Székely Lapok, 1901. augusztus (41. évfolyam, 62-70. szám)
1901-08-01 / 62. szám
2-ik oldal. tikai és balnelogiai szempontból már eddig is jelentékeny szolgálatokat tett a székelységnek, fürdőinek ismertetésével stb. áldozatokat is hozott érte, jogosítva érezte magát a székely kérdésnek sajtóban és másutt tárgyalt részleteibe belenyúlni. A kérdést az Eke már 1901. ápril 29 iki gyűlésében, más egyesületeknél korábban, vetette fel és kimondotta, hogy a székely kongresszust megtartja, egyben utasítást is adott a tisztikarnak, hogy adatokat gyűjtsön, és minden egyes kérdést tárgyalásra alkalmasan előkészítse. Az Eke megtette a szükséges lépéseket, az anyagot összehozta és más az értekezlet elé terjeszti, kérvén, hogy határozzon az anyag be- és felosztás az idő és a hely felöl. Elsőnek Hofbauer Aurél marosvásárhelyi h. polgármester szólt a kérdéshez. Örömmel üdvözli az Ekét ezen mozgalmáért és kéri, hogy a közig. hatóságok is vonassanak be a munkába. Márkó József a marosvásárhelyi Székely Társaság és a kereskedelmi és iparkamara támogatását ajánlja fel az ügyek, de kéri, hogy a kongresszus az idénről halasztassék el, a jövő évben pedig, — mikorra egészen jól elő is készíthető — okvetlenül a Székelyföldön tartassék meg. Az előadó azon megjegzésére, hogy a marosvásárhelyi székely társaság Jancsó Benedek dr. társasági tb. tag most beküldött levele szerint az Orige mellett foglalt állást, megjegyzi, hogy a társaság mint a székely kérdés felvetője mozgatója és munkája, nem utasíthatja vissza, sőt örömmel fogadja és kéri az erősebb végrehajtó testületek támogatását. Viszont a maga részéről is szívesen támogat mindenkit, magánosokat, egyesületeket, hatóságokat, akik a székelységnek segítséget hoznak. Az Orige kivándorlási bizottságának is felajánlotta támogatását, anyagot is gyűjt neki s mikor kongresszust rendez készséggel áll az Omge mellé is, mert itt nem az a fő, hogy kik,hanem, hogy mit javíthatnak a székelység helyzetén. Ugron Zoltán a székelység ügyében ittott megjelent czikkek kapcsán polemizál Máthé Józseffel. Azután kifejtvén, hogy a földmivelés kérdése elsőbbrendű kérdés mindennél, kéri, hogy az Origó és a közgazdaság terén vezető emberek támogatását nyerjük meg az ügynek és ne csak a kereső. minisztert, hanem különösen a gyermek hadnagy, ki rózsás arczával unottan adta máshol a splines világfit, de mihelyest „a négy levelű* lóhere" összekerült, mintegy varázsütésre megváltozott. Szellemes, okos fiú volt, amit részben annak köszönhetett, hogy jómódú szülei előbb papnak, utóbb a diplomata pályára akarták nevelni. De a sors ellen, ugy látszik, bármennyire is derék szülőket is nevezhet magáénak az ember, nem küzdhetünk. Megszökött hamarosan a szemináriumból s átcsapott a másik végletbe: katonának állt be. Bajtársait szerette bár — s viszont ők is szinte bálványozták ezt a eleven eszű, örökké mozgó, nyughatlan vérű szeleburdit de társaságukat nem túlságosan kereste. Megkísérelte köztük egy bizalmasabb baráti kör megalkotását is. Egy ízben a földmiv. ügyi minisztert is kérjük fel a székelység támogatására, mert a székely kérdés kulcsa nagyobbrészt a földmiv. miniszter kezében van. Erősen felépült mezőgazdaságra épül fel a gyáripar, kis ipar és kereskedelem. Javasolja, hogy a kongresszus ne székely, hanem erdélyrészi kongresszus legyen és ne a Székelyföldön, hanem Kolozsvárt tartassék meg, hol az egyesületek, sajtó és társadalom erősebb támogatása kínálkozik, a kényelmi szempontok kedvezőbbek és ahová mindenki inkább eljön, mint a Székelyföld elhagyott, megközelíthetlen tájaira. Kozma Ferencz üdvözli az Ekét mozgalmáért. Sajnosnak mondja, hogy a régi egyletek eddig hatáskörükben szélesebb munkásságot nem fejtettek ki az elhagyott székely nép érdekében. Ne vitassuk tehát ki illetékes, az Eke-e, az Omge-e? Belenyugszik és helyesli: tartsa az Eke a kezében és rendezze a kongresszust. Minthogy a kérdés minden önként kínálkozó és megnyerhető tényező közreműködését igényli, a kongr. munkaterve minden egyesülettel közöltessék és még egyszer adassák a vezetőség részéről alkalom, hogy szakvéleményekkel kapcsolatosan tárgyalhassa és csoportosíthassa ez az értekezlet a tárgyakat s annak utána gondoskodhassék hivatott előadókról. A köngv. helyére nézve megjegyzi, hogy ez a kérdés nyitva hagyható, míg