Székely Hírmondó, 2008. október-december (13. évfolyam, 39-51. szám)

2008-11-21 / 46. szám

Eseménynaptár November 21. 290 éve, 1718-ban született Hat­vani István, orvosdoktor, a Deb­receni Református Kollégium mértan és bölcselet tanára, a „ma­gyar Faust”. 225 éve, 1783-ban 12 kilométeres légi utazást hajtott végre lég­gömbbel Jean-Francois Pilâtre de Rozier francia fizikus és Francois d’Arlandes. 25 éve, 1983-ban a Los Angeles-i mozik bemutatták Michael Jack­­son Thriller című, 14 perces vi­deóklipjét. November 22. 45 éve, 1963-ban Dallasban John F. Kennedy amerikai elnök me­rénylet áldozata lett. 40 éve, 1968-ban jelent meg a Beatles dupla albuma, The Beat­les címmel, amit a világ azóta is csak „Fehér albumként” emleget. November 24. 20 éve, 1988-ban lett magyar kor­mányfő Németh Miklós; az or­­szággyűlés az ő miniszterelnöksé­gének kezdetétől vált fokozatosan ténylegesen működő többpárti parlamentté. 45 éve, 1963-ban Dallasban meg­gyilkolták Kennedy feltételezett merénylőjét, Oswaldot. November 25. 120 éve, 1888-ban született Put­­noky László vegyészmérnök, mű­egyetemi tanár, az üvegipar euró­pai hírű szaktekintélye. 55 éve, 1953-ban játszották Lon­donban, az 1923. április 28-án fel­avatott Wembley stadionban „az évszázad mérkőzéseként" is em­legetett Anglia—Magyarország lab­darúgó mérkőzést, melyen a Pus­kás Ferenc (fotó) vezette Aranycsa­pat a hazájukban mindaddig veret­len angolok felett 6:3 arányú győ­zelmet aratott. November 26. 125 éve, 1883-ban született Ba­bits Mihály költő. 60 éve, 1948-ban elhunyt Kozma Lajos építész, iparművész. November 27. A Véradók Napja 30 éve, 1978-ban elhunyt Szigeti György mérnök, akadémikus, a vá­kuumfizika kiemelkedő művelője. 45 éve, 1963-ban meghalt Vaszary János író, színházi rendező, Mu­rád Lili férje. Sikeres színházi da­rabokat, valamint filmforgató­könyveket írt. Világháborús bevetés, orosz hadifogság, halottak nélkül Életbűvész öt feleséggel A sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban a múlt héten nyílt meg a debreceni születésű világhírű fotóművész, Szipál Márton életmű-kiállítása. A szigorúan megkomponált, formadús fotók, a hollywoodi műteremben megfordult filmsztárok portréi, divatfo­tói, a „girlfriendek” és volt feleségek arcképei a 84 éves fotográfus fantasztikus tehetsége mellett a „szabadság földjén” töltött pazar, fényűző életéről is tanúvallomást tesznek. Erről és műhe­lytitkairól faggattuk az energikus „bűvészt”. SS Elképesztően sok fotó van kiál­lítva. Ön válogatta? — Én is elámultam, amikor megláttam a kiállítást, hiszen a legtöbb filmtekercsemet Ameriká­ban hagytam... Mielőtt eljöttem, a szoba közepén egy nagy halomba raktam őket, lehetett vagy kétmé­teres a kupac, tisztelegtem előttük és hátat fordítottam. Mindössze pár kedvenc, a girlfriendjeimről, öt feleségemről, barátaimról ké­szült fotómat hoztam magammal, sosem gondoltam volna, hogy va­laha kiállításom lesz valahol. SS Tudatosan készült a fotó­művészi pályára? - Dehogy! Mindig mulatok, a­­mikor „művészutaznak". Én nem művész, hanem bűvész vagyok, mivel ilyen jól megéltem ebből a vacak szakmából. Apám szenzáci­ós fényképész volt, Münchenben járt a világ legjobb művészeti isko­lájába, ahol Barabás és Munkácsy is tanult. Debreceni műhelyében reggeltől estig szidta az alkalma­zottait, hogy