Székely Lapok, 1907. október (47. évfolyam, 224-249. szám)

1907-10-01 / 224. szám

2-ik oldal. 10—15 főnyi tábort neveztük igy el a magyar zsurnalisztikában. Hogy fölragyo­gott az alkotmányos élet éltető napfénye, ez a kis hitvány töredék is szétrebbent, mint odúból fölvert éjszakai baglyok És ma mégis igaza van Zbóray Miklós­nak, ki azon panaszkodik, hogy ma száz­szor több darabont van, mint amennyi eredetileg volt. úgy vagyunk a darabon­tokkal, mint a lengyel üldözöttekkel. Két századon keresztül minden előkelő ma­gyar úri porta vendégül látott egyet ket­tőt. A darabontokat is mesterségesen gyártják. Pedig a penészgombát, az ártó férgeket, a kórt, miaszmát és más hasonló jókat nem szabad mesterségesen fenntar­tani. Sőt emberi és társadalmi kötelesség kiölni azokat. Most azonban kinéznek mindenkit dara­bontnak, aki ellenzéki hangot hallat, aki kritikát mer gyakorolni, akinek van egy jó külön véleménye, aki nem énekel „m­i szóló“ a hivatalos előénekesekkel Jól emlékszem, mikor a függetlenségi párt átvette a kormányzást, megbeszélés tárgyát képezte az „Ellenzék” magatar­tása. Mikor huszonnyolc évvel ezelőtt Bartha Miklós megalapította, valószínűen nem gondolt arra, hogy a hét tagot szám­lált parlamenti ellenzék szócsöve valaha hivatalos orgánuma lehet a kormányra ju­tott ellenzéknek. Vagyis nem számolt azzal, hogy lesz idő, mikor az „Ellenzék“ nem lehet ellenzék. A lap egyik munka­társa címváltozás hozott javaslatba. Ma­­gyary Mihálynak azonban az volt a vé­leménye : „Az „Ellenzék“ minden eljövendő kor­mánynak ellenzéke lesz. Támogatja addig mig huszonnyolc éven át vallott becsüle­tes programmja megengedi. A kritika jo­gát fel nem adja . . .“ Ez az. A kritika szelleme nélkül ujság­ párt, emberek nem szolgálhatják a köz igaz javait. A vélemények rostán kell hogy megtisztuljanak. A halálos ellensége a mai politikai életnek az, ki a bírálat nagy és meggyőző erejétől meg szeretné fosztani a függetlenségi párt uralmát. Az „Ellenzék” a­miért nyári vezércik­keiben megsuhogtatta a kritika ostorát, nem darabont, valamint nem az Bánffy Dezső, ki közgazdasági programmot vall és nem Vázsonyi Vilmos, ki a veszélyek idején ott ült a nemzet vezérei között a vezérlő bizottságban. És nem darabont Marostorda vármegye, melynek területén egy szál ember se vallja a Kristóffy tanát. Azokkal a kine­vezett tisztviselőkkel, kiket a királybiztos magával hozott és magasabb állásokba he­lyezett a törvényhatóság rég leszámolt. A kik helyeiken megmaradtak, azok is már régen visszakerültek, Erősdy főjegyző ki­vételével, ki ellen petvizsgálat van folya­matban és ki hinné el gróf Teleki Sá­muelről, gróf Teleki Józsefről, gróf Teleki Domokosról, báró Bálintitt Józsefről, báró Bálintitt Györgyről, báró Huszár Károly­ról, Matskássi Istvánról, Máriaffy Lajosról Dósa Elekről, Duda Ivánról, Orbán Györgyről, Nagy Józsefről s a törvényha­tóság mintegy kétszáz tagjáról, hogy da­rabontok? Ilyen naiv ember nem akadhat, széles Magyarországon. A függetlenségi párt s az élén álló kor­mány nem szorult rá, hogy ily eszközök­kel hódítsanak számára. Az ellenséget fegyvereiről, eszközeiről lehet megismerni Gyalázatos eszközökhöz becsületes ko­moly emberek nem nyúlnak. Aki a jelen­leg felfüggesztett dr. Nagy József alispánt darabontnak kiáltja, az tudva hazudik, a gonoszabb szándékkal. Ha ez a ti tető talpig becsületes, nagytehetségű alispán ki nem dobatja magát a királybiztos alatt befagyott volna itt a nemzeti ellentállás. Így születnek a rágalmak, a szelíd és gazdag képzelettel kiszínezett dajkamesék a marostordai darabontokról. Adjon a ma­­gyarok Istene minél több ilyen „darabon­tot” a