Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-10-14 / 82. szám

Értesítés és meghívás a maros-vásárh­elyi jogász­­egylet tagjaihoz. A maros-vásárhelyi jogász­ egylet folyó évi köz­gyűlése november hó 10-én fog megtartatni, a követ­kező tárgysorozattal: 1. elnök- és jegyző­ választás, 2. jelentés az egylet évi működéséről, 3. a rendes ülések véleményei és javaslatai, 4. a számvizsgáló bizottság jelentése, 5. a jövő évi költségvetés megállapítása, 6. az igazgató-választmány és a tisztviselők meg­választása, 7. tanácskozás az egylet közlönyére vonatkozólag, 8. indítványok. E­­gyűlésre a választmány, az alapszabályok 57. §-sa értelmében az egylet helybeli és vidéki tagjait ezeknel meghívja s egyszersmint felkéri, hogy minél számosabban szíveskedjenek megjelenni. Maros-Vásárhelytt, a jogász-egylet választmányá­nak 1871 September 13-án tartót gyűlésből. B. Apor K­á­ro­l­y, egyleti elnök. Vá­lyi Gábor, titkár. A magyarországi „Prostestans egylet.“ E hó elején egy legújabb vallásos mozgalom indult meg Pesten, mely eredetileg általános vallási „Reform egylet“ czim alatt lépett fel s mint ilyen több oldalról meleg simpathiákkal üdvözöltetett, és sokan a jelenkori vallási küzdelmek üdvös kiegyeztetését remélték ez egy­lettől hazánkban. Több jeles férfiút látunk e mozgalom élén, de úgy látszik mégis, hogy nincsenek meg benne azon erős ele­mek, melyek a czélzott magas érdekek gyakorlati meg­testesítését keresztülvinni elegendő hatálylyal bírnának. Nem akarunk azért preokupálni semmi véleménnyel, s ismertetésül közölni kívánjuk — pesti lapok után — az egyesület működésének és törekvéseinek lényegesebbjeit. „Az egylet“ mindenekelőtt oda akar hatni, hogy a XVI. századbeli reformátió, mint a mai polgárosodásnak egyik megindítója, és valahára alapelvéből folyó minden következményeit kifejtse, s álláspontul nem a 4-ik szá­zadbeli, már romlásnak indult keresztegénséget, hanem Jézusnak ez evangéliumból ismert tiszta vallását vegye. Akarunk egyházat, mely nem tantételek, hanem emberi­ségi nemes czélok egységén alapulva a lelkiismereti sza­badságot óvja, nem pedig hóhérolja. Akarunk egyházat, mely Jézus igazi szellemében a lelkekeket szeretetben egyesítse s nem olyat, mely érthetetlen dolgok feletti vélemények miatt az embereket egymástól elidegeníti. Akarunk egyházat, mely a hiveket példaadás által jézusi tiszta életre, önfeláldozó szeretetre ösztönözze, de nem olyat, mely a hivek lelkiismeretén uralkodni és el­méjüket érthetetlen tantételek igájába fogni törekszik. Akarunk egyházat, mely lelkeket gyűjt, s nem olyat, mely ajtót mutat annak, ki egyik másik kérdéses czik felett saját véleményt mer nyilvánítani. Akarunk az egy­házban vallást, olyat mindet Jézus tanított, isten- és emberszeretetet, engesztelékenységet, könyürületességet, alázatosságot s minden körülmények között a gondvise­lésbe való bizodalmat hirdetőt. Akarjuk a lelkiismeret vallását, mely nem teszi függővé az ember üdvét ilyen vagy amolyan vélekedés hivésétől, hanem a lélek tisztaságától, a jónak erélyes akarása és teljesítésétől s a bűn feletti őszinte törődé­sétől. Akarjuk a tett vallását, mely nem áll üres szer­­tartások gyakorlatában, nem elcsépelt imák ledarálásá­­ban, hanem abban, hogy vágyainkat fékezve, akaratun­kat irányozva, egész életünket az emberi tökély legszebb példányképe, Krisztus után idomítja ; tett vallását, mely a szenvedő emberiség iránti munkás szeretetben nyilat­kozzék. Akarjuk a világosság vallását , mely visszautasít­son minden babonát, minden vakhitet és ösztönözzön az igazság őszinte keresésére, hogy elébb haladjunk igaz is­meretben és tudományban. Akarjuk az alázatosság vallását, hogy ne bizuk el magunkat arasznyi korunk tudományában, hanem vall­juk a szt. íróval, hogy „sok rendben és sokképpen szólott régen is isten az atyáknak.