miként retusáljanak egy szemöldököt, én pedig folyton a műhely körül ólálkodtam, mivel az összes retusőr­nőjébe belesze­rettem. Utáltam a fényképezést. Amikor apám a legjobb gépét adta ide kirándulásokon, akkor sem nyúltam hozzá. Folyton a repülés érdekelt. Gyerekkoromban model­lversenyeket nyertem, később re­pülős tiszt lettem. Soha nem tanult fényképezni S. Akkor mégis hogyan vált fény­képésszé? - Ajaj, sok van még addig! Előbb jött a háború. Szerencsére pilótaként egyszer sem voltam be­vetésen, egy francia tiszt felesége ettől megmentett. Helyette tiszti feleségek kíséretével bíztak meg. Aztán orosz hadifogságba kerül­tem. Az első nap kényszermun­kára vittek, amikor megszólított a tábori orvos, akiről kiderült, hogy a legjobb barátom nagybátyja Debrecenből. Vállon veregetett, és ennyit mondott: „Na, kérlek, itt sem fogsz dolgozni!” Aztán a dok­tornő szeretett belém, és öt hónap után már hazafele tartottam a be­tegekkel. Mindig mázlista voltam! Túléltem a háborút, a hadifogsá­got és soha életemben nem láttam holttestet, csupán filmeken és két temetésen. A kérdésre válaszolva: a portrézást azért kezdtem el, hogy legyen, amiből megélni. Soha nem tan­ultam fényképezni, se könyvből, se iskolában. gg3 Mégis világhírnévre tett szert... Mi ennek a titka? — Már az első perctől jellegzetes fotókat készí­tettem. Számomra a geometria - a szögek, í­­vek, hajlatok harmóniá­ja, összhangja - mutat­kozik meg a fényképe­zőgép lencséjén át néz­ve. Az arc is akkor tet­szik, ha szabályos, szim­metrikus. Az emberek tudatlanul is ezekkel a szögekkel, fényhatások­kal játszanak reggel, a­­mikor a tükörbe néznek, és ezt nekik sem ta­nította senki. Valószínű, hogy nekem nagyon ér­zékeny a szögekre a sze­mem, hiszen ha például eszem és előttem a falon Szipál Márton fotóművész 1924-ben született Debrecenben. Hollywoodi műtermében 40 évig többnyire filmsztárokat és sztár­jelölteket fotózott, emellett divat­fényképészként is elismerésre tett szert. Fényűzően élt, amit kere­sett, mind felélte. Az egyre növek­vő megélhetési költségek és ötödik felesége halála miatt döntött úgy, hogy hazatelepül. Jelenleg Debre­cenben - „és egy kicsit Budapes­ten is” - él, magyar-amerikai ál­lampolgár, egy kép el van mozdulva, akkor inkább felállok, és megigazítom. Olyan ez, mintha egy zenész hamisan húzná a nótát a füledbe. Disszidálás krumplicipelés közben SS] Hogyan disszidált Amerikába?­­ Éppen egy zsák krumplit ci­peltem haza, amikor egy haverom rábeszélt, hogy menjünk külföldre. Ez közvetlen az ’56-os forradalom előtti időszakban történt. Először Bécsbe mentem, aztán Amerikába. Kibéreltünk egy üzletet, aztán sze­rencsémre lefényképeztem egy öreg mozisztárt, és a fényképét kitettem a kirakatba. Aztán jöttek mások is. Nemsokára felajánlottak egy szerződést a California Girl Magazinnál, majd első osztályon beutaztam az egész világot... §33 Hollywoodi műhelyében szám­talan filmcsillag megfordult. Kire a legbüszkébb? - Ha te is folyton színészeket, sztárokat fotóznál, akkor a vacak almát ábrázoló csendéletedre len­nél büszke, ahol a színek, a formák már-már megkövetelik, hogy bele­harapj a gyümölcsbe. Eh, sztá­rok. .. Mindegyik kedves, szép és rendes. Tinea Teddy Szipál Mártonnak mindig szerencsét hoztak a nők A Pallas ajánlata Tapodi Zsuzsa: A soha el nem vesző könyv