Székely Napló, 1911. július-december (41. évfolyam, 99-200. szám)
1911-07-01 / 99. szám
a SS Hírgíbb fiúziez isríM: Egész évre 12 kor. Fél évre . 6 Negyed évre 3 U POLITIKAI ÚJSÁG . g Felelős szerkesztő: BENKŐ LÁSZLÓ. J B Szerkesztőség és kiadóhivatal: bm Benkő László könyvnyomdás ■ jában, Bolyai utca 13. szám a m (saját ház.) — Telefonszám 161. Baa Előfizetési árak: Vidékre postán küldve. Egész évre 16 kor. Fél évre . 8 „ Negyed évre 4 „ Megjelen hetenként négyszer. Hét- _tőn, szerdán, pénteken és szombaton ® “ — Egyes szám ára 2 fillér. — ® ■BUBIRBSIBBIflBIQ89H Marostorda 3 képviselőházban. A koalíciós kormányzatnak hagyományos szokása volt nem törődni az interpellációkkal, lett légyen azoknak tárgya a legsürgősebb, legeminensebb közérdek is. Talán az egész koalíció alatt nem adott a kormány annyi interpellációra választ, amennyire a képviselőház legutóbbi ülésén a miniszterelnök válaszolt s amint telefonjelentésünk tudatta, a válaszok közt volt a marostordai közállapotokra vonatkozó is. Désy Zoltán, Urmánczy Nándor interpellációi akkor hangzottak el, mikor ebben a vármegyében nehéz harcok vihara pusztított. Miért ily későn a válasz, mert nem adott a miniszterelnök annak idején feleletet, kérdezhetné, s talán a harcok idején kérdezte is az ellenzéki lelkiiszeret szépen szóló szentlelke ? Az interpellációkra a miniszterelnök nem most szóban, hanem ténybelileg adott feleletet gr. Haller János főispáni kinevezésével. E kinevezés tartalmát a vármegye, de az ország közvéleménye is örvendetesen, és megnyugtatóan vette tudomásul , az idehaza történt nagyszabású változásoknak, a munka és béke marostordai virágzásának csak rövid tömörségű nyugtázása volt az, amit a miniszterelnök válasza mondott. Mégis, egyrészt jellemző a nemzeti munka kormányának lelkiismeretességére, másrészt mint történelmi tény leszögezendő, hogy gróf Haller János rövid vezetésének eredményeképen a kormányelnök a képviselőház osztatlan helyeslése mellett jelentette: " Az interpellációra okot szolgáltató cselekmények szanáltattak Ahogyan a képviselőház teljessége, kormánypárt és ellenzék ezt a választ tudomásul vette, a tudomásvétel mutatta, hogy az ország közvéleménye megnyugvással szerzett tudomást gróf Haller János főispáni kormányzatának eredményeiről. Ezek az eredmények annyira beszédesek, hogy a miniszterelnöknek csak utalnia kellett rájuk, a további feleletet, magyarázatot önmagukban tartalmazzák. A miniszterelnöknek a marostordai érdekű interpellációkra adott válaszáról a képviselőház naplója így emlékezik meg : Elnök: Következik a miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek válasza Urmánczy Nándor képviselő urnak a maros-tordamegyei ügyben hozzá intézett interpellációjára. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Urmánczy Nándor valamint Désy Zoltán t. képviselő urak a mult évben interpellációt intéztek hozzám. (Mozgás: Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek ! Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: A Maros-Torda vármegyében a közigazgatás vezetése körül történt sérelmek dolgában. Ha én ma ezen interpellációkra röviden válaszolni kívánok, ezt csak azért teszem, hogy ezen két interpelláció az evidenciából töröltethessék, mert hiszen egészen röviden hivatkozhatom arra, hogy azóta a kormány intézkedései folytán az interpellációra okot szolgáltató események szanáltattak. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul veni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat: tudomásul veszi-e a miniszterelnök úrnak Urmánczy Nándor képviselő úr interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem ? (Igen!) Kijelentem, hogy a Ház a választ tudomásul veszi. Következik ugyancsak a miniszterelnök úrnak, mint belügyminiszternek válasza Désy Zoltán képviselő úrnak a maros-tordamegyei állapotok tárgyában hozzá intézett interpellációjára. (Felkiáltások a jobboldalon : Már el van intézve! Egyszerre válaszolt.) Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: T. Ház ! Azt hittem, hogy már ez az interpelláció is soron volt. Kérem a t. Házat, hogy méltóztassék az előbbihez hasonlóan ezen interpellációra nézve is tudomásul venni azon válaszomat, hogy e kérdésben a kormány intézkedése folytán az interpellációra okot szolgáltató események teljesen szanáltattak. (Élénk helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a Ház a miniszterelnök úrnak Désy Zoltán képviselő úr interpellációjára adott válaszát is tudomásul veszi. Egy székely fiú szenvedései az idegenlégióban, Nyárádszeredától Algírig. A napokban egy megtört külsejű fiatalember érkezett Budapestre lezüllve, elrongyolódva. A fiú éveken keresztül szolgált az afrikai idegenlégiókban és amikor a sok sok szenvedés, nélkülözés közepette beteg lett és sorvasztó kór kezdte emészteni, hazaszökött Magyarországra. A szegény ifjú meseszerű kalandokat élt át, oly regényes kalandokat, amely azt, ki sorsát ismeri és átérzi, a legigazibb szánalomra indítja. Bennünket e szánandó katonának a sorsa annál is inkább érdekel, mert egy nyárádszeredai református papnak a fia, ki annyi rengeteg küzködés és megpróbáltatás után most hazajön az édes szülőföldre s élete sorsáról ezeket mondja : A nyárádszeredai kisdiák. — Huszonnégyéves vagyok. Szabadkán születtem, de egész apró koromban Nyárádszeredára mentünk lakni. Gál Tamásnak hívnak, apám református pap volt, aki tizenkétéves koromban meghalt. Hatodik gimnáziumba jártam, mikor Marosvásárhelyre jött Fehér Árpád színtársulata. Mint minden fiú egyszer az életben, én is színész akartam lenni. Megszöktem az iskolából és beállottam színésznek. De soha szerepet nem kaptam, csak statiszta maradtam, ez nem tetszett nekem, hát beállottam pincérnek. Kolozsvárott Nagy Gábornál tanultam ki a Központiban. Elég jó sorsom volt, megtakarítottam vagy 6—860 koronát, és így jutottam el Szabadkára a Nemzeti szállóba. A légionáriusokat toborzó pezsgőügynök. ■ Éppen akkor írták az újságok, hogy egy dúsgazdag fiú milyen nehezen szabadult meg az idegenlégióból. A vendéglőben álldogáltam több pincér kollégámmal és erről az esetről beszélgettünk, mikor a szomszéd asztalhoz letelepedett egy utazó, akit mindnyájan ismertünk Martin Gusztáv franncia pezsgőügynök. Tud magyarul is. Szintén részt vett a társalgásban és mesélni kezdte, hogy túlzottak azok a hírek, amelyek azt mondják, hogy az idegenlégióban embertelenül és szigorúan bánnak a legénységgel. Hiszen akinek nem tetszik, az egy év múlva ott hagyhatja, két vagy három évi szolgálat után ezer frank nyugdíjat kap minden légionárius, szolgálat alig van, oroszlánvadászattal, kalandokkal telik el az idő, inkább mulatság az, mint katonáskodás. Tetszett nekünk ez a beszéd, mindig is szerettem a kalandokat, hát Gagár Andor burátoramal elhatároztuk, hogy beállunk az idegenlégióba. Francia kíváncsiság a marosvásárhelyi kaszárnyára Felutaztunk Budapestre, hol a francia konzulátuson azt mondták, hogy saját pénzünkön kell Franciaországig eljutnunk. A barátomat Stuttgartban elfogták, de én eljutottam Franciaországig s Belfortban jelentkeztem. Katonaszökevénynek adtam ki magam, tehát részletesen kihallgattak, hogy mi mindent tudok az osztrák-magyar hadseregről. Szerencsére Marosvásárhelyt sokat tártam fel egy káplár barátomhoz a kaszárnyába és igy ott mindenféle katonai tudomány ragadt rám. Kikérdeztek, hogy milyen a legújabb fegyverünk, egy ezrednél hány gépfegyver van, hogy tanítanak a katonaságnál, szereti-e a legénység a királyt, beszélnek-e arról, hogy lesz-e mostanában háború. Elmondtam mindent, amit csak tudtam, és ők erről jegyzőkönyvet vettek föl. Ezután vizitációra vittek. Az orvos nagyon apróra megvizsgált, különösen a szememet és a fogamat, aztán betettek egy legénységi szobába. A falakon mindenütt képek, melyek az afrikai hadi élet, az idegenlégió szolgálata gyönyörűségeit ábrázolták. Kaptam enni, inni, három frank készpénzt is, kisétálhattam a várba, míg másnap vonatra ültettek és elvittek Marseilleba, onnan hajón Algírba. Szökés betegen. Ovánban állomásozott az idegenlégiónak az a százada, ahová Gált beosztották. A förtelmes erkölcsű tisztikar szerelmi ajánlatai, az altisztek brutális bánásmódja jelentéktelen semmi volt a sivatag szenvedéseihez. Fiatalon, egy ütközet alkalmával meg- MITTELMANN ÉS BERGER UTÓBA MAROS VÁSÁRHELY Elsőrendű varrógépek, kerékpárok, gazdasági gépek, gramofonok és villamos csillárok kedvező részletfizetés mellett XXXXI. évfolyam. Maros-Vásárhely, 1911. julius 1. Szombat 99. szám. A MAROSTORDAVÁRMEGYEI ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI MUNKAPÁRT HIVATALOS LAPJA.