Székely Lapok, 1901. augusztus (41. évfolyam, 62-70. szám)

1901-08-01 / 62. szám

2-ik oldal.­ tikai és balnelogiai szempontból már eddig is jelentékeny szolgálatokat tett a székely­­ségnek, fürdőinek ismertetésével stb. ál­dozatokat is hozott érte, jogosítva érezte magát a székely kérdésnek sajtóban és másutt tárgyalt részleteibe belenyúlni. A kérdést az Eke már 1901. ápril 29 iki gyűlésében, más egyesületeknél korábban, vetette fel és kimondotta, hogy a székely kongresszust megtartja, egyben utasítást is adott a tisztikarnak, hogy adatokat gyűjt­sön, és minden egyes kérdést tárgyalásra al­kalmasan előkészítse. Az Eke megtette a szükséges lépéseket, az anyagot összehozta és más az értekezlet elé terjeszti, kérvén, hogy határozzon az anyag be- és felosztás az idő és a hely felöl. Elsőnek Hofbauer Aurél marosvásárhelyi h. polgármester szólt a kérdéshez. Öröm­mel üdvözli az Ekét ezen mozgalmáért és kéri, hogy a közig. hatóságok is vonassa­nak be a munkába. Márkó József a marosvásárhelyi Székely Társaság és a kereskedelmi és iparkamara támogatását ajánlja fel az ügyek, de kéri, hogy a kongresszus az idénről halasztassék el, a jövő évben pedig, — mikorra egészen jól elő is készíthető — okvetlenül a Székely­földön tartassék meg. Az előadó azon megjegzésére, hogy a marosvásárhelyi szé­kely társaság Jancsó Benedek dr. társasági tb. tag most beküldött levele szerint az Orige mellett foglalt állást, megjegyzi, hogy a társaság mint a székely­ kérdés felvetője mozgatója és munkája, nem uta­síthatja vissza, sőt örömmel fogadja és kéri az erősebb végrehajtó testületek támogatását. Viszont a maga részéről is szívesen támo­gat mindenkit,­­ magánosokat, egyesüle­teket, hatóságokat, a­kik a székely­ségnek segítséget hoznak. Az Orige kivándorlási bizottságának is felajánlotta támogatását, anyagot is gyűjt neki s mikor kongresszust rendez készséggel áll az Omge mellé is, mert itt nem az a fő, hogy kik,hanem, hogy mit javíthatnak a székelység helyzetén. Ugron Zoltán a székelység ügyében itt­­ott megjelent czikkek kapcsán polemizál Máthé Józseffel. Azután kifejtvén, hogy a földmivelés kérdése elsőbbrendű kérdés mindennél, kéri, hogy az Origó és a köz­gazdaság terén vezető emberek támogatá­sát nyerjük meg az ügynek és ne csak a kereső. minisztert, hanem különösen a gyermek hadnagy, ki rózsás arczával unottan adta máshol a splines világfit, de mihelyest „a négy levelű* lóhere" összekerült, mintegy varázsütésre meg­változott. Szellemes, okos fiú volt, a­mit részben annak köszönhetett, hogy jómódú szülei előbb papnak, utóbb a diplomata pályára akarták nevelni. De a sors ellen, ugy látszik, bármennyire is derék szülőket is nevezhet magáénak az ember, nem küzdhetünk. Megszökött hamarosan a szemináriumból s átcsapott a másik végletbe: katonának állt be. Bajtársait szerette bár — s viszont ők is szinte bálványozták ezt a eleven eszű, örökké mozgó, nyughatlan vérű szeleburdit de társaságukat nem túlságosan kereste. Megkísérelte köztük egy bizalmasabb baráti kör megalkotását is. Egy ízben a földmiv. ügyi minisztert is kérjük fel a szé­kelység támogatására, mert a székely kérdés kulcsa nagyobbrészt a földmiv. miniszter kezé­ben van. Erősen felépült mezőgazdaságra épül fel a gyár­ipar, kis ipar és kereske­delem. Javasolja, hogy a kongresszus ne székely, hanem erdélyrészi kongresszus le­gyen és ne a Székelyföldön, hanem Kolozs­várt tartassék meg, hol az egyesületek, sajtó és társadalom erősebb támogatása kínálkozik, a kényelmi szempontok kedve­zőbbek és a­hová mindenki inkább eljön, mint a Székelyföld elhagyott, megközelít­­hetlen tájaira. Kozma Ferencz üdvözli az Ekét mozgal­máért. Sajnosnak mondja, hogy a régi egy­letek eddig hatáskörükben szélesebb mun­kásságot nem fejtettek ki az elhagyott székely nép érdekében. Ne vitassuk tehát ki illetékes, az Eke-e, az Omge-e? Belenyugszik és helyesli: tartsa az Eke a kezében és rendezze a kongresszust. Minthogy a kérdés minden önként kínál­kozó és megnyerhető tényező közreműkö­­dését igényli, a kongr. munkaterve minden egyesülettel közöltessék és még egyszer adassák a vezetőség részéről alkalom, hogy szakvéleményekkel kapcsolatosan tárgyal­hassa és csoportosíthassa ez az értekezlet a tárgyakat s annak utána gondoskodhas­­sék hivatott előadókról. A köngv. helyére nézve megjegyzi, hogy ez a kérdés nyitva hagyható, míg