Székely Hírmondó, 2000. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)

2000-08-11 / 32. szám

Kis magyar olimpiatörténet - atlétika Vetések és aratások zeptember 15-én Sydneyben megkezdődik a XXVII. nyári olimpia. Az újkori játékok 1896 óta iroda történetében nem volt példa arra, hogy a magyar sportolók - már amennyi­ben őszt vettek az eseményen - aranyérem nélkül térjenek haza. Visszanéző, s egyben előretekintő sorozatunkat abban a remény­ben közöljük, hogy Ausztráliában is folyta­tódik az igen nép­hagyomány. Összeállítá­sunkban azokra a sportágakra koncentrá­­lunk, amelyekben már ünnepelhettünk olimpiai bajnokokat, s amelyek képviselői részvevők lehetnek ezúttal is. Az atlétiká­­ val kezdjük. Éppen száz esztendeje, hogy szegény Frantisek Janda-Luk szentségeit rendesen a diszkosz­­vetők­ versenye közben. Átkozta a cseh, a párizsi rendezőket, amiért egy fákkal sűrűn ültetett területet jelöltek ki az olimpiai torna hely­színéül, úgyhogy hiába veselke­dett neki, a diszkoszt - egyetlen érvényes dobást leszámítva - rendre valamelyik faág állította meg. Hanem nagy riválisa, Bauer Rudolf jobban célzott, mi több, hetvenkilenc centiméterrel mesz­­szebbre vetette a „tányért”, így nyerte meg a magyar atlétika első olimpiai bajnoki címét. A következőre harminchat évet kellett várni. „Csoda volt: száznegyven centin kezdtünk, százötvennyolcon öten, százhat­vannál már csak hárman marad­tunk versenyben, a brit Odam, a német Kaun és én - emlékezik Berlin magasugró-győztese, Csák Ibolya. Ői győzött, 162 cm-rel. A következő olimpián, ’48- ban Németh Imre útjára indította a magyar kalapácsvető-legendát, Gyarmati Olga pedig halk köszö­netet rebegett trénerének, Bács­almási Péternek, amiért a gátfutás helyett a távolugrásba nevezte be őt... Négy évvel később, Helsinki­ben - minden idők legsikeresebb „magyar” olimpiáján — Csermák József lépett Németh örökébe: alig húszévesen világcsúcsot érő kísérlettel „dobta le” vetélytársait az emelvény tetejéről. A hagyományőrzést Zsivótzky Gyula vállalta magára, bár Rómá­ban és Tokióban is még „csak” a dobogó második fokára állhatott. Mexikóvárosban aztán rettenetes erővel hajította el a kalapácsot, miképpen ugyanitt Németh An­géla a gerelyt, megelőzve ezzel az addig vezető román Penest és megszerezve az azóta is utolsó magyar női atlétikai aranyérmet. Ugyanakkor a legcsekélyebb izga­lomtól is megkímélte szurkolóit Németh Miklós ’76-ban. A mont­reali gerelydöntőben már elsőre akkorát lendített, hogy a hetven­kétezer néző elhűlve figyelte, va­jon nem száll-e ki a hegyes rúd a stadionból. Az 1976 és 1996 között eltelt húsz esztendő kínosan hosszú volt az időben, de csak röpke pillanat a papíron: amikor már-már azt hit­tük, ebben a sportágban soha nem hangzik fel többé a Himnusz, akkor egy, Amerikában tanuló zömök fiatalember, Kiss Balázs - persze, hogy kalapáccsal - meg­szerezte a magyar atlétika kilen­cedik olimpiai bajnoki címét. Kiss Balázs ott lesz Sydney­ben is. Az atlétika magyar olimpikonjai 1900, Párizs: Bauer Rudolf, diszkoszvetés (36,04). 1936, Berlin: Csák Ibolya, magasugrás (160). 1948, London: Gyarmati Olga, távolugrás (569,5); Németh Imre, kalapácsvetés (56,07). 