan azon ígéret­tételeknek, melyek szerint a balol­dal mélyreható tanulmányozást ígért a költ­ségvetésnek részébe juttatni, — tagadhat­­lan azonban, hogy e viták alkalmával több olyan szempontok merülnek fölszínre, me­lyek anyagi emelkedésünknek nagy mér­tékben előnyére válhatnak, — ha ugyan a pénzügyminiszter eleget képes tenni a képviselőház követelményeinek. A közle­kedésügyi budget ez emelkedése ugyan nem a baloldalnak köszönhető, — de való­színű, hogy az érdemet nem fognak késni maguknak tulajdonítani. A mi jó baloldalunk — szokott mo­dorával — inkább a személyeskedés terén marad, így látjuk a köztiszteletben álló közlekedésügyminisztert folytonos meg­­támadtatásnak kitéve, h­­gy államtitkárát a miniszteri felelőség elvével homlok­egye­nest, a képviselőház által kérdőre vonatra, az ismeretes Van Mons ügyben. A Deák­párti klub­értekezleten azonban tegnapelőtt a miniszter kijelente, hogy költségvetésé­nek letárgyalása után nyílt jelentést teend azon vizsgálat eredményéről, melyet ez ügyben államtitkára eljárása felett végre­hajtana. Ugyanazon pártértekezleten fogadta­tott a jászok és kunok 100-as küldött­sége a hatvan-szolnoki vasút ügyében, a kör megígérte törvényszerű támogatását e vonal érdekében. Karner Pál is bemutatta egyesülési és gyülekezési törvényjavaslatát, melyet a párt — beható tanácskozás tárgyául teend,­­— s egyszersmind azon ígéretét is téve, hogy a községi és megyei rendezésre vonat­kozó törvényjavaslatot is benyújtandja a jövő hó folytán. A mai „Pesther Lloyd“ közzé teszi azon okmányokat, melyeknek alapján Bist város törvényszék perbefoghatás­­­vé­gett, kikérte a képviselőháztól Berzen­­czey L. és Rákóczi János képviselőket. Önök előtt bizonyosan érdekes leend tudni, hogy e panasz­levél előadása szerint, Ber­­zenczey L. ellen özv. Vittkayné, jelenleg gr. Forgách Antalné, inditá a keresetet, B. L. Írásos házassági szerződést kötvén a nevezett nővel, két képviselő jelenlété­ben, az eljegyzés napjától számított, 6 hét alatt ígérvén az esküvő megtartását, s a szerződésileg kikötött 17­­00 írtból 4000 irtot előlegezvén maga számára. A háza­sulandó nő időközben megtudván, hogy B. L. már nősült, Kéler Mária varró­nő­vel, Konstantinápolyban 1856-ban, a szer­ződés alapján a kéthejűségi kísérlet és a 4000 frt erejéig keresetet indított B. L. ellen. Eddig a „P. Lt.“ közleménye. A képviselőház mentelmi bizottsága azt véleményezte, hogy mind Rákóczi Já­nos (váltó-hamisitásért, ) mind Berzenczey L. pörbefogathassék, s annak idejében nem fogok késni e lapok t. olvasóit érte­­sitni e pörök eredményéről. 20,592-1869. Igazságügyminiszteri rendelet ■ a székelyföldi urbériségek országos kárpótlása tárgyában 1868. agustus 12-én kelt bel- és igaz­­ságügyminiszteri rendelet 17-ik §. mikénti foganatositása iránt. A székelyföldi urbériségek országos kárpót­lása tárgyában 1868. agustus 12-én kelt bél­és igazságügyminiszteri rendelet 17-ik §-a fel­jogosította úgy a jelentkező feleket, valamint az úrbéri jogbiztost arra, hogy a földtehermentesí­­tési alapigazgatóság tőke kiszámítási határozta ellen a kézbesítéstől számítandó 15 nap alatt az országos tanácshoz folyamodhassanak. Ezen rendelet folytán felmerült azon kér­désre, hogy a folyamodások melyik hatóságnál adassanak be ? úgy a czélszerűség, mint az ügyek nyilvántartása és a szabatos eljárás követelmé­nyei tekintetéből rendeltetik, miszerint ( 1) A földtehermentesítési alapigazgatóság feszámítási határozata ellen a felek folyamodvá­nyukat, azon polgári bíróságnál kötelesek beadni, mely nekik a folyamodás tárgyául szolgált hatá­rozatot kézbesítette. 