Székely Lapok, 1907. október (47. évfolyam, 224-249. szám)
1907-10-01 / 224. szám
2-ik oldal. 10—15 főnyi tábort neveztük igy el a magyar zsurnalisztikában. Hogy fölragyogott az alkotmányos élet éltető napfénye, ez a kis hitvány töredék is szétrebbent, mint odúból fölvert éjszakai baglyok És ma mégis igaza van Zbóray Miklósnak, ki azon panaszkodik, hogy ma százszor több darabont van, mint amennyi eredetileg volt. úgy vagyunk a darabontokkal, mint a lengyel üldözöttekkel. Két századon keresztül minden előkelő magyar úri porta vendégül látott egyet kettőt. A darabontokat is mesterségesen gyártják. Pedig a penészgombát, az ártó férgeket, a kórt, miaszmát és más hasonló jókat nem szabad mesterségesen fenntartani. Sőt emberi és társadalmi kötelesség kiölni azokat. Most azonban kinéznek mindenkit darabontnak, aki ellenzéki hangot hallat, aki kritikát mer gyakorolni, akinek van egy jó külön véleménye, aki nem énekel „mi szóló“ a hivatalos előénekesekkel Jól emlékszem, mikor a függetlenségi párt átvette a kormányzást, megbeszélés tárgyát képezte az „Ellenzék” magatartása. Mikor huszonnyolc évvel ezelőtt Bartha Miklós megalapította, valószínűen nem gondolt arra, hogy a hét tagot számlált parlamenti ellenzék szócsöve valaha hivatalos orgánuma lehet a kormányra jutott ellenzéknek. Vagyis nem számolt azzal, hogy lesz idő, mikor az „Ellenzék“ nem lehet ellenzék. A lap egyik munkatársa címváltozás hozott javaslatba. Magyary Mihálynak azonban az volt a véleménye : „Az „Ellenzék“ minden eljövendő kormánynak ellenzéke lesz. Támogatja addig mig huszonnyolc éven át vallott becsületes programmja megengedi. A kritika jogát fel nem adja . . .“ Ez az. A kritika szelleme nélkül ujság párt, emberek nem szolgálhatják a köz igaz javait. A vélemények rostán kell hogy megtisztuljanak. A halálos ellensége a mai politikai életnek az, ki a bírálat nagy és meggyőző erejétől meg szeretné fosztani a függetlenségi párt uralmát. Az „Ellenzék” amiért nyári vezércikkeiben megsuhogtatta a kritika ostorát, nem darabont, valamint nem az Bánffy Dezső, ki közgazdasági programmot vall és nem Vázsonyi Vilmos, ki a veszélyek idején ott ült a nemzet vezérei között a vezérlő bizottságban. És nem darabont Marostorda vármegye, melynek területén egy szál ember se vallja a Kristóffy tanát. Azokkal a kinevezett tisztviselőkkel, kiket a királybiztos magával hozott és magasabb állásokba helyezett a törvényhatóság rég leszámolt. A kik helyeiken megmaradtak, azok is már régen visszakerültek, Erősdy főjegyző kivételével, ki ellen petvizsgálat van folyamatban és ki hinné el gróf Teleki Sámuelről, gróf Teleki Józsefről, gróf Teleki Domokosról, báró Bálintitt Józsefről, báró Bálintitt Györgyről, báró Huszár Károlyról, Matskássi Istvánról, Máriaffy Lajosról Dósa Elekről, Duda Ivánról, Orbán Györgyről, Nagy Józsefről s a törvényhatóság mintegy kétszáz tagjáról, hogy darabontok? Ilyen naiv ember nem akadhat, széles Magyarországon. A függetlenségi párt s az élén álló kormány nem szorult rá, hogy ily eszközökkel hódítsanak számára. Az ellenséget fegyvereiről, eszközeiről lehet megismerni Gyalázatos eszközökhöz becsületes komoly emberek nem nyúlnak. Aki a jelenleg felfüggesztett dr. Nagy József alispánt darabontnak kiáltja, az tudva hazudik, a gonoszabb szándékkal. Ha ez a ti tető talpig becsületes, nagytehetségű alispán ki nem dobatja magát a királybiztos alatt befagyott volna itt a nemzeti ellentállás. Így születnek a rágalmak, a szelíd és gazdag képzelettel kiszínezett dajkamesék a marostordai darabontokról. Adjon a magyarok Istene minél több ilyen „darabontot” a