Székely Lapok, 1898. július (28. évfolyam, 53-61. szám)

1898-07-03 / 53. szám

2. oldal. Székelyfiuk elhelyezése. A marosvásárhelyi kereskedelmi és ipar­kamara már megindította a mozgalmat a székelyfiuknak őszi elhelyezése érdekében. Ér­dekesnek tartjuk ez alkalomból kivo­natban közölni a kamarának a székely főispánokhoz intézett átiratát, mely mindnyá­junkat érdekelhet. Ez átirat­a többek között kifejti, hogy a kamara okulva az eddigi tapasztalatok­ból, az őszi elhelyezés alkalmával csak korlátolt számban szándékozik fiukat beosz­tani. Eddig­ ugyanis gyakran előfordult, hogy a 12-ik életévüket alig betöltött fiukat is elhelyezett, kiknek nagy része testi fejletlensége miatt nem vált be. Ugyan­csak nem egyszer esett meg, hogy odahaza szerzett, vagy öröklött betegségben szen­vedő fiúkat is szállított a kamara, kiket időközben eredménytelen gyógykezeltetés után nagy költséggel haza kellett vitetni. Rossz nevelésű és támogatásra érdemetlen gyermekek is kerülnek az elhelyezettek társaságába, kik viszariadván a tanulástól és a folytonos munkától, a legképtelenebb ürügyek alatt szabadulni kívánnak. Ezeket szívesen engedik haza, míg azonban önkén­tesen megszöknek, vagy az illetékes ipartestü­let által a kamara költségére hazaküldetnek, rendszerint fellázítják békésen tanuló és meg­elégedett tanonc­társaikat is. Az ilyen szöke­vény nem egyszer magával viszi egyik-má­sik jóravaló társát is a szülők nagy bána­tára. Viszont a szülők is, tájékozatlanságuk s nem egyszer bizalmatlanságuk miatt sok kellemetlenséget okoznak. Akadnak közöt­tük olyanok, kik a helyett, hogy jó maga­viseletre intenék fiaikat, rossz tanácsokat adnak, s minden kigondolható ürügyek alatt haza csalogatják. Némelyik fia ezek közül okosabban gondolkozik, mint a szü­lők s nem hajt azok szavára, mert fel­fogja, hogy uj helyzete jobb, mint otthon s hogy itt jövője van, de többen hajtanak a tudatlan szülők szavára s e mint a székely fiukért erkölcsi felelősséget vállaló kamarának, valamint a helyi ipartestüle­teknek és felügyelő gondnokoknak gyakran meggyűl a bajuk. Ezen körülményeknek föl­fejtése után kéri a kamara a főispánokat, miszerint figyelmeztetni szíveskedjenek 1. a járási főszolgabiróságokat és községi megbízott közegeket, hogy csak olyan fiúkat hozzanak ajánlatba Hiven van visszatükrözve a korcsmai jele­net a „Mozsikás székelyében. Mikor a székely a segesvári szász korcsmában elissza a megtérült 3 írtját, melyre keresz­tet vetett volt, aztán jókedvében bele­­bele kotytyint a városi társaság mulato­zásába s addig viszi, mig egyszer csak ő kerekedik felül s még a szomszéd ven­dégszobák úri társaságának is ő lesz a központja, s az ember beleképzeli magát ebbe a zűrzavarba. Különösen megkapó az a jelenet, mikor a székely szolgáló leányt egyik mulató vendég tánczra kéri és járja vele a csárdást. A székely nem nézi ezt sem szótlanul, bele-bele kurjant, pattogtat, csettintget. Aztán a szolgáló leány a táncz végeztével kipirulva, kibomlott haját cso­móba fogva kiugrik az ajtón. De hadd mondjak egy pár szót a könyv írójáról. Egyszerű tanító, Segesvárt szol­gálja a nevelésügyet és a magyar nemzeti ügyet. Különben mondanom sem kell, jóféle székely ember, háromszéki. Előzőleg taní­­tóskodott Csikban és Háromszéken Bodolán. Ott gyűjtötte az anyagot a székely törté­netekhez. Aki látja, azt hinné mindig beteg, úgy néz ki, hanem ez csak külszín, mert szívós, mint minden székely. Soha sem unja meg magát vele az ember, kifogyha­tatlan a jóízű történetekben, miket csak az ő szájából hallva lehet igazán élvezni. Úgy hiszem másfél év előtt Marosvásár­helyt is járt, mikor a Kemény Zsigmond társaságában székfoglalóját