Székely Hírmondó, 2015. július (20. évfolyam, 123-145. szám)

2015-07-16 / 134. szám

SZÉKELY Hírmondó 2015. JÚLIUS 16., CSÜTÖRTÖK Kivégzett temetőink B­őven hozakodtak eleink is elé dicső történelmi példák­kal a magyarság történeté­ből, hogy erőt adnának a meg­maradásra, a cselekvésre, s pél­dát is. Kevesen emlegetik vi­szont példaként azt az iszonyú szenvedést, országrablást és a magyarság valóságos kiéhezte­­tését, amely követte az ún. tö­rök iga aluli 1686-os felszabadí­tásunkat. Magyarországon, Er­délyben maradt az európai zsol­dos hadsereg, a felszabadító, s azt a nyomorult népnek kellett eltartania úri módon. Ami hi­ányzott ehhez, azt elvették. Most Romániához tartozunk, sajátos helyi demokráciában. Magyarságunk és magyar nép­ünk itteni lepusztítására hozok fel egy példát. Jelkép ez a bras­­só-bolonyai temető annyiban, hogy megpillanthatjuk még életünkben, mi vár ránk is hol­tunkban, mi lesz sírunkkal s hamvainkkal, ha már utódaink­ra marad, s csak a temetőnk. Sok-sok evangélikus hitű ma­gyar élt és él ma is - ha már nem is olyan sok - Brassóban. A 18. század végén építették meg a maguk templomát, akkor léte­sítették temetőjüket is. Brassó­­beli, hétfalusi csángó-magyarok tízezrével dolgoztak s kötődtek Brassó városához. De mit ad az ördög, a román diktatúra kita­lálta 1960-ban, hogy temetője, írmagja se maradjon lehetőleg a magyarnak. Hát megtiltották a temetkezést, lecsukták a te­mető kapuját. Menekítették papok, tanítók, parasztok a sírköveket, ahogy lehetett. Második felvonásként a sírgyalázásban, 1980-ban kezdték lebontani, elhordani, amit lehetett, s aztán 1987-ben a szemünk láttára megjelentek a talajgyaluk, a buldózerek, s a temetőből semmi sem maradt, csak a puszta föld. Ott volt elte­metve a költő Zajzoni Rab Ist­ván (1832-1662), hamvait és sír­emlékét kimenekítették vala­hogy. Síremlékén ez az írás sze­repelt, de levésték azt is:„Nem­­zete s neve rab vala, de szabad a lelke­s dala." Petőfi modorában írt, jó köl­tőnek tartották, jó publicistának is. 1861-ben Táncsiccsal együtt letartóztatták Habsburgot. Emlékeztetőnek, figyelmez­tetőnek - minek is szánom világ elé ezt az írást? Ha már a böl­csőinket, földünket, házainkat, anyanyelvünket odavetették ro­mán martalócoknak, tán figyel­nünk kellene bár a temetőinkre. Lásd a kolozsvári Házsongárdi temető sorsát - akár a városét -, a hamvakat kivetik, temetik a románokat dicstelenül díszített hantok alá. És még hány helyen, istenem! „Csak a gyerekeinket el ne vegyék" Nélkülük éhen halnak Utcára kerül egy hánya­tott sorsú kézdivásárhelyi család három kiskorú gyerekkel, minekután az általuk jogtalanul birtok­ba vett épületből ma ki kell költözzenek. A két­ségbeesett felnőttek la­punk közbenjárását kér­ték, hogy megoldódjanak lakásgondjaik. Nagy Sz. Attila 47 éves Butacu Mihai és élet­társa, a 36 éves Kalányos Gyöngyvér zavaros, nehezen érthető és követhető történetének a lényege, hogy három gyerek - Va­lentina 6 éves, Mihály 10 éves, Jenő 14 éves - tengődik évek óta koránt­sem emberhez méltó körülmények között. A pár egy darabig a Kanta utcá­ban kapott helyet, a lány szüleinél, ám ott összetűzésbe keveredtek a ro­konsággal, így menniük kellett. Ezt követően a Kanta utcai egykori vegyszerraktárban húzódtak meg, ám azt lebontották. Új menedékre a Fehérmartok utcában, az egykori szemétdomb környékén leltek, a va­lamikori lőtér egyik elhagyatott épü­letében. - Teli volt ganéval, azt kitakarí­tottuk, s ott húzódtunk meg. Éjjel a bogarak hullottak a nyakunkba, de legalább tető volt a fejünk fölött - idézte fel Mihai. - A patakban mo­­sakszunk, vizet a szemétdombnál le­vő őrtől kérünk, ennivalót pedig a magyarok adnak A senki háza azóta gazdára lelt. Értesüléseink szerint egy kézdivá­sárhelyi vállalkozó vásárolta meg, aki lóistállót szeretne ott létesíteni. Ő szólította fel a családot, hogy legké­sőbb csütörtökig (máig - szerk. megj.) költözzenek ki, hogy elkez­dődhessenek a munkálatok. A kétségbeesett szülők a helyi ön­­kormányzathoz fordultak segítsé­gért, hátha a hajléktalanszállóba meghúzódhatnának, de ott azt a vá­laszt kapták, nem tudnak segíteni rajtuk Mindezt Mátyus Kálmán, a kéz­divásárhelyi polgármesteri hivatal szociális irodájának vezetője la­punknak is megerősítette. Mátyus kifejtette, hogy az egykori IFET- épületben kialakított hajléktalan­­szálló tele van, legfeljebb télire tud­nak megoldást találni lakhatási gondjaikra. - Igyekeztünk segíteni rajtuk, ingyenkonyhai ellátást biztosítot­tunk számukra, ugyanakkor