Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-12-28 / 104. szám

építése végett, rendes ки­лпие urei utján, meg az év elején nyilvános árverés tartassák, szem előtt lévén tartandó azon összeg, mely a köz­munka váltságból fog begy­ülni. Ezek voltak a rövid, s főkirálybiránk ál­tal a szokott tapintattal vezetett gyűlés főbb mozzanatai. A baloldal vezér­szónokának egy nem eléggé álczázott támadását, az ízletes ebé­deket, s mindenféle toasztokat nincs is miért em­lítenem, melyek gyűléseinknek, úgy is elmarad­hattak járulékai. (1.) — Páris ellátásáról „Daily Telegraph“ versaillesi levelezője az angol tisztek elbeszélé­séből a többi közt a következő adatokat állítja össze. A párisi élelmiszerek elégségesek egész feb­ruár végéig a lakosság táplálására, sőt még egy hónappal tovább, anélkül, hogy komolyabb szük­séget kellene a lakosságnak szenvednie. Semmi valószínűség sem forog fenn az iránt,­­ hogy a lakosság követelni fogja a feladást ezen idő el­múlása előtt. A nép szelleme kitűnő; miután a rohamos öröm és mély megfélemlítés érzelmein keresztül jutott, mély nyugalomra tett szert. Bár­az utczák éjjel nem világíttatnának, s a legalsóbb néposztályok is fegyverrel láttatnának el, a biz­tonság Páriában még sem volna fenyegetve, mely sohasem állott még ily jó lábon. Fris húst ugyan csak a kormány elosztása által lehet kapni, a vendéglőkben mégis kaphatató. Kitűnő beatsteak kapható 3­/2 frankért. A sonka, melynek ára 30 frankra rúgott fontonként, most ismét 14 fran­kon kapható. A Place Gaillonba jó adag borjú­­szeletet, gyümölcsöt, sajtot, s pompás bort kapni ebédre 7 frankért. A kutyák, macskák, patká­nyok stb. fogyasztása, csak felkapott eszme volt, mely már teljesen nem talál követőkre. Párá­ban még mindig roppant mennyiségű ló van. Az élelmezési bizottság még egyetlen egyet sem volt kénytelen reguirálni a 13,000 omnibusz, s 24,000 bérkocsis ló­állományból. Ezeken kívül még más 25,000 ló van. A lóállomány egészben véve 100,000 lovat számlál. A népkonyhákban 30 centiméért kitűnő levest adnak, egy adag lóhússal. Az ada­gok, melyek hetenkint háromszor szolgáltatnak ki, folyvást változnak ; egy nap fris húst adnak, másnap sózott halat, heringet, tőkehalat stb. Az adagok nyilvántartására kiadott papírok, (melyek most valóságos értékpapírok gyanánt vannak) szelvényekkel vannak ellátva, mely szelvények kézbesítése után hús, rizs, burgonya, sajt stb. szolgáltaik ki. Ezen papírok február 1-ig érvé­nyesek. Roppant számú jótékony­ egylet alapítta­­tott. 6000 tehén, melyek csak a legnagyobb szük­ség esetén vágatnak le, tejet szolgáltatnak a gyer­mekek és betegek számára. A vaj fontja 25 frank, egy tojás 1 frank, 60 cent, 10 mázsa fa 70 frank. A bor olcsó, s akár egy évig bőven elég. Liszt annyi van, hogy a kormány sem tudja mennyi felett rendelkezik. A politikai egyletek igen látogatottak, nem úgy a társadalmiak. — Porosz pusztítások. A porosz-német hadseregnek legújabb tettei örök emlékezetűek ma­radnak a franczia nép előtt, a mennyiben gyúj­togattak és valóságos vandál pusztításokat vittek véghez mindenütt. A német lapok, melyeknek legalább bátorságuk van az istenfélő és nemes erkölcsök birodalmának ezen rablótetteit az olvasó közönségnek tudomására juttatni, tekintettel a rendőri c­enzúrára, ezen barbár vadságok szépí­tésre különféle ürügyeket hoznak fel. Beleleve­­nítik az ismeretes mesét, hogy a lakók részt vet­­tek az ütközetben, vagy hogy valamely helyen egy német katona megölve találtatott. A Loire partjain most úgy látszik a hesseniek ragadják magukhoz azon babérokat, melyeket eddig a po­roszok, szászok és bajorok szoktak elnyerni. Darm­­stadtból írja egy levelező: „Egy ide érkezett tá­bori levél a hesseni hadosztály főhadiszállásáról szomorú világot vet a német hadvezénylet mód­jára, a levél tartalmának valódisága iránt pedig nem kételkedhetünk, ha tekintetbe vesszük kül­­dőjének állását. A levél szerint Coulours falu, közel Villeneuve-hez, hol egy hesseni csapat, a­mely élelmet szállított, a lakók segítségével meg­lepetett és nagy részben leöletett, a legközelebbi parancsnokság parancsára, egy oda vezetett hes­ — 422 —­ seni hadosztály által teljesen lehamvasztatott. Ugyancsak egy hesseni főhadnagy vezetése alatt Auxon falu előbb kipusztittatott s azután leéget­­tetett; bü­ntetésül azért, mivel az ottani­­élelmi­­csapat megöletett s a katonák hullái megcson­­kittattak.