Székely Hírmondó, 2020. november (25. évfolyam, 211-230. szám)
2020-11-12 / 219. szám
SZÉKELY Hírmondó 2020. NOVEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Előadás a Vstage.ro-n Két élőhalott A mindannyiunk által ismert járványügyi helyzetben a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház élőben közvetíti az Alexandra Dabija által rendezett Két élőhalott (Doi morţi vii) című Vasile Alecsandri-komédiát a Vstage felületén. Az előadást, melyet márciusban mutatott be a román társulat, olyan érdeklődés övezte, hogy a bemutatóra már a promóciós kampány megkezdése előtt elfogytak a jegyek. Viszont nagyon kevesen láthatták az előadást, mert néhány nappal a bemutató után szükségállapotot vezettek be az országba, és felfüggesztették a színházi előadásokat. Ezért újabb bemutatóként tekinthetünk erre az eseményre, annál is inkább, mert Liviu Popa helyét Iulian Trăistaru, a színház új fiatal színésze, a D-butant Fesztivál egyik nyertese veszi át. A Vstage-re a taBilet.ro-n lehet váltani belépési lehetőséget. Az érdeklődők a meghirdetett időpontban a jegyen lévő kóddal léphetnek be a felületre, és tekinthetik meg az előadást. A két élőhalott komédia Ghiftui, egy gazdag birtokos személye köré épül, aki könnyedén engedi meggyőzni magát, hogy ideje megnősülnie, annak ellenére, hogy megrögzött agglegény. Egy váratlan verekedést eredményező veszekedés során egy tóba esik ellenfelével együtt, és mindkettő azt hiszi, hogy megölte a másikat. Ami azután következik, mulatságos helyzetek, melyeken keresztül a szereplők mintha a káosz és a félreértések körhintájában keringenének, melyet végül a játékos véletlen old fel. Az előadás új változatának bemutatójára november 15-én, vasárnap 19 órakor kerül sor. Iulian Traistaru mellett az előadásban játszik: Anca Pitaru, Claudia Ardelean, Elena Popa, Camelia Paraschiv, Mona Codreanu, Costi Apostol, Sebastian Marina és Daniel Rizea. Az előadás megtekintéséhez jegyek kaphatóak a taBilet.ro honlapon. Egy jegy ára 15 lej, melyhez hozzáadódik egy 3 lejes díj az online felületre való belépésért. (Az Andrei Mureşanu Színház társulata) Mélyszegénységben élt az első térképész Szenvedélye volt a barlang A homoródalmási Nagybarlangot, vagy ahogy 1931-től már nevezik, az Orbán Balázs-barlangot 185 évvel ezelőtt, 1835 őszén térképezte fel először Fekete István földmérő, barlangkutató, aki 1814-től Csíkszék, majd 1830-tól Udvarhely földmérője volt. Böjte Ferenc A leírásokból fennmaradt, hogy Fekete 1835-ben, Szent Mihály havában a vargyasi Szőts Péter barlangi vezető segítségével tábort vert a Surang egyik járatában, felkutatta azt, és elkészítette a járatrendszer alaprajzát. A barlang hosszát 400 ölben (756 m) adta meg. A főjáratokat számokkal, a mellékjáratokat betűkkel jelölte, szénporból készített festékkel. Több jelzését, kézjegyeit ma is látni a barlang falain. A barlangról készült leírása és térképe 1836-ban jelent meg nyomtatásban, a térképet később Orbán Balázs is publikálta. 1853 májusában Jókai Mór is meglátogatta a Vargyas-szorosban fekvő Nagybarlangot, méghozzá Fekete István vezetésével. Jókai zseniális különcnek nevezte a mérnököt, aki, mint írta, „a legnagyobb tudományos képzettség mellett a legvégsőbb szegénységben élt”, mellesleg szinte élvezte a szegénységet, ahhoz hű akart maradni. „Meghívást úri asztalhoz nem fogad el, nincs ékesen szólás, mely őt rábírhassa, hogy ételben, italban részt vegyen”- írta róla Jókai. Feketének egyetlen szenvedélye van, és ez a barlang, „annak üregeit járja, fürkészi untalan, hetekig ellakik benne és annyira ismerős annak minden kövével, hogy fáklya nélkül is végig tudná azt járni” - tudhatjuk meg