Székely Hírmondó, 2019. április (24. évfolyam, 62-79. szám)
2019-04-16 / 73. szám
9 RIPORT Berde Áron életének és munkásságának főbb mozzanatait Bagoly Zoltán, a tudós nevét viselő sepsiszentgyörgyi szakközépiskola történelemtanára idézte fel. Saját kutatásain alapuló vetített képes előadása során többek között megtudhattuk, hogy a laborfalvi Berde család Gergely nevezetű ősének Bethlen Gábor (1580-1629) fejedelem adományozott nemesi levelet 1615-ben, címerük keletkezésének időpontja azonban ismeretlen. Lapalapítói és szerkesztői munkásságát a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője, Szebeni Zsuzsa ismertette. Jóvoltából tudomásunkra jutott, hogy tanári munkája során Berde felismerte, az iskolai órákon vagy ismeretterjesztő előadásokon nagyon kevés emberhez jutnak el a természettudományos ismeretek. Ezért elhatározta egy tudományos folyóirat elindítását, melynek első számát 1846 júniusában sikerült megjelentetni Természetbarát néven, mely jellegénél fogva úttörő szerepet töltött be a magyar sajtótörténetben. A továbbiakban Kelemen Alpár mérnök bemutatta a Berde nemzetség családfáját, amely szemlélteti, hogy az 1700- as évek tájékán kettéválik a nemzetség. Egyik része református hitre tér, és áttelepedik Fotósra, míg az unitáriusok továbbra is Laborfalván maradnak. Plakett és szoba őrzi emlékét A községvezetés részéről dr. Ráduly István polgármester köszöntötte a hallgatóságot, majd bejelentette, hogy a közeljövőben egy emlékparkot szeretnének kialakítani a község nagy szülötteinek szobraiból, amelyek közül az első a Berde Ároné lesz. A felszólalók sorát Szőke Annamária, a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Középiskola igazgatója zárta. A beszédek, méltatások és előadások között elhagzott Göndör Nándor előkészítői és Biszak Hanna, illetve Beke Roland középiskolás diák szavalata, valamint Fazakas Boglárka VIII. osztályos tanuló és Dombi Rózsa, a Háromszék Táncegyüttes tagjának éneke. A magas fokú kulturális élmény nyújtásán túl, fellépésük a szellemi frissesség fenntartásához is hozzájárult. Az ünnepség az iskola falára elhelyezett, Berde Mózsát és Berde Áront ábrázoló, Petrovits István szobrászművész által készített plakettek leleplezésével és megkoszorúzásával folytatódott. Török István, a Háromszék-Felsőfehér Unitárius Egyházkör esperese áldása és a székely himnusz eléneklése után az érdeklődők megtekintették a falu nagy szülöttjének az iskolában berendezett emlékszobáját. Ezt követően a helyi és vendég énekkarok a temetőbe vonultak, ahol megkoszorúzták az elhunyt dalárdatagok emlékét őrző kopjafát. A Berde Áron-napok az unitárius templomban otthonra lelt III. Szentivánlaborfalvi Kórustalálkozóval ért véget. A helybéli férfi és női dalárda, valamint a vendég uzoni, székelytamásfalvi és sepsibodoki kórusok fellépése méltó befejezése volt a híres tudós férfiú tiszteletére szervezett eseménysorozatnak. Van még nemzedék Ha minden ostor rajtunk, kisebbségbe, sőt szórványokba nyomorított magyarokon csattan el, vékával ránk s ellenünkre szórt törvénytelen törvénycikkelyek ellenében magunk is szólásra kényszerülünk. Csattognak a tereken az ünnepi dobok, a szónokok beszéde pedig valami idegen, sosem volt magyar nyelvtől csöpög. Nemrég olvastam a magyarországi Országos Széchényi Könyvtár igazgatójának,Tüske Lászlónak sirámait, (Magyar Hírlap, Budapest, Vitéz Anita, 2019. 3. 23), aggódom is, dühöngök is, miféle nyelven taglalja a 217 éves intézet bajait. A budai vár gyöngye, templomom volt nekem is sokáig az épület. Idézem az igazgatót:„Az itt őrzött szellemi örökség ezé a 15 millió magyaré. Csak az marad meg belőle, amire vigyázunk, s amit megmentettünk." Nemes, nagy igazság. Nekem azonban hulló csillagokként ötlenek föl az erdélyi élmények a magyar nyelv lerontásáról. Hihetetlen, holott mindennapi tapasztalat a magyar nyelv tönkretétele, amellett, hogy egyre-másra érkeznek ősi anyanyelvünkbe- és kitiltására a román parancsolatok. Itt már a színeket is, a szavakat is rostálnunk parancsolják. Emellett a képzelt és a laposnál is hitványabb műveltség jegyében eltűnik például nyelvünkből a nemzedék szó, és elterjed, mint a spanyolnátha, a generáció. Adom át a szót az igazgató úrnak, aki nem is keletkutató, mint Szentkatolnai Bálint Gábor, Csorna Sándor, hanem orientalista. Az OSZK likviditási gondokkal küzd, az információk digitalizációjával, a konzorcium szükséges a modernizációban; ma az innovatív alkalmazások ideje van, könyvtári platformot dolgoznak ki, anyagi gondok között említi, hogy a cafeteriát sem tudják fizetni, mert az Országos Széchényi Könyvtár alulfinanszírozott. Szól az interaktív múzeumpedagógiai programról az új generációk kedvéért. Kérdésre adott válaszaiban ismétlődik: nincs a teremtésben még egyszer 15 milliónyi magyar, kik az örököseink... Nekem mindenről a pusztulás jut eszembe, most is, nevezetesen, hogy az ilyen és hasonló nyelvhasználat ugyan valóst sürgeti, hogy az a néhány milliónyi magyar is eltűnjön. Sepsiszentgyörgyről, Székelyföldről másolok két mai cégtáblát.The flower shop. Egy virágüzlet a Bánki Donát utcában. A másik: Saint George Tattoo Et Piercing. Ez a Balcescu utcában. Hogy minek is örülhetünk? Talán annak, hogy nem íratták ki kötelező módon románul is, ahogy az itt szokás. Az igazgató válaszaiban, Budapesten az is elhangzott, hogy kiszámítható stratégiára van szükség. Nos, Románia szándékoltan takarítja el a nyelvünket a föld színéről. Ebben nagy segítségére vannak mindazok, akik kézbe vágják, kitekerik a nyugaton, keleten egyaránt tisztelt magyar nyelvet. A laborfalvi Berde család Czegő Zoltán 2019. ÁPRILIS 16., KEDD SZÉKELY Hírmondó