2) A polgári bíróság a hozzá beadott folya­modványt s a felebbezett határozat és kézbesítési bizonyítványok hiteles másolatát az 1869. ápril 29-én kelt ügyrendtartás 203 §-a értelmében egy­szerű jelentés mellett a földtehermentesitési alap­igazgatósághoz áttenni köteles. 3) A földtehermentesitési alapigazgatóság a hozzá áttett folyamodást és mellékleteit, az ösz­­szes előiratokkal, terjeszti föl a belügy-, pénz­ügy- és igazságügy minisztériumok kebeléből ala­kított országos tanácshoz. Kelt Pesten, 1869.decz. 30-án. Horváth Boldisár, s. k. A m.-vásárhelyi önképző iparos segéd­egyletnek e há­l­ón tartott táncvigalma. T. szerkesztő barátom ! Ha alapos készült­­ségü férfialak egyik disze, mélt. Knöpfler Vil­mos orvostudor úrnak idefogott s a tánczvigalom­ okát mély behatással tárgyaló tanulságdús beszé­dét s széles nyilván szellemi élvezetére nem kö­zölném : az esetben" becses lapod egy jó részét kellene igénybe vennem — és pedig az erre vo­natkozó közlésnek kevesebb szellemi gyönyörével. Tudod Te azt rég, hogy hazánkban a nemzet zöme, az úgynevezett: „mesteremberek“ azon a talajon mozogtak, melyet sok előítélet és még több lenézés körözött. Nem ok nélkül , de nem saját bűneik miatt. Mint páriák lézengtek eddig azon felvilágosult houtrolle nagyrésze előtt, kik­nek közelebbi időkben úgy, a hogy vállain emel­kedett­ fel akárhány szájhős. A korszellem őket is önérzetre unszolta. Tisztább tért foglaltak s nemesebb eszmék után sóvárognak. Ki ez eszmék tündöklő lobogóját —­ őket szeretve — városunkban kezébe ragadta az ta­gadhatatlanul dr. Knöpffer Vilmos úr. — Egy rövid félév alatt az övé a dicsőség legnagyobb része, hogy önképző iparos-segédegyletünk van, — és hogy sok, de sok jeles eredményt mellőz­zek, őneki köszönhető az a magasztos vívmány, miszerint a „jobb sorsra“ érdemes „mester­le­gények“ nem a dohos és bü­szhödt levegős­ le­­bujokban adnak vigalmuknak trónust, hanem egy csillárfényes­­palotában s oly néző közönség előtt, mely örömében résztvesz s előhaladását lelke szép jellemével üdvözli. Ideje is már, hogy a dohos előítéletes pedantéria lefeszüljék szemünkről. A bál a „Szózat“ négyes hangú eléneklé­­sével kezdődött. Kitűnően sikerült. Szép dicsé­retet érdemel ki énekvezérük. Aztán szólott dr. Knöpfler úr megragadó ékesszállással, mire a fehér Selyem kelméjű szép lobogó felavattatott. Erre megkezdődött az a vigkedélyű táncz, me­lyet nem valatott be az a nemzetérzelemellenes frakk. Éji 12 órakor újból dalra kelt a szép if­júság, melynek végeztével tele. Lázár Ádám ügy­véd úr valóban helyzetükhöz mért szabatos lel­kesítő beszédet tartott. A lelkesedés újra jobbot kapott s con amore folyt az igazi magyar táncz­vigalom kivilágos kiviradtig, mely számban és kedélyben bizonyára felülhaladja a farsangi sai­son többi mulatságait. Tiszteljük és pártoljuk a nemesebb irányt vett iparosok szellemét és vigalmát, de szóljon helyettem a következő szép beszéd : Tisztelt önképző egylet ! Kedves ifjak! Önök ma egy szép és emlékezetes ünne­pélyre gyűltek, s belső örömömre szolgál ennek az első kifejezést adhatni. Egy látható jelvényét akarjuk ma kitűzni és felavatni azon erkölcsi nemes törekvésnek, mely önöket ezen egyletben fél év óta egyesíti. E jelvény egy zászló — minden polgáro­­sult népeknél és minden magasabb eszméknél az összesurlódásnak, az összetartásnak, a sorakozás­­nak küzdésnek és győzelemnek időszentesítette jelvénye. IS

Next