Székely Hírmondó, 2019. július (24. évfolyam, 121-143. szám)

2019-07-09 / 127. szám

9 RIPORT vényt. Ő maga a szórakozás mellett az előadások végett is ellátogatott a hely­színre, elmondása szerint a proaktív problémaelemzéssel és a generációk kö­zötti hidakkal foglalkozó előadások kel­tették fel az érdeklődését. A 17 éves, kézdivásárhelyi Fábián Be­áta már szinte a kapunyitás pillanatától je­len volt a húgával és annak barátnőjével. - Egyik nagy vágyam, hogy Kézdivá­­sárhelyen végre legyen egy működő strand, és ez most részben beteljesült, még ha rövid időre is - jegyezte meg, hozzátéve, hogy az lenne az ideális, ha mindennap lehetne használni a meden­céket, mert ő maga a sepsiszentgyörgyi strandra szokott járni, de azt túl zsúfolt­nak véli. A kézdivásárhelyi Pál Levente felesé­gével és két gyerekével látogatott ki a ren­dezvényre, egyik kedvenc tevékenységük szintén a strandolás volt.­­ A víz picit zavaros, de ettől eltekint­ve nagyon jók a körülmények - vélemé­nyezte Pál. kézdivásárhelyi Bertalan Katalin azt mondta, nagyon örült, hogy az unokáját is elhozhatta oda, ahová egykoron ő ma­ga is járt. - Annak idején, amikor a Fortyogó működött, még én is fiatal voltam, s rend­szeresen jártam ide. Persze akkoriban sokkal jobbak voltak a körülmények: mű­ködött a vendéglő, este zene szólt, és sok­kal többen voltunk. Nem értem, miért nem tudják megoldani, hogy újra mű­ködjön a strand? Annyi tehetős ember van a városban, valamelyikük felvállal­hatná annak működtetését, vagy az ön­­kormányzat léphetne ez ügyben, mert so­kunk nem engedheti meg magának, hogy tengerre menjen, nagyon örülnénk egy strandnak a városban - mondta Bertalan. A kétnapos strand története A Kézdivásárhelyi Ifjúsági Fejlődés (KIF) egyesület 2015-ben alakult - Erős Rudolf elnök elmondása szerint - azzal a céllal, hogy színt vigyenek a céhes városi fiatalság életébe. Fennállásuk óta többek között megrendezték a 18 Fest-et For­tyogón, aztán Besenyőn a Rakpartot, de nevükhöz fűződik a 44-es Udvartérben található szerelemlakat-fal létrehozása is. Erős elmondta: figyelemfelkeltés cél­jával választották az idei rendezvény hely­színéül a Fortyogót, hogy rávilágítsanak, a városnak nagy szüksége lenne egy strandra, és a tényleges igény a hétvégén megmutatkozott. - Hogy a vitákat elkerüljük, mindhá­rom érintett féltől elkértük a helyiséget, mind az önkormányzattól, mind Kovács Attilától és Constantin Patrutól is. Mind­három fél örömmel fogadta a kezdemé­nyezést - mondta Erős Rudolf. A medencéket már a rendezvény előtt két héttel elkezdték takarítani a fiatalok. A 12 fős csapat (önkéntesek és szerveze­ti tagok) felváltva dolgozott, hogy az adott időpontra készen legyenek a me­dencék. Elmondásuk szerint sok munka volt vele, hiszen ki kellett szívatni a vizet, a Metabondtól kapott gőzborotvával tisz­tították az oldalát, majd megkezdődött a medence fenekének a kitakarítása, amit a mészfestés követett, végül, amikor a bak­tériumok elpusztultak, tengeri sót tettek a vízbe és klórt, ez utóbbitól lett sötétebb a színe. A fiataloknak nagy segítségért volt , Kiss Levente, alias Réka, a Fortypigón megtartott motorostalálkozók főszerve­zője, aki rendezvényszervezői tapasztala­ta és helyszínismerete mellett a medence beüzemelésében nyújtott útmutatást. A rendezvény megvalósításához szük­séges anyagiakat a Bethlen Gábor Alap­kezelő Zrt.