továbbá a barlang első feltérképezőjéről. Jókai leírásából a barlangról egyéb érdekességek is kiderülnek. Például, hogy ostrom idején, amikor az ellenség elöl ide menekültek a közeli falvakból, a barlang harmadik terme volt a székely nők fekhelye, veszély idején ők ott aludtak gyermekeikkel együtt. A negyedik teremben álltak a kőhombárok, ahol a gabonát tartották, az ötödikben pedig a szónokszék, ahonnan a papok Isten igéit hirdették. ,rA hatodik teremben a falak gót boltozata ezüst porral s kristály csapokkal látszik takarva, a hetedikben pedig halom csontok vannak lerakva: óvilági, ismeretlen állatok agyaras állkapcái, roppant medvefők, s olyan csontok egy gömbölyű halomban, mint az embereké, csak sokkal kisebb arányúak” - festette le az író a látottakat. Fekete István mérnök nevét ma egy kisebb terem őrzi a Nagybarlangban. 1931-ben négy vármegye természetbarátainak, valamint az Erdélyi Kárpát-Egyesület akkori elnökének, dr. gróf Logothetti Oresztnek a részvételével Orbán Balázs-emlékünnepélyt rendeztek a barlangnál, mely barlang azóta a székelység nagytekintélyű kutatójának, etnográfusának nevét (is) viseli. Az almuisi barlang aljrajza. Frketisk Anfth-Hrllstxrrinf. ftYXEK AZ VÖTK•Tv- - Fekete István mérnök 1835-ben készítette el „felvételét" a homoródalmási Nagybarlangról A homoródalmási Nagybarlangot 1931-ben Orbán Balázs-barlangnak nevezték el „Nemrég írtam egy nagyobb költeményt, kínáltam már fűnek-fának s a könyvárusok közül egyik sem akarja kiadni". Egy Petőfi Sándor nevű magyar ember szavai. Négy hónap zárt ajtókon való kopogtatás után sikerült kinyomtatnia a János vitézt. Száz forintot kapott érte... Nem igaz, hogy jó bornak nem kell cégér. A Nyugat folyóirat példányszáma soha nem haladta meg a néhány ezret (néhány százzal kezdte), miközben a ponyvaregényeket szétkapkodták. George Bacovia húszéves sem volt, amikor első remekműveit megírta, de csak tizenöt évvel később, jelent meg az első könyve, ötszáz lejjel lett gazdagabb, jóval egy havi gyatra fizetés alatt. Miért írom ezt? Mert - sajnos későn értesültem - látom Hervai Katalin csodálatos alkotását, A kommunista diktatúra vértanúit a Krisztus király Hervai Katalin képe alá templomban. Nem vagyok szakértő, de annyi szimatom van, hogy ráérezzek a szépre. Megrázó, technikailag remek. Hervai Katalin egy végtelenül szerény alkotó, művészetét Isten dicsőítésére használja. Nem várhatjuk el tőle, hogy önmagát reklámozza, „marketingezze", de vannak szakemberek, nészek, kiállítás-szervezők, akik megtehetik helyette. Viszolygok a nagy szavaktól, de önkéntelenül Csontváry jut eszembe, akinek a képei majdnem elkallódtak, csodamódra (vagy isteni kegyelemből) kerültek napvilágra. Tetszik, nem tetszik, kegyetlen Hervai Katalin A kommunista pénzvilágban diktatúra vértanúi című alkotása élünk. Nem kell kétségbeművészettörtén esni, Jézus szavai szerint a hamis mammont is fel lehet használni a jóra. Talán az olvasók közül némelyek emlékeznek, a rendszerváltás után Mircea Dinescu megjelent a román tengerparton egy nagy kosárral, és - mint a főttkukorica-árusok - kiabálta:„la cartea, neamule!". Húsz perc alatt üres volt a kosár. És arról értesültem, hogy Maurer Dóra képzőművész a Tate Gallery-ben állíthatja ki műveit majdnem egy éven át. Avantgárd, ultraliberális, és van reklámháttere. Hát kérem, akinek valami színes lapocskák annyit érnek... És biza Szentgyörgyön is láttam, sajnos, mindenféle krikszkrakszot meg „installációt", fellengzős szavakkal felvezetve. Az idő, persze, megszitálja az értékeket. De addig is, támogassuk azt, ami a maradandóság magvait hordozza magában, ne holmi pitypangszirmokat. Zubreczky Antal MŰVELŐDÉS