kivándorlástól s százezer veszede­lemtől zaklatott Magyarországnak. Még egyszer a főispán levele. A szó elrepül, de az írás marad. Ki mondott valótlanságot ? — A Szabadság-e vagy m ama illetékes forrás. — Reflexiók Ugrón leve­lére. — Mi az igazság­ ? Ugrón főispánnak a magye és város szerte méltán óriási kínos feltűnést keltő levelét midőn a tegnapi számunkban ere­deti kézírásban leközöltük, csak általános megjegyzéseket fűztünk hozzá, a minőkre a dolog helyes megértése végett elkerül­hetetlen szükség volt. Ez alkalommal foglalkozni kívánunk a Szabadság helyi haladópárti nyomda­ter­mék 1. évi július hó havában ,,illetékes helyről nyert felhatalmazás“ alapján tett azon cáfoló kijelentésekkel, hogy a fe­gyelmi ügy béke­ elintézésére az általunk többször idézett ,,paktumt" köttetett volna. És minthogy a „darabont Désy” védő Szabadság e kérdésben leszögzett állítá­sait ,.illetékes forrásból“, vagyis Ugrón főispántól merítette: ezen cáfolatok igaz horderejükön felül, de bizonyos súllyal estek a közvélemény kiformálódásának mérlegébe. Most Ugrón főispán levelével alkalmunk nyílik bizonyítani azt, hogy a paktum ügyben közreadott eszes állításaink teljesen valók, hogy Erdély legnagyobb ha­ladója a Szabadságnak e kérdésben tett kijelentései, ildomosan szólva, nem fedték a való tényállást, avagy hogy „az illeté­kes forrásból“ nem az igazság kristály­vize buzog fel. Elbizakodottan, mint aki tisztában van dolgával, szavalta a Szabadság, hogy hol van az az írásos paktum, hol van hát ? Persze, mert az az illetékes kis forrás megsúgta a kis hamisnak, hogy a paktum írásba nem foglaltatott. Az indokát termé­szetesen elfeledte oda tenni , hogy úri­emberek között köttetett. Legalább akkor mindenik azt hitte a másikról! Igen korai volt, korántsem tisztelt Lap­társ a felső „C“-nek kivágása. Lám mi­lyen könnyen bereked a torkuk? Nem csak, de bereked a kátyúba az egész egymáshoz illő társaság­i illetékes forrás­sal egyetemben, ahonnan egy kis szeny nélkül kikerülni nem igen lehet. Álljon itt a maga egész terjedelmében a főispán ominózus levelezés a kétségbe vont paktum. Hadd lássuk nincs e meg csakugyan írásban a paktum. „Nagyságos Nagy József dr. al­ispán urnak Maros-Vásárhely. Aján­lott. A Magyar országgyűlés képviselő­­háza, Budapest, 1907. junius 6 Kedves barátom! Fegyelmi iratok még ma címedre bizalmas után, minden kisérő irat nélkül leadat­nak. Gaál László és Nyárády adják be nyomban nyugdíjazás iránti ké­résüket. Ha beadják, fegyelmi vá­lasztmány nyugdíjazásukat közgyű­lésnek indítványozza. Ha be nem adják — hivatal­­vesztés. Többiek valamennyien dorgálás, — pénzbüntetés a visszatartott fi­zetés miatt mellőztetik. Egyszer­smind a törvény megfelelő §-ára való hivatkozással kimondandó a visszahelyezés. — Erősdy nyomban beadja hozzám lemondását, mit én a megbeszéltek szerint pár napig nem igtatok, — azután kiadom Ne­ked igtatás végett. Vagyis Gaál és Nyárády ügyének jobbrafordulásától eltekintve, min­den a megállapodás szerint. Gaálék ügyénél indok, hogy pl. Szász Jenő nyugdíjat kap. Egyáltalán az indoklás legyen rö­vid és csakis azt tartalmazza, hogy miért bü­ntettetnek. Ezt különben Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1907. október hó 1. Pontos kiszolgálás!­­———^ Kitűnő szabás! Megérkeztek már! ifj. Lőrinczy József férfiszalló-ü­étetébe. — A nagyérdemű közönség becses figyelmét felhívom, hogy üzletemet áthelyez­tem Széchenyi-tér 25. szám alá, a mészáros társulat udvaraiba, a volt szabó­­_______________ipari szakcsoport üzlethelyiségébe. — Levelezőlap meghívásra bárhol m­gjelenek. ^ Olcsó árak. Egy megrendelés meggyőz mindenkit. 1—1^—■

Next