Székely Hírmondó, 2011. március (16. évfolyam, 41-63. szám)

2011-03-14 / 50. szám

SZÉKELY Hírmondó 2011. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ Szerelmes honvédjeink 1848 márciusa jó ok arra, hogy ne csak honvédje­ink hőstetteiről, hanem a velük kapcsolatos szerelmi történetekről is írjunk, emelve érdemeiket. Mesél­jünk tehát Gábor Áron titkos hódolójáról és Dummel Ferdinánd, az osztrákból lett székely ágyúöntő szen­vedélyes életéről, mert szükségünk van ezekre a le­gendákra. Az önfeláldozó szerelmes nő Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzelhes­sük, amint bátor kiállású honvédjeink megdobog­tatták a hölgyek szívét azokban a lelkes időkben. Köztudott, hogy Gábor Áron karizmatikus személyi­sége meghatározta a háromszéki eseményeket, an­nak ellenére, hogy a forradalom vezetői egy ideig nem vették ezt észre. Az elején nem kapott képes­ségeinek megfelelő katonai rangot, pedig elképze­léseit a történelem is igazolta. Csak 1849 májusában ruházta fel őt Kossuth az összes székelyföldi hadi­gyárak parancsnoki jogkörével, és kinevezte a szé­kely tüzérség parancsnokául, de addig már sok té­vedés történt, és mindössze három hónap maradt hátra a végső ütközetig. A legenda szerint az osztrákok inkább értékelték, félték személyét, ezért is tervezték meggyilkolását. Elküldtek Kézdivásárhelyre egy gyönyörű nőt, hogy elcsábítsa és elveszejtse a hőst. Aztán a történet nem várt fordulatot vett, mert a nő szerelmes lett Áronunkba, akinek bevallotta jövetele célját. El­mondta, hogy ő valójában Kopinszky Nelli, Worwicek Alfonz osztrák császári kapitány neje, akit férje azzal bízott meg, hogy csábítsa el Háromszék hősét, és mérgezze meg. Meg tudta volna tagadni a kérést, de rájött, hogy akkor mást bíznak meg helyette. Azért fedte fel a fondorlatot, mert csodálta azt a férfit, aki az ellenség szemében olyan hatalmas jelentőséggel bírt. Elindulása előtt megmérgezte gonosz urát, majd a magával hozott mérget ő maga vette be, és szerelme, Gábor Áron karjaiban halt meg. Sírját a múlt század elején még látni vélték a református te­metőben... Osztrákból lett székely ágyúöntő Másik történetünk a jogtalanul elfeledett Dum­mel Ferdinándról szól, akinek sírja a kézdivásárhelyi katolikus temetőben található. Salzburgban szüle­tett 1800-ban, és 1881-ben halt meg. Fémesztergá­­lyos-fémöntőként elindult a világba tapasztalatcse­rére, de a szerelmei Kézdivásárhelyen marasztalták, ahová 1826-1827 között érkezett meg. Itt született 1828-ban egy lánya Virth Máriától, majd egy másik feleségét, Novák Cecíliát itt temette el. Tudomásunk van egy brassói feleségről is, akitől 1831-ben szüle­tett meg a fia, kinek utódai Budapesten élnek. Turóczi Mózes ágyúöntő műhelyének ő lett a mű­vezetője, mert neki volt egyedül ehhez szakképesí­tése. A szabadságharc melletti elkötelezettségével nyerte el polgártársai tiszteletét, habár mindvégig jö­vevénynek nevezték, mert a magyar nyelvet törve beszélte. A szabadságharc bukása után a hegyekbe menekült, ahol majdani felesége, a nála 33 évvel fia­talabb Jancsó Éva látta el élelemmel, és gondozta évekig. Érthető a fiatal lány rajongása az idős mester iránt, hiszen a hagyomány szerint a hont védő oszt­rákuak nemcsak a székelyekkel vállalt sorsközössé­get, hanem a szebbik nemnek is nagy hódolója volt. RIPORT 8 Március 15. - a magyar nő - beszélgetés Egyed Ákos Dr. Egyed Ákos professzor, a Ma­gyar Tudományos Akadémia kül­ső tagja, az Erdélyi Magyar Múze­um Egyesület elnöke, Kolozsváron lakik, ám erdővidéki származású, pontosabban bodosi, és viszony­lag gyakran megfordul Három­széken. Legutóbb Erdély 1848- 1849 című könyvének bemutató­ján találkozhatott vele a három­széki történelem- és igazságked­velő közönség. Mivel az eseményt követően minket is megtisztelt fi­gyelmével, a forradalom és sza­badságharc erdélyi vonatkozásai­ról faggattuk, nem kerülvén meg a kényesebb témákat sem. Bedő Zoltán - Úgy tudjuk, hogy az 1848-49-es forradalommal és szabadságharc­cal kapcsolatos legújabb kutatásai sok, eddig ismeretlen tényt is fel­tártak. Melyek ezek? - Most bemutatott könyvem tudomásom szerint az első nagy összefoglalása annak, ami 1848-49-ben Erdélyben történt, s a megírása érdekében könyvtárakban és levéltárakban folytattam mélyreható tanulmányozást, de át­olvastam az eseményekkel kapcsolatos irodal­mat is. A levéltári forrásokból nagyon sok új anyag került elő. Az egyik családi levéltárt ku­tatva például rábukkantam az erdélyi jobbágy­felszabadítás név szerinti kimutatására várme­gyénként és székenként. Gyakorlatilag birto­kában vagyok annak a lajstromnak, melyből ki­derül, hogy falvanként hányan és kik szaba­dultak fel, ki volt a földesuruk, s mekkora mennyiségű termőterületet vehettek birtokba. Ugyanakkor megismétlem, de tágabb ösz­­szefüggésben tárgyalom az első felelős magyar kormány által 