Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-02-23 / 16. szám
Il-ik évfolyam. 16. szám. Maros-Vásárhelyd, Szerda, február 23. 1870. SZÉKELY HÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. ^ KIAD@KOVATAL : « Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS NAGY-KÖZ ELEJE. ^ ___________________________9 Hirdetési ár : Három hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért először 7 kr. másodszor5 kr., harmadszor 6 kr. és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza 60-ik sz., és J. Hausenstein és Vogler Bécsben (Wollzeile 9-dik sz.) Megjelenik e lap , minden szerdán és szombaton reggel NAGY FÉLÍVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR Negyedévre .Félévre . 1 frt.0 Pest, február 19. (D. L.) Négy nap óta az oktatásügyi ministérium költségvetése van napirenden, de még az általános vita sem ért véget. Daczára azonban e látszólagos idővesztésnek, a most felszínen levő vitát, ha nem is jelen eredményeivel, de elvi követelményeinél fogva, egyik legnagyobb horderejű harcznak tekinthetjük, melynek győzelme a világosság diadala lesz a sötétség fölött. A 15-diki ülés mintegy az előjátékot képező, Ludvig azon határozati javaslata lévén napirenden, mely szerint az egyházi javak intercaláris jövedelmei az állam pénztárába folyjanak. E javaslat ugyan ezúttal elejtetett, de nem végkép, mert — Ghyczy indítványa folytán — tárgyalásra jön kitűzve akkorra, midőn a miniszter ígérete szerint e jövedelmekre vonatkozó törvényjavaslat benyújtatik és tárgyalva lesz. Magát a költségvetési általános vitát, a 16-diki ülésben, Ghyczy Kálmán (katholikus) nyitotta meg, s harczát nem anynyira a minisztérium, mint a most szervezkedő kath. autonóma ellen küzdötte ki, erős logikával mutatván ki féltékenységének alapos voltát azon esetre, ha a magasabb nevelés ügye — az autonómia ál-szabadelvüsködő leple alatt — a kath. egyháznak, illetőleg klérusnak kezében maradna. Beszédének másik része, mely szerint a miniszter az országos nevelési alapokat az autonomice szervezendő kath. egyháznak akarná — az országgyülés tudta nélkül — kiadni, a miniszter nyilatkozata által meg len czáfolva, — s midőn e nyilatkozás által teljesen meg vagyunk nyugtatva az országos alapoknak az ország akarata szerint való fölhasználtatásáról : lehetetlen, hogy igazat ne adjunk Ghyczinek amaz előbbi tételében, mely szerint a kath. autonómia eddigi inscensrozása méltó aggodalmat kelthet a szabad gondolkozás és felvilágosodás minden igaz barátjában, miután ama szervezkedést az eddig történtek szerint, nem az egész egyház, nem maga a nép, hanem csakis a klérus és feltétlen hívei hajtják végre. Sőt talán egy lépéssel tovább is lehetne menni Grhyczinél, s kimondani határozottan, hogy az autonómia, úgy a mint az a protestáns egyház kebelében él és érvényben van, a kath. egyházban fogalmilag lehetlen, miután a kath. vallás hitczikkelye tiltakozik az ellen, hogy aaes és a kleros valaha egy rangba léphessen, a hitczikkelyen pedig az országgyűlésnek sincs joga változtatni. Látni való tehát, hogy míg a kath. egyház katholikus egyház lesz, a „szabad egyház“ elve a „szabad klérus“ elvévé változik át, épen ama hitczikkely következtében. A miniszter a 17-iki ülésben válaszolt Ghyczynek s másoknak. A nevelési alapokra nézi tett nyilatkozatát már fentebb érintem, s ez teljesen megnyugtató. A kath. klérusnak a felsőbb nevelésre gyakorolható befolyását ellensúlyozva látja a tanszabadságban, s ebben igaza van, bár mi, részünkről, még hatályosabb ellensúlyt óhajtunk. •*— Hatásos beszédének fénypontját azonban mindenesetre azon részlet képezi, melyben a népnevelés lassú fejlődésének okait fejtegeti, s elragadó szónoki erővel festi saját helyzetét, ki még csak reménynyel sem