nyomában. Irodalomtörténet (Bibliotheca Transsylvanica, 62.) A kötetbe foglalt tanul­mányok fontos és új fel­ismeréseket tartalmaznak az irodalom önálló és változó ér­tékrendjét illetően. Közös té­májuk a kultusz és a kánon, ezenkívül vizsgálják a külön­böző irodalmi motívumok vándorlását és egymás közötti kapcsolatait, az intertextualitást antik, középkori, re­neszánsz, új- és modern kori, valamint posztmodern szövegek alapján. A kötet stílusa, a változatos megközelítések nemcsak az irodalomelmélet szak­mai követelményeinek felelnek meg, hanem élvezetes olvasmányt kínálnak a téma iránt ér­deklődő irodalomtanároknak, olvasóknak. A könyv­ terjedelme 308 oldal, ára: 22 lej. Meg­vásárolható a Fallas­ Akadémia Könyvkiadó üzle­teiben, illetve megrendelhető postai utánvéttel a következő címen: 530210 Miercurea Ciuc, str. Petőfi nr. 4, CP 140, jud. Harghita. Tel ./fax: 0266-371 036, 0745-005 544, e-mail: pallas@clicknet.ro. TAPODI ZSUZSA A SOHA EL NEM VESZŐ KÖNYV NYOMÁBAN Büdös, haza, vápa Érdekes, hasznos - nyomtatásban megje­lent - doktori értekezéssel gazdagította a ma­gyar névtani szakirodalmat Péter Sándor sep­siszentgyörgyi magyar tanár. Dolgozatának pontos címe: Térszínformanevek és vízrajzi köznevek felső-háromszéki helynevekben (Preserved Cathedra Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2008). De mi is az a térszínformanév? - kér­dezheti az átlagolvasó. A tudományos érteke­zés szerzőjének válasza: „Azokat a szavakat, amelyek a talaj, a földkéreg emelkedéseinek és bemélye­déseinek alakját, részeit je­lölik, rámutatnak a földfel­szín ereszkedő és emelkedő jellegére, kifejezik a térszínformák egymáshoz viszonyított alacsonyabb vagy emelkedettebb helyzetét, térszínformaneveknek nevezzük." Hogy világosabb legyen a nem szakember számára: a térszín a terep felületét jelenti, ugyanis a­­szín utótagnak a szótörténeti ku­tatás számon tartja a 'felület, felszín’ jelen­tését is. A térszínforma pedig a Föld felületének formájára utal: domb, gödör, hegy, völgy stb. A vizsgált települések: Albis, Dálnok, Futásfalva, Gelence, Haraly, Hatolyka, Ikafalva, Imecsfalva, Kézdimárkosfalva, Kézdimar­­tonfalva, Szentkatolna, Torja. A gyűjtött név­anyagot Péter Sándor több - terjedelmi okok miatt itt nem részletezhető - szempontból vizs­gálja. Például a térszínformanevek jelentésbeli megoszlása az alábbiak szerint: földmélyedést, földkiemelkedést, sík felületet stb. kifejező nevek (csapás, tarpasz, vápa, büdös, gerinc, ponk, berek, porond, tanárok). A vizeket jelölő földrajzi nevekről ilyen csoportosítást találunk: vízfolyást, vízrészeket jelölő köznevek, állóvizek nevei, vízvételi helyek meg­nevezése (csörgő, határ­patak, ügy, csukás, kenderáz­tató, zubogó, bazin, halastó, tócsa, borvíz, fortyogó, szej­­ke). A felső-háromszéki tér­színforma- és víznevek közül jó néhány máshol is előfordul Székelyföldön (büdös, szejke, vápa, verőfény stb.). A hara­s hegy (?) szó további vizsgálatát a kutatók figyelmébe ajánlani annál is inkább érdemes, mert a történeti-etimológiai szótár nagy területről feljegyzett nyelvjárási szóként tartja számon, és az sem mellékes ezút­tal, hogy a balkáni (szláv) nyelvekben is előfor­dul. A szláv eredetre Péter Sándor is utal. Komoróczy György függesen SZÉKELY Kultúra • Történelem 2008/46 HITDIOIUsg 23.

Next