Székely Hírmondó, 2019. szeptember (24. évfolyam, 165-185. szám)
2019-09-03 / 166. szám
SZÉKELY Hírmondó 2019. SZEPTEMBER 3., KEDD Hány éves lehetne a béke? ég a koldus is rohangálna föl s alá, garasait szorongatván lyukas zsebében adakozó kedvvel: csak megmondaná valaki, hogy is lehetett volna elkerülnünk bár a második világháborút! Most, ebben a kirakatos 21. században is akadnak gatyáig okosak, akik okfejtik, hogyan is lehetett volna elkerülni az anya- és nemzetgyilkolást ezelőtt éppen 80 évvel. Nem menekülhet se koldus, se király az elibénk terített, legfrissebb jövendő felelőssége elől. Fordulok arccal most Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) felé. Miért épp Ő? Mert az emberiség érdekében viselte mind a vádat, mind a felelősséget Marosvásárhelyi gondolatok című filozófiai elégiájában. Itt s magam még annyit, hogy a világháborúkat sorszámozni nevetséges, Óegyiptomtól eddig is. Mi is emelhet fel egy halandót jobban, mint ha az emberség tüzétől fellobban, S úgy nézvén a földet, mint azon egy tanyát, És a természetet, mint egy közös anyát, Az emberiségnek sorsán gondolkozik. A mi gondolkodó költőnk ezt cselekedte éltében, az emberiség sorsán gondolkodott, miközben Kazinczy és sorstársai osztrák börtönökben siratták magát a hazát. Kik vállalták az igazmondás kockázatát meg felelősségét akkor és máig? Nem, nem csak a költők, de százezrek is, tömegek is. Nem sokkal később írja Vörösmarty A vén cigány c. versében: Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Alig ötven évvel Csokonai után? És Csokonai vádolja is az embert,„a mennyeiek mívét". De miatta hányszor kellett e világnak piacává lenni minden gonoszságnak? Ha egy ember támadt, aki áldást ontott embertársaira, száz volt, aki rontott. Honnan a bátorság akár e művelt főben is, hogy az emberiség gondjain babráljon? Tudván tudta, akár későbbi költőtársai is, hogy a mindenséggel kell mérnie magát, ha írásban akarja adni a megváltó szót is, ember és nemzet ügyében. Csokonai a Volgától, a Pruttól Londonig kiáltja, „hogy itt szabad népek, ott rabszolgák vannak", hogy a tudatlanság nem az egyénnel született, s a háború nem isteni ítélet, hanem a barbár eszmék robbanó halmaza... Csokonai, a debreceni poéta súlyában méri a nyomorú, szomorú békét. A háborúságot megveszekedett bűnnek látja, és kiáltja világgá. Szófja lírai egyénisége szerte a béke gondolatát, és ma is valljuk, meggyőző lehetett volna, ha... ez az eszme uralkodóvá válik. Szórt virágot jó szándékkal a szomszédok felé is. Szívére s vállára vette népek gondjait. Vajda Moldvának is kies parlagjai, Ameddig terjednek a Pontus habjai, Magyar Koronánknak árnyékába menne. S a csángó magyar is polgártársunk lenne! Nyugodtan vehetünk mély lélegzetet: a népek, a magyarok elnyomásáról volt tudomása Csokonainak is. Itt mondom, és nem zárójelben: az 1959-ben Romániában kiadott Csokonai-monográfiából (530 oldal) a fenti négy sor kihúzva! Mert ilyen háborúságban dühöng a cenzúra is. Csonkítani a magyar költőt! Jött az első, jött a második világháborúnk, a mienk, szegény apáinké s a magunké, azok szörnyű hordaléka és romhalmaza. Nyolcvan év alatt jutottunk oda, hogy Európa s a magyarság szomszédostól elhalhat az idegenség rohamai alatt. Nem leszen harmadik világháború utáni békebogozgatás. Hány éves lehetne a béke? Az összetartozás és a szülőföldhöz való igazi faluünnepet ültek a hétvégén az olasztelekiek, akik nem falunapnak, hanem falutalálkozónak hívják hagyomá nyos évi rendezvényüket, s ebben van azért némi elgondolkodtató igazság is. Itt ugyanis, más településekkel ellentétben, a faluünnepen nem az olcsó szórakozás még annál is olcsóbb módozatait keresik, hanem a helyi értékeket helyezik előtérbe, az összetartozás és a szülőföldhöz való ragaszkodás jegyében ünnepelnek, szép ruhában, méltósággal és jogos büszkeséggel. Böjte Ferenc A falutalálkozó sem véletlen elnevezés: ilyenkor hazatérnek a faluból elszármazottak, idős és fiatal együtt van, emlékeket idéznek fel közösen, örömmel. Senki nem sajátítja ki magának valamilyen cifra, kificamodott, újszerű zenei ízléssel magának ezt a rendezvényt, hanem a hagyományokat, a hagyományos magyar népdalokat, nótákat éltetik, éneklik, azokat, amelyek értékeket hordoznak, s amelyek talán az olaszteleki fiatalok számára is követhető utat mutatnak a jövendőbe. Olaszteleken nincs szükség külön színpadra sem, mint máshol, hiszen ott van a művelődési otthoné, ahol kulturált körülmények között léphetnek fel az előadók. Akik nem meghívottak, hanem helybéliek, zömében fiatalok. Szinte nincs az a zenei műfaj ugyanis, ami Olaszteleken ne lenne képviselve általuk. Szombaton este az olaszteleki művelődési ház színpadán, az „Olasztelek öszszeköt” jelmondat jegyében szervezett kulturális eseményen először a bibliaórás olaszteleki fiatalok mutattak be humoros jelenetet Az alkohol öl címmel, melyet Tüzes-Bölöni Ferenc lelkipásztor tanított be nekik A fiatalok könnyed játékkal adták elő a fordulatos jelenetet, többször is kiváltva a közönség tapsban kifejezett tetszését, nevetését. Utánuk a Tüzes-Bölöni Csilla vezette Cygnini régizene- és táncegyüttes régi korok hangulatát keltette, majd az est a vasárnapi iskolások furulyacsoportjának előadásával folytatódott, akik Máthé Emőke tanítónő vezetésével léptek színpadra. Ezek után Bartha Imre és Fülöp Csaba táncoktatók irányítása alatt a Hajnalcsillag néptánccsoport tagjai következtek, akik fergeteges előadásukkal csak mintegy bevezették az est hátralevő részét, a táncházat, melyben már mindenkinek szabad volt a tágabb értelemben vett jókedv. A táncház előtt a hangulatot A templomudvar feldíszítve várta az érkezőket RIPORT