“ Elnök indítványára Ballagi beszéde magyarul, né­metül és szlávul fog kinyomattatni, következik a négy alapszabály-javaslat fölolvasása : az elsőt az egylet indít­ványozói, a másodikat az erdélyiek, a harmadikat Lit­­key Péter, a negyediket a sárospatakiak készítették. Élénk szóvita fejlett ki az egylet elnevezése felett, némelyek „r­e­f­o­r m e­g­y­­­et“ mások „prot. egylet“ czimén akarván nevezni. Az egyes pontok kevés változtatással a bizottság formulázása szerint fogadtatnak el. A nevezetes­ pontok következők: 1. A „magyarországi prot. egylet“ azoknak körében alakult, kik a magyarországi prot. egyháznak Krisztus szellemében való megújításra törekesznek. 5. Tá­mogatásában részesíte mindenféle irodalmi és társadalmi vállalatot, mely a különböző vallásfelekezetek tagjai közt a kölcsönös szeretetet, műveinek gyakorlását, s általában a nép valásos­ erkölcsi javát és tökélyesedését előmozdítja. 4-én az ülés folytattatott. A gyűlés elé két tárgy terjesztetik: a tagsági díj és az egyleti választmány szék­helyének meghatározása. Az elsőt illetőleg némi vita után a gyűlés abban állapodik meg, hogy az első egyleti évre, vagyis a jövő közgyűlésig, minden tag tetszés szerinti díjt róhat le, a tagdíj végleges meghatározását így a jövő közgyűlésnek hagyván fen. A választmány székhelyéül a gyűlés az egylet első három évére Pestet határozza, hol az egylet közlönye is kiadatni fog. Szeremley Samu olvassa már bejelentett értekezését a vallási reformok szükségességéről. Értekező fölolvasását megelőzőleg sajnálatát fejezi ki a tegnap végbement czim változtatás fölött, mely által úgy mond, úgy érzi magát, mint az „ki gyermekét megtagadja, s ki mást fogadott.“ Ő értekezését még a régi „reform“ czimhez alkalmazta s azért kész visszavonulni, ha a gyűlés úgy akarja. Számos „halljuk“ kívánja azonban a fölolvasást. Az értekezést sok helyütt zajos helyeslések szakították meg, s a hall­gatóságra a legjobb benyomást tette. Szabatos modorban körvonalazza az a vallási reform mikénti életbeléptetését, s fölrázni akarja a szabadelvű laikusokat, kik most „mél­tóságuk alattiénak tartják azt, hogy a vallás ügyeivel foglalkozzanak. Itt akarja ő a leggyökeresebb változtatá­sokat. Az egyházban mindenki illetékes s illetékességét kell, hogy fölhasználja­ végre a vallást a külső tekintélyre való támaszkodástól egészen meg akarja szabadítani, mert ez a vallás legveszélyesb mételye.“ „A régi romok elhordandók, a tér tisztogatandó, az itt egyengetendő. Most még csak az előkészületek aerájá­­ban vagyunk, de annyit már most is tudunk, hogy a hit, mely így fog keletkezni igaz, egyszerű, s természetes lesz, a népek szereteteinek igazi evangéliuma.“ Ballagi Mór a fölolvasást kitűnőségénél fogva lap­jába a „Protestános egyházi és iskolai lap“-ba vezér­­czikknek ajánlkozik fölvenni. Átadatik. Az értekezés­ei­ f ‚&СЖД. Max Stolph­an. — Ziohokke Henrik humoreszkje. — (Folyt, és Vége.) Minő bókokat csinált a nagy társaság közöttem, azt nem tudom , mert még mind nem volt bátorságom fel­pillantani, hanem, mint előbb sifitelve, „alázatos szol­gájáéval bókolva, közben tovább haladtam, m­íg egy újabb szerencsétlenség udvariaskodásomnak határt s vé­get nem vetett. Tudniillik buzgó bókolásaim folytán, lábaimmal már a pástétomig juték, mely még ott feküdt a pallón; mert a szolgáló borzasztó ijedelmében még sokáig nem bírta vala felszedni, hanem merev szemekkel nézett a sza­kács-művészetnek a szobapallón heverő mesterművére, a­nélkül, hogy hozzányúlt volna. Tehát egy újabb bókolásom alatt tintafoltos lábam­mal a pástétomba léptem. Nem látok semmit , mert ez udvariaskodás alatt szemem előtt minden kékké vált. Most szégyenteljes ugyan, de igen természetes módon, a pástétom-tésztában elcsuszamodom, el­vesztem személyi és politikai egyensúlyomat s a mily hosszú vagyok — öt láb két hüvelyk — a földre terülök, nem csekély ijedel­mére