tartotta. Aki akkor hallotta, még most is emlékszik reá és az ő Bisztók Gyurijára vissza. Ez volt a czíme a felolvasásának. Máskülönben igen szerény ember. Örül, a­­kik 13-ik életévüket betöltötték és 16-ik életévüket meg nem haladták ; b) legalább 4 elemi osztályt végeztek; c) épek és egészségesek, otthon szerzett vagy öröklött betegségben (félszegség, sérvés, gümőkór, gyomorbaj, reuma, hideg­rázás stb.) nem szenvednek; d) jó magaviseletük és megbízhatóságuk ismeretes s végül; e) kikért a szülők vagy gyámok is fele­lősséget vállalnak. 2. A járási és körorvosokat szintén figyelmeztetni kéri a kamara, hogy az ipari és kereskedői pályákra lépő és náluk orvosi bizonyítványok kiállítása végett jelentkező székely fiukat gondosan meg­vizsgálják és ha azok szerzett vagy örök­lött betegségben szenvednek ezt a részükre kiállítandó orvosi bizonyítványokban említ­sék fel. Amennyiben pedig a kamara korlátozni fogja az elhelyezések számát, ígéri, mi­szerint törekedni fog jövőben, hogy az al­kalmasnak talált és beosztott fiúk lehető­leg valamennyien jobb mesterségekre és jobb helyeken nyerjenek elhelyezést. SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. július hó 3. MŰVÉSZET. Josan orvos (Náday) kiábrándítja a meg­gondolatlan hiszékenységből és barátko­­zási betegségből. Náday játékáról kritikát nem mondha­tunk, mert az felül áll azon. Szépen ját­szotta az okos és jóakaró férfi szerepét. A többi szereplők is mind jók voltak s az egész előadás összevágóan folyt le. Szathmáry a naiv Caussadet sok erede­tiséggel alakította. Kitűnők voltak Szentes, Csigaházy E. és Kenyéri az irigy barátok szerepében. Halmi Margit Cecillia, Szabó Irma Emilia szerepében jeleskedtek. Vidor Dezső a tettetett és ravasz beteget alakí­totta rutinirtsággal. Jó volt Bartha István is Abdallah szerepében, különösen eredeti maszkja tetszett. Közönség gyéren volt, bár a zenekar ülései is el voltak foglalva. Hallomás szerint minthogy 60 helyre jelen­tettek be előjegyzést, melyeket azonban nem váltottak ki. A nagy hőség tartotta vissza ezeket , azt hisszük az. Csütörtökön „A megboldogult“ czímű franczia vígjáték került színre. Náday Duperront a féltékeny férjet, Halmi Mar­git a féltékeny asszonyt játszták nagy élet­­hűséggel. Sokat mulatott a közönség Szen­tes előadásán, ki az együgyü inast kitűnően alakította, s már belépésével általános de­rültséget keltett. Tanay az ábrándos és túlságosan ideális zeneszerző szerepében új alakítást mutatott be. Komjáthyné ked­ves pintyőke volt, Fenyéry a kapitány szerepében ért el sikert. Pénteken Herczeg Ferencznek „A há­rom testőr“ czímű kitűnő bohózatát adták, mely mindvégig nagy derültségben tartotta a közönséget. Hangos volt az egész szín­ház, s a jó hangulat elragadt a színészekre is, kik oly kedvvel játszották szerepeiket, hogy Herczegh darabja ennél tökéletesebben aligha lett valahol előadva. „A három testőr“ elő sem jön a darabban csak névleg sze­repel. Pollacsek (Szathmáry) budai borke­reskedőt párbajra hívják s ő hallani sem akar erről, váltig azt hajtván, hogy párbaj képtelen. Ezt azzal is bizonyítja, hogy Oroszországban tett utazása alkalmával három czári testőr a legnagyobb goromba­ságokat követte el vele s ő mindazt mo­solyogva eltűrte. Rátky lapszerkesztő (Náday) ez inczidensnek tanúja lévén, vezérczikket közöl a lapjában, melyben Pollacseket mint félelmes sportmant mu­tatja be, ki 100 drb feldobott 4 kraj­­czárosból 99-et lelőtt s Oroszországban párbajban két czári testőrt agyonlőtt, a harmadiknak, ki herczeg volt s tőle alázatosan engedelmet kért, megbocsátott. A czikk megteszi a hatást, Pollácsek egy­szerre rettegett emberré lesz, s