Székely Napló, 1912. július-december (42. évfolyam, 97-199. szám)

1912-07-02 / 97. szám

XLIL évfolyam. 97. szám. Maros-Vásárhely, 1912. Julius 2. Kedd. A MAROSTORDAVÁRMEGYEI ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI MUNKAPÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÚJSÁG | Felelős­ szerkesztő Benkő László­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Benkő László könyvnyomdájában, a Bólyai­ utca 13. szám (saját ház.) § -------------Telefonszám 161. -------------- | ELŐFIZETÉSI ÁRAK: | Haytai ZStlM­­erfia: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 „ Negyedévi/''' „ | Vidékre postán küldve : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 „ Megjelen­tenként négyszer: hét- j­­ön, szerda pénteken és szombaton­­ Egyes szám­ára 2 fillér. \ liiiiiiiiiitiiMiiiimjiiMiiiiihiiiiiiiMiiiiiiiHiiiiimmiHiMMus Mérleg1. Nyugalmas vakációra széledtek el az ország törvényhozói. A vi­déken már várja őket az aratás, most fizet az áldott jó magyar föld a gazda egész esztendős verejtékéért, most teljesedik be egész esztendős reménységük, ha jó aratásuk leszen. Hát a nem­zeti gyarapodás másik tényezője, ahonnan jogalkotásunk forrása fakad, minő kalászokat érlelt a mostani izgalmas napok alatt? Érdemes mérleget csinálni a par­lament által végzett munkáról, hogy kellőleg értékelhessük azo­kat az eredményeket, amelyek Tisza István szavai szerint „nem egyesekét, hanem az egész ma­gyar nemzeté; a magyar nemzet részére kell azokat biztosítani és azokat veszélyeztetni, újból koc­kára tenni többé nem szabad.“ Június 4-ike óta dolgozott a magyar országgyűlés s munkájá­nak gyümölcsét élvezni fogja az egész ország. Nézzük csak, hogy mi mindent végzett a többség, míg odakint a kordonok előtt a hazafias átkok zápora zuhogott fejükre. Mindenekelőtt a véderőjavaslat megszavazásával megcsinálták a két éves katonai szolgálatot, s megmentették a nemzetet az el­lenzék által követelt provizóriu­moktól, amely tudvalevőleg sok­kal nagyobb létszámemeléssel járt volna. Fejlesztették a honvédséget és a minden izében modern kato­nai bűnvádi perrendtartás elfoga­dásával a magyar nyelvnek teljes érvényesülését vívták ki. Ha­sonlóan nagyszerű perrendtartást kapott a honvédség is. A véderőreform sikeres elinté­zésével szabad utat nyitottak az ország egyéb szükségleteinek a kielégítésére is, amelyektől idáig az obstrukció távol tartotta a nemzetet. Legégetőbb kultúrszükségleteink­­ről gondoskodik a két új egye­tem­­(a pozsonyi és a debreceni) felállítása, továbbá a szerzői jog védelmére vonatkozó amerikai egyezmény törvénybe iktatása. Egy fontos jogi szükségletet elégített ki a polgári perrendtar­tás elfogadása. Egész parlamenti életünk jövő­jére nézve bír nagyfontosságú kihatással a házszabályok reví­ziója. Apróbb ügyekre is volt ideje a parlamentnek, amely elfogadta a tengerészeti bíráskodásról — a találmányi szabadalmakról, — to­vábbá a közigazgatási bíróságok­ról szóló törvényjavaslatokat. Ugyancsak az obstrukció letö­rése után juttathatott az állam alkalmazottainak családi pótlékot. A fogyasztási adótörvény elő­nyös módosítása is ebbe a „jog­­tiprónak” nevezett korszakba tar­tozik. De nem szabad megfeledkez­ni az államvasúti alkalmazottak szá­mára építendő lakóház telepekről sem, amelyet szintén most sza­vaztak meg. Rendezték a megyei tisztvise­lők fizetését. Kiterjesztették a fővárosi állam­­rendőrség hatáskörét Kispestre és Szentlőrincre. Megszavazták a városok segé­lyezéséről szóló törvényjavas­latot. Külön segélyt nyújtottak a kecs­keméti földrengés-károsultaknak. Becikkelyezték a brüsszeli cu­koregyezményt. Megreformálták a közönség elő­nyére a rossz koalíciós adótör­vényt. Japánnal és Portugáliával szer­ződésileg rendezték kereskedelmi forgalmunkat. Kereskedelmi utazóink érde­keit szerződésileg biztosították­­ Svédországban. A postatakarékpénztár intéz­ményét fejlesztették tartalékalap­jának felemelésével. Az ország vasúti hálózatának nagyarányú kiépítését szolgálta 17 vicinális vasút engedélyezése. A vasúti javaslatok közt volt az ogulinsknin­i