a rendezés elkövetkezik. Kérdi azonban, nem volna-e helyes, hogy fővárosban tartassék meg ? A vidéki mozgal­mak nem részesülnek a fővárosi sajtó részéről kellő figyelemben, pedig ezen moz­galom ugyancsak megérdemli, sőt megköve­teli a sajtó hathatós támogatását. Ő is helyesli, hogy az Eke mutassa be prog­­rammját a földmivelési miniszternek. A székelykérdés ipari és földmivelési kérdés. Hofbauer Aurél ismét hangsúlyozza a közigazgatás bevonását és kéri, hogy a kongresszus a bajok góczpontján tartassék, hadd szerezzenek olyanok is személyes meggyőződést, kik a viszonyokat nálunk nem ismerik. Borszéki Soma Udvarhely mellett foglal állást. Deáki Albert polemizálzálva Ugronnal kifejti, hogy a székelység fentartója az erdélyi magyarságnak és arra mégis a legkevesebb érdeklődés fordittatott. Ismer­jük meg, menjünk oda és szerezzünk ! „commeillaut* gentlemanok clubja, később „a letöröttek egyesülete“ hangzatos czime alatt, de belátván úttörő vállalatának si­kertelen voltát „a kis ártatlanok* karjaiba dobta magát. Itt természetesen tárt karok­kal fogadták s hamarosan nélkülözhetetlen is lett: dallamos szép hangja és zenei talentuma is hozzá­járult ebben, egyéb szeretetreméltó tulajdonságaihoz. Négyen alkották a szű­kebb körü, úgyne­vezett „intéző és végrehajtó bizottságot. A társaság bizonyos szabadkőműves ala­pokon szervezkedett. Mint mindenből­­ látható, hogy még e föltétlenül nagyra becsült humánus szövetségből is gúnyt űztek, an­nak szervezetét vévén mintául az egylet alakításánál. Voltak­ kültagjai is. Nagymesterük a páholyban legidősebb, Markos Jóska, az biztos adatokat. Ne csináljunk erdélyi kér­dést. Ha ezt karoljuk fel úgyis konc­en­­tráljuk a kérdést, mert hisz a székely kér­dés erdélyi kérdés. Ajánlja, hogy hívjunk meg oda minden érdeklődőt. Sándor József úgy van meggyőződve, hogy a székely kérdés bázisa a földmive­lés. Ott ipar még nincs. Épen ez az oka, hogy a szerencsétlenül keresztül vitt tago­sítás és arányosítás miatt a székelység sokhelyt elveszítette létalapját. Nézete az, hogy a székely viszonyokról nekünk külön kell tárgyalni, annak meg kell nyerni min­den számottevő embert. Ő is ajánlja, hogy a kongressus halasztassék el a választások utánra, hogy jól előkészülhessünk. Akkor pedig tartsuk meg egy székely fürdőn. Szentkirályi Ákos az erdélyi gazdasági egyik nevében szól és üdvözli a mozgalmat. Zigány Zoltán: A székely kérdést hagyjuk egyedül. A székely kérdés megmozgatja az országot. A­kikkel ő érintkezik szivük szerint érdeklődnek iránta. Az hozta őt is ide Ajánlja, hogy a kongresszus tartassék Kolozsvárt. A javaslatokat hat csoportba osztaná : a) tulajdonjogi és közös haszonélvezeti; b) jövedelmi és kereseti; c) közlekedési és áruforgalmi; d) hitelügyi; e) nevelésügyi; és f) társadalmi kérdések csoporjába. Fritzsch báró elnök a hozzászólásokat summázván javasolja, hogy először a cso­portokban az okvetlenül megoldandó, az­után az előkészítés stádiumában levő és végül az akadémiai dissertáció tárgyát képező javaslatok vétessenek tárgyalás alá. Ugrón Z. szakosztályi tárgyalásokat kí­ván. Az előadói véleményeket adjuk be írásba. Borszéki S. kéri, hogy az elnökség bí­zassák meg a kérdések beosztásával, melyből egyes kérdések — mint nem szé­kely kérdés — kihagyandók. Máthé J. ajánlja Zigány Zoltán beosz­tását elfogadásra. Ezek után az elnökség megbizatott, hogy a beküldött kérdéseket csoportosítsa tár­gyi rokonság szerint és sokszorosítva küldje meg az akc­ióba be­vonandó tényezőknek , és ezen értekezlet tagjainak, hogy egy újból összehívandó értekezlet érdemleges tárgyalásába bocsájtkozhassék. Azután kérje be ezekre a szaktestületek véleményét és­­ ügyvéd­jelölt választatott meg a nevezetes­­ alakuló közgyűlésen. Azért irom nevezetes,­­ mert e kisded jelzőtt alaposan megérde­­­­melte: akkor történt meg ugyanis, hogy­­ végezetül a nagy szálloda tükör üvegeit ajtónak nézve, nem egész zajtalanul bár, de feltűnés nélkül azokon át távoztak a­­ nemes közköltekezési vállalat tagjai. A gyengébbek és mulatságban kevésbbé járatos egyének kedvéért, meg kell jegyez­nem, hogy ugyanakkor az ablakok felnyi­tásával nem igen bajlódtak s igy csöröm­pölő üvegek velőt borzongató és a Rákóczy induló fülsiketítő hangjainál történt ama kétségtelenül ötletes kivonulás. Székely Lapok Marosvásárhely, 1901. augusztus hó 1. * (Folyt. köv.)

Next