Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-10-18 / 83. szám

etésera mellett*) még száz egynéhány forint helyettesítést fizetett érettem az intézet!!— Valóban, a legszegé­nyebb mesterember vagy a legkrajczárosabb zsobrok is lelke mélyéig elpirulhatna ily rideg érzületért... Czikkiró úr végre a választmány „erélyére,“ „ta­­pintatatára“ és „bölcseségére“ hivatkozik, hogy ez segédet nem fog állítani. Hát nem vette észre ön finom politikus, a durva sértést , mivel ekkor épen a választmányt ületi ? Hisz a választmány épen azért, mert igazságos, tapintatos és bölcs, i­g­e­n jól ismeri a f­e­n­n­í­r­t tény­állást, és ön mégis bátorkodik föltenni róla , hogy mint az éretlen néptömeg a kortes szónoknak egy pár kacskaringós hízelgő bókjáért, ez is menten fel fogja adni saját meggyőződését és minden jobb érzését, és gondolat nélkül segédkezet fog önnek nyújtani, hogy azt a négy picturát, a­mely a segéd fizetéséből önre esnék — az ön zsebében megmarassza, vagy talán pláne a jövő közgyű­lésen önt válasszák igazgatóvá?! Ne ringassa magát ily álmokban jó uram ! A négy picturát, jöjjön hozzám, ki­fizetem én önnek a zsebemből, hogy ne fájjon a szíve s e miatt ne kompromittálja többé a takarékpénz­tárt. Az igazgatóságra pedig: maradunk mi az urak mellett. Végül térjünk pár szóval a lapszerkesztésre! Ezt is én viszem, de legkevésbé sem a pénztári hivatalom rovására, mert ott minden rendben van a fennírt mód mellett. A hírlapra kevés időm marad, s ez valóságos életszükség szellememnek, mely itt felüdül a szám-mesterség zsibbasztó hatásaitól. Emellett ez a szellemi munka is hoz valamit a házhoz. E drága világban pénztári fizeté­semből én ép úgy, mint pénztárnok kollégám meg nem élhe­tünk, s kénytelenek vagyunk ama nagy munka terhet még mással is tetézve ki a mint tud, mellékes kereset után is látni, hogy élhessünk. Ezzel azonban senkinek s­e­m­mi k­ö­z­e, s valóban rémítő obskuritást árul el czikkíró úr, a midőn magán­ügyeimbe avatkozni jogosultnak véli magát talán azért, mert takarékpénztári részvényes ! Ha­nem a dolognak másutt lehet a bibéje. A jó úr ugyan­is azt véli talán, hogy engemet a pénztárnál az (eddig is az alapszabályok világos rendelete ellen mel­lőzött) „jegyző­könyvelőnek“ fel nem állításával a munka­teher súlya­ által addig nyomhat, míg ez alatt megros­­kadva kénytelen leszek a hirlapszerkesztéssel fel­hagyni, s ekkor­ egy más „különb“ lap számára majd anyazsíroznak egy szerkesztőt a „Magy. Polg.“ kanczel­­láriájáról......... Ne képzeljen ilyeneket jó uram! Gondoskodik erről a székelyföldi olvasó­közönségnek és a takarékpénztári részvényeseknek az önénél jobb és nemesebb géniusza! Rápolty Károly. Értesités. A nagyméltóságu földmivelési ipar- és kereskedelmi magy. kir. ministerium October 3. 9925. sz. alatti elha­tározásával a kolozs-monostori magy. kir. gazdasági tan­intézetben rendelkezés alatt álló 12 állami alapítványi he­lyeket a következő ifjaknak adományozza: Márton Béla, Tulokdi Samu, Páll Károly, Benczédi János, Kálmán Mózes, Vaska Gyula, Simon Lajos, Nyá­­rádi István, Damo Vilmos, Tömösvári Miklós, Imreh Zsigmond, Kastély Gyula. A szabad helyekre kineveztettek: Báli Kálmán, Kakucsi Sándor, Szattinger József, Nagy Imre. Miről az illetők azon megjegyzéssel értesittetnek, miszerint helyeik elfoglalása végett magukat folyó hó 28-ig az igazgatóságnál okvetlenül bejelentsék, a többi folyamadók pedig felhivatnak, hogy folya­­madványaik és bizonyítványaik átvétele vagy hováküldése végett forduljanak az alálirt igazgatósághoz. K.