Székely Hírmondó, 2020. június (25. évfolyam, 102-122. szám)

2020-06-05 / 105. szám

Z AKTUÁLIS Lassan elindulnak a települések közötti autóbuszok Gazdasági, nem hatósági kérdés A korábbi csaknem ötven rend­szeres autóbuszjáratnak mintegy húsz százaléka indult újra teljes kapacitással a szükségállapot megszűnte után - tudtuk meg a megyei tanács illetékeseitől. A hatóságok azt mondják: elvileg a megyei tanács adja a fuvarlicen­­ceket, de a járatok üzemeltetése „tiszta gazdasági kérdés”. Erdély András k­érésünkre Varga-Berde Má­ria, a megyei tanács szakrefe­rense részletes összeállítást készített a megyei „buszhelyzet­ről”. Megtudtuk, az eredetileg 2013-ban meghirdetett 59 vonal­ból 58-at „vitt el” 13 cég, amelyből három önkormányzati tulajdon­ban van, a Borvizek útja vonalban, amely Sepsiszentgyörgyöt kötötte volna össze Oltszemen keresztül Málnásfürdővel, „senki sem látott fantáziát”. Időközben 11 vonalról lemondtak a vállalkozók, mert nem volt gazdaságos, így 2019-ben 47 vonalon jártak menetrendszerűen az autóbuszok. Grüman Róbert, a megyei ta­nács alelnöke azt mondja: a szük­ségállapot alatt a buszjáratok „gya­korlatilag megszűntek”, hiszen a ki­járási tilalom miatt egyáltalán nem volt utas. A veszélyhelyzet kezdete óta „ébredezik a szolgáltatás”, a cé­gek ott indították el a buszaikat, ahol erre „határozott igény” mu­tatkozott.­­ A megyei tanács elvben koor­dinálja és ellenőrzi a járatokat, de valójában ezek tiszta gazdasági ala­pon működnek, ha nincs utas, a buszokat nem indítják, mert a tár­saságoknak a jegyekből és bérle­tekből befolyó pénzből kell(ene) megélniük - magyarázza Grüman. Június 4-én a következőképpen állt a helyzet (amely akár egyik napról a másikra változhat): tíz já­rat teljesen visszaállt a pandémia előtti menetrendre. Ezek a megye­­székhelyet kötik össze Árkossal, Kőröspatakkal, Kálnokkal, Nagy­patakkal, Zágonnal, Sepsibükszád­­dal, Erdőfülével (Málnáson és Erősdön keresztül is), Száldobos­sal, illetve Kovásznát Kommandó­val. További 12 járat részlegesen újraindult, azaz járnak, de nem annyiszor fordulnak naponta, mint a járvány előtt. Ezek a megyeszék­helyről többek között Angyalosra, Aldobolyba, Bereckbe, Dobollóra, Szentivánlaborfalvára, Bikfalvára és Kovásznára, illetve Kovásznáról Zágonba járnak. Külön „történet” a kézdivásár­­helyi Ro-D Transport, amely júni­us 2-án mind a 17 járatán menet­rendszerűen elindította autóbusza­it (többek között Csernátonba, Hi­­libbe, Ozsdolára, Kézdialmásra, Szárazpatakra, Kézdikővárra, Mar­­tonosba, Gelencére, Bálványosra, Nyújtódra, Ikafalvára és Kovászná­ra), ám - mint a cégvezető el­mondta - utas „gyakorlatilag nem volt”, ezért másnap az összes buszt leállította. (Csak a diákjáratok áll­tak le, a többi működik - szerk.) A maradék nyolc járat: Sepsi­­szentgyörgyről Zalán, Nyáraspa­­tak, Középajta, Orbaitelek és Szacsva, illetve Bodzafordulóról Ladóc, Kraszna és Szitabodza irá­nyában „érdeklődés hiányában” el sem indult. Grüman azt mondja: „nagy ér­vágás”, hogy a tanulók egyáltalán nem utaznak, de úgy véli, ameny­­nyiben erre igény mutatkozik, és ezt az utasok jelzik is (leginkább például bérletvásárlási szándék­kal), a buszok újra fognak indulni, mert a vállalkozóknak ráfizetés, ha állnak.­ A megyei tanács elvben koordinálja és ellenőrzi a járatokat, de valójában ezek tisztán gazdasági alapon működnek „Ne hagyjátok magatokat eltaposni!" Román Trianon-ünnepség Mintegy száz, Bukarestből, Ploieş­­ti­ről, Buzauból érkezett román „kulturális műsorral” ünnepelte a trianoni szerződés aláírásának 100. évfordulóját tegnap délben a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul téren. A megyeszékhelyiek látvá­nyosan hanyagolták az eseményt: ha jól számoltuk, összesen négy helyi románt ismertünk fel a téren. Erdély András Az úzvölgyi temetőgyalázó „hős”, Mihai Timoveanu „házigazdaként” Isten hozta Sepsiszentgyörgyie-vel köszöntötte a vendégeket, és mind­járt az elején leszögezte: a trianoni szerződést az „Úzvölgyében harcoló A harminc fekete Trianon-pó­­lós, futballhuligánra emlékeztető kigyúrt fiúgyermekekből álló cso­port egyébre számított több millió román katona” harcolta ki, akik aztán „Magyarországot is fel­szabadították a kommunizmus alól”. A kimondottan „kulturális” program során, a „békés együttélés” szellemében olyan verseket olvastak fel, mint a „De