kecsegtetheti magát, hogy az általa elhintett magvaknak gyümölcsét láthassa. A tegnapi ülés is mindez általánosságok körében forgott, melyek ugyan tényleges eredményre nem vezetnek, de az eszmék tisztázása által tagadhatlan horderővel bírnak, az újabb kor eme legnehezebb kérdésére nézve, értem az állam és egyház viszonyának meghatározását. A mai ülés a mentelmi bizottság véleményének (Rákóczi, Berzenczei és Miletics kiadatása) tárgyalására lesz szentelve, s ha még idő marad , a költségvetési vita folytattatik. Örvendetes hírkép Írhatom, hogy a szedő-strike végvonaglásában van már s rövid napok alatt egész lapokat vesznek önök. A miniszter- változási hírek megint elhallgattak szépen. Maros-Vásárhely sz. k. város képviselőtestületének felirata, a szesz-megdíjaztatás ügyében. Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr ! (Folytatás.) Az árverezés ideje alatt együtt ülő v. képviselőtestület, tekintve Nagyméltóságod egyenes rendeletét és az ügy sürgősségét, mely szerint mindennapi késedelem a város tetemes anyagi kárát okozná; tekintve továbbá azon körülményt, hogy az árverezés eredményét, akkor meghiúsított ok későbben is meglenne: elhatározta, hogy a pálinka és szesz megdíjaztatását egy évre keblileg maga kezelteti , mind azért, mert a halasztás által véteknek tartá vala a közönség megkárosítását, mind azért, mert ez az egyetlen mód biztos tudomást szerezni a felől: mennyi a haszonvét valódi jövedelme, hogy egy későbbi haszonbérbe adás alkalmával, az árr megszabásánál, határozott adatra lehessen támaszkodni. A kebli kezelés felől hozott e képviselőtestületi határozatról Nagyméltóságod azonnal értesíttetett táviratilag. A f. év júni 4-én életbeléptetett városi szesz-megdíjaztatás kebli kezelése a következő tényezők által foganatosítatott : a v. képviselőtestület kebeléből választott 9 tagú bizottmány vezeti, a képv.testület iránti felelősség és havonkénti számolás mellett, minden belfogyasztásra szánt szesz avagy pálinka megdíjaztatását, rendelkezésre állván 4 negyedbiztos és 10 pandúr, kik a csempészetet ép oly módon gátolják és ellenőrzik s ugyanazon büntetésekkel sújtják, mint az a Nagyméltóságod által helyben hagyott árverezési feltételekben a leendő haszonbérlő javára biztosítva volt. A megdijaztatás életbeléptetését azonban természetesen megelőzte a város területén létező összes szesz és pálinka mennyiség fölvétele, és a korcsmákban való oly célú lepecsételése, hogy a fogyasztásra szánt mennyiségért fizetett díj letétele után a kezelőbizottság által a belfogyasztásra utalványoztathassék. Ha a képviselőtestület nem tréfát akart űzni, hanem a Nagyméltóságod kegyelmes engedélyének valóban és pedig a város anyagi hasznára szolgáló érvényt kívánt szerezni , ez első instantjában való szesz fölvételt, illetőleg szeszlepecsételést teljességgel nem mellőzhette, ellenesetben a le nem zárolt szesz megdijazatlan árusitatván el, e lezárolás pedig csak azon nehány pillanatig tartván, mig az illető belfogyasztásra eladó az e végre berendezett hivatali helyiségben utalványt vesz avagy vált, ezáltal sem üzletében, sem polgári jogaiban több sérelmet nem szenvedvén, mint a mennyit maga Nagyméltóságod kegylemes engedélye a megdijaztatásra vonatkozólag, a város minden egyes polgárára rótt, a kivitelre nézt pedig épen semmi nehézség nem tétetett. Hogy ez teher , tagadhatlan , e város teljes tudatában volt e magára vállat tehernek, akkor, amidőn a benfogyasztott szeszre díjt szabott, illetőleg késznek nyilatkozott, hogy a város kilátásba helyezett anyagi emelkedésének előnyéért, megdíjazott szesz és pálinkát fogyaszt ezután, jól tudván, hogy áldozatok nélkül a közjó emelkedése soha, sehol el nem érezhetett. De e város annak is teljes tudatában van, hogy ez