-Monostor, 1871. October 10. Kodolányi Antal igazgató. Helyi dolgok. — A m.-vásárhelyi takarékpénztárnak 1871 September havi üzletforgalma. Bevétel: Kiadás: *) A havi kimutatásban ott áll a „tiszti fizetések* nagy sum­mája, melyen a szolgával együtt ötön osztozunk. R. K. Pénztármaradvány a múlt hóról 18332 frt 5 kr. Так. pénztári betétek 55 féltől 23469 „ 2 „ Visszafizetett váltók ..... 81280 „ - „ „ előlegek .... 100 „ - „ „ zálogkölcsönök . . 650 „ — „ Befizetett kamatok.......................... 2528 „ 64 „ Különféle illetékek.......................... 1423 „ 96 „ Megtérített kezelési költségek . . 23 „ 78 „ Késedelmi kamatok..................... 23 „ 15 „ Viszleszámított váltók..................... 32000 „ — „ Összvesen :159830 frt 60 kr* Betét visszafizetés 58 félnek . . 22481 frt 4 kr. Pénztármaradvány.......................... 90 „ 97 „ Leszámítolt váltók..................... 132145 „ — „ Előlegek érte papírokra . . . . 647 „ - „ Zálogkölcsönök ............................... 198 „ - „ Kifizetett részvény osztalék 1870-ről ■ 24 „ - „ Kezelési költségek.......................... • 27 „ - „ Tiszti fizetések ............................... 183 „ 34 „ Igazgatási költségek.......................... 37 „ - „ Postadijak......................................... • 4 „ 16 „ Kamatok...................................... 270 „ 50 „ Kifizetett betéti kamatok .... 3722 „ 59 „ Összvesen : 159830 frt 60 kr. Maros-Vásárhelytt, 1871. oktob. 10-én. Z. Dr. Knöpner­­. Jenei Albert Rápolty Károly, igazgató, aligazgató, könyvvezető. — Nyilvános köszönet K­rrek Sándor nyomdász és laptulajdonos urnak, ki az általa kiadott „Erdély“ czimü szépirodalmi lap egy tiszteletpéldányával ifjúsági könyvtárunkat megajándékozni szives volt valamint­­. Szath­­máry János könyvkötő urnak is ugyan a könyvtár számára adott könyvadományért, az ifjúság nevében legszivesebb köszönetemet nyilvánítom. Maros-Vásárhelytt, 1871. ok­tóber 12. P a a­­ Gyula kath. gymm­. tanár. — A hivatalos lapból olvassuk, hogy helybéli köztiszteletben álló kir. adópénztári ellenőrünk­­. Székely Elek ur adóhivatali pénztárnokká, t. Pokorni J. ur pedig ellenőrré neveztettek. Örömmel gratulálunk! — Tegnapelőtt délután választotta meg a helyi iskolaszék a városi polgári iskolához a két tanárt t. Nagy Lajos és t. Gruber Mihály urak személyeiben. A mint már irtuk nyolcz pályázó volt, s így e választás igen sok­­hoz értő embert meglepett itten------és szükséges lesz e furcsa választási aktusra jövő számunkban minél tüz­etesebben visszatérni.*)­­ A múlt vasárnap délután egy kéménynek ki­­gyulása következtében harangkongatásokkal riasztatott fel a városi lakosság.