la Nistru pân-la Ti­sa” kezdetű Doina (Mihai Emines­­cu), és olyan „hazafias” dalokat éne­keltek, mint a Treceţi batalioane ro­mâne Carpaţii (Katonák, lépjétek át a Kárpátokat), de skandálták azt is, hogy „Asta-i ţara noastră, noi nu stăm în gazdă” (Ez a mi hazánk, mi nem albérletben lakunk itt). Amúgy a sok hazafias műdal szövegét az előadón kívül nemigen ismerte sen­ki, egyedül a folkzenész Vasile Şei­­caru nótáját tudták együtt többé-ke­­vésbé elénekelni. A legcsalódottabb talán az a mint­egy harminc fekete Trianon-pólós, futballhuligánra emlékeztető, ököl­rázva háromszor is „Trianon”-t üvöl­töző, kigyúrt fiúgyermekekből álló csoport volt, akik szemmel láthatóan nem ünnepelni jöttek, de a balhé ér­deklődés hiányában elmaradt. Tir­­noveanu végszavában gratulált a he­lyi románok „büszke csoportjának”, felszólította őket, hogy „ne hagyják magukat eltaposni”, és biztosította, hogy „ők és a románok milliói min­denkor mellettük állnak”.« Emlékezés a hegyen Tegnap Háromszék és Vrancsa határánál, az Ozsdolától mint­egy tizenhárom kilométerre levő Vas-kútnál több ozsdolai és kézdisárfalvi emlékezett a trianoni békediktátum évfordulóján. Az esemény a 12 évvel ezelőtt felújított első világháborús katonasírnál emelt emlékkeresztnél zajlott az RMDSZ ozsdolai szervezetének szervezésében. Beszédet mondott Lukács Attila, az RMDSZ helyi el­nöke, polgármesterjelöltje, felelevenítve a gyalázatos békediktá­tummal kapcsolatos tudnivalókat, majd Lázár Éva és Fábián Angela szavalt alkalomhoz illő verset, míg Harai Julianna ny. tanítónő Wass Albert Nagypénteki sirató című költeményét szavalta el. Az emléke­zésen Bartos Károly kézdisárfalvi és Jakab-Fancsali Kálmán ozsdolai plébános, címzetes esperes adta áldását a mintegy száz jelenlevőre, akik nemzeti imáink elhangzása után megkoszorúzták az emlékjelt. Tisztelgők Orsdolán 2020. JÚNIUS 5., PÉNTEK Több mint százan Kovásznán Kovásznán a vajnafalvi református templomkertben emlé­keztek a trianoni diktátumra. A járványügyi előírásokat betart­va több mint száz személy vett részt a főhajtáson. Igét hirdetett Or­bán Lajos vajnafalvi református lelkipásztor, aki beszédében a sze­retet fontosságát ecsetelte. A megemlékezés fennköltségét emelte a Molnár János tanár vezette helyi Körösi Csom­a Sándor Diákszín­pad verses-zenés előadása. A rendezvény a templomkertben levő, 10 éve állított Trianon-emlékmű koszorúzásával, a székely és ma­gyar himnuszok eléneklésével zárult.« SZÉKELY Hírmondó Felavatták megyénk első Trianon­­emlékművét Egy piciny, eldugott falu elszár­mazott szülöttje mert nagyot ál­modni, és lám, hozzáállása, önbi­zalma és keze munkája nyomán mára az álma megvalósult. Zalán­­patak templomkertjében Tria­­non-emlékmű áll, és hirdeti, hogy voltunk, vagyunk, leszünk. Bedő Zoltán A méltóságteljes ünnepség szer­vezője és ceremóniamestere, Za­­lánpatak ifjú mindenese, a szülő­helyét naponta szépítő, hagyomá­nyait újraélesztő és hőseinek emlé­ket állító Préda Barna volt. „Nem támaszkodhatunk csak Istenre és magunkra, de e kettő elegendő lesz arra, hogy örök időkre megment­sük a magyar nemzet életét és be­csületét” - idézte Petőfi Sándor szavait Simó Gábor mikóújfalusi plébános, az általa celebrált emlék­műavató szentmisén, amelyen je­len volt a falu apraja-nagyja. Rajtuk kívül pedig Tamás Sándor, Há­romszék megválasztott elöljárója, Málnás község polgármestere és tanácsosai, valamint a Vitézi Rend Háromszéki törzse és a Történel­mi Vitézi Rend tagjai. Szentmise végeztével Simó Gá­bor megszentelte és megáldotta az 1920. június 4-én megcsonkított Magyarországot, valamint a róla le­metszett, de hozzá láncokkal kötő­dő részeket ábrázoló, időtálló tölgyfából faragott emlékművet. Ezt követően Szotyori Angéla pol­gármesterasszony szólt az egybe­gyűltekhez, saját, szétszakított csa­ládja sorsa által érzékeltette a nagy­hatalmi paranccsal kijelölt új hatá­rok okozta magyar tragédiát. Tamás Sándor megyetanácsel­nök megmaradásunk csodáját emelte ki, mely tény reményre jo­gosít a jövőt illetően, amennyiben elődeik példáját követve az elkö­vetkező nemzedékek is megőrzik hitüket, nemzeti öntudatukat és munkaszeretetüket. Nagy Zoltán történész a trianoni békediktátum­hoz vezető eseményeket idézte fel. A felemelő esemény a maroknyi helyi diáknak és tanítójuknak tör­ténelmünket idéző rövid műsorá­val zárult.«

Next