-nél pályázta meg a KIF, a költ­ségek többi részét pedig önerőből fedez­ték a szervezők. Erős elmondta: szeretnék, ha lenne folytatása a rendezvénynek, ha nem a Fortyogón, akkor máshol, de továbbra is olyan megmozdulásban gondolkodnak, ami egyaránt nyújt szórakozási lehetősé­get a fiataloknak és időseknek. SZÉKELY 2019. JÚLIUS 9., KEDD Hírmondó Szegények éje... (Móricz Zsigmondra emlékezve) B­izonyára sokan ismerik ezt a József Attila-fél­­sort. Eszembe jut, hány meg hány tanuló kérdezte meg, amikor még az írók életére is figyeltünk, mi a magyarázata, hogy a legna­gyobbaknak szinte kivétel nélkül szomorú gye­rekkor, szegény család adatott meg, igen kemény küzdelem árán jutottak fel a csúcsra. Móricz Zsigmond, akiről - pár nappal születésé­nek 140. évfordulója után - szólok ebben a kis jegyzetben, 1905-ben, Csokonai halálának száza­dik évfordulóján emlékezve jelentette ki, hogy ő volt a magyar irodalom legszerencsétlenebb köl­tője. Igaz, akkor még nem tudhatott József Attilá­ról, de párhuzamként kínálkozott akár Petőfi, de Mikszáth és maga az emlékező is. Tanárként is val­lom, hogy az érdeklődőbb tanulók, tehát a fiatalok körében is az az életmű jelentett igazi élményt, amelynek megalkotójáról, életéről, gondjairól, csa­ládi vonatkozású titkairól valamit is megtudtak. Egy időben arra is figyelmeztettek, hogy nem illő például Arany János súlyos betegségéről szól­ni, de sok esetben elmaradt a kapcsolatteremtés a pénzt kereső kisfiú és édesanyja, no meg a gye­rek Móricz és édesanyja égi-légi kapcsolatáról is. Túri Dani realista-naturalista figurája a feltörekvő szegény ember példája, akinek tehetsége messze túlmutat környezetén és az adott koron, de érde­mes tudnunk, hogy ilyen parasztembert látott gyerekkorában az író, hiszen édesapja, Móricz Bá­lint igazi, meg nem alkuvó, sőt: törtető, kemény, néhány holdas parasztember volt, s benne látta meg a gyerek a későbbi Joó Györgyöt is, miután apja építésvállalkozó is volt. A móriczi tiszta lélek, gyöngédség, az eleset­tekhez való lehajlás és őszinteség csírái ott fény­lettek édesanyja, a papleány, a leheletfinomságú, igen művelt és roppant érzékeny Pallagi Erzsébet szemében és teljes valójában. A barbárságot, a szilaj harciasságot, a kiszolgáltatottságot, a meg­­alázottságot, mely vonások oly gyakran felbuk­kannak írásaiban, ugyancsak ott tapasztalta meg, élte végig, próbált szabadulni a lelki láncoktól, ahol megfordult, ahol küldetést teljesített, vagy véletlenszerűen odasodródott. Haditudósítóként az első világháborúban vé­gigjárta a halálgyár számos színhelyét, látta a te­kintetekben kihunyni a fényt, s örömet is látott, amely sokszor fúlt közömbösségbe és rosszindu­latba. Ady írta volt a Hét krajcár című kötet meg­jelenésekor, hogy írója egymaga felér egy forra­dalmi szabadcsapattal. És ez tényleg így volt. So­ha addig ilyen őszintén és megrázóan senki nem írt a századforduló magyar parasztjának kilátásta­lan helyzetéről, mint Móricz. Akadt, aki ezért ne­heztelt rá, de a többség szívébe fogadta igaz­mondásáért. Főleg a szegények, a kisemmizettek, akiknek még az éjszakáit is megrontotta a más­nap gondolata. Nagy író volt, ma is olvasmánya­ink közé tartoznak - kell, hogy tartozzanak! - pá­ratlan ragyogású írásai! Móricz Zsigmond száznegyven évvel ezelőtt, 1879. június 29-én született Tiszacsécsén, agyvérzés­ben hunyt el 1942. szeptember 5-én, Budapesten. Dr. Péter Sándor

Next