1848 tavaszán meghozott in­tézkedések és törvények gyakorlatba ülteté­sét, vagy a gyakorlatba ültetésükre tett erőfe­­szítéseket. Ezek rendkívüli módon különböz­tek a vármegyékben és a Székelyföldön, Ma­gyarországon, a Bánságban vagy a Partium­­ban, mert a feltételek is mások voltak. Eddig nem volt köztudott, hogy bizonyos területek, vármegyék, régiók, városok hogyan kapcso­lódtak be az eseményekbe, mit kértek ezért a magyar kormánytól, és az hogyan reagált er­re. Mint ahogy a civil lakosság polgárháborús veszteségeinek és az ellenük elkövetett atroci­tásoknak, valamint a számonkérés során a ma­gyar hatóságok által kirótt büntetéseknek a számszerűsítése sem. Az újdonságok közé tar­tozik továbbá a magyar honvédsereg megala­kulásának a nyomon követése az erdélyi ré­szekben és a székelységben, de a megvívott csaták történetének megírása is. - Kitér-e a háromszéki forradalmi eseményekre? - Természetesen, nagy hangsúlyt helyez­tem Háromszék és ezen belül Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy vagy akár a bodvaji humor szerepének kidomborítására. Ugyanakkor a társadalmi átalakulások bemutatását sem ha­nyagoltam el, sőt, a Székelyföldön fellelhető rendeket egymástól elválasztó válaszfalak le­bontásának a fontosságát is kiemelten tárgya­lom. Újdonság a közös teherviselési törvény székelyföldi gyakorlatba ültetése során felme­rült nehézségek okainak a bemutatása. Háromszék kiemelkedő szerepe - Pontosítaná ezzel kapcsolatban? A volt határőrezredek, honvédzászlóaljak­ká alakulva, továbbra is katonai szolgálatot tel­jesítettek, bizonyos rétegek viszont kimarad­tak ebből a teherviselésből, márpedig a szé­­kelység a terhek közös viselése mellett foglalt állást. A viták során feszültségek keletkeznek, de végül sikerül megegyezni. Ennek köszön­hető a székelységnek a magyar szabadság­­harcban való egységes részvétele, mely óriási eredménynek számított, ugyanis a Habsburg hatalom képviselői is mindent elkövettek megnyerésük érdekében. Magyarország ma­gyarsága tehát együtt és egységesen vívta meg forradalmát és szabadságharcát, ami azért is fontos, mert bekerült és fennmaradt a törté­nelmi tudatunkban. - Miben látja ön a Székelyföld és ezen belül Háromszék kimagasló szerepvállalásának okát? - Mivel az osztrákok a csíki és a háromszé­ki férfiakat próbálták a legerőszakosabban be­állítani a határőrezredekbe, ezen a vidéken élt a legelevenebben a madéfalvi veszedelem em­léke. Másfelől megfosztották bizonyos sza­badságjogoktól a székelységet, ugyanis a ka­tonáskodás mellett adófizetésre is kényszerí­tették. Mindez pedig a fejlődésnek is gátat ve­tett, mert akadályozta a vállalkozást és a to­vábbtanulást. Éppen ezért amikor Európa népei fegyvert fognak a szabadság visszanye­rése érdekében, a székelység és különösen Há­romszék ezt fokozott mértékben teszi. Ez utóbbi átlagon felüli teljesítményéhez a pol­gárosodás előrehaladottsága is nagyban hoz­zájárult. - Mi segítette ezt elő? - Talán az iskolák megléte és szellemisége, valamint a tény, hogy nagyobb mozgástere volt a háromszéki székelységnek a szászság fe­lé is, de ide sorolhatnánk a tapasztalt, sokat lá­tott-hallott katonák visszatérését is a külön­böző hadjáratokból. Sok részből áll össze ez az egész, néhányat ismerünk, de még bőven maradt feltárnivaló, hiszen családi levéltárak­ból még fognak előkerülni újabb részletek, melyek feldolgozása a fiatalokra vár. Ezenkí­vül minden falu fel kell, hogy tárja, meg kell, hogy írja és terjessze a történésekben ját­szott szerepét. Magyar részről nem történt népirtás - Ön szerint milyen következ­tetést vonhatunk le az 1848- 49-es forradalommal és szabadságharccal kap­csolatban? Történelmi távlatokban szemlél­ve volt-e hozadé­­ka? - A szabadság­­harcot leverik ugyan, de a forradalom élén hiszen megvalósult a jobbá közös teherviselés, a törvér­ség, tehát a polgári törvén gyakorlatba ültetése. Ezzel megtörtént a régi törvényes - kutatásai alapján a as magyar-román ellá­tainak a számát lehet színűsíteni? - Sok helyen akkor nyon elpusztítottakat, így én is­­ közölhetem a könyvemben kát. Ezek szerint a románc magyarok száma minimum­ tehető, viszont a bizonytalan és elmenekültek aránya' ,s­ői a szám tovább növeksz­­teségei is viszonylag ponto­sak, mivel az osztrákok már népszámlálás alkalmával falu­a­at összeírták. A nyilvántart­ban 4300 személy szerepel,­lószínű, hogy voltak közöttu­katlanok is, de tudni kell, ha magyar hatóságok csak a­­­kosságokat vagy a h­agyma emberéletekbe kerülő foszt­gatásokat és gyújtogatások büntették kivégzéssel.­­ Végül is magyar rész­ről történt-e népirtás - Teljes bizonyossággal rem, hogy nem, de még olya rengzés sem, amilyet a féltevi románok, főleg a hegyvidék tettek. A felelősségre vonás az előbb is említetem, de mindez súlyos történ­etek olyan tragikus eszmei mély sebeket hagytak mint

Next