és nevetésére az egész tiszteletreméltó nagy társa­ságnak. Eszemmel még két széket is felforditok, melyek­ben megfogódzni akartam ; nem csak, hanem egy fiatal szerény hölgy is, ki gyanithatólag azok egyikére akart leülni, és oly gyorsan, mint széke, terült mellém, le a padlóra. Oh ég ! és ez az én Berbelim volt. Erre iszo­nyatos rikitás keletkezett, od is kiabáltam a pallón, mi­dőn a két széken kívül magam mellett a földön még egy hölgyet látok feküdni, s hirtelenében azt véltem, hogy erős földrengés támadt. De szerencsére az nem volt föld­rengés, mely ezen szánakozásra méltó esést okoz­, ha­nem, mint mondom, csupán egy borjú-pástétom. Fölál­­lunk, a nagybátya sietett az egész dologból tréfát csi­nálni. De ő jól tudott ám tréfálózni. Én szerettem volna sírni s csaknem halálra szégyeltem magamat. A kályha mellé állottam s egy szóval sem kérek bocsánatot, ha­nem, mert közülem minden nevetett és kaczagott : én is nevetek s lopva tekintek a széttapodott borjú-pástétom felé. Végre asztalhoz kelle ülnünk. A nagybátya elég udvarias volt nekem Berbeli mellé mutatni helyet. Szí­vesebben ültem volna egy tűzhányó hegy, mint e szép és jó gyermek mellett , mert csodálatosan oda lett bátorsá­gom leendő órám közelében. Csak futólag pillanték fel az asztal körül ülő nagy társaságra, midőn a levest kö­rülhordozták. Berbeli kisasszony telemert számomra egy tányért, én azt illetlennek tartom elfogadni. Neki nem volt még levese. Bókolni kezdtem ismét a leves fölött s már ér­­zem előre, hogy ezek az istenadta bókok újból balul fog­nak kiütni , azért sietve kértem a szép Berbelit : tartsa meg magának a levest. Midőn igy kérve, szép kék szemébe tekintek, nem láttam a tányért, melyből épen a forró-meleg leves va­lóban Berbeli ölébe s ruhájára folyék. Én most hirtelen visszakapom a levest, mire annak fele az én ölembe asz­talkendőm és ruhámra ömlék. Megosztok testvériesen. Ezt soha sem feledem el, úgy jó nekem most is az egész, mintha ma történt volna. Rák­leves volt. A jó Berbeli felkelt az asztaltól. Én bocsánatot kérő szavakat dadogok. Engem vigasztaltak s más tányért adtak. Midőn­ nadrágom az áradattól még mind gőzölgött, az alatt az abrosz egyik szegletét, asztalkendő helyett, mellényem gomblyukába gombolom. De Berbelinek föl kelle ruháit cserélnie. Ő megjött ismét s én úgy, a mint tudok, ezerszer kértem bocsánatot. Mihelyt láttam, hogy ő barátságosan mosolyog, nekem is megjött bátorságom s kezdem fölszántani az aggalom verejtékét arczomon, természetesen, nem kezemmel, hanem zsebkendőmmel. De a szerencsétlen zsebkendő ! — A tinta eseményét már egészen elfeledtem volt, mindamellett, a­mi azóta velem jelentősebb történt. A verejték felszárításánál egész arczomat bedörgölöm tintá­val, úgy, hogy midőn a zsebkendőt ismét zsebembe aka­­rom gyűrni, a nagy társaság csodálkozástól elfogultan látá, hogy én szerecsenné változtam. Ekkor ismét nagy zaj és nevetés keletkezett. Udvariasságból én is hangosan felkaczagtam s ne­vettem egy jó darab ideig, mig észre vettem, hogy a höl­gyeket az én irtózatos arczom rémité el. Most láttam be először, hogy e játékban zsebkendőm bolonddá­­tett, s hogy nekem borzasztó kinézésűnek kell lennem. Megré­mülten és sietve ugrom fel az asztaltól, hogy a konyhá­ba szaladjak mosdani. De mi történt ekkor ? Magam után lerántom az abroszt — az átkozott abroszt — melynek szegletét mellényem gomblyukába fűztem vala. Minden tányér, sült, saláta, spinot, üvegek, kések, villák, poha­rak, halak, pecsenye, kanalak, sótartó s több holmi esze­veszetten hullottak utánnam nagy zörejjel a szoba-pal­lóra. A vendégek tátott szájjal ültek, mintha csak oda kövültek volna s nézték a pompás fetteritést, mikép­psen az el egészben szemeik előtt, s az annyira kedvenez fa­latokat, melyeknek ők már oly bensőleg örültek vala. Kezdetben, midőn látom, hogy minden tepsi