1952, Helsinki: Csermák József, kalapácsvetés (60,34). 1968, Mexikóváros: Németh Angéla, gerelyhajítás (60,36); Zsivótzky Gyula, kalapácsvetés (73,36).­­, 1976, Montreal: Németh Miklós, gerelyhajítás (94,58). 1996, Atlanta: Kiss Balázs, kalapácsvetés (81,26). Hatalmas bevétel, szerény haszon / 1 2,4 milliárd belga frankos költ­­­­i­­­ségvetésből mindössze kétmilliós térfhaszonra számítanak a labdarúgó Eb szervezői, állítják az Euro 2000 alapít­ványnál, ahol már annak is örülnek, ha nem lesz veszteség. A belga és a holland állam viszont ennél jóval nagyobb profitot remél. Bár az idei labdarúgó Európa­­bajnokság pontos anyagi mérlege csak szeptember végére készül el, annyi már most látszik, hogy si­került teljesíteni az eredeti célt: egyensúlyban tartani a kiadásokat és a bevételeket Az esetleges hasznon a két rendező ország, Belgium és Hollandia labdarúgó­szövetsége osztozik majd. Ahhoz képest valóban örömteli hír a kis nyereség is, hogy az­ előző két Eb házigazdája, Svédország és Nagy- Britannia veszteséggel zárta az eseményt. A fő bevételi források: jegyeladás, kereskedelmi jogok, rádiós és televíziós közvetítési jo­gok; a legnagyobb kiadások: sta­dionok, biztonság, személyzet, jegyeladás, kommunikáció, szál­lás, közlekedés. A két vendéglátó ország már nem milliókban, hanem milliár­­dokban méri a profitot. Előzetes számítások szerint az Európa­­bajnokság bruttó gazdasági hatása Belgiumban hétmilliárd, Hollan­diában pedig kilencmilliárd belga frank. Ebbe minden beletartozik: az áfa, az egyéb adók, az új mun­kahelyek, a szállodák bevétele, a közlekedésre költött pénz. Bel­giumban csak az áfát 2,2 milliárd frankra becsülik, ami gyakorlati­lag tiszta haszon a belga állam számára._____________________ Nem bírja a térde a terhelést Hrutka állástalan rév ! Eintracht Frankfurt felbontotta 11 . Hrutka Jánossal a szerződését. A­z íl német klub arra hivatkozik, hogy a huszonkétszeres an­gyar válogatott védő egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy a Bundesliga élvonalában szerepeljen. A románoknak Budapesten emlékezetes gólt lövő játékos sze­rint a frankfurtiak valamiért már az orvosi vizsgálat előtt aláíratták vele a szerződést, amit a klub ve­zetői is szignáltak. „Ez a klub hibá­ja — nyilatkozta Hrutka. - Éppen ezért akár azt is mondhatnám, hogy nekem nincsen félnivalóm, hiszen érvényes a megállapodásom.” Lekenyerezési kísérlet Karácsonykőn Lányokat a bíróknak Bajnokok Ligája 1995-ös idé­­­nyében, a Dinamo Kijev - Pa­raipiathinaikos mérkőzést köve­tően Antonio Lopez Nieto világraszóló botrányt robbantott ki.­­T spanyol játékve­zető azt állította, hogy a mérkőzés előtt két drága bundát talált a szobájában, ami lekenyerezési szándékként értelmezhető. Az ukrán bajnokcsapat egyéves eltiltást kapott mindennemű nemzetközi szerep­léstől. Nemrég ennél jóval súlyo­sabb eset történt a romániai Ka­rácsonykőn (Piatra Neamţ), amely csak most kezd botránnyá terebélyesedni, miután az UEFA vizsgálatot rendelt el az ügy kap­csán. Az történt, hogy Ceahlául- Austria Viena intertotós össze­csapás első fordulójában a mold­vai házigazdák túlzott előzékeny­séggel fogadták a játékvezetőket. Vendégszeretetük odáig fajult, hogy