Székely Hírmondó, 2019. szeptember (24. évfolyam, 165-185. szám)
2019-09-03 / 166. szám
RIPORT a Nagy Anikó Beáta által előadott népdalok tetőzték. Az est élményeit Tókos Csaba helybéli fiatal fotográfusnak a kiállítása is gazdagította. Vasárnap tartották az olaszteleki 50 évesek kortárstalálkozóját. Ez alkalomból ünnepi istentiszteletre került sor, melyen igét hirdetett Egyed-Kolumbán László, olaszteleki származású, kilyéni lelkipásztor. A lelkész Isten áldását kérte az ötven évet betöltő olasztelekiekre és az egész gyülekezetre, minekutána Tüzes-Bölöni Ferenc helybéli református lelkipásztor köszöntője következett, majd az istentisztelet keretében ünnepi műsort bemutató helybéliek is tisztelegtek az 50 éves falustársaik előtt. Az ötvenévesek nevében Kósa Ilona Imola szólt, felidézve a közös gyermekkor felejthetetlen élményeit is. Külön érdekessége az olaszteleki kortárstalálkozóknak, hogy már 1999 óta közös fényképalbumot vezetnek az 50 évüket ünneplők, melybe minden esztendőben belekerül az épp aktuális találkozó csoportképe, az ünnepeltek névsora, így majd évek múltán is feleleveníthető lesz, hogy kik, mikor és hogyan ünnepelték meg 50. életévük betöltését. Az albumot minden évben továbbadják a következő generációnak, idén a most 49 évesek nevében azt Máté Imre vette át, megígérve, hogy a kortárs találkozók ünnepi hagyományát jövőben sem szakítják meg. Kint, a templomkertben is folytatódott az ünnepi esemény: az ötvenéveseket pálinkával, kaláccsal kínálták, helyi kézművesek állítottak ki a szépen rendben tartott templomudvaron, a templom melletti öreg diófa árnyékában pedig „falutörténeti ösvényt” lehetett megnézni. Az ösvényen a falu történetének jeles eseményei voltak megörökítve, kövekre festve. Olasztelek ünnepéből, mely vasárnap délután a futballpályán folytatódott, idén is kivették részüket az ácsi természetjáró Bakancsos Klub tagjai, akik ajándékba egy kürtöt hoztak az olaszteleki ötvenéveseknek, és, mint minden évben, hozzájárultak idén is a falutalálkozó színesebbé tételéhez. Falutörténeti ösvény a templom előtt. Kövekre írták és rajzolták falujuk történetét az olasztelekiek Tanító néve 2019. SZEPTEMBER 3., KEDD SZÉKELY Hírmondó VIDÁM TÁRCA Az alvajáró Marcsi tanár néni az entrópia kevésbé szemléletes fogalmát magyarázza nagy szakmai lelkesedéssel két pótérettségis diáknak. Talán szabályellenesen, odahaza, a saját dolgozószobájában, és mikor felcsillan az érdeklődés a nebulók szemében, fülelni kezd, majd hangnemet vált: - Karcsika, mit csinálsz a hűtőben? - Egy... egy kicsit állítok a termosztáton... - Csak egy kicsit? - Nagyon keveset, Marcsikám. - De azért marad belőle holnap ebédre is? A diákok pisolyognak, rég járnak már pótórára, ismerik a dörgést, úgyhogy egyik odasúgja a másiknak: - Az attól függ, mikor fejezzük be az entrópiát. Nemsokára minden világos a kérdéskörben, úgyhogy szedelőzködnek a gyerekek, és Marcsi néni jutalomcsokival kínálja őket, amikor Karcsi bácsi hatalmas alakjától elsötétül a konyha felől az ajtókeret. Lévén szakmabeli, hozzáértően kommentálja az eredményes órát, és közben néhány csokit bemajszol az odakészített diákcsemegéből. - Karcsikám, lelkem, légy szíves, hívjad a gyerekeknek a liftet, tudod, mindig elakad a harmadikon! A szófogadó férj kicsit zavartan, motyogva, de mind a százharminc kilójával engedelmesen előretolat a folyosóra, majd visszatérve, bűnbánó pofával nézi a hűtőszekrényt a konyhában, ahol neje már inkvizíciót tart. - Édesem, mondd meg végre, mikor kezded már el a fogyókúrát? Tudod jól, már tavaly megmondta Béla barátod, hogy meg fog ütni hamarosan a guta, ha így folytatod. Mit fogsz neki mondani a jövő héten, ha odautazol hozzá az évi kezelésedre? - Jól van, na, jól van, inkább nem is vacsorázom ma, csak ezt a banánt... - Rendben, majd elosztjuk. Ketten megeszünk egyet. - Igen-igen, ketten... kettőt. - Én nem is értem, miért vettél engem feleségül, ha egyáltalán nem hallgatsz rám! - Két oka is volt annak, lelkem-szerelmem! Az egyik, hogy Te laktál hozzánk a legközelebb a Csermalom utcában, a másik, hogy pontosan mellettetek volt a Jaksics bácsi péksége. Emlékszel még a kiflik s a kenyér illatára, aranyoskám? Ilyen előzmények után Karcsi tényleg elutazott kezeltetni a magas vérnyomását, a „cukorkáját", meg az egyebeket, amelyek a kilóihoz társultak. Béla doktor gyerekkori barátja, volt osztálytársa, elég megértően hallgatja a panaszait, bűnbánatát, hiszen együtt ették meg annak idején a szomszéd néni egész tál krémes lepényét, persze „tévedésből", a közös éléskamrából, matekozás közben, a szűkös külvárosi lakásban. De hát orvosi empátia ide vagy oda, a baráton mindez önmagában nem segít, most már szigorúan fogyózni kell! Karcsika figyel, bólogat, fogadkozik, majd a végén megszólal: -Tudod, Béla, próbálkozókén... A múltkor is vacsora nélkül feküdtem le, és azt álmodtam, Mari nincs otthon, és hogy van a konyhaasztalon egy gyönyörű pityókás házikenyér. Mellette egy bögre pecsenyezsír. Hát én megkezdtem, és reszeltem vagy két karéjjal, tudod, úgy körbe-körbe a közepén, megkentem azzal a finom zsírral, és... megettem. A többit be a kredencbe. Egyszer csak a Marcsi hangjára ébredek:„Karcsikaaa! Mit keres az asztalon ez a zsíros konyhakés?" Török Samu