­­ Veszélyes gyermekjáték. Pénteken este Sz. F. ácsmester a Régibaromvásártuczabeli házában gyer­mekeit magukra hagyván, ezek pajkosságból a szolgáló öltözetneműit a szoba közepére halmozván felgyújtották s ennek folytán csak kevésbé múlt hogy a ház is a lán­gok martalékává nem lett, mit a segélyre siető kisutcza­­beli lakosságok gátoltak meg. — Vettük a „Gecse Dániel“-féle emberszereteti intézetnek a helyi nyomdában megjelent „alapszabályait és közgyűlési jegyzőkönyvét“. E terjedelmesebb és ben­nünket a legélénkebben érdeklő mű­nek tüzetes ismerte­tését közelebbi alkalomra fentartjuk magunknak.­­ Múlt heti vásárunkon történt, hogy egy me­zőségi jómódú izraelita reggeli 9 óra előtt 30 véka al­mát vásárolt össze, miért is őt, mint rendőrellenes ki­hágásért, városi rendőrségünk elcsípve, hűvösre tette. Az egész históriát a rendőrség vezetésében történt személy­­csere javára volnánk hajlandók följegyezni, hisz az a po­­liciális erély küljellegét viseli magán, ha csak a dolog más oldalról tekintve nem rejtene magában jogsérelmet. A rendőri erély és szigor gyakorlására igen hálás és jo­gos tér kínálkozik abban, hogy a városunkban páratlan nagyszámú kofaság (nem kofáskodást értünk itten, ám­bár ez is szörnyű nagy) azon valóságos „polizeiwiding“ eljárása szüntetnék meg, miszerint még kora viradatkor minden piaczi árut felszednek, s azután a városi fogyasz­tó közönséget impertm­entel zsarolják. Míg a kufárnők­­nek ezen egyaránt tilos és káros zsebmetszése meg nem zaboláztatik, míg rendőrségünk elég szelíd lelkületű és udvarias eltűrni gyárosainktól azt, hogy nem 9, hanem 7 óra előtt, sőt még korábban is minden névvel neve­zendő keresett gabonanemeket és tű­zi­fát összevásárolja­nak, s igy a városi lakosságot az első életszükségletek beszerzésének lehetőségétől tilos módon megfosszák , ad­dig rendőrségünknek azon irányú szigorgyakorlatát sem tekinthetjük jogosnak, (sőt azután sem­, hogy egy egyes vidéki polgár fennebbi, mások által szabadon űzött kihá­gásért tömlöczre vettessen. Bár csak rendőrségünknek je­lenlegi erélyes vezetője gyenge szavunkat meghallgatni ne terheltetnék, s ez új téren számára kínálkozó babéro­kat, melyeket máshelyü­tt kevésbé sikerült kivívnia, ma­gának biztositni törekednék , mi elismerésünk adóját nem vonnék meg nagyon is kívánatos igazságos erélyétől.­­ Véletlen útbaigazító. Múlt héten egyik kora reggelen Sch....... helyi kis­kereskedőnek 3 töltött libá­ját észrevétlenül ellopták, a megbaszankodott káros egész hévvel indult az ellopott jószágok nyomozására, s egy vé­letlen körülmény útba is igazítá őt, mert a tolvajra ve­zető biztos Ariádné fonalat nyert azon kukoricza szemek­ben, melyek a lábuknál fogva aláfordítva elhurczolt libák­nak tömött hegyeikből lépésenként kihulldogálának. A tolvaj megbüntetéséről vagyis helyesebben büntetlenül ma­radásáról nincs mit írni, köszönje meg Sch. polgártársunk, hogy libáit visszakaphatá, mások még ennyire se képesek menni. Mi is tudunk esetet, hol tanuk vallják, miszerint az ellopott értékes tárgy X-nek háza padlásán van, ő ennyi s ennyi úton vette ekkor s ekkor J-tól. Ennek da­czára J. szabadon jár, a panaszlót kénye szerint fenye­getheti, s városi törvényszékünk nem mer magának annyi intézkedési szabadságot tulajdonítani, hogy bár a magá­­nosak által felfedezett lopott tárgyat lefoglaltassa. Hogy is tenné azt az Istenért, hisz akkor a tolvajok még meg­haragudhatnának ! felfortyanása, mely mint­ha gondviselés intő ujja utalja nemzetünket az összetartásra és egyesülésre. Távirati hírek • — Bécs, okt. 11. Habiet­nek és Scaffle minisz­terek hallomás szerint beadták lemondásukat, azon indok­ból, mert Benst Jiricsek elkergetése után is az aulában (bécsi jogi akadémia) maradt, s így a minisztériumot kompromitálta.