Székely Lapok, 1901. május (41. évfolyam, 36-44. szám)

1901-05-09 / 38. szám

Marosvásárhely, 1901. május hó 9. Székely Lapok, 3-ik oldal. HIMES. Marosvásárhely, 1901. május 8. — Lapunk szerkesztőségi helyiségét a mai naptól kezdve a zakatoló gépek és vesze­kedő szedők köréből kiszabadítván, a nyom­dánk felett levő emeleti helyiségbe helyez­tük át. — A vádtanács és a választások. Értesülésünk szerint a dr. Bernády György és C­s­i­k­y F. Károly, valamint társaik ellen a kir. ügyészség által a választások miatt beadott vádindítvány a legközelebbi napokban kerül törvény­székünk vádtanácsa elé, hol annak elő­adója Dicső Béla kir. törv. biró lesz. Perrendtartásunk értelmében a vádta­nács ülései zártak ugyan, de gondunk lesz reá, hogy az eredményt — mely közhiedelem szerint fölmentő lesz — tudassuk olvasóinkkal. — Bartók püspök Nagy-Teremtcen. Ez a derék kis székely község mostanában uj templomot akar építeni ev. ref. vallási­ lakossága részére, mivel a régit már meg­viselte az idő s kissé ki is esik a faluból. Hogy ebben­ buzgalmuk sikerre vezessen, a múlt hét csütörtökén maga Bartók György dr. püspök látogatott el hozzájuk, hogy biztassa, erősítse a népet a jóra való törekvésben. A lakosság — bár Bartók dr. már előre kifejezte azt az óhaját, hogy minden fogadtatást mellőzzenek — az ál­lami tanítókkal együtt tisztelegtek a püspöknél, ki Kakasi Márton birtokosnál volt szállva. A hivatalos ügyek elvégzése után, meglátogatta Bartók püspök ifj. Solymossy László báró ottani nagybirtokost, kinek megköszönte azt a szívességét, hogy az uj templom­helyet ajándékba adta az egyháznak. — Iparvasút városunkban czímen múlt számunkban megemlítettük már, hogy a tervezett vasút közigazgatási bejárása ma fog megtörténni. Most referálhatunk arról, hogy e bejárás nagy érdeklődés és a szak­közegek részvétele mellett megtörtént és ősi szokás szerint azt nagy ebéd fejezte be, melyet a tervezők adtak. — A „Székely Társaság“-be 1. Népes össze­jövetele (a 42-ik) volt kedden este a „Székely Társaság­“nak, melynek főtárgyát a minisz­teri jóváhagyás alá terjesztendő alapszabá­lyok megállapítása képezte. Ezután a László Gyula által szerkesztett munka programm­­tervezetet tárgyalta le a társaság, megálla­pítva az egyes czímek és szakaszok íróit. A terv ugyanis az, hogy a jelen év folya­mán egy nagyobb szabású könyv adassék, melyben lexikon-szerű összeállításban le­gyen feltüntetve a székely nép minden irányú szükséglete és a segíthetés módo­zatai. Végül Bedő Albert orsz.­gyűlési képviselő, a „Székely Egylet“ elnöke, Balázs Árpád kir. tanácsos, a Budapesten levő gazdasági múzeum igazgatója, Györffy Gyula orsz.-gyűlési képviselő és Dr. Jancsó Benedek budapesti tanár tiszteletbeli ta­gokká választattak meg. — A m.-csávási kincs­lelet. Említettük volt, hogy márczius havában a Mező-Csávás községben szőlő munkások által talált 749 drb. ezüstérem leletet — melynek súlya 2 kiló 730 gramm volt — dr. Molnár Gábor járási főszolgabiró a Magyar Nem­zeti Múzeum régiség­tári osztályának kül­­­­dötte fel oly czélból, hogy az érdekes darabokat kiválasztván, azokat megtart­hassa. Most érkezett vissza a muzeum igazgatóságának válasza, melyben értesiti a főszolgabirót, hogy a leletet gondosan áttanulmányozták — s azok mind a XVI. és XVII-ik századbeli német­alföldi és lengyel királyságbeli érmeknek bizonyultak — s mintegy 60 darabot a múzeumi gyűj­temények számára kiválogattak, visszatar­tottak s az árát a találóknak leendő kéz­besítés végett megküldötték. Úgyszintén visszaküldte a­­ muzeum igazgatósága a megmaradott 689 drb érmet is, s egy­úttal hazafias köszönetét nyilvánította a főszolgabírónak, hogy gyors és erélyes eljárásával lehetővé tette azt, hogy az érem­gyűjtemény érdekes, értékes darabok­kal gyarapodott.­­ A „Székely Lapok­" szerkesztője szom­baton barátságos vacsorára hivta meg a lap bel- és külmunkatársait. Kedélyes hangulatban váltottak egymással eszme­cserét s a felköszöntőkben sem volt­ hiány. A „Székely Lapok“ szerkesztőségét kedves vendégek is megtisztelték megjelenésükkel s az egész társaság a legvidámabb hangu­latban a hajnali órákig maradt együtt. Ez összejövetel nagy valószinüséggel a „Szé­kely Lapok“ jövőjére is nagy kihatással lesz, a mi e lapoknak tartalmasságát s fő­képpen megjelenési időszakait illeti. — Farkas Mendel, a nemrégiben elhalt tekintélyes gyártulajdonos, jótékony inté­zeteknek (legnagyobb részben a helyiek­nek) összesen 14 ezer koronát hagyomá­nyozott. Ebből kap az izr. leányárvaház 2500 kor. izr. nőegylet 600 kor. az izr. rongyos egylet 