Hortovay (Vidor Dezső) ki előtte való napon pár­bajra hívta, könnyezve kér tőle bocsánatot. Az a komikus a dologban, hogy most már Pollácsek is elhiszi magáról, hogy hős, s otthon folytonos lövöldözése által rettegés­ben tartja környezetét. Mindenki fél tőle csak Rátky nem, ki mikor a féltékeny férj neki tartja pisztolyát, azt mondja, hogy soha olyan biztonságban nem érezte ma­gát, mint a Pollacsek pisztolycsöve előtt. E körül fordul meg a darab sok mulatsá­gos jelenettel fűszerezve. Különösen ér­dekes a második felvonás, mely a szerkesz­tőségi irodában folyik le, a mikor a szer­kesztő az ablakból az utczán demonstráló néphez beszél, a mikor elrejti Pollacsek­­nét. (Komjáthyné) a bécsi telefon fülké­jébe, szerelmet vall Lizának (Szabó Irma) Pollacsek unokahugának s a mikor a fel­­cengős lengyel barát Kosniczky (Rubos) elnyeli a szerelmes levél helyett a szer­kesztő vezérczikkét. Az egész előadás ösz­­szevágó és mindvégig érdekes volt. A kö­zönség nem is fukarkodott tetszésének nyilvánításában s nyílt színen is sokat tap­solta Nádayt és Szathmárit. Többen ugyan lehettek volna, mert a forróság ez estén csökkent s a színházban kellemes levegő volt. Avagy nem a forróság tartja vissza a közönséget? talán az 50°/v­al fölemelt helyárak ? Szerdán Náday Ferencz a nemzeti szín­ház kitűnő művészének első vendégföllépé­sével Sardou Viktor „Jóbarátok“ czimü szel­lemes vígjátékát adták. A darab maga köz­vetlenül hat s bár sok mulatságos rész­letei is vannak, mégis komoly tanulságot is nyújt. Oh mert a jó Caussadehoz ha­sonló naiv ember elég van a világon, kik boldogságukat megosztani igyekeznek a volt tanuló társakkal s a jó barátokkal. Ezek azonban nem úgy fogják fel a szí­vességet, s a jóindulatot nem viszonozzák hasonló érzelmekkel. Először is irigylik a a jó módot, a feleséget, a házat, a virá­gos parkot, a veteményeket, a nyugalmas boldog életet, az egészséget s minden jót, mi szerencsésebb barátjukat körülveszi. Bosszantja s elkeseríti ha házi­gazdájuk arról beszél a mije van s róka módra le­selkednek és intrikálnak, hogy ezt a ké­nyelmet és boldogságot fördúlhassák, előre örvendezve azon, hogy jótevő barátjukat valami borzasztó baj fogja érni. Úgy van, azt óhajtanák s azon remegnek, hogy men­tői lesujtóbb és lealázóbb legyen a csapás. Négy felvonáson keresztül folyik e körül a mese, mig végre Caussadet (Szatmáry) Tho­lra például a kollegái békében hagyják azért, mert irodalommal is foglalkozik. Huzamos ideig ingyenbe küldözgette tár­­czáit a lapoknak s csak legújabban ment annyira, hogy becsüli a munkásságát any­­nyira is, hogy innen-onnan egy-egy szerény tiszteletdíjat is elfogad. Az pláne nagy haladás nála, hogy könyvet is bátorkodott kiadni. Hanem itt is szerénykedett, mert három akkora kötetet is bocsáthatott volna ki eddig összeírt munkáiból. Mi azt hisszük azonban sor kerül még azokra is,­­ hogy a most elért siker bá­torítani fogja további lankadatlan munkás­ságra. Csak írja Csutak Lajos jóízű szé­kely történeteit, mert ha nem is kelt or­szágos érdeklődést, itt a székelyföldön mindig kedves fogadtatásra talál. A könyvhöz Benedek Elek irt előszót s ez is emeli annak becsét. Gyámsága alá veszi, megdicsérgeti, aztán megleczkézteti és végül buzdítja, lelkesíti jóakarattal, mint apa a fiát. Mert ebben is igazság van, Benedek Eleknek az első székely tárczairónak a nyomdokán haladt Csulak Lajos, s amaz azt is mondhatná: ez az én neveltem, ez meg azt is mondhatná: az az én mesterem. Jól esik nekünk ezt így látni. A­mi bosszantó a könyvben van, az a sok sajtóhiba, mi igen sok helyen értelem­­zavaró. Szinte kedvünk volna azt taná­csolni Csulaknak, hogy újra nyomassa ki. De ne, ha a könyv ilyen jó, ne búsuljon Csutak Lajos, megérheti az a második ki­­dást is s akkor segíthet a bajon. Mi azt kívánjuk, hogy annál többet is megérjen. László Gyula: A Náday esték után. Magyarország legelső szalonszinésze, az örökifjú Náday Ferencz is megtisztelte Újházi mester után színkörünket, hallva és olvasva az abban uralkodó kedélyes élet­ről. A fővárosi sajtó újabb időben gyakran foglalkozott Marosvásárhely vigságos szín­­t­házi életével, melyről már egész legendák­­ keringnek a fővárosban. Szegény Náday azonban mindebből semmit sem kapott, ha csak kedélyességnek nem minősíthetjük az üres házat, mikor egy Náday lépik színpadunkra. Érdekes volt megfigyelni a két mestert Újházi épen olyan jó czigány legény­, mint akár a marosludasi „Constantin abbé“, de Nádayban a bohém vér mellett sok a filiszter vonás. Újházi mester nyík­szájú, gorombaságig őszinte, s életekben kifogyhatatlan jó fiú. Náday ezzel szemben egy coume­ille faut szalonlovag, egy udvarias, finom diplomata. Egyben egyezik azonban a nemzeti szín­ház két büszkesége, hogy élnek halnak a „csöndes “-ért. Náday annyira nem bír uralkodni szenvedélyén, hogy még vacsora közben is pikettrozott a direktorral. Újházi pedig a fellépti díjjait szokta vidéken hagyni, ha nem is jótékony czélra, de mindenesetre a llott kultuszának emelé­sére. Tátongó űrt képez a két nagy művész között az a körülmény, hogy Nádaynak sikerült flekkenhez jutni, mig Újházi anél­kül kellett, hogy búcsút vegyen, természe­tesen átkozódva Coriolán módjára. Sőt Náday tovább ment egy lépéssel, mi­dőn túrós puliszkához jutott a vármegye alispánjának szívességéből, kit még mint országos képviselőt sorolt barátai végtelen hosszú sorába­n a kaszinó utján. Nemzeti speczialitásunk nagyon megnyerte tetszé­sét, úgy hogy itt időzése alatt a menü egyik oszlopa volt a puliszka, melyről tu­dom csiklandos dolgokat mesélhet majd fenn Pannónia előtt a derék Újházi nagy szomorúságára. A két különböző, de nemes anyagból faragott művész még megegyezik egy sze­­retetben, a­melylyel színtársulatunk naivája iránt viseltetettek. Büszke lehet a fiatal művésznő arra a kitüntető dédelgetésre, miben őt ez a két színpadi nagyság része­sítette, úgy a kulisszák közt, mint azon­kívül is. Mi, kik a szezon alatt folyton hirdetői voltunk Szabó Irma óriási tehetsé­gének, s elismeréssel adóztunk szorgalma, törekvése előtt, örömmel láttuk, hogy a legilletékesebb helyről is szavunknak mintegy viszhangja támadt. Az esti közvacsorán maga mellé ültette Náday mester a bájos, kis naivát, kiben olyan édesen csillan fel az a bizonyos is­teni szikra. A ki látta, hogy mily figye­lemmel volt hozzá, s mennyi szeretettel beszélt vele, az szinte látni vélte az arany­hidat, a­melyen át ez a ritka talentumú, nagy művésznő a vidéki deszkákról bevonul a nemzeti színházba. Ha meglesz ez az eredménye a mesterek vendégszereplésé­nek, akkor a nyújtott műélvezeten kívül is egygyel több okunk lesz, hogy kedves emlékekkel gondoljunk arra vissza. K. A. HIRE­K. — Előléptetés. Hincs Miklós kír. járásbirót, járásbíróságunk jeles vezetőjét a király a VII-ik rangfokozatú bírák sorába léptette elő. Képzett szolgálatkész és kiváló szorgalmú bírót ért jelen esetben a királyi kegy és szívünkből örvendünk a közkedveltségű járásbíró előhaladásának, remélve, hogy rövid időn belül a királyi kegy a VII-ik rangfokozatból és egy római I-est levesz. Addig is viselje egészséggel, kitartással és jó kedvvel a VH-est. — Ügyvédi vizsgák. Dr. Wagner Béla, Dr. Lukácsffy István és Dr. Várady Aurél a múlt héten letették az ügyvédi vizsgát. Dr. Várady Aurél hirlapíró kolle­gánk kitűnő vizsgát tett.

Next