és tá­nyér mögöttem van s engem követ, a dolgot boszorkány­ságnak tartottam , mignem a nagybátya mindkét lábával az abroszra nem ugrott. Ez kiránta az abrosz szögletét mellényemből. De én teljes sebes rohamban többé nem a konyhába, hanem a lépcsőzeten le­­szaladtam az utón végig haza felé. Négy egész hónapig senkinek sem mu­tatom magamat. Ez idő óta soha sem gondolok a nősü­­­lésre szédülés nélkül, sem a nagy társaságra a nélkül, hogy hideg­ lázat ne kapjak. Beszéld el kedves olvasó mindenütt s ismételten az én szerencsétlen esélyemet barátaid körében). Én magam is nevezem most szerencsétlenségemet, de esélyem fiatal uraink némelyeinek, például ugyan nem, azonban óvásul és tanulságul mégis szolgálhat. H­a a­­ Gyula S30 nők indítványára szintén német és szláv nyelvekre io lefordittatni. A nyomatási költségekre Tolcsvai Nag Gedeon 20 irtot a­jánl. (Éljen !) Vízakna, október 5-én 1871. Tisztelt Szerkesztő ur! Bocsánat, hogy az ön becses lapjánál kopogtatok ezen igénytelen soraimmal, de miután e lapban városunkról soha nem olvastam, *) azért egy kis helyet kérek. Ezen különböző nemzetiségek közzé szigetelt 1200 lelket szám­láló vízaknai reformáta magyar egyház a múlt napokban szentelte fel új orgonáját — miután még a 14-ik század­ból való tágas templomunkat a kisebb szerű orgona hangja alig volt képes betölteni már régóta közóhajtássá vált, ennek helyébe egy nagyobb szerűt állítani hanem ez csak mind jámbor óhajtásnak maradt egész a jelen évig mikor aztán országgyűlési követünk vélt, Korizraics László úr megértvén egyházunk közohajtását és anyagi helyzetét s bár más vallás felekezethez tartozik, mégis ő tévé­n meg az első lépést új orgonánk létrehozásában e czélra 500 o. é. forintot adományozván, mihez hozzá­já­rult még a hivek áldozatkészsége és buzgósága, lemond­ván pár évig az őszi szabad korcsomárolási jogról, ennek haszonbérét is e czélra ajánlották ; minek folytán azután brassai orgona-művész Nagy Józseffel szerződésre léphet­tünk, a ki 5 hó alatt 960 forintért oly orgonát készített, a mely mind külső csinosságára, mind belső vasgépezetére uj modern szél­ládájára s mindenek felett összhangzó gyönyörű hangjára nézve a 6 változási­ orgonák mintá­jául tekinthető, s templomunknak teljes diszére válik, ennélfogva nevezett Nagy Józsefet, mint tehetséges orgona­­művészt minden egyháznak jó lélekkel ajánlhatjuk. Pávai József, presbyter és egyházi pénztárnok. Maros-Vásárhely képviselő-testületének i. e. szept. 23-kán tartott XX-ik közgyűlése. A múlt gyűlés jegyzőkönyvének megállítása után Szarvadi Lajos tanácsos, mint kinevezett árlejtési biztos jelenti hogy a második nagyhíd felépítési munkálatai fö­lött az’ árlejtés mai napra tűzetett ki, de arra csak egyet­len vállalkozó jelentkezett, s ez is a közzétett feltételek­nek csak következő megváltoztatása mellett kíván az ár­lejtéshez h­ozzászólani, t. i. ha a városi közönség által kiszolgáltatandó cserfákért az előirányzott becsár nem vonatik le és ha a kérdéses cserefákat maga a közönség szállíttatja az építési helyre. A képviselő-testület tekin­tetbe véve, hogy ezen már 2-dik árverésen sem jelent­kezett egynél több vállalkozó, s hogy a mostani viszonyok között a feltételek csakugyan módosítást kívánnak , el­határozta, miszerint a padlóknak való cserfákat a város az erdőn ingyen szolgáltatja ki, a beszállítás azonban a vállalkozót terhelendi, továbbá a felkiáltási árt is 12 ezer ftra emelte. Ezen feltételek mellett 15 napi határ­időre újabb árlejtés hirdetésével és megtartásával a ta­nács bízatott meg. A közmunkaügyi bizottmány, kérése következtében a közgyűlés részéről az alábbi széles körű felhatalmaz­*) Ez épen nem csuda mert ine’most először van szerencsém egy ottani tudósításhoz. Parancsoljanak minél gyakrabban ! minden nemes közügy számára mindenkor nyitvák e lap hasábjai. S­z­e­r­k.

Next