­­ Benst megbuktatása ismét minden követ megmozgatnak : Schaffle lemondása szintén ezt czélozza. — Zágráb, okt. 11. Az ogulini határezredben kitört zavargások egy század­ kerületre localizálttak. A felkelőket sorgyalogság és sluini határőrcsapatok tartják­ körülfogva, le azonban még nem győzték . A zendülés oka állítólag az őrvidéki erdők aladása. A katonai vérbi­­róság ma indult innen Ogulinba.­­• Pest, okt. 13. Az Ogulini lázadást Kraternik Bach és Kákics journalisták vezették. Az ottosáczi ezred lyubicánál megverte őket s a három fővezér elesett, s eltemettetett : a lázadók egy része a hegyekre menekült Rakovicza és Pravenicza a lázadás fészkei elfoglaltattak 12-én éjjel Zágrábban lázitó piacátok találtattak. Az osztrák miniszterek Beust elbocsá­tatását követelik. — Pest okt. 14. Két török zászlóalj küldetett a Bozsnyák határra az ogulini lázadás terjedésének meg­­gátlására, szükség esetén a helytartó többet is küldhet. A zágrábi hivatalos, lap constatálja, hogy a zendülést a Starcsevicspárt idézte elő: a tecznikosok , Kvaternik és Bach rögtön biróságilag főbelövettek , a lázadók részint szétszórattak részint elfogattak. KÜLFÖLD. A legfontossabb politikai esemény most a már is­mert cseh kiegyezkedési aktus mellett, az ogulini határ­őrvidéki ezred f. hó 8—11-ikén­ kiütött formális láza­dás , mely állítólag a kincstári erdők eladása miatt kez­detett, amint azonban látszik, a túlzó horvát nemzeti párt fék­tele­nkedésén alapszik. A lázadás, melyben több emberélet és tűz általi kár esett áldozatul,­­ az utóbbi hírek szerint már teljesen el van nyomva, s néhány ha­ditörvényszéki perbefogatással fog végződni, az alábbi távirati hírekből röviden megértendik olvasóink a dolog summáját. Jellemző lenne a panlavizmusunk folyton, majd *) Kérjük e miatt t. kolozsvári laptársainkat is, szívesked­jenek netaláni hozzászólásukat addig függőben tartani. Szerk. • vegyes. — Csokonai Vitéz Mihály halhatatlan nagy köl­tőnknek Debreczen szülővárosában állított emlékszobra a költő emlékéhez méltó nagy ünnepélyességgel od­ob. 11-én gyönyörű időjárás mellett leplezte­tett le. Az ünnepélyen résztvett az ország minden részéből egybesereglett min­den rendű honfiak és hölgyek tömérdek sokasága. Leg­nagyobb mértékben az írók és tudósok voltak képviselve. Szász Károlynak tőle magától felolvasott ,pályanyertes dicskölteménye roppant lelkesedéssel fogadtatott. Nem hal meg a nemzet, mely nagyjait tiszteli ! Az ünnepély részleteit — lapunk szűk tere miatt, sajnálatunkra ez­úttal nem adhatjuk. —­ a hídvégi választókerületben Nemes János gr. jobboldali választatott meg, a baloldal jelöltje, gróf Bethlen Gábor ellenében.— A kézdi-orbai választókerü­letben pedig Tisza Lajos miniszter roppant többséggel b. Szentkereszti (baloldali) ellenében. A miniszter megvá­lasztatása bizonyos volt. — A károlyfeh­érvári követségre a „M. P.