Székely Lapok, 1898. július (28. évfolyam, 53-61. szám)
1898-07-03 / 53. szám
2. oldal. Székelyfiuk elhelyezése. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara már megindította a mozgalmat a székelyfiuknak őszi elhelyezése érdekében. Érdekesnek tartjuk ez alkalomból kivonatban közölni a kamarának a székely főispánokhoz intézett átiratát, mely mindnyájunkat érdekelhet. Ez átirata többek között kifejti, hogy a kamara okulva az eddigi tapasztalatokból, az őszi elhelyezés alkalmával csak korlátolt számban szándékozik fiukat beosztani. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy a 12-ik életévüket alig betöltött fiukat is elhelyezett, kiknek nagy része testi fejletlensége miatt nem vált be. Ugyancsak nem egyszer esett meg, hogy odahaza szerzett, vagy öröklött betegségben szenvedő fiúkat is szállított a kamara, kiket időközben eredménytelen gyógykezeltetés után nagy költséggel haza kellett vitetni. Rossz nevelésű és támogatásra érdemetlen gyermekek is kerülnek az elhelyezettek társaságába, kik viszariadván a tanulástól és a folytonos munkától, a legképtelenebb ürügyek alatt szabadulni kívánnak. Ezeket szívesen engedik haza, míg azonban önkéntesen megszöknek, vagy az illetékes ipartestület által a kamara költségére hazaküldetnek, rendszerint fellázítják békésen tanuló és megelégedett tanonctársaikat is. Az ilyen szökevény nem egyszer magával viszi egyik-másik jóravaló társát is a szülők nagy bánatára. Viszont a szülők is, tájékozatlanságuk s nem egyszer bizalmatlanságuk miatt sok kellemetlenséget okoznak. Akadnak közöttük olyanok, kik a helyett, hogy jó magaviseletre intenék fiaikat, rossz tanácsokat adnak, s minden kigondolható ürügyek alatt haza csalogatják. Némelyik fia ezek közül okosabban gondolkozik, mint a szülők s nem hajt azok szavára, mert felfogja, hogy uj helyzete jobb, mint otthon s hogy itt jövője van, de többen hajtanak a tudatlan szülők szavára s e mint a székely fiukért erkölcsi felelősséget vállaló kamarának, valamint a helyi ipartestületeknek és felügyelő gondnokoknak gyakran meggyűl a bajuk. Ezen körülményeknek fölfejtése után kéri a kamara a főispánokat, miszerint figyelmeztetni szíveskedjenek 1. a járási főszolgabiróságokat és községi megbízott közegeket, hogy csak olyan fiúkat hozzanak ajánlatba Hiven van visszatükrözve a korcsmai jelenet a „Mozsikás székelyében. Mikor a székely a segesvári szász korcsmában elissza a megtérült 3 írtját, melyre keresztet vetett volt, aztán jókedvében belebele kotytyint a városi társaság mulatozásába s addig viszi, mig egyszer csak ő kerekedik felül s még a szomszéd vendégszobák úri társaságának is ő lesz a központja, s az ember beleképzeli magát ebbe a zűrzavarba. Különösen megkapó az a jelenet, mikor a székely szolgáló leányt egyik mulató vendég tánczra kéri és járja vele a csárdást. A székely nem nézi ezt sem szótlanul, bele-bele kurjant, pattogtat, csettintget. Aztán a szolgáló leány a táncz végeztével kipirulva, kibomlott haját csomóba fogva kiugrik az ajtón. De hadd mondjak egy pár szót a könyv írójáról. Egyszerű tanító, Segesvárt szolgálja a nevelésügyet és a magyar nemzeti ügyet. Különben mondanom sem kell, jóféle székely ember, háromszéki. Előzőleg tanítóskodott Csikban és Háromszéken Bodolán. Ott gyűjtötte az anyagot a székely történetekhez. Aki látja, azt hinné mindig beteg, úgy néz ki, hanem ez csak külszín, mert szívós, mint minden székely. Soha sem unja meg magát vele az ember, kifogyhatatlan a jóízű történetekben, miket csak az ő szájából hallva lehet igazán élvezni. Úgy hiszem másfél év előtt Marosvásárhelyt is járt, mikor a Kemény Zsigmond