“ A közönség köréből.*) Ny.-Szereda, decz. 9. T. Szerkesztő ur! Közelebb múlt kedden öröm-ünnepélye volt községünknek ; mit azon rendkívüli szerencse idézett elő, hogy a „Pesti Napló“ azon napon a „Hon“-nal egy időben kül­detett ki a m.-vásárhelyi postáról, s igy már re­ményünk volt ismét, hogy községünk jövőre is meghozatja ezen nélkülözhetetlen közlönyt. Igen, mert azon bámulandó rendetlenség, melylyel a vásárhelyi posta különösen ezen lapot kezelte, arra a véleményre hozott mindnyájunkat, hogy sokkal czélszerűbb felhagyni a lap j­ártatással, mintsem untalan boszuságnak tenni ki magun­kat; de örömünket a tisztelt vásárhelyi posta expeditor úr megirigyelvén, már csütörtökön egy „Pesti Naplót“ sem küldött. Valjon mi lehet az oka, hogy a „Hon“ jő mindig pontosan, az annyira várt „P. N.“ pe­dig azon említett napon kívül soha sem, hanem némelykor két postanapot is oda mutat, s ak­kor jön egy csomó hiányosan, a­mennyiben a számok nem egymásután rendre, hanem szöktetve jönnek (ezért kár volt négy posta napot felállí­tani) pedig jól tudja szerkesztő úr, hogy sokan már gyermekségünkben sem szerettük a szökte­thet, kivált a kérdésekben!! Váljon nem baloldali-e azon expeditor úr, s azért akar minket jobboldaliakat a lap nem küldésével is boszantani?! Vagy tán a tősgyökeres székely városban olyan levél­kezelőt tartnak, ki nyelvünket Írá­sunkat nem érti, postaállomásainkat, helysége­inket nem ismeri, s megtanulni nem tudja?! Valamelyiknek állani kell, mert különben mi­ként történhetett, hogy a lap rendetlen küldé­sén kívül egy nekem szóló okt. 15-én fejtett ki­*) E rovat alatt közlöttekért csupán a sajtó­hatóság iránt vállal felelőséget a Szerk. г К T­­LFÖL­О. A háború fúriája, nagy hihetőséggel nem ért rá, hogy ünnepeljen. Annyi bizonyos, hogy ünnepszombaton csaták folytak, nem csak Pá­­ris előtt, de más harc­tereken is. A párisi 24-én üvgykísérlet kitörés, inkább csak ágyú csatára szorítkozott, s berlini tudósí­tások szerint a francziák visszavetésével végző­dött. Bordeaux-i hírek sok dicséretest mondanak a mozgó nemzetőrök magatartásáról, valamint arról is beszélnek, hogy a párisi védművek tete­mesen kitágíttattak volna. A Páris előtt folyt csatáknál más csatatereken jelentékenyebb ütkö­zetek történtek. Amiens mellett véres csatát vívtak, melyben, hogy melyik résznek kedvezett a szerencse, még nem lehet tudni. A franczia tudósítások szerint Faidherb maradott előny­ben, a versaillesiak szerint épen megfordítva. Bármiként folytak is le azon nap véres esemé­nyei, annyi mindenesetre tény, hogy a francziák még képesek védeni magukat, és hogy az északi hadsereg, melyet dec­ember kezdetén hivatalo­san megsemmisítettek a németek, három hét alatt annyira létesült ismét, hogy „kétszeres ereje s nagy tüzérsége“ felől értesít a győzelmes Man­­teuftól, ki az „erős megrohanások“ visszaverését is felemlíti. * Ez nem mutat csüggedést a francziák ré­széről. S ha — miről nincs ok kétkedni — a déli részekben még több erélyt fejtett ki neve­lésében a köztársasági kormány : a németek ál­lása Páris alatt (mindig feltéve, hogy van mit ennie még egy darabig) sokkal válságosabbá le­het rövid időn, mint volt november végén. S ha az ostromzár megtöretik, akkor a po­rosz király még ott is rekedhed, a­hova csak azrét ment, hogy császári koronát találjon.