Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-07-22 / 58. szám
VI. évfolyam 58 m M .«Vásárhelyt!, szerda, julius 22. 1874 Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye, Szerkesztői szállás : Csent-Miklós utcza 791.- яг, hová » lap evelismi zenét illető i'nkbek küldendők. Kiadó-hivatal : A ref főtanoda könyvnyomdája, hova aa előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hírdetést :HJ : %* an rouvor basírozott gyrmond sor ára 6 kr: bélyegilleték miden hirdetés után külön 80 kr Hirdetéseket elfogad: helyben a kiadóhivatal; Pesten: Lang Leopold, Erzsébetté!, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (New-Markt 14. sz.) Megjelenik a lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre....................................3 frt. Negyedévre.....................................150 ki. Előfizetési felhívás: „Székely Hírlap“ politikai, társadalmi és a maros-vásárhelyi „Jogász-Egylet“ közlönye. 1874. évi második félévi folyamára. Előfizetési dij; Jul.-decz. hat hóra 3 frt — kr. Jul. sept. három hóra 1 „ 50 „ ЦЩр* Az előfizetési pénzeket kérjük postautalványnyal Maros-Vásárhelyre az ev. ref. főtanodai könyvnyomdába, a „Székely Hírlap" kiadóhivatalának küldeni. A lap kiadását f. évi julius 1-én kezdve, helyi ref. főtanodai könyvnyomdász Imreh Sándor vette át, kihez az előfizetési pénzeken kívül a felszólamlások és a lapba beiktatandó hirdetmények is küldendők. ..Vásárhely, 1874. jul. 20-án. gMt Társadalmi életünk számtalan ferdeségei között van egy elmérgesedett, kinövés, mely naprólnapra nő, terjed, épen mint a hegy tetetésérő il alá gurult hógomolya, mely megsemmisítéssel fenyegeti a közbecsülést,, a fentebbek iránti köteles tisztelet, a bizalom, s egyáltalában mindazon nemesebb érzéseket, melyeknek lététől a társadalmi lét függ, melyeknek, ha megakadályozására, csírájában leendő megfojtására teljes erővel nem munkálkodunk, hiába hozatnak országgyűlésünkben a legjobb törvények, társadalmi életünk ezélját mégsem éri el, s fájdalommal constatáljuk, hogy ez a rész éperi igazságszolgáltatásunk terén vert gyökeret. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a társadalmi életben milyen nagy szerepet játszik a modor, a porból felemel és olyan eredményekre juttatja azt, ki nem restelte magának idővel megszerezni, hová kiváló tudománnyal is alig juthatni el, jól tudjuk mindnyájan, hogy bárkinek is, a szivességből tett apró szolgálatok mennyire kellemesek, s hogy inkább vagyunk hajlandók még a jótettet is elfelejteni, mint egy kis kellemetlenséget fel nem jegyezni, s mégis ellenkezőleg cselekszünk. Egy magánember életében, mondjuk rá — a modor hiánya elnézhető, úgy veszi hasznát, de olyan egyéneknél, kik a társadalom közharcossai, kik hivatva vannak embertársaiknak az igazságot kiszolgáltatni, úgy gondoljuk, hogy megrovandó, annyival inkább, mivel az illemes bánásmódot, szolgálatkészséget részekről törvény is parancsolja. Fontoljuk meg csak jól a dolgot, hogy menynyire bosszantó, sőt elkeserítő az, midőn mint peres emberek megjelenünk a bíróság előtt ügyünk ellátása, vagy miben léte megtudása végett és felvilágosítás helyett, szidalmat, rendre utasítást nyerünk. Természetes következménye ennek az aztán, érezve a velünk elkövetett jogtalanságot és jogunkat a fellépésre, hogy szidjuk a kormányt kinevezett közegeiért, ezeket cselekményükért, kezdünk bizalmatlanok lenni hozzájuk, becsülésünket megvonjuk tőlük, s nehogy a köteles tiszteletet kénytelenek legyünk megadni inkább elkerüljük. Hogy ez nem túl csigázott képzelet szüleménye, bárki is, ki pereim bátorkodik — meggyőződhetik felőle, minden nap egy uj bizonyiték egy adatot szolgáltat. Ön kénytelenül és azon kérdés merül fel elménkben, hogy honnan van ez és miként orvosolható? mire egész bátorsággal felelhetjük, hogy nem vagyunk elég lelkiismeretesek munkáink elvégzésében, innen a munkahalmaz és a részmunka ered, hogy minden hivatási képesség nélkül foglaltuk el állásunkat, s innen ered a helyzet kicsinylése és kedélyünk meghasonlása, miből foly, hogy modorról szó sem lehet, hogy a törvényeket nem tartjuk tiszteletben, lábbal tapossuk. Hogy ezen elmérgesedett hajnák gyökerét is kitépjük, igyekezzünk teljes erőnkkel oda hatni, hogy munkáinkban a lelkiismeretesség, hivatásiképesség tündököljön, hogy modorunkkal az anynyira megtépett igazságszolgáltatás kívánt állapotát minél inkább megközelítse. A m. kir. belügyminiszter a törvényhatóságokhoz a következő körrendeletét intézte. Értésemre esett, hogy némely vidékeken nyilvános összejöveteleknél, különösen pedig képviselőválasztások alkalmával idegen nemzeti színek, czimerek és zászlók szoktak használtatni. A hivatalos pecsétek, nemzeti színek, czimerek és lobogók, azon jelvények, melyeket minden nemzet saját állami önállóságának külső jelzésére használ, és minthogy azok egyszersmind az állami felsőbbség jelvényei is, az azokkal űzött minden visszaélés, illetőleg az idegen zászlóknak és szuvereknek más országok területén való jogosulatlan használata, az illető ország területi épsége és állami fönhatósága ellen intézett merényletet képez. Az 1848-ik évi XXI. t..