társaságában székfoglalóját tartotta. Aki akkor hallotta, még most is emlékszik reá és az ő Bisztók Gyurijára vissza. Ez volt a czíme a felolvasásának. Máskülönben igen szerény ember. Örül, akik 13-ik életévüket betöltötték és 16-ik életévüket meg nem haladták ; b) legalább 4 elemi osztályt végeztek; c) épek és egészségesek, otthon szerzett vagy öröklött betegségben (félszegség, sérvés, gümőkór, gyomorbaj, reuma, hidegrázás stb.) nem szenvednek; d) jó magaviseletük és megbízhatóságuk ismeretes s végül; e) kikért a szülők vagy gyámok is felelősséget vállalnak. 2. A járási és körorvosokat szintén figyelmeztetni kéri a kamara, hogy az ipari és kereskedői pályákra lépő és náluk orvosi bizonyítványok kiállítása végett jelentkező székely fiukat gondosan megvizsgálják és ha azok szerzett vagy öröklött betegségben szenvednek ezt a részükre kiállítandó orvosi bizonyítványokban említsék fel. Amennyiben pedig a kamara korlátozni fogja az elhelyezések számát, ígéri, miszerint törekedni fog jövőben, hogy az alkalmasnak talált és beosztott fiúk lehetőleg valamennyien jobb mesterségekre és jobb helyeken nyerjenek elhelyezést. SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. július hó 3. MŰVÉSZET. Josan orvos (Náday) kiábrándítja a meggondolatlan hiszékenységből és barátkozási betegségből. Náday játékáról kritikát nem mondhatunk, mert az felül áll azon. Szépen játszotta az okos és jóakaró férfi szerepét. A többi szereplők is mind jók voltak s az egész előadás összevágóan folyt le. Szathmáry a naiv Caussadet sok eredetiséggel alakította. Kitűnők voltak Szentes, Csigaházy E. és Kenyéri az irigy barátok szerepében. Halmi Margit Cecillia, Szabó Irma Emilia szerepében jeleskedtek. Vidor Dezső a tettetett és ravasz beteget alakította rutinirtsággal. Jó volt Bartha István is Abdallah szerepében, különösen eredeti maszkja tetszett. Közönség gyéren volt, bár a zenekar ülései is el voltak foglalva. Hallomás szerint minthogy 60 helyre jelentettek be előjegyzést, melyeket azonban nem váltottak ki. A nagy hőség tartotta vissza ezeket , azt hisszük az. Csütörtökön „A megboldogult“ czímű franczia vígjáték került színre. Náday Duperront a féltékeny férjet, Halmi Margit a féltékeny asszonyt játszták nagy élethűséggel. Sokat mulatott a közönség Szentes előadásán, ki az együgyü inast kitűnően alakította, s már belépésével általános derültséget keltett. Tanay az ábrándos és túlságosan ideális zeneszerző szerepében új alakítást mutatott be. Komjáthyné kedves pintyőke volt, Fenyéry a kapitány szerepében ért el sikert. Pénteken Herczeg Ferencznek „A három testőr“ czímű kitűnő bohózatát adták, mely mindvégig nagy derültségben tartotta a közönséget. Hangos volt az egész színház, s a jó hangulat elragadt a színészekre is, kik oly kedvvel játszották szerepeiket, hogy Herczegh darabja ennél tökéletesebben aligha lett valahol előadva. „A három testőr“ elő sem jön a darabban csak névleg szerepel. Pollacsek (Szathmáry) budai borkereskedőt párbajra hívják s ő hallani sem akar erről, váltig azt hajtván, hogy párbaj képtelen. Ezt azzal is bizonyítja, hogy Oroszországban tett utazása alkalmával három czári testőr a legnagyobb gorombaságokat követte el vele s ő mindazt mosolyogva eltűrte. Rátky lapszerkesztő (Náday) ez inczidensnek tanúja lévén, vezérczikket közöl a lapjában, melyben Pollacseket mint félelmes sportmant mutatja be, ki 100 drb feldobott 4 krajczárosból 99-et lelőtt s Oroszországban párbajban két czári testőrt agyonlőtt, a harmadiknak, ki herczeg volt s tőle alázatosan engedelmet kért, megbocsátott. A czikk megteszi a hatást, Pollácsek egyszerre rettegett