­vatalos rendeletűt, melyben 18-ra V­ásárhelyre idéztettem, 15-én Ernyébe küldötte, onnan és csak 18-án, a harmadik posta nap este kaptam-Közelebb egy nekem szóló hivatalos iratot elküldött előbb Tordára, azután Ernyébe s csak azután Szeredába. Számtalan ehez hasonló eset adja elő magát azon postán, mutatóul ebből egy párt. Egy barátom levelét elküldötte a többször tisz­telt úr, elébb a szomszédokhoz Brassóba, s ezt meg járva ki Ny.-Szeredába. Egy másik bará­tom sept. 29-én felteszen N.­rmyeden tanuló fiá­nak vevény mellett 10 frtot, a­mit a mai napig sem kézbesíthetett, s a szegény tanuló fiú csiz­ma nélkül kénytelen az expeditor úr kegyes grá­­cziájából a szobában maradni. Ráadásul a recla­­máló apa — pap létére — gorombán utasitta­­tott ki a postáról. Ennek következtében érdemes barátom elbusulva magát, megszente fiának, hogy ha a pénzhez akar jutni, jöjön haza s vigye el, más mód nem létezik. Tisztelt szerkesztő! ur Most még nem aka­rok hivatalosan lépni fel azon ur ellen, s még meg sem dürüczkölöm, pedig ily sok boszantás után megérdemelné, hanem a mi halad, el nem marad. Ha tehát ezután sem küldi rendesen a „P. N.“-t vagy felpanaszoltatik, vagy megd­ürüczköltetik, tertium non datur. Alkalmatlanságomért bocsánatot kérve üd­vözlettel maradok Sz. K­. VEGYES. * Deák Farkas érdemes hazánkfia, s vá­rosunk szülötte, mint miniszteri biztos, az er­­délyrészi fogházak megvizsgálására küldetve ki, e hó 27-ikén érkezett városunkba. Itt tartózko­dása, bár­mennyire kedves is az otthon, csak né­­hány napra terjedhet. * Ritka szép ünnepélynek volt tanúja váro­sunk tegnapelőtt — 29-én —. A G­e­­­s­e-féle „Em­berszereteti intézet“ tarta első nagy gyűlését. Ter­jedelmes tudósításunkat jövő számunk fogja hoz­ni. Itt csak annyit jegyzünk fel röviden , hogy a nagy gyűlést id. gr. Teleki Domokos, ki mint főgondnoka a helyi ref. főtanodának, e gyűlés­nek is, a végrendelet értelmében elnöke, nyitá meg. Beszédében találó­ vonásokkal feste az ala­pító élet­rajzát, s méltatá a végrendelet erköl­csi oldalát. Ezután a jegyző olvasá fel­jelenté­sét, mely az alapítvány ötven éves történeti váz­latát adván, annak jelen állását is megvilágítá. Ezt is egész terjedelmében kívánván közre­adni, itt csak két adatot jegyezünk fel. Egyik az, hogy a tőke jelenleg 72,310 frtra rúg; a má­sik, hogy : a tőke nem 1920-ban fog felemelkedni 1 millió frtra, mint az alapító számító, hanem nagy valószínűséggel már 1900-ban. Azt sem hagyhatjuk említetlenül, hogy az elnök gróf, az alapító czélja előmozdítsa végett újabb adako­zás eszközlését indítványozta, melyet maga 500 frtal azonnal meg is kezdett. A gyűlés kevéssé volt népes, a testületek megbízottjai csak nem kivétel nélkül megjelentek hanem a többi tagok, kik a végrendelet értelmében meghiva voltak, csak távol lételekkel fényeskedtek. * A m.-vásárhelyi jótékony nő-egylet, részletes és terjedelmes kimutatást küldött be hozzánk, az általa rendezett négy felolvasási es­tély kiadásai­ és jövedelmeiről. Hely szűke miatt csak a főösszegeket közölhetjük, a mint követ­keznek. Bevétel: 399 frt 70 kr. ; kiadás 93 61 kr ; t­i­s­z t­a j­ö v­e d e l e m 306 frt 9 kr. Öröm­mel említjük meg a felolvasások ezen tetemes anyagi hasznát, miután szellemi sikereit múlt alkalommal méltattuk. * Szász Béla kedves barátunk, lapunk alapítója, azután több ideig szerkesztője, s mind­végig szorgalmas munkatársa, tegnapelőtt — 28- ikán —távozott körünkből Kolozsvárra, hol a jan. 1-jével megindítandó „Kelet“ deák-párti napilapot fogja szerkeszteni. Csak most látjuk az űrt, melyet, eltávozása körünkben hagyott. Csak most értesü­lünk azon élénk sajnálkozásról, melyet elmenetele keltett, s mely e stereotip kérdésben találja ki­fejezését: „Váljon ki lesz képes betölteni he­lyét.“? Óhajtjuk, hogy új és fényesebb pályáján nagyobb munkakörében is, annyira sikerüljön ki­érdemelni a közbecsülést, rokonszenvet, szerete­­tet, mint itt nálunk, s különösen, hogy mükö-

Next