a rendezés elkövetkezik. Kérdi azonban, nem volna-e helyes, hogy fővárosban tartassék meg ? A vidéki mozgalmak nem részesülnek a fővárosi sajtó részéről kellő figyelemben, pedig ezen mozgalom ugyancsak megérdemli, sőt megköveteli a sajtó hathatós támogatását. Ő is helyesli, hogy az Eke mutassa be programmját a földmivelési miniszternek. A székelykérdés ipari és földmivelési kérdés. Hofbauer Aurél ismét hangsúlyozza a közigazgatás bevonását és kéri, hogy a kongresszus a bajok góczpontján tartassék, hadd szerezzenek olyanok is személyes meggyőződést, kik a viszonyokat nálunk nem ismerik. Borszéki Soma Udvarhely mellett foglal állást. Deáki Albert polemizálzálva Ugronnal kifejti, hogy a székelység fentartója az erdélyi magyarságnak és arra mégis a legkevesebb érdeklődés fordittatott. Ismerjük meg, menjünk oda és szerezzünk ! „commeillaut* gentlemanok clubja, később „a letöröttek egyesülete“ hangzatos czime alatt, de belátván úttörő vállalatának sikertelen voltát „a kis ártatlanok* karjaiba dobta magát. Itt természetesen tárt karokkal fogadták s hamarosan nélkülözhetetlen is lett: dallamos szép hangja és zenei talentuma is hozzájárult ebben, egyéb szeretetreméltó tulajdonságaihoz. Négyen alkották a szűkebb körü, úgynevezett „intéző és végrehajtó bizottságot. A társaság bizonyos szabadkőműves alapokon szervezkedett. Mint mindenből látható, hogy még e föltétlenül nagyra becsült humánus szövetségből is gúnyt űztek, annak szervezetét vévén mintául az egylet alakításánál. Voltak kültagjai is. Nagymesterük a páholyban legidősebb, Markos Jóska, az biztos adatokat. Ne csináljunk erdélyi kérdést. Ha ezt karoljuk fel úgyis koncentráljuk a kérdést, mert hisz a székely kérdés erdélyi kérdés. Ajánlja, hogy hívjunk meg oda minden érdeklődőt. Sándor József úgy van meggyőződve, hogy a székely kérdés bázisa a földmivelés. Ott ipar még nincs. Épen ez az oka, hogy a szerencsétlenül keresztül vitt tagosítás és arányosítás miatt a székelység sokhelyt elveszítette létalapját. Nézete az, hogy a székely viszonyokról nekünk külön kell tárgyalni, annak meg kell nyerni minden számottevő embert. Ő is ajánlja, hogy a kongressus halasztassék el a választások utánra, hogy jól előkészülhessünk. Akkor pedig tartsuk meg egy székely fürdőn. Szentkirályi Ákos az erdélyi gazdasági egyik nevében szól és üdvözli a mozgalmat. Zigány Zoltán: A székely kérdést hagyjuk egyedül. A székely kérdés megmozgatja az országot. Akikkel ő érintkezik szivük szerint érdeklődnek iránta. Az hozta őt is ide Ajánlja, hogy a kongresszus tartassék Kolozsvárt. A javaslatokat hat csoportba osztaná : a) tulajdonjogi és közös haszonélvezeti; b) jövedelmi és kereseti; c) közlekedési és áruforgalmi; d) hitelügyi; e) nevelésügyi; és f) társadalmi kérdések csoporjába. Fritzsch báró elnök a hozzászólásokat summázván javasolja, hogy először a csoportokban az okvetlenül megoldandó, azután az előkészítés stádiumában levő és végül az akadémiai dissertáció tárgyát képező javaslatok vétessenek tárgyalás alá. Ugrón Z. szakosztályi tárgyalásokat kíván. Az előadói véleményeket adjuk be írásba. Borszéki S. kéri, hogy az elnökség bízassák meg a kérdések beosztásával, melyből egyes kérdések — mint nem székely kérdés — kihagyandók. Máthé J. ajánlja Zigány Zoltán beosztását elfogadásra. Ezek után az elnökség megbizatott, hogy a beküldött kérdéseket csoportosítsa tárgyi rokonság szerint és sokszorosítva küldje meg az akcióba bevonandó tényezőknek , és ezen értekezlet tagjainak, hogy egy újból összehívandó értekezlet érdemleges tárgyalásába bocsájtkozhassék. Azután kérje be ezekre a szaktestületek véleményét és ügyvédjelölt választatott meg a nevezetes alakuló közgyűlésen. Azért irom nevezetes, mert e kisded jelzőtt alaposan megérdemelte: akkor történt meg ugyanis, hogy végezetül a nagy szálloda tükör üvegeit ajtónak nézve, nem egész zajtalanul bár, de feltűnés nélkül azokon át távoztak a nemes közköltekezési vállalat tagjai. A gyengébbek és mulatságban kevésbbé járatos egyének kedvéért, meg kell jegyeznem, hogy ugyanakkor az ablakok felnyitásával nem igen bajlódtak s igy csörömpölő üvegek velőt borzongató és a Rákóczy induló fülsiketítő hangjainál történt ama kétségtelenül ötletes kivonulás. Székely Lapok Marosvásárhely, 1901. augusztus hó 1. * (Folyt. köv.)