“ ér­demes szerkesztője K. Papp Miklós úr is kandidál, mon­danunk sem kell: a hatalmas, kizárólag hazafias és hon­­boldogító ellenzék (illetőleg „balpárt,“ mert e közt és egy alkotmányos parl­amenti ellenzék közt ég és föld a kü­­lömbség) soraiba ! Hát ez mit jelentsen ? Így kifogytak már a „nagy demokraták“ sorai, hogy már a „mestro“­­nak magának kell előállani erre a kurtafarkú saisonra ? A „M. P.“ szerint a fehérvári román és németajkú vá­lasztópolgárság lenne a Papp Miklós úr pártján. Mi ezt nem bírjuk elhinni, mert mi sokkal jobb véleménynyel vagyunk ezen nemzetiségek ottani fiairól hogysem akkora vakságot tehessünk fel róluk, mely szerint ne látnák át első pillanatra az ilyen „magyar urnák“ irántuk való hűségét és vonzódását. Aztán még az is egy nagy baj lesz a nemes jelölt arra nézve, hogy Fehérvárit már nem le­het vasutat ígérni, mert már meg van mordieu! s a Marosnak gőzhajósitását pedig már elígérte előtte más ! Kiváncsiak vagyunk, mit fog hát ígérni, noha nem félt­jük, mert a mestro igen találékony... — Jelasics Ede báró cs. k. kamarás végrendele­tében a pesti nemzeti szinház és múzeumnak egyenként 100-100 ezer forintot hagyományozott. Tempora muntantur ! — Pályázati hirdetmény. A cs. és kir. hadten­­gerészetbe hajósnövendékeküt oly ifjak vétetnek föl, a kik életöknek 15. évét betöltötték, azonban a 17-diket még nem lépték túl ; kifogástalan erkölcsi magaviseletnek , szellemileg és testileg kifejlettek, jó szemmel bírnak, ol­vasni s írni tudnak. E hajósnövendékek e czélra rendelt külön hajón csakis matrózokká és matróz-altisztekké ké­­peztetnek. Teljes ruházat és élelmezés mellett 14 kvnyi napi zsoldot nyernek. A felvétel iránti írásbeli folyamod­vány az illető szülő vagy gyám részéről a legközelebbi hadkiegészítő parancsnokság útján a pólai kikötő-parancs­noksághoz (Hafen-admiralat in Pola) nyújtandó be. Ezen folyamodványhoz melléklendő: a) a keresztlevél, vagy születési okmány és a honossági bizonyítvány ; b) vala­melyik tudori ranggal bíró katonai orvos által kiállított, bizonyítvány, mely a pályázónak korához mért erőteljes testi kifejlettségét és előrelátható tengerészszolgálati ké­pességét igazolja; c) a tisztességes erkölcsi magaviseletről szóló és az illetékes közigazgatási hatóság által kiállított bizonyítvány; d) az iskolai bizonyítványok, azon esetben, h­a a pályázó iskolába járt; és végre; e) a szülőnek vagy gyámnak beleegyező nyilatkozata. — Azon pályázók, kik a pólai vizsgálóbizottság által a felvételre alkalmatlanok­nak találtatnak, szüleikhez, vagy gyámjaikhoz azonnal visszaszállítás költségeit a tengerészeti kincstár viseli. — A királyi ügyészek kinevezésére vonatkozó igazságyminiszteri felterjesztés a „P. N.“ szerint a leg­felsőbb elhatározással ellátva már visszaérkezett az igaz­ságügyminiszterhez. Összesen 55 királyi ügyész nevez­tetett ki.­­ A belügyminiszter az utolsó napokban Gyo­mor-, Nógrád-, Árva-, Torda-, Torna-, Torontál-, Győr-, Mosony-, Küküllő-, Liptó-, Zaránd- és Bácsmegyék, va­lamint a Hajdú- és nagy­kikindai kerületek szervezkedési munkálatait intézte el. Ezzel az eddig a minisztériumhoz beküldött összes szervezési munkálatok átvizsgálása be

Next