vasút is, ame­lyet száztizennyolc millióval ol­csóbban építenek meg most, mint ahogy azt a koalíciós kormány tervezte. Ezeket az eredményeket pro­dukálta az országgyűlés június 4-ike óta. Az ellenzék úgy tekint vissza erre a dátumra, mint egy olyan napra, amikor minden köz­jogunk összeomlott s íme a jog­alkotás hivatott tényezői mily fontos és régóta óhajtott tör­vénycikkelyekkel duzzasztották a Corpus Jurist. Ezekkel az alko­tásokkal szemben akarja felvenni a szövetkezett ellenzék a küzdel­met. Nehezen fog ez menni. Ők frázisokkal akarják megvívni a harcot. A kormány évtizedek be­hozott mulasztását bízza a nem­zet megfontolására.­­ Legcsinosabb cipők az An~­ ­1 milliomos cigányok Kóborló kapitalisták A múlt évben országos feltűnést keltett Budapesten és a vidék külön­böző nagy városaiban egy külföldi cigánykaraván érkezése, akiket az újságok milliomos cigányoknak ne­veztek el. Tényleg beigazolást is nyert, hogy a rézműves ipart űző vándorkaraván a Központi Hitel­banknál több százezer koronás letét­tel bír s az érdeklődéssel támadt gyanú sem tudott semmi rosszat a nomád kapitalistákra kisütni, akikről egyébként kiderült, hogy világlátott és igen nagy nyelvismerettel­­rendel­­kező emberek. Az érdekes társaság péntek délután érkezett Marosvásárhelyre, világért sem girhes gebéken, hanem vasúton. Még be se érkezett a húsz tagot számláló karaván s már egyik helyi lapban hirdetést tettek közzé, mely­ben egész modern üzleti reklámban tudatják a nagyérdemű közönséggel, hogy megérkeztek a­­milliomos ci­gányok, s hogy a Szabadi-úton levő ipartelepen mindenféle rézműves munkát vállalnak. A karaván Tomorits Mihály és társa névvel a Szabadi-út egy üres telkén ütötte fel tanyáját, egy hatalmas fészerben, ahol nyom­ban be is rendezkedtek. A mester­séghez tartozó holmikon kívül puha ágyneműk kerültek elő a podgyászok-Fehérneműok legjutányo­­gos-divatáruházban, s abban az Angol-áruházban MITTELMANN ÉS BERGER UTÓDA VÁROS­vásárhely Elsőrendű varrógépek, kerékpárok, gazdasági gépek, gramofonok és villamos csillárok kedvező részletfizetés mellett. Ahol nincs pénzhiány Pénzkiosztás egy székely faluban A Székelyföld egy részében, ahol a közelmúlt időkben sorű­n történtek és történnek erdőeladások, van pénze a községnek, az egyháznak, a közbirtokosságnak és egyes gazdák­nak. Sok pénze van Csík vármegye közönségének. Ennélfogva a nagy erdőségek tövében lakó székelység nem érzi a most dúló pénzkrízist. Az apró pénzintézetek nem buknak meg, nem fogynak, hanem inkább szapo­rodnak Szentpéter egyházmegye két és félmilliós erdőeladásából egy millió koronát a nép között is kiosztanak, hogy legyen bővebb pénze a népnek is. Ilyen pénzelosztogatások napiren­den vannak. Hull az istenáldás ingyenben, érte még csak dolgozni sem kellett. S a nép, az istenadta nép (az a rész, amelyiket a szerencse megütötte) boldog. Szükségeit és intelligenciáját meghaladó vágyai tá­­­­madnak és jobban siet azokat ki­elégíteni, mintsem a józan számítás megengedné. Kevés helyen gondol­nak arra, hogy ami most csurrant, az ezután cseppenni sem fog. A Székelyföldön a pénzzel most sokat lehetne alkotni. El lehetne kezdeni a produktív befektetések sorozatát, amely a szerencsés köz­ségek és családok gazdasági fejlő­dését messze időre biztosítaná s a munkában és a meggazdagodásban erős dinasztiákat nevelne amellett, hogy az általános jólétet és székely kultúrát is föllendítené. Meg lehetne alapozni például a produktív gyár­ipar (az exportra dolgozó deszkagyár­tás nem állandó, tehát nem produk­tív ipar) sokféle nemét és az idegen­­forgalmat, vagyis a Székelyföldet az ismeretlenség homályából kiemelő fürdőügyet. Mindkettőnek megvannak a természetes feltételei. A fa, a márvány, a kaolin, kimeríthetetlen menyiségben állanak rendelkezésre a feldolgozó iparnak. A gyógyvizek pedig sehol a világon viszonylag oly kis területen nem buzognak oly bőr­ségben, mint a tájrajzi szépségekben pompázó Székelyföldön. Ezek a pénznél is többet érő kincsek nagy­részben még kihasználatlanul hever­nek, ki tudja meddig?

Next