négy lányt ajánlottak fel a bírói gárdának a mérkőzést meg­előző éjszakára. Válaszképpen Stephan Moulin francia játékve­zető még a vacsora után felszol­gált bort is hidegen utasította vissza, a német megfigyelő, Seipfert Hermann pedig jelenté­sében részletesen taglalta az inci­denst. Az UEFA a múlt héten kért hivatalos magyarázatot a Román Labdarúgó-szövetségtől. A mold­vai klub illetékesei szerint a lányok csak egy hazai sajátossá­gokkal ötvözött művészi előadást kívántak bemutatni a bíróknak, ám nehezen hihető, hogy ez a magyarázat kielégíti az európai labdarúgás vezető fórumát. Maga Mircea Sandu, az RLSz elnöke is úgy véli: a Ceahlăul legalább egyéves eltiltásra számíthat. Az Eintracht Frankfurt sajtó­főnöke, Katja Kraust ezzel kap­csolatban kijelentette: „A megál­lapodásnak van egy záradéka, melynek alapján felbonthattuk a szerződést. Ez tartalmazza azt, hogy amennyiben a Német Labda­rúgó-szövetség (DFB) nem adja ki a labdarúgó játékengedélyét, ak­kor felmondhatunk a futballistá­nak, és ez minden egyes Bundes­­ligában szereplő labdarúgónak benne van a szerződésében. A döntés visszavonhatatlan. Arról azonban nincsenek információim, hogy miért nem esett át a játékos az orvosi vizsgálaton még mielőtt hozzánk került volna.” Sportfókusz Egy hónap és néhány nap van még a sydneyi nyári olimpia rajt­jáig. Az 1988-as szöuli (Dél-Ko­­rea) olimpia után ez a második hajnali világverseny. Európai szemmel, persze. Aki nem teheti meg, hogy éjszaka kövesse a já­tékok eseményeit, az reggel egé­szen friss eredményekre ébred. Sydney és Bukarest között 8 óra az időeltolódás, ennyivel vannak előbb. Szöul esetében 7 óra volt az előny. A sportrajongók közül sokan emlékeznek: jó néhány sportág döntője Romániában az éjszakai, hajnali órákra esett, leg­jobb esetben is a déli, vagy kora­délutáni időszakra. A csodálatos magyar öttusa sikerekről (arany­érem egyéniben és csapatban is) hajnal felé értesült az, aki egye­nes adásban követte a Petőfi és Kossuth rádió közvetítéseit. Szeptemberben is sokat kell éj­szakázni az egyenes adások ked­velőinek. Jó, ha már előre szabad­ságot kérnek, hiszen nem lesz könnyű a munkát is elvégezni a sok virrasztás után... A szöuli olimpia idejéről újságíróként is vannak emlékeim. Az olimpia előtti napokban ál­lambiztonságiak jártak a lap ve­zetőinél, s figyelmeztették: csak román forrásból származó híreket szabad közölni. A román forrás a rádió, a televízió és az Agerpres nevű hírügynökség volt. Ez utób­bi nevében az „Ager” azt jelenti, hogy nem 3, hanem 2 vagy 1,5 napos hírek, kommentárok jöttek telexen. Mi legyen? - tanakod­tunk a szerkesztőségben. És kita­láltunk egy egyszerű cselt: meg­számozzuk a versenyszámokat, illetve aranyérmeket. Azzal ér­veltünk, hogy így kötelező mind­egyiket közölni, mindegyikről írni, nem maradhat ki egy sem. Talán nem is maradt ki. A magya­rok biztosan nem. Ott lehetett kö­zöttük a 12 magyar arany, vala­mint az ezüst- és bronzérmek is, bár ezekről a román hírforrások nagyon hiányosan számoltak be, némelyiket „elfelejtették” meg­említeni. Rendszerint a Petőfi és Kossuth rádió híreiből, közvetí­téseiből egészítettük ki a „ma­gyarfelejtő” román híreket...

Next