emberré lesz, s Hortovay (Vidor Dezső) ki előtte való napon párbajra hívta, könnyezve kér tőle bocsánatot. Az a komikus a dologban, hogy most már Pollácsek is elhiszi magáról, hogy hős, s otthon folytonos lövöldözése által rettegésben tartja környezetét. Mindenki fél tőle csak Rátky nem, ki mikor a féltékeny férj neki tartja pisztolyát, azt mondja, hogy soha olyan biztonságban nem érezte magát, mint a Pollacsek pisztolycsöve előtt. E körül fordul meg a darab sok mulatságos jelenettel fűszerezve. Különösen érdekes a második felvonás, mely a szerkesztőségi irodában folyik le, a mikor a szerkesztő az ablakból az utczán demonstráló néphez beszél, a mikor elrejti Pollacseknét. (Komjáthyné) a bécsi telefon fülkéjébe, szerelmet vall Lizának (Szabó Irma) Pollacsek unokahugának s a mikor a felcengős lengyel barát Kosniczky (Rubos) elnyeli a szerelmes levél helyett a szerkesztő vezérczikkét. Az egész előadás öszszevágó és mindvégig érdekes volt. A közönség nem is fukarkodott tetszésének nyilvánításában s nyílt színen is sokat tapsolta Nádayt és Szathmárit. Többen ugyan lehettek volna, mert a forróság ez estén csökkent s a színházban kellemes levegő volt. Avagy nem a forróság tartja vissza a közönséget? talán az 50°/val fölemelt helyárak ? Szerdán Náday Ferencz a nemzeti színház kitűnő művészének első vendégföllépésével Sardou Viktor „Jóbarátok“ czimü szellemes vígjátékát adták. A darab maga közvetlenül hat s bár sok mulatságos részletei is vannak, mégis komoly tanulságot is nyújt. Oh mert a jó Caussadehoz hasonló naiv ember elég van a világon, kik boldogságukat megosztani igyekeznek a volt tanuló társakkal s a jó barátokkal. Ezek azonban nem úgy fogják fel a szívességet, s a jóindulatot nem viszonozzák hasonló érzelmekkel. Először is irigylik a a jó módot, a feleséget, a házat, a virágos parkot, a veteményeket, a nyugalmas boldog életet, az egészséget s minden jót, mi szerencsésebb barátjukat körülveszi. Bosszantja s elkeseríti ha házigazdájuk arról beszél a mije van s róka módra leselkednek és intrikálnak, hogy ezt a kényelmet és boldogságot fördúlhassák, előre örvendezve azon, hogy jótevő barátjukat valami borzasztó baj fogja érni. Úgy van, azt óhajtanák s azon remegnek, hogy mentői lesujtóbb és lealázóbb legyen a csapás. Négy felvonáson keresztül folyik e körül a mese, mig végre Caussadet (Szatmáry) Tholra például a kollegái békében hagyják azért, mert irodalommal is foglalkozik. Huzamos ideig ingyenbe küldözgette tárczáit a lapoknak s csak legújabban ment annyira, hogy becsüli a munkásságát anynyira is, hogy innen-onnan egy-egy szerény tiszteletdíjat is elfogad. Az pláne nagy haladás nála, hogy könyvet is bátorkodott kiadni. Hanem itt is szerénykedett, mert három akkora kötetet is bocsáthatott volna ki eddig összeírt munkáiból. Mi azt hisszük azonban sor kerül még azokra is, hogy a most elért siker bátorítani fogja további lankadatlan munkásságra. Csak írja Csutak Lajos jóízű székely történeteit, mert ha nem is kelt országos érdeklődést, itt a székelyföldön mindig kedves fogadtatásra talál. A könyvhöz Benedek Elek irt előszót s ez is emeli annak becsét. Gyámsága alá veszi, megdicsérgeti, aztán megleczkézteti és végül buzdítja, lelkesíti jóakarattal, mint apa a fiát. Mert ebben is igazság van, Benedek Eleknek az első székely tárczairónak a nyomdokán haladt Csulak Lajos, s amaz azt is mondhatná: ez az én neveltem, ez meg azt is mondhatná: az az én mesterem. Jól esik nekünk ezt így látni. Ami bosszantó a könyvben van, az a sok sajtóhiba, mi igen sok helyen értelemzavaró. Szinte kedvünk volna azt tanácsolni Csulaknak, hogy újra