kivándorlástól s százezer veszedelemtől zaklatott Magyarországnak. Még egyszer a főispán levele. A szó elrepül, de az írás marad. Ki mondott valótlanságot ? — A Szabadság-e vagy m ama illetékes forrás. — Reflexiók Ugrón levelére. — Mi az igazság ? Ugrón főispánnak a magye és város szerte méltán óriási kínos feltűnést keltő levelét midőn a tegnapi számunkban eredeti kézírásban leközöltük, csak általános megjegyzéseket fűztünk hozzá, a minőkre a dolog helyes megértése végett elkerülhetetlen szükség volt. Ez alkalommal foglalkozni kívánunk a Szabadság helyi haladópárti nyomdatermék 1. évi július hó havában ,,illetékes helyről nyert felhatalmazás“ alapján tett azon cáfoló kijelentésekkel, hogy a fegyelmi ügy béke elintézésére az általunk többször idézett ,,paktumt" köttetett volna. És minthogy a „darabont Désy” védő Szabadság e kérdésben leszögzett állításait ,.illetékes forrásból“, vagyis Ugrón főispántól merítette: ezen cáfolatok igaz horderejükön felül, de bizonyos súllyal estek a közvélemény kiformálódásának mérlegébe. Most Ugrón főispán levelével alkalmunk nyílik bizonyítani azt, hogy a paktum ügyben közreadott eszes állításaink teljesen valók, hogy Erdély legnagyobb haladója a Szabadságnak e kérdésben tett kijelentései, ildomosan szólva, nem fedték a való tényállást, avagy hogy „az illetékes forrásból“ nem az igazság kristályvize buzog fel. Elbizakodottan, mint aki tisztában van dolgával, szavalta a Szabadság, hogy hol van az az írásos paktum, hol van hát ? Persze, mert az az illetékes kis forrás megsúgta a kis hamisnak, hogy a paktum írásba nem foglaltatott. Az indokát természetesen elfeledte oda tenni , hogy úriemberek között köttetett. Legalább akkor mindenik azt hitte a másikról! Igen korai volt, korántsem tisztelt Laptárs a felső „C“-nek kivágása. Lám milyen könnyen bereked a torkuk? Nem csak, de bereked a kátyúba az egész egymáshoz illő társasági illetékes forrással egyetemben, ahonnan egy kis szeny nélkül kikerülni nem igen lehet. Álljon itt a maga egész terjedelmében a főispán ominózus levelezés a kétségbe vont paktum. Hadd lássuk nincs e meg csakugyan írásban a paktum. „Nagyságos Nagy József dr. alispán urnak Maros-Vásárhely. Ajánlott. A Magyar országgyűlés képviselőháza, Budapest, 1907. junius 6 Kedves barátom! Fegyelmi iratok még ma címedre bizalmas után, minden kisérő irat nélkül leadatnak. Gaál László és Nyárády adják be nyomban nyugdíjazás iránti kérésüket. Ha beadják, fegyelmi választmány nyugdíjazásukat közgyűlésnek indítványozza. Ha be nem adják — hivatalvesztés. Többiek valamennyien dorgálás, — pénzbüntetés a visszatartott fizetés miatt mellőztetik. Egyszersmind a törvény megfelelő §-ára való hivatkozással kimondandó a visszahelyezés. — Erősdy nyomban beadja hozzám lemondását, mit én a megbeszéltek szerint pár napig nem igtatok, — azután kiadom Neked igtatás végett. Vagyis Gaál és Nyárády ügyének jobbrafordulásától eltekintve, minden a megállapodás szerint. Gaálék ügyénél indok, hogy pl. Szász Jenő nyugdíjat kap. Egyáltalán az indoklás legyen rövid és csakis azt tartalmazza, hogy miért büntettetnek. Ezt különben Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1907. október hó 1. Pontos kiszolgálás!———^ Kitűnő szabás! Megérkeztek már! ifj. Lőrinczy József férfiszalló-üétetébe. — A nagyérdemű közönség becses figyelmét felhívom, hogy üzletemet áthelyeztem Széchenyi-tér 25. szám alá, a mészáros társulat udvaraiba, a volt szabó_______________ipari szakcsoport üzlethelyiségébe. — Levelezőlap meghívásra bárhol mgjelenek. ^ Olcsó árak. Egy megrendelés meggyőz mindenkit. 1—1^—■