Székely Napló, 1910. július-december (40. évfolyam, 104-203. szám)
1910-07-10 / 104. szám
XXXX. évfolyam. Maros-Vásárhely, 1910. julius 10 vasárnap. 104. szám. A MAROSTORDA VÁRMEGYEI ÉS A MAROS-VÁSÁRHELYI NEMZETI MUNKAPÁRT HIVATALOS LAPJ ®”POLITIKAI ÚJSÁG ® * Felelős szerkesztő: dr. Fekete Anior. ® I Szerkesztőség : Széchenyi-tér 39. 1 . szám alatt. — Telefonszám 300. | Kiadóhivatal: Benkő László kölni legiumi nyomdájában, Bolyai-utca | g (saját ház.) — Telefonszám 161. g _ Megjelenik hétfőn, szerdán, pénte- „ ■ kenés szombaton délután 4 órakor. ■ | Egyes szám ára 2 fillér. 1 BEJELENTÉS: Uj címmel, uj alakban jelenünk meg a közönség előtt. Programmunk, tartalmunk azonban a régi. A hatvanhetes politikának vagyunk harcos katonái, bár harcunk élességét tompítja az a dísz, amit hivatalos lappá történt átalakulásunk kölcsönöz. A szerkesztőség a Napló gárdája — kibővítve még egy-két új erővel. Egyetlen törekvésünk, az örökujságirói törekvés, egyetlen programmunk van, hogy jó lapot adjunk a közönségnek. Első Ferencz József Maros-Vásárhelyen, 1852. július 31-én. — Irta: Dr. Molnár Gábor. — Dicsőségteljes függetlenségi harcunk leveretése után, a győztes hatalom által megszervezett katonai kényuralom alig elviselhető teherként súlyosbodott a nemzetre. A lesújtott vihar után halotti csend uralkodott, s még a fájdalom is mély hallgatásba merült. A terhetlen bosszútól lihegő osztrák kormány a legszigorúbb ostromállapotot léptette életbe, és a szakadatlanul működő hadi törvényszékek ugyancsak tág teret engedtek a megtorlásnak, százával avatván fel vértanukká a nemzet legjobbjait s még nagyobb számmal hurcolva súlyos várfogságra azokat, kik a kivégeztetést valami uton-módon kikerülték. A nemzeti érzelem és hazafiságnak titkolózni kellett ebben az időben, sőt kénytelen volt kínzóival szemben rokonszenvezést színlelnie. Az írók félrevonultak az üldözők elől, mert tétlenségre voltak kárhoztatva, s akik netalán mégis irni merészeltek, azokat ugyancsak üldözte a rendőrség. A magyar viselet eltűnt, a véres szin kiment a divatból, a nemzeti hármas szin éveken át nem volt látható sehol semmiféle formában. A katonai abszolutizmus durva önkénye mint vészterhes sötét felhő borult a hazára, kiölve a nemzeti és polgári életet, elfojtva a tudomány, művészet, hazafiság és nemzeti erények nemes csíráit. Érthető tehát, hogy a lappangó elégületlenség, melyet a külföldi emigratió is tőle kitelhetőleg fokozni igyekezett, hovatovább nagyobb mérveket öltött. Az osztrák kormány ezen reá nézve is kellemetlen körülményt az által vélte ellensúlyozhatónak, ha az uralkodóval beutaztatja a magyar korona országait, amely utazással nemcsak a nemzetre kívánt csillapítólag hatni, de egyúttal Kossuth Lajos 1851. évi külföldi diadalútjának fényét is, mely nagy mértékben hozzájárult a magyarok iránti rokonszenv felkeltéséhez, tompítani vélte. Ezenkívül demonstrálni akarta a külföld előtt azt, hogy az ország lakossága teljesen elégedett, s a kormányrendszer elleni oppozitió csak az emigránsok körében lelhető fel. Ferencz József császár és király a kormány tervét megvalósítandó, 1852. június 5 én gőzhajón Budapestre érkezett. Itt fogadta az ország minden részéből összegyűlt főurakat, főpapokat és hatóságokat. Legkimagaslóbb az a jelenet volt, midőn Pest-Pilis