lekér­tük Butacu Mihai keresztlevelének másolatát Dnyestről, ugyanis oda­valósi, hogy megkaphassa majd a szociális támogatást - mondta az irodavezető. Butacu azzal magyarázta sze­rencsétlen sorsukat, hogy nem hív­ják napszámba, nincs pénzük lakást béreini, és csak a gyermekpénzből élnek. Mi lesz a gyerekekkel, ha ut­cára kerülnek? - tették fel a kér­dést. A gyámhatóság említésére való­sággal kifakadt az asszony. - Akárhogy is legyen, a gyermek­eket nem vehetik el tőlünk. Nem azért neveltük őket - mondta szinte kiabálva - ami magyarázható az anyai szeretettel, ha nem tette volna hozzá a következőket: nélkülük éhen halnánk. A látottak és hallottak kapcsán ér­tesítettük a Kovászna Megyei Gyer­mekjogvédelmi Igazgatóságot, amelynek vezetője, Vass Mária első­sorban azt nehezményezte, hogy miért nem a helyi önkormányzat hívta fel erre a szociális gondra a fi­gyelmét. - Felvesszük a kapcsolatot a kéz­divásárhelyi polgármesteri hivatallal, és kivizsgáljuk a család életkörülmé­nyeit - nyilatkozta az igazgatónő. - Nem az a célunk, hogy egyből az in­tézménybe helyezzük a gyerekeket, mert ha van olyan rokonság, aki megfelelő körülmények között gondjukat viselné, akkor rájuk bíz­zuk. Utolsó megoldásként marad az állami gondozás. «­­ A remény­­vesztett csa­lád mától haj­léktalanná vá­lik, a felnőttek viszont to­vábbra is más­tól várják a megoldást A helyek fele betöltetlen maradt Nem vonzó a szakoktatás A szakiskolák által felkínált he­lyek csaknem fele betöltetlen maradt a kilencedik osztályba in­duló tanulók első számítógépes elosztása után - tudtuk meg Kiss Imrétől. Erdély András A megbízott főtanfelügyelő sze­rint aggasztó, hogy a fiatalokat nem vonzza, hogy mesterséget tanulja­nak, jóllehet sokkal nagyobb esé­lyük lenne munkahelyet találni, mint ha elméleti líceumban végez­nek. A számítógépes elosztás első fordulója után csaknem 350 betöl­tetlen hely maradt a szakiskolák­ban. A famegmunkálás, textil- és bőripar, villanyszerelői szakok va­lósággal panganak, viszonylag jól felteltek az autószerelő, turizmus és közélelmezés szakok. Ezzel szemben például az elmé­leti líceumokban csak 27 helyet nem foglaltak el. Voltak olyan is­kolák, ahol nagy túljelentkezést ta­pasztaltak. Ezek közé tartozik a kézdivásárhelyi Apor Péter Szak­­középiskola, ahol a turizmus és kö­zélelmezés szakon meghirdetett 28 helyre 41-en jelentkeztek, a 14 au­tószerelői helyre pedig 34-en. Ez a két szak rendkívül népszerű volt a megyeszékhelyen is. A Pus­kás Tivadar Szakközépiskolában 14 autószerelői hely volt, de két­szer annyian, 28-an szerettek volna ebbe az osztályba bejutni. A Cons­tantin Brâncuşi Líceum szakács- és pincérképző osztályába se „fért be” a 32 jelentkező a meghirdetett 28 helyre. Bár a szakemberek régóta mondják, a tanulókhoz vagy még inkább a szülőkhöz nem jut el az információ, vagy nem veszik figye­lembe azt, statisztikailag kimutat­ható, hogy sokkal nagyobb eséllyel pályázik egy - esetenként nem is rosszul megfizetett - munkahelyre az a tanuló, amelyik egy szakmát tisztességesen elsajátított, mint az, aki elvégez egy elméleti líceumot, és nem jut be az egyetemre. AKTUÁLIS 2 Bölönben körbevették az utászokat Szokatlan fogadtatás Mint köztudott, a Hidvégtől Bö­­lön felé vezető megyei úton asz­faltozás zajlik, az utászok a mun­kálattal kedden épp Bölön határáig értek, ahol viszont szo­katlan fogadtatásban volt részük. Böjte Ferenc A munkások arra ébredtek, hogy egyszer csak körbevették őket a bölöni községháza alkalmazottai. Akik ezúttal nem azért mentek, hogy valamit felrójanak nekik, ép­pen ellenkezőleg, hogy kifejezzék elismerésüket munkájuk iránt, s azt egy kis meleg harapnivalóval is nyomatékosítsák. Mint kiderült, az ötlet Sikó Imre, Bölön község pol­gármestere fejéből pattant ki. - Az utak állapota miatt sokan és sokat szidjuk az utászokat, gon­doltam, jól fog esni nekik is, ha ez­úttal egy kicsit másképp viszonyu­lunk hozzájuk, megállunk egy percre beszélgetni velük - fogal­mazott az elöljáró. A Kovászna Út és Fo­d Rt. által a megyei tanács megbízásából végzett aszfaltozás a korábban hangoztatott tervek szerint folytatódik egészen Nagyajtáig, ott pedig elágazással az apácai híd, valamint Középajta irá­nyába. A feljavítási munkálat ez utóbbi szakaszokon is fölöttébb idő­szerűvé vált, hiszen Nagyajta és Bö­lön között gyakorlatilag csak egy kes­keny, középső sávon volt aszfalt az úton, Középajta felé is ugyancsak dö­cögve lehetett közlekedni. A munkások­nak jól esett a friss pánkó

Next