-czikk a magyar nemzeti színek és az ország czimere iránt határozottan rendelkezvén ; ezen törvény értelmében nyilvános helyeken és összejöveteleken csakis a magyar nemzeti lobogó és az ország czimere használható; minden idegen czimer, zászló, vagy más ilynemű jelvény használata azonban meg nem engedhető Miért is ezennel utasítom a törvényhatóságot, hogy területén az Országgyűlés. Július 15-én a temesvár-orsovai vonal 59 szótöbbséggel megszavaztatott. Mielőtt szavazásra került volna a dolog, Steiger Gyula egy fényes beszéddel vonta magára a közfigyelmet, melyet a javaslatok ellen tartott. Steiger a főváros kereskedelmi érdekének szempontjából indult ki, midőn a javaslatokat elvetette. Tagadhatatlan, hogy ez a szempont is jogosult. Steiger beszédében több tanulmány és szakértelem nyilatkozott, mint valamennyi eddig tartott szónoklatban, mert az eddigi szónokok közül egyetlen egy sem értette a tarifakérdést, csupán csak Steiger, ki elméletileg és gyakorlatilag tanulmányozta és fontolóra vette. Kritikája éles volt és beható, de meddő, mert azt nem mondta meg a kormánynak, hogy mit tevő legyen. Kár, hogy a heves szónok túlhajtásokra engedte magát ragadtatni, s midőn e kérdésben az oppozicióhoz csatlakozott, ő már magában véve ingerlő lépést némely provocatív szólásmondással tetézte. Meg is támadták őt e miatt sokan és haragosan a jobboldalról, de érveit senki meg nem cáfolhatta. Akármily fényes volt e szónoklat, a kormány 59 szótöbbséggel győzött a rumén csatlakozások kérdésében. A jobboldal tömören szavazott mellette, a középpártról ötön, a szászok és horvátok mind. Régóta nem dicsekedhetett a minisztérium akkora többséggel ,s ime tapasztalhatta, hogy a Deák-párt nem fegyelmetlen csapat, ha belátja hogy valamit megtenni kötelessége, ha vezettetik és ha, a kormány bizalommal van iránta. A 16-ki ülés érdekesebb részét Tisza K. beszéde képezte, ki a pénzügyminiszternek a tarifa kérdésében emelt beszédére replikázott. Tisza Ghyczy személye iránt kíméletes volt, őt, vagy meg sem nevezte, vagy csak „pénzügyminiszter úr“ czímén szólítgatta , ellenben szinte iparkodott, hogy a tárgyilagos vitában a lehetőségig kíméletlen legyen. S a kíméletlenség Tiszának sikerülni szokott. Ezúttal pedig könnyű volt neki a győzelem, mert a gyönge ügyet védeni nehéz, támadni könnyű. Ghyczy múltkori nagy beszédében egy ilyen gyönge ügyet támogatott fényes dialektikájával, s midőn ma Tisza Kálmán bevetése alá vette Ghyczy beszédjét, nem volt nehéz abban kitalálni a beteg részeket, a jobboldal ámult a balközép ilyen föllépésén, hogy azt a köztiszteletben álló férfiút, ki előde által kétségbeejtő állapotba sülyesztett fináncziaink rendezésére a meghívottak közül egyedül vállalkozóit, s kinek pénzügyi és közgazdászai szakképzettségét épen a balpárt híresztelte és dicsőítette éveken át, hogy ime Ghyczyt, a balközép volt vezérét, az első általa kötött kölcsön és az első általa csinált üzlet alkalmával a baloldal rögtön ily hevesen támadja, s volt vezértársa és barátja, Tisza Kálmán, oly kíméletlenül bírálja meg. A 17-ei ülésben a vasúti vita véget ért; a mai tárgyalás érdeke kizárólag a Rádócza, Tavaszi, Steiger, másfelől Ghyczy Kálmán és Zichy József miniszterek közt folyt vitára szorítkozott. A kormány javaslata minden módosítás nélkül iön elfogadva, igen óhajtottuk volna, ha a ház legalább a differenciális tariftákra nézve bírt volna nemcsak nézettel, de akarattal is; az ügy jelen állásában a Upschild-consortium és az osztrák államvasúttársaság egy concessióval gazdagabb, Magyarország pedig egy kölcsönnel és egy keserű tapasztalással többet bír, mint ezelőtt. idegen jelvényeknek bármely alkalommal és ürügy alatti használatát szigorúan tiltsa el, s az ezen tilalom áthágói ellen fölmerülő esetben a törvény teljes szigorával járjon el."