vármegye 142 községe mutatta be a királyi palota várkertjében alattvalói hódolatát. A magyar fővárosban két hetet időzött a Felség, s azután fényes kísérettel körútra indult. Ez útjában július , 20-án kedden délután fél két órakor lépte át a kövesdi hegyen az Erdélyi Nagyfejedelemség határát, hol is a Kossavitza mellett remek góth stélben fölállított diadal kapu alatt Herceg Schwartzenberg Károly katonai és polgári kormányzó, továbbá Báró Schaguna András görög nem egyesült püspök, beláthatlan sokaságu néptömeg élén, üdvözlő beszédekkel fogadták. Innen Déván át Nagy Ágra ment éjjeli szállásra s másnap Halmágyon keresztül Topánfalvára történt meg a bevonulás, hol a gainai hegycsúcson az öszszesereglett románság hódolata lett elfogadva. Július 22 én már Gyulafehérvár üdvözölhette falai közt a Felséget, hol a következő napon reggel 9 órakor 1849. február 9 én a piskii ütközetben elesett Losenau ezredesnek szánt emlék alapkövét tette le nagy ünneplések között. Aznap délután öt órakor Nagy- Szebenbe érkezett az uralkodó, hol az egybesereglett nagyszámú tisztelgők között Stirbey havasalföldi fejedelem is jelen volt, ki mint Abdul Medzsid török szultán vazallussá, ura megbízásából üdvözölte az akkor még csak huszonkét éves fiatal uralkodót. Nagy-Szebenből július 27-én Brassóba, 28 án Sepsi-Szt.-Györgyre, 29 én Csíkszeredába érkezett, honnan a tusnádi fürdő környékén — 800 hajtó közreműködésével — rendezett nagyszabású vadászatra is kirándult. Július 30-án Székelyudvarhelyen, az ott állomásozó csapatok felett megtartott szemle után éjszakára Segesvár látta vendégül a Felséget, hol másnap, július 31 én szombaton reggel 8 órakor a három évvel előbb a város mellett lefolyt ütközetben elesett Scarlatin orosz tábornok síremlékének alapkövét tette le. Segesvárról délelőtt 11 óra tájban indult el az uralkodó, s délután harmadfél órakor érkezett Maros-Vásárhelyre. A fényes kíséretben ott voltak : Albrecht főherceg, Magyarország katonai és polgári főkormányzója; — Fichtenstammi Kempen János, val. bel. t. tanácsos, altábornagy, a cs. kir. legfőbb rendőrhatóság főnöke . — Schwarzenberg Károly herceg, az Erlyi Nagyfejedelemség katonai és polgári kormányzója. Gróf Grünne Károly altábornagy, főhadsegéd . Gróf Bellegarde hadsegéd, s még számos más udvari méltóság. Városunk ugyancsak kitett magáért, hogy a Felséget minél nagyobb fénnyel, s mentős nagyobb ünnepségekkel fogadhassa. Különösen Péterfi József marosvásárhelyi ev. ref. pap és esperes, továbbá dr. Knöpfler Vilmos fáradoztak igen sokat azon, hogy a fogadtatás nagyszerűleg sikerüljön. Már a nagy nap reggelén 4 órakor Nuppenau ezredesnek intézkedése folytán — kinek közvetlen elődjét Schobeln táborokot az 1847—49-iki forradalom leverése alkalmából tanúsított tevékenységéért 1852. március 7-én díszpolgárnak választották — a várból elsütött három ágyulövés jelezte a nagy esemény bekövetkezését, s egyúttal a reformátusok várbeli nagytemplomának tornyára a császári zászló föltüzetett. (Vége köv.) ittelmann és Berger Utóda Marosvásárhely -Ci- Varrógépek, kerékpárok, gramophonok kedvező részletfizetés mellett, m. A felirat. A magyar értelmiség gondolatvilágának igaz tükre az a felirati javaslat, amelyet Láng Lajos, a magyar politika e klassikus képviselője a parlament elé