Székely Hírmondó, 2016. augusztus (21. évfolyam, 146-167. szám)
2016-08-01 / 146. szám
SZÉKELY Hírmondó Nyílt terek, nyílt kártyák Annyira nyílt, világos, leplezetlen és aljas, ahogyan végzi dolgait és égi küldetését a magyar származású amerikai milliárdos Soros György, hogy még zsoltárosan sem mondhatom, mint titkos bánya mélyében, formálja terveit. Migrációs adót akar kivettetni az európai uniós országokra, továbbá az is benne a Soros-féle pakliban, hogy megvonni kell nagy összegeket ezektől az országoktól, hogy abból eltartsák a beérkező milliós tömegeket... Soros mester kölcsönöket akar felvetetni az Európai Unióval ugyanezzel a céllal. Azt már nem tette hozzá, hogy a maga alapítványai, bankjai adnák a kölcsönöket. Az általa alapított és működő intézmény, az Open Society Institute hatalmas vállalkozás az európai független nemzetállamok letörésére, letörlésére. Ezt már nyugati meg keleti politikusok is hangoztatják, ugyanígy Orbán Viktor magyar miniszterelnök is. A Soros-féle egyveleg-Európa szerintünk, úgy ahogy van megképzelve, életképtelen, ám kiagyalóit ez nem aggasztja, tudják ők, mit terveznek és kiknek a javára. Föltétlen hozzá akarom tenni ehhez az elképtelenített Európához a Közép-európai Egyetemet is, amelyet az 1990-es rendszer-(gengszter-) váltás után sürgősen létrehozott Soros György Budapesten, és ahol magas bérekért és magas katedrákról hirdetik magyar nevű emberek a magyar fasizmus terjeszkedését, a magyar nacionalizmust, ami gátolja például a román-magyar barátság elterpeszkedését, természetesen a magyarság ellenére. Ott hirdetik többek között a fából vaskarika multikulturális izéket, és egyáltalán mindent, csak a magyar kultúrát nem... És Európa még ilyen nyílt hadüzenet után is csendes, a saját ravatalán fetrengvén. Százmilliók látják, még élik a saját halálos ítéletüket. Nyílt kártyák, nyílt csataterek, nyílt tereken robbantgatnak őrültek. Ez van. És hogy ebből mi lehet még, azt is könnyű kihámozni. 2016. AUGUSZTUS 1HÉTFŐ Semper Sanitas Kórház Kórelőzmény Elképzelhetetlen, hogy ilyen lehetséges. Nem tudok mást mondani, mint gratulálni Molnár Carol Gavrilnak, Vetési ügyvédnek, Koleza végrehajtónak a kitartó, következetes munkájukhoz. De hogyan is kezdődött Molnár C. G.-val az üzleti kapcsolatunk? Miután az üzleti, könnyű meggazdagodás csúcsáról a mélybe zuhant, barátai eltávolodtak tőle, jövedelme megcsappant, és a több évig tartó eladási kísérlet után sem sikerült felcserélni szentkirályi lakását sepsiszentgyörgyire, felajánlotta szentkirályi házát átalakításra, bővítésre, hogy kórház működjön benne. Többéves ismeretség alapján már tudta is a válaszomat, tudta, hogy nem fogok nemet mondani, sőt ismerve munkakedvemet, szakmai tudásomat és többéves tapasztalatomat, alappillérnek szánt. Átadta egy meglévő cégének 50%-át. Tárgyalásunk kezdetén még 3 személyről volt szó, de egy napon közölte velem, hogy nincs szükség 3 társra, így maradtunk ketten. Az alap adott volt, pénz kellett a cél megvalósításához. Először is banki kölcsönnel kellett a cég 50%át átvennem. A beruházásra egy bukaresti bank hitelezte meg cégünket. Fontos tudni, hogy ezt a kölcsönt Molnár C. G. ingatlantulajdonával garantáltuk, ismerve megbízhatóságomat, jellememet, tudta, nem fogom cserbenhagyni (mint ahogy fordítva megtörtént). Az építkezés elkezdődött, az építész hibájából nem volt átadva időben, jövedelem nem volt, így a hitel visszafizetésére nem került sor. A bank nem várt, következett volna a foglalás. Ekkor ért naivitásom a tetőfokra, felvettem ismét egy óriási kölcsönt, hogy megmentsem az ingatlanját, amit soha nem volt hajlandó a cégre íratni, ahol ő volt a főrészvényes, és nála volt már 1,5 milliárd régi lejelőleg. Telekkönyvileg az övé maradt az épület, az adósság meg az enyém, sok-sok éven át. Ekkor a kedves társ, „barát” fellélegzett, oxigént kapott, és elkezdődtek a vádaskodások, jelentgetések személyem ellen (én lettem a megye leggyengébb nőgyógyásza), és nem utolsósorban a perek sorozata (érdekes módon nem az