nyomassa ki. De ne, ha a könyv ilyen jó, ne búsuljon Csutak Lajos, megérheti az a második kidást is s akkor segíthet a bajon. Mi azt kívánjuk, hogy annál többet is megérjen. László Gyula: A Náday esték után. Magyarország legelső szalonszinésze, az örökifjú Náday Ferencz is megtisztelte Újházi mester után színkörünket, hallva és olvasva az abban uralkodó kedélyes életről. A fővárosi sajtó újabb időben gyakran foglalkozott Marosvásárhely vigságos színtházi életével, melyről már egész legendák keringnek a fővárosban. Szegény Náday azonban mindebből semmit sem kapott, ha csak kedélyességnek nem minősíthetjük az üres házat, mikor egy Náday lépik színpadunkra. Érdekes volt megfigyelni a két mestert Újházi épen olyan jó czigány legény, mint akár a marosludasi „Constantin abbé“, de Nádayban a bohém vér mellett sok a filiszter vonás. Újházi mester nyíkszájú, gorombaságig őszinte, s életekben kifogyhatatlan jó fiú. Náday ezzel szemben egy coumeille faut szalonlovag, egy udvarias, finom diplomata. Egyben egyezik azonban a nemzeti színház két büszkesége, hogy élnek halnak a „csöndes “-ért. Náday annyira nem bír uralkodni szenvedélyén, hogy még vacsora közben is pikettrozott a direktorral. Újházi pedig a fellépti díjjait szokta vidéken hagyni, ha nem is jótékony czélra, de mindenesetre a llott kultuszának emelésére. Tátongó űrt képez a két nagy művész között az a körülmény, hogy Nádaynak sikerült flekkenhez jutni, mig Újházi anélkül kellett, hogy búcsút vegyen, természetesen átkozódva Coriolán módjára. Sőt Náday tovább ment egy lépéssel, midőn túrós puliszkához jutott a vármegye alispánjának szívességéből, kit még mint országos képviselőt sorolt barátai végtelen hosszú sorában a kaszinó utján. Nemzeti speczialitásunk nagyon megnyerte tetszését, úgy hogy itt időzése alatt a menü egyik oszlopa volt a puliszka, melyről tudom csiklandos dolgokat mesélhet majd fenn Pannónia előtt a derék Újházi nagy szomorúságára. A két különböző, de nemes anyagból faragott művész még megegyezik egy szeretetben, amelylyel színtársulatunk naivája iránt viseltetettek. Büszke lehet a fiatal művésznő arra a kitüntető dédelgetésre, miben őt ez a két színpadi nagyság részesítette, úgy a kulisszák közt, mint azonkívül is. Mi, kik a szezon alatt folyton hirdetői voltunk Szabó Irma óriási tehetségének, s elismeréssel adóztunk szorgalma, törekvése előtt, örömmel láttuk, hogy a legilletékesebb helyről is szavunknak mintegy viszhangja támadt. Az esti közvacsorán maga mellé ültette Náday mester a bájos, kis naivát, kiben olyan édesen csillan fel az a bizonyos isteni szikra. A ki látta, hogy mily figyelemmel volt hozzá, s mennyi szeretettel beszélt vele, az szinte látni vélte az aranyhidat, amelyen át ez a ritka talentumú, nagy művésznő a vidéki deszkákról bevonul a nemzeti színházba. Ha meglesz ez az eredménye a mesterek vendégszereplésének, akkor a nyújtott műélvezeten kívül is egygyel több okunk lesz, hogy kedves emlékekkel gondoljunk arra vissza. K. A. HIREK. — Előléptetés. Hincs Miklós kír. járásbirót, járásbíróságunk jeles vezetőjét a király a VII-ik rangfokozatú bírák sorába léptette elő. Képzett szolgálatkész és kiváló szorgalmú bírót ért jelen esetben a királyi kegy és szívünkből örvendünk a közkedveltségű járásbíró előhaladásának, remélve, hogy rövid időn belül a királyi kegy a VII-ik rangfokozatból és egy római I-est levesz. Addig is viselje egészséggel, kitartással és jó kedvvel a VH-est. — Ügyvédi vizsgák. Dr. Wagner Béla, Dr. Lukácsffy István és Dr. Várady Aurél a múlt héten letették az ügyvédi vizsgát. Dr. Várady Aurél hirlapíró kollegánk kitűnő vizsgát tett.