terjesztett. A pártatlan politika tárgyilagos horoszkópján át nézve, minden tekintetben meg kell állapítanunk a javaslat alaki és tartalmi kiválóságát. Először is meg kell állapítanunk, hogy a javaslatot az az erős, mélyen járó magyar érzés lengi át vezérmotívumként, amely Deák Ferenc politikai híveinek mindig sajátja volt. Az a magyar érzés, melynek végső ideájaként, fő céljaként „az egységes magyar állam kiépítését és megerősítését“ mondja a felirat. Ez a nemzeti munkapárt politikájának alapgondolata. E gondolat a felirat szavai szerint csakis a szabadelvűség segítségével valósítható meg. A szabadelvűség az utolsó években száműzve volt a politika berkeiből, hogy most a nemzeti munkapárt diadalával együtt feltámadva ismét elfoglalhassa oly sokáig nagy dicsőséggel megült trónusát. Magyarország nemzeti fejlődése mindig össze volt forrva a szabadelvűség uralmával és ez uralom elgyengülése az ország hanyatlásával volt mindenha egy. A szabadelvű demokratikus szellem legaktuálisabb kérdéséhez, a választói joghoz is oly módon nyúl a javaslat, amely előtt a progressív magyar politikának zászlót kell hajtani. A választói jog, mondja a felirat, a haladás szellemében, általános alapon oldandó meg, de úgy, hogy a magyar állam egységes nemzeti jellege kellő biztosítékokkal vétessék körül. Lehet a dolgokat nem ismerő naiv könnyelműség, de lehet rosszhiszemű kalandorjáték is az, hogy akad magyar párt, amely e hantalé nélkül hangoztatja az egyenlő, általános, községenkénti, titkos választói jog szükségességét, de felelőssége tudatában levő politikus, aki Magyarország nemzetiségi térképét csak egyszer is megnézte, az legyen a haladás legradikálisabb harcossá is, nem mondhat, nem kérhet e pontnál egy szóval sem többet, mint a felirati javaslat A közgazdasági kérdések egész láncolatát felöleli a javaslat, de legbehatóbban foglalkozik a banküggyel. A nemzeti munkapárt álláspontja e kérdésben ismeretes. Nem akarja, tehát nem is kéri az önálló banknak felállítását, mert az országot erre, illetve az ez által előálló rázkódtatás elviselésére most még nem tartja elég érettnek. Ez különben az Andrássy csoport, sőt a Kossuthpárt hozzáértő tagjainak is véleménye. És ezért a felirat bejelenti a hajlandóságot a bankszabadalom meghosszabbítására, mert ezt hasznosnak és gazdaságilag előnyösnek tartja, ámde e pontnál két súlyos és respektabilis tételt hangsúlyoz. Hangsúlyozza először, hogy az önálló bank fölállítására nézve kétségtelenül fennáll jogunk, tehát nincs e ponton sem semmi megalázkodás, jogfeladás, mint azt mások magyarázni akarják, hanem világosan és félre nem érthető módon van kidomborítva az önálló bank felállítására biztosított törvényes jogunk. Ámde nem elégszik meg a felirat ezzel és bár elismeri a bankközösségnek gazdaságilag előnyös voltát, nem mondja, hogy feltétlenül meghosszabbítandó, illetve megújítandó az Osztrák-Magyar bankszabadalma, mert ez előre való behódolás lenne, hanem csak azon feltétel alatt tartja a megújítást lehetségesnek, ha ez a „nemzet minden jogos érdekének megóvása mellett eszközölhető!” E pontban is gondos gazdaként ügyel a nemzet igaz érdekeire, amelyeknek egy másik legfontosabbikát, a nemzeti pénzpiacon elfoglalt helyzetünket annyira emelő megkezdését a készfizetéseknek is erélyesen sürgeti.