ingatlan árát követelte, hanem a kórház kilakoltatásáért perelt, visszaigényelve a felújított, kibővített épületet). Mindez egy jól kitervelt forgatókönyv szerint haladt. Csak addig volt társ, amíg tartott a pénz a hitelekből, amíg volt, ami fölött rendelkezzen gazdasági igazgatói minőségében, volt, amiből családtagjainak és jómagának fizetéseket számoltasson ki. Miután kiürült a kassza, zsákolta az iratokat, kipakolta a céget az irodából, amiért a kórház bért fizetett, amire már nem igazán volt pénz, mondván, hogy őt már nem érdekli a cég jövője. Most már csak a rosszindulat, gyűlölet irányította. Nem szándékom ítélkezni fölötte, remélem, tettei majd megteszik helyettem. A végső fejleményeket mindenki ismeri a sajtóból; a bánásmód, a kilakoltatási eljárás az, ami égbekiáltó. Úgy nézett ki a csapat, amelyik részt vett az épület foglalásán, a törvényt tisztelő Koleza végrehajtóval az élen, mintha külön kiképzésben részesültek volna. A tisztelt végrehajtó kezéből csak a korbács hiányzott. Szóval, a helyzet magaslatán volt. Most sem értem, miért volt szükség a helyiségek felforgatására, a műszerek, gépek, monitorok, gyógyszerek zsákolására, bezsúfolására egy helyiségbe, ha a helyiségeket külön-külön lepecsételték. Miért kellett ordítozni, zúzni, törni, zárakat cserélni, feldúlni a frissen műtött pácienst?! Gondolom, ezt így kéri a törvény, és Kolcza úr azt csak ismeri, Molnár pedig felügyelte. A magam, s nem utolsósorban a Molnár-Kolcza csapat nevében próbálok elnézést, megértést kérni a beutalt pácienstől és munkatársaimtól, akik végig kellett, hogy nézzék ezt a jelenetet. Köszönetet szeretnék mondani minden kedves barátnak, ismerősnek, betegeimnek, akik ez idő alatt hívtak, hívnak, és bátorítanak, hisznek bennem, és értékelik munkámat. Szeretnék továbbra is lelkiismeretesen dolgozni, szakmai tapasztalatomat hasznosítani. Emberismeretből megbuktam, de dolgozni még szeretnék sok-sok évig. Koleza végrehajtó véleményével ellentétben, a beutalt beteg már 2 hónappal ezelőtt szerepelt az előjegyzett páciensek listáján, ugyanis Angliában él, és most tudott hazajönni, komoly műtéten esett át, nem mindennapin. Külön köszönet Neki, hogy ennyire bízott bennem! « Dr. Bálinth István (x) A fotó a kilakoltatás idején készült Sepsiszentkirályban Emléktábla-avató, díszpolgári cím Falunap Kőröspatakon Szombaton falunapot tartottak Sepsikőröspatakon. A negyedik alkalommal megszervezett rendezvényen a helyiek mellett részt vettek a község magyarországi testvértelepüléseinek képviselői is. Erdély András Megnyitó beszédében Kisgyörgy Sándor polgármester nyilvánosan is köszönetet mondott a lakosságnak, hogy a választáson kifejtett álláspontjukkal lehetővé tették, hogy folytassák a munkát. A testvértelepülések vezetői - Herczeg Zsolt, Mezőtúr, Tóth István, Gárdony és Cser Zoltán, a dél-dunántúli Somogygeszti polgármesterei ugyancsak örömüket fejezték ki a választási eredmények kapcsán, és a további jó együttműködés reményében meghívták településeikre nemcsak a vezetőket, hanem a falu lakóit is. Hogy ez nem afféle ünnepi szólam, azt az is mutatja, hogy tizenegy gárdonyi gyerek éppen tegnap fejezte be egyhetes kőröspataki nyaralását, és hazafele együtt utaznak azokkal a fiatalokkal, akik viszont Gárdonyban ugyancsak egy hetet „cserenyaralnak”. A gyerekeket itt is, ott is családoknál szállásolják el, így lesz élő a testvértelepülési kapcsolat - mondta Kisgyörgy Sándor. Még az ünnepség előtt emléktáblát avattak dr. Asztalos György szülőházán. A kőröspataki születésű, 1975-ben elhunyt jogász hoszszú időn keresztül Mezőtúr város jegyzője volt. A falunapon a Kőröspatak díszpolgára címet adományozták a faluban született Mészöly József, Mosonmagyaróváron élő gyermekvers-író, költőnek. A programot a Becsenyédi-család (Hanna, Attila és Hunor) látványos lovasíjász produkciója nyitotta meg, majd huszárbemutató következett. Az önkéntes tűzoltók bemutatója után felléptek a helyi gyerekek és fiatalok, és nem maradt el a tűzijáték és utcabál sem. AKTUÁLIS 2