150 kor. a st quo ante izr. hitközség 1000 kor. a vöröskereszt egylet 100 kor. népkonyha 100 kor. A Ciotild leányárvaháznak 100­ kor. a rongyos egy­letnek 50 kor. a nőegyletnek 100 kor. az epileptikusok számára építendő kórháznak 200 kor. tűzoltó egyletnek 100 kor. a szászrégeni temetkezési egyletnek 2000 kor. a szászrégeni izr. hitközségnek 1000 kr. az erdőszentgyörgyi izr. hitközségnek 400 kor. a nagyváradi temetkezési egylet­nek 600 kor. a topliczai izr. hitközségnek 400 kor. a szászrégeni jótékony nőegylet­nek 400 kor. és a szászrégeni általános jótékny nőegyletnek 200 koronát, hagyomá­nyozott. A végrendelet szerint összes gyer­mekei egyenként 2000-2000 koronával já­ruljanak a jótékonyság eme szép munká­jához. — Elfogott pénzhamisító banda. Minden­felé leak­szik a panasz: szűk a pénz. Örük bizony még Mező-Bándon is. Tudták ezt Kabos Gábor, Szász Fábián, Molnár János, Szabó Károly odavaló lakosok s egy néhány társukkal szövetkezve elhatározták, hogy úgy segítenek a bajon, hogy fölállítják Mező-Bándon az első magyar nemzeti bankot s saját hazai gyártmányú pénzekkel árasztják el Bándot és vidékét. Egy forin­tos tallérok gyártásával kezdették meg az üzletet, nem vihették azonban sokáig, mert az ottani csendőrörs már az első példányok forgalomba hozatala után figyelmes lett, hogy valahol hamis pénzt gyártanak a közelben. Nyomozni kezdett s rövid nyo­mozás után az egész társaságot kézre ke­rítette s az előbb említett négy egyént 1­56 drb. kész hamis 1 forintos tallérral és összes gépeivel együtt beszolgáltatta a kir. ügyészségnek. A hamisító készülékek mind gipszből vannak s jelen alakjukban nem igen lehetett volna velük sokáig foly­tatni a mesterséget. A vizsgálatot megin­dították s annak során részletesen fogjuk ismertetni az ügyről olvasóinkat. — Tornakerti megnyitó. A múlt hét szombatjára tervezett tornakerti mulatság folyó hó 11-éi fog megtartatni. A­mint értesülünk, a rendezőség eltérőleg a már szétküldött meghívóktól, a sétahangverseny belépti díját 60 fillérben, a tánczmulatságét pedig 1 kor. 20 fillérben állapította meg. Az előjelekből következtetve a mulatság egyike lesz legsikerültebb nyári mulatsá­gainknak. A Czirkuszszá alakult társaság. Mányainé, a „surlott grádics“ tulajdonosa, nem csak arról híres, hogy jó bort tart, hanem arról is, hogy ott van mindig a legiigabb kom­pánia, amin ugyan csudálkozni sem lehet, mert a jó bor jó kedvre hangolja az embert. Közelebbről egy ilyen jó kedvre hangolt társaság vonult onnan haza felé. Ki boldog megelégedéssel, ki meg a feleségétől való sok félelemmel eltelve. Útközben jutott eszékbe: „Nyissuk meg a czirkuszt!“ „Helyes“ — zajongták. És bevonultak a még üres czirkuszba. A kompánia egy része lóvá és kocsissá, a másik zsonglőrré, kigyóemberré, pojáczává stb. alakult át és majdnem egy órán keresztül futott, rúgott­ a „ló“, hajtott a „kocsis“, manzsettát haji­gált a „zsonglőr“, facsargatta a fejét és derekát a „kigyóember“, hányta a kalap­ját és a bukfenczet a „pojácza“. Legérde­kesebb volt, azonban az erőművészszé át­alakult alak, a­ki súlyzók hiányában saját levetett czipőit emelgette a magasba, míg saját súlyát alig bírta tartani. Ez igy vigan ment, mig az önczirkusz-társaság haza nem ment. Hogy aztán otthon az asszonyok milyen szerepet osztottak nekik, arról, mert nagyon discrét az eset, hallgatunk. — Miniszteri kiküldöttek. A kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter a helyi áll. szakis­kola szabad kézi rajz-oktatásásának felül­vizsgálása czéljából Várday Szilárd és Ko­vács Géza rajz tanár­képző intézeti és Schausele Árpád műegyetemi tanárokat vá­rosunkba küldötte, kik feladatuk megoldá­sára a napokban ide érkeznek. — Öngyilkos leány. A helyi orsz. kórház­ban Freitraub Róza, egy szép zsidó leány vált meg az élettől szerelmi bánatában. Topliczán szeszfőző leánya volt s a napok­ban eczeteszencziával megmérgezte magát. Beszállították a kórházba, de már segíteni nem tudtak rajta. — Laikus borszállítók. Bizony nehéz dolog eligazodni a különféle törvények­­ paragrafusainak tömkelegében, azért lévén: a törvény nem tudása nem mentség, igen gyakran kellemetlen helyzetbe is jut az ember. Magyarázza a következő eset. Bö­­lönyi Böhm Albert a napokban bort szállít­tatott saját használatára be az alsóvasúti ál­lomástól. A vámnál utasítást kért, hol kell a bort bejelenteni? A regalébérlőségnek éppen jelenlévő egyik megbízottja Bölönyi állítása szerint azt felelte: itt. Ő tehát lefizette a vámot, s